Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
1980. január 27. Képújság 5 Tiszta környezetben szebb az élet Egyik legveszedelmesebb közellenségünk a környezetszeny- szenyezés, a környezeti ártalom. Szinte nem múlik el hét, hogy valamivel kapcsolatban ne szólnánk a levegő erősen vitatható tisztaságáról, vizeink szennyezettségéről, a szemétről, amelynek eltakarítása egyre .nagyobb gond, vagy éppen a zajártalomról, amely a decibelek növekedésével mind jobban megkeseríti életünket. A társadalom különböző szervei, intézményei elszántan fáradoznak környezetünk szebbítésén, jobbításán. Már tavaly is kiterjedt volt a településtisztasági és környezetvédelmi akció, amelynek elsőrendű célja a lakóhely, a munkahely, a közterület és a települések külterülete tisztaságának védelme, ápolása volt. A mozgalom szép eredményeket hozott. A verseny értékelése szerint a községi kategóriában Győré, a .nagyközségi kategóriában Tamási, a városi kategóriáiban Dombóvár volt a legjobb. Az akciósorozat a múlt évvel nem ért véget, hanem folytatódik az idén is, sőt folytatni kívánják az elkövetkező esztendőkben is. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa múlt év őszén felhívásban fordult az ország lakosságához, a tanácsokhoz, a társadalmi szervekhez, hogy a közelgő {jártkongresszus és felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére városaink, községeinek fejlesztésére indítsanak társadalmi munka mozgalmat. ■ A felhívás a lakóhely fejlesztésének, a meglévő intézmények fenntartásának támogatása mellett a települések szépítését, a rend és tisztaság megőrzését is szorgalmazta. A felhívásnak széles körű visszhangja támadt, megyénkben eddig a települések háromnegyede csatlakozott hozzá. A lakosság növekvő segítőkészsége kedvező feltételekét teremt ahhoz, hogy az állami intézkedések támogatására olyan helyi kezdeményezésék szülessenek, amelyek határozott lépést jelentenék afelé, hogy a rend. a tisztaság, a szép iránti iCTény társadalmi magatartássá váljék. Az első menetben a különböző állami és társadalmi szervek együttműködését, tevékenységük összehangolását kell megteremteni. Ez megyénkben, lényegében, megtörtént. Minden szerv maga határozza meg feladatait, amelyeket a közös programok előmozdítása érdekében tenni kíván. Ezek koordinálására a Hazafias Népfront a legalkalmasabb. Megyénkben a megyei elképzeléseket kialakították. A településéken is folyik ez a munka. Előrehaladott stádiumban van Dombóvárott, Kaposszekosőn, Decsen,, Bonyhádon, Szek- szárdon és még számos községben és városban. A felsorolás korántsem lehet teljes, hiszen annyi a tennivaló, hogy gondolni rá is sok. de kíséreljük meg sorra venni, mit is lenne kívánatos tenni életünk szebbítése érdekében környezetünkben. Legelső a rend és a tisztaság. A lákóterületékien, a munka- helyéken, az intézményekben, az üdülőkörzetekben, egyáltalán környékünkön. Meg kell szüntetni a gondatlanságból származó szeméttelepeket, gondoskodni kell a hulladékanyagok összegyűjtéséről. Egyik oldalon védjük parkjainkat, fáinkat — ne engedjünk megalapozatlan irtási követeléseknek —, másik oldalon szélesítsük a fásítási, parkosítási, vi- rágosítási mozgalmat. Nevelő-felvilágosító munkánk javításával erősítsük a közvéleményben a szocialista céljainkhoz méltó környezeti kultúra iránti igényt, a negatív jelenségekkel szembeni határozott fellépést. _ Az államig szervek — a helyi tanácsok és a gazdasági egységek vezetői útján — a leghatározottabban szerezzenek érvényt a környezetvédelmi törvényben és más jogszabályokban lefektetett követelményeknek. Két jelentős országos akció indul a cél előmozdítása érdekében. Község- és városszépítési akció márciusban. A lakóházak, udvarok, utcák, parkok tavaszi nagytakarítására kerül sor ekkor. Tisztaságii akció a munkahelyeken. Az intézményekben a „Rendet, tisztaságot a munkahelyeken május 1-re” jelszót viseli majd. A jelszavak önmagunkban is beszélnek, de aprópénzre bontva arról van szó, hogy kívánatos megszervezni a fásítási és parkosítási akciót. Társadalmi munkát nem nehéz szervezni, hiszen a fiataloik eddig is bizonyítottak, a csemetékről és a pénzügyi fedezetről az állami szervek gondoskodnak. Minden településen el kell érni, hogy évente legalább egyszer általános lomtalanítás legyen. Az országos program arról beszél, hogy tovább kell folytatni a hasznos hulladékok, a papír, a ruhanemű, az üvegek begyűjtését. Én úgy fogalmaznék, javítani, jobbítani kell ezen, vagyis ténylegesen megszervezni. Szervezzük továbbra is a megyei, városi, községi környezetvédelmi napokat, ne maradjon ki az éves programból a „Madarak és fák napja”, a „Környezetvédelmi világnap” és természetesen viruljanak a környezet- és természetvédelmi táborok. A felsorolt célkitűzések szépek. Bár valósulna meg valamennyi. Sőt, valamennyinél is több. Azért, sőt, miért otthon mindannyian, vagy legalábbis legtöbben tiszták, rendesek vagyunk, az utcán ellenben már kevésbé. Gyenge szobavirágainkat ápoljuk, pátyoljuk, ellenben az utcai virágtartóba behajítjuk a cigarettacsikket. A vizet szeretjük, fürdünk benne, hanem a partján 'ottmarad a kézjegyünk. A mező- gazdaság kemdzál, kénytelen tenni, hiszen többet óhajt termelni, a fűtőmű fűt, mert melegedni kell az embereknek, az autók mennek, hiszen szállítani is kell. Mindettől nő az életszínvonal. így igaz, no de ... No de, vigyázzunk a kemikáliátókial, vigyázzunk a forgalommal, vigyázzunk sok mindennel. Mert élni szép, élni jó, de nem mindegy, hagy hogyan. Tiszta, kulturált, csedes, rendes környezet a kiegyensúlyozott élet egyik fontos feltétele, a szemét, a rossz levegő, a fertőzött víz és a kibírhatatlan zaj megkeseríti napjainkat. Ne csak akarjunk szebben élni, hanem tegyünk is érte. „A természet szeretetét már gyermekkorban kell tanítani.” Elég rosszul hangzik ez a kijelentés. Sőt, félelmetesen. Annak a szeretetére kell tanítani, ami létünk alapja? Igen. Idáig jutottunk. — Mindig volt bennünk hajlandóság a vadásztársaság javait, a vadászat, a természetben élés örömeit, élményeit másokkal megosztani — mondja Beödök Bertalan, a decsi vadásztársaság vadászmestere. — Különösen az iskolás gyerekekre áll ez. A cserenci kastélyunkat számtalanszor odaadtuk nekik kirándulások alkalmával, több napos táborozásra. Most egy-két éve igen jó partnert találtunk az általános iskola természetbarát szakkörében. A Szilágyi Kálmánné vezette társaság igen nagy lelkesedéssel és szeretettel végzi a madarak, vadak etetését, a sárközi tájakon lévő természeti értékek védését, azok feltérképezését. Ahogy mindenütt, úgy ezen a vidéken is átalakul a táj. Az ember átalakítja. És nem biztos, hogy jól. A hatalmas Magaslesen Vaddisznóportré szántóföld-tengerben Cserenc, a mi központunk, kis sziget. Körülbelül két hektáron fekszik. A kastély körül szép park van, sokféle fával, cserjével. Egy része régi telepítés, más része újabb. Nagyon sok fát ültettek el itt a gyerekeik. A tervünk az, hogy itt egy arborétumot alakítunk ki és egy vadaskertet. Ebbe a ,Noé-bárkájába” szeretnénk a ^gyerekekkel közösen a Sárköz növényvilágát, az itt honos állatokat, madarakat részben természetes, részben azt megközelítő körülmények között elhelyezni, illetve menedéket adni nekik. Sajnos elég kicsi ez a terület, szükséges volna a terjeszkedés, de ez már meghaladja erőinket. Itt csak jószándékú, megértő összefogással, a célra fordítható anyagiak összeadásával lehet eredményt elérni. Nagyon sok minden készült már itt Cserencen társadalmi munkában és ezután is nagyon sok fog készülni, de van amihez pénz kell, annyi, amennyi már nekünk nincs. Tíz éves fejlesztési tervet dolgoztunk ki. Ennek során szeretnénk az itteni adottságokat olyanná fejleszteni, hogy az iskolások oktatásának, a biológia, az élővilág tanításának ez a terület szinte a szabadtéri szaktanterme legyen. Ezek mellett nemcsak a gyerekeknek, felnőtteknek is kiránduló, pihenő helye legyen. A Sárköz népművészetéről, néprajzáról híres. Méltán. Mi szeretnénk, ha az itteni táj, a természet e kis darabkája is, minden sajátosságával a Sárközben élők, az ide látogatók gyönyörűségére volna. A gyerekek figyelmét ilyen irányiba próbáljuk terelni. Az elmúlt- esztendőben ezer forintot adtunk a szakkörnek, ezen kívül témába vágó könyveket vásároltunk nekik. Ezt a példát a szülők is követték, mert többen könyvet ajándékoztak az iskolának. A lehetőségeink nagyok ma még a „Noé-bárkájának” megvalósítására. Reméljük nem hagyjuk kicsúszni őket. CZAKÓ SÁNDOR Özek A nyomolvasókat segíti a szakkönyv Ezt az etetőt jól megpakoljuk szénával T er mészetba rátok Madárodú-kihelyezés Felpakoljuk a vadeleséget
