Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

1980. január 27.

Képújság 3

Van titka Dombóvárnak?

Várospolitizáló üzemek

Ide kerül a híd, ami 300 ezer forintba került volna, ha nem társadalmi munkások készítik.

mólók iránt. A megye másoJobban, hatékonyabban szervezettebben

Összevont párttaggyűlés a Volánnál

Azt állítják egyesek, hogy Dombóvár városfejlesztési sikereinek az égvilágon semmi titka nincs, a dombóváriak egyszerűen okosak. Más vélemények szerint a kollektív várospolitizálásnak az a kizárólagos magyarázata, hogy van még abból a lendületből, ami már a várossá válás előtt jellemezte az itt élőket. Hallani adtán és nem is kevésszer, olyan — a kajánság felhangjaitól sem mentes — vélekedést, hogy „ezek is kifújnak egyszer”.

Dombóvárnak nincs szüksége se fogadott, se fogadat- lan prókátorra, mégis kikívánkozik belőlem, hogy a kilátásba helyezett „kifújásnak” nem látom a helyét a távoli jövőben sem, mert a városért együttműködő felek a célok, lehetőségek ismeretében már nagyon megtanulták visszapótolni a munkára fordított energiát.

Mikor a közeli napok egyikén a városi tanács elnökének, Vidóczy Lászlónak föltettem azt a kérdést, hogy mivel varázsolták a dombóváriaknál is dombóváriab- bakká az ipartelepítéssel idehonosodott üzemeket, felelőssége tudatában, de igen derűsen jelentette ki, hogy ami történt nem varázslat. Kezdettől fogva jók a kapcsolatok, mert a város gondjaira érzékenyen reagálnak a „jövevények”, s számíthatnak arra — amiként számíthattak is —, hogy fordítva sincs másként. Nincs pénze a vállalatnak arra, hogy tíz műszaki vezetőjének és jól kvalifikált szakmunkásának lakást biztosítson? A tanács

— bár lakásépítési és -elosztási gondjai nem csekélyek, segít. A következő évben visszakapja a lakások árát és mellé 1 milliót óvodai fejlesztésre.

— Ami a városi tanács és az ipari üzemek valóban alkotó együttműködését illeti

— mondotta később a tanács elnöke — azért nincs vele különösebb gondunk, mert már az indulásnál jó volt a pozíciónk. Dombóvár megharcolt az ipartelepítésért és nem várta üres kézzel az érkezőket. Elkészítettük — 100 milliós állami támogatással

— az előközművesített ipartelepet, mely alkalmas volt korszerű üzemek és munkás- ellátási létesítményük kialakítására. A lakosság felfokozott várakozással tekintett az ipartelepülés elé, mert küszöbön tudhatta végre, amire addig várt, hogy Dombóvár „ne csak vasutas település legyen” úgyszólván alig valamilyen ipari háttérrel.

— Én úgy emlékezem — vetettem ekkor közbe —, hogy a vasutasság öröme nem volt egyértelmű. Mintha féltették volna hegemén helyzetüket.

— Valóban így volt, de ez nem tartott sokáig. A vasutasság szocialista brigádjai indultak meg először, hogy ők is megtegyék a városért

azt, amit a „jövevények” képesek megtenni.

— Vajon szabad-e azt mondani, hogy az ipar megjelenése fújt takaródét annak a korábbi, rossz irányba ható lakóhely-szeretetnek, aminek az volt a kedvenc sztereotípiája, hogy Szekszárd „elvisz mindent és nem hagyja fejlődni Dombóvári”?

— Ezt már régen levehet- tük a napirendről.

Magam is ezt tapasztaltam. Sok egyéb pozitív változás mellett persze. De maradjunk az ipar és a város kapcsolatánál. Ha nincs ipar, s a tanácsnak majd két tucatot kitevő együttműködési megállapodása a különböző gazdásági, társadalmi szervekkel, Intézményekkel, a város óvodai ellátása se tudott volna kimozdulni szorult helyzetéből. Az összefogásnak csak két esztendeje alatt 400 új hellyel bővült az óvodai ellátás. Egyedül a Lángosok százzal növelték áz újdombóvári és Erzsébet utcai óvodák helyeinek számát. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy különösebb ka- pacitálgatás nélkül. No de itt soha, még fél napra sem jelentett problémát, hogy a települt üzemek vezérlése fővárosi, és ami vidéken van, elhanyagolható „gyarmat”. Tény aztán az is, hogy a városi tanács és az ipari üzemek kapcsolatából kezdettől fogva hiányoztak a hivata- loskodó formalitások. Elvtársi, baráti a viszony, s ezért a legszenvedélyesebb viták se végződhetnék rosszul.

Panaszolják különben kisebb és nagyobb településeinken, hogy a hosszú tanácsi ciklusba nemcsak a tanácstagok, a lakosság is belefáradt. Alighanem ez a magyarázata, hogy csökken az érdeklődés a tanácstagi beszádik varosában ismeretlen ez a baj. Nem ritka az olyan beszámoló, ahol ott van és beszél is 100—150—200 ember. A tanács ugyanis 1975. óta üzemekben tartja meg a beszámolókat és úgy, hogy egy tanácstag elmondja mit végzett, mire készül a tanács, a jelenlévő 5—6 tanácstag pedig válaszol a körzetében lakók kérdéseire. Nem „általában” csak azért, hogy „mondjon valamit”. Évek óta érvényesül az a törekvés, hogy az információ pontos legyen és ha olyan kérdés, javaslat merül fel a beszámolókon, amire nem lehet azonnal százszázalékos választ adni, 15 napon belül írásban kapja meg a választ a felszólaló. Nyílt várospolitika enélkül elképzelhetetlen.

c

A város,! tanácsnak húsznál jóval több megállapodása van 45 szervvel, közöttük Komló és Budapest XIII. kerület tanácsával és pártbizottságával. Ez a kapcsolat is kiállta már a gyakorlat próbáját. De gazdátlan sem marad még az 1972-ben alapított Dombóvárért emlékérem. A város párt-, állami, társadalmi életének vezetése minden évben augusztus 20. előtt értékeli a különböző kollektívák, személyek társadalmi munkáját, városfejlesztő tevékenységét. Egy-egy alkalommal 20—25 személy és 5 —10 kollektíva nyeri el ezt a kitüntetést. Alkr már birtokolja a plakettét, büszke rá. Aki még várományosa, az igyekszik rá méltóvá lenni.

Akad aztán még egy igen sok hasznú módozata a kialakult kapcsolatrendszer karbantartásának. A Láng, Pátria, CSIV, KLPSZER, ipari szövetkezetek, vasúti üzemék dolgozóit a város vezetői meghívják egy-egy középtávú terv tervezetének a megtárgyalására. Nem, nem azért, hogy néhámnyal szaporodjék az értekezletek száma, hanem azért, hogy megtudakolják a munkáskallek- tívák véleményét, méltányolják javaslataikat. Ha nincs ilyen eszmecsere tanács és üzemek között, úgy kerül be a középtávú fejlesztési tervbe, hogy a gurtarasi fürdőt 3 ütemben kell felépíteni. A tervtárgyalók kifejtették, hogy 2 ütemben lesz jobb a megvalósítás, hogy az emberek minél hamarabb láthassák, élvezhessék munkájuk hasznát. Más példa is van persze. Négy üzem volt érdekelt annak idején az újdombóvári 6. utca játszóterének építésében és fölszerelésében. Azt mondták a Lán- gosdk, meg a CSIV-esek, hogy köszönik a készen kapott sémákat, ők — lévén apukák és anyukák — maguk szeretnék megtervezni a játszószereket. így történt.

A tél mindig lelassítja a fejlesztési munkákat. Ez Dombóváron sincs másként. De azért most is folyik számos társadalmi munkában megvalósuló létesítmény építése. Többet nem árulhatók el, csak annyit, hogy 1980. tavaszán a város és város- környék 2—3 jelentős gazdagodást könyvelhet majd el magának. Mi lesz az? Türelem ! Megtudhatja bárki, amikor már eltákarodott a tél. Itt arról tudósítok, amiről lehet. A klasszikus szépségű Lánohídnál valamivel kisebb, de nem csekélyebb hozzáértéssel, gonddal készített, úgynevezett „Láng-híd” van születőben. A Lángosök- nak már nincs vele dolguk, amit vasas módra vállaltak, megcsinálták. A festés munkálatait már a szövetkezetiek végzik el. Ha megenyhül az idő, kezdődhet a betonozás, majd a híd beemelése következik. Sok idő ezután sem jut lazításra, mert indul a város 8 játszóterének szocialista szerződésben vállalt felújítása, megszépítése. Indul? Rossz a kifejezés. Folytatódik a város és az ipari üzemek között az az együttműködés, ami tervszerű és aminek módszereit — az alkotó lokálpatriotizmus receptjeként —- számos településünk adaptálhatná!

LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Dombai István

A szekszárdi 11. sz. Volán Vállalat öt alapszervezetének 134 kommunistája ült össze a héten, hogy meghallgassa a pártvezetőség ötéves munkájáról szóló beszámolót, kialakítsa a közös állás- foglalást a Központi Bizottság kongresszusi irányelveiről, megválassza a párttitkárt és a vezetőség nyolc tagját, a városi pártértekezlet küldötteit, irányt mutasson az új vezetőségnek az újabb öt esztendőre.

iEredményes ciklus zárult le e taggyűléssel. Mint azt Horváth György titkár, a pártvezetőség beszámolójában elmondta, javult a pártmunka színvonala, a pártvezetőség és az alapszervezetek irányító-ellenőrző tevékenysége, a vállalat kommunistáinak példamutató munkája nyomán évről évre eredményesen oldotta meg feladatait a vállalat.

Eredményes volt az a törekvés, hogy a különböző testületek, fórumok tevékenységében csökkenjen, vagy szűnjék meg a párhuzamosság, ne, vagy csak ritka, kivételes esetben tárgyalják ugyanazt a témát a testületek. Szélesedett a kádermunka demokratizmusa, bár az eddiginél többet kell tenni a fiatal szakemberek vezetővé nevelése, előléptetése terén.

Eredményesen dolgozott a pártvezetőség — tevékenykedtek az alapszervezetek, a vállalat kommunistái — az üzemi demokrácia elmélyítésén — bár itt is még sok a tennivaló. Az irányelvekkel kapcsolatban is felmerült, hogy nagyobb tömegeket kell bevonni a közéleti tevékenységbe. Előreléptek a párt művelődéspolitikájának megvalósításában. A pártvezetőség évről évre elkészített cselekvési programja eredményesen szolgálta a gazdasági feladatok megvalósulását. Nőtt a vállalat teljesítménye, mind az utasforgalomban, mind az áruszállításban, évről évre egyenletesen emelkedett a produktum, jobban használták ki a járműveket, a munkaidőt. A forgalmi dolgozók átlagos túlóra-felhasználása havonta 10—15 órával csökkent. A vállalatnál az átlagbér 33 százalékkal emelkedett négy év alatt.

önkritikusan állapította meg a beszámoló, hogy a pártmegbízatások elosztása nem egyenletes, szükséges azt felülvizsgálni. Sok a .tennivaló még a fiatal fizikai dolgozók párttaggá nevelésében is.

A Központi Bizottság irányelveit széleskörűen megvitatták. Először pártcsoportokban, majd az alapszervezeti taggyűléseken. Az üzemi pártvezetőség összesítette a különböző fórumokon elhangzott észrevételeket, javaslatokat, állást foglalt azokkal kapcsolatban, és köztük többet az összevont taggyűlés elé terjesztett, hogy fogadja el a párttagság a taggyűlés állásfoglalásaként, de e fórum elé terjesztette azokat az észrevételeket is, amelyekkel a pártvezetőség nem ért egyet.

Fejezetenként „ment végig” a pártvezetőség titkára az irányelveken. Általános megállapítás, hogy „Az irányelvekben világosan, érthetően megfogalmazott megállapításokkal, célkitűzésekkel kommunista közösségünk és tömegszervezeteink kollektívái egyetértenek, azok megvalósítását vállalják.” Teljes egészében egyetért a párttagság a külpolitikai kérdésekben megfogalmazott irányvonallal. A második fejezetben nagy jelentőséget tulajdonít ama megállapításnak, hogy „a munkásosztály eredményesen tölti be az egész nép érdekében vezető szerepét”. „Kedvezőnek tartjuk, hogy szövetkezeti parasztságunk élet- és munkakörülményei is mindinkább közelednek a munkásosztályéhoz”'.

Aktuálisnak tartja a párttagság a szocialista demokrácia fejlesztésére, az állam- polgári fegyelem erősítésére, a közélet tisztasága feletti őrködésre, a hatalommal való visszaélés megnyilvánulásai visszaszorítására vonatkozó utalásokat, célkitűzéseket, „ügy véljük, hogy mindezek megvalósítása, a jogok és kötelességek együttes érvényre juttatása napi gyakorlatunkká kell, hogy váljék”.

A legtöbb vita, észrevétel a gazdasági építőmunkával kapcsolatban volt. Itt a párt- csoport-megbeszéléseken, az alapszervezeti taggyűléseken különösen kihangsúlyozták, hogy a gazdaságosabb, hatékonyabb munka jellemzőjévé- kell, hogy váljék a vállalat tevékenységének is. Sokan az eddiginél határozottabb, hatékonyabb ellenőrzést tartanak szükségesnek. „Szorgalmaznunk kell azt is, hogy a megjelölt feladatainkat, az azokkal való egyetértést, a gazdasági élet minden területén, a vezetésben és a végrehajtás szintjén egyaránt a tettek kövessék és a hozott felső szintű vagy helyi határozatok végrehajtásának szigorú, következetes számonkérése érvényesüljön.” Megfogalmazták konkrétan a vitában a vállalati célkitűzéseket is. Az ez évi feladatok nagyók, a módosított közgazdasági szabályozóktól nem megijedni kell, hanem figyelembe venni azokat. Kiderült, hogy ilyen körülmények között is el lehet érni mind a személyszállításban, mind az árufuvarozásban — változatlan járműállománnyal és fél- százalékos létszámcsökkenés mellett a tavalyinál nagyobb teljesítményeket, emelni 4,5 százalékkal a bérszínvonalat. Minden területen a munka- és üzemszervezés javítására van szükség. Jobban, hatékonyabban, szervezettebben kell dolgozni — hangsúlyozta az egyik felszólaló.

Az életszínvonal-politikával kapcsolatban többek véleményét összegezte a párt- vezetőség, amikor megfogalmazta javaslatát: „Fontosnak tartjuk mi is, hogy csökkenjenek a végzett munkával nem arányos jövedelmek, s hogy további intézkedések szülessenek a nem munkából származó jövedelmek visszaszorítására.”

Teljes egészében egyetért a vállalat párttagsága a művelődéspolitikával kapcsolatban megfogalmazott irányelvekkel és elítéli a művelődéshez, politikai képzéshez való — esetenként megnyilvánuló — közönyös hozzállást. A szakmunkástanulók nevelésével kapcsolatban a vállalatnál szükségesnek tartják a munkára nevelés feltételeinek javítását, a tanulók munkáséletre való felkészítését. Egyetértés fogalmazódott meg a különböző fórumokon és e taggyűlésen is a pártélettel, az ideológiai munkával, a káderpolitikával kapcsolatos megállapításokkal, hasonlóan a nemzetközi munkásmozgalommal kapcsolatban megfogalmazottakkal. „Alapszervezeteink kommunistái magukénak vallják az irányelvek célkitűzéseit, azok megvalósításáért a párttal, dolgozó népünkkel szembeni felelősség tudatában kívánnak cselekedni.” E mondattal zárul az összevont taggyűlés által egyhangúlag elfogadott állás- foglalás.

J. J.

A „Láng-hidat” elszállítják a Láng Gépgyár udvarából