Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
1980. január 27. 2 Képújság Hétfő: Az UNIDO, az ENSZ iparfejlesztési szervezete közgyűlést tart az indiai fővárosban. — Előválasztások az amerikai Iowa államban. — A kínai külügyminiszter Pakisztánban meglátogatta az afgán ellenforradalmárok táborait. — Tiltakozások Rhodesiában a brit részrehajlás miatt. Kedd: A LEMP Központi Bizottságának plenáris ülése Varsóban. — Moszkvában Brezsnyev fogadta a francia nemzetgyűlés elnökét. Szerda: Számos kormány és sportszervezet utasítja visz- sza a moszkvai olimpia bojkottjára irányuló amerikai felhívásokat.— Az új indiai kormány programnyilatkozata. — Véres összecsapások Salvador fővárosában. Csütörtök: Carter előterjeszti a kongresszusban hideg- háborús szellemben fogant évi jelentését. — Az olasz miniszterelnök washingtoni látogatása. Péntek: Elnökválasztás Iránban, hírek és cáfolatok Panamából a volt uralkodó esetleges kiadatásáról. — Az amerikai kongresszus megszavazza Kínának a legnagyobb kedvezmény elvét. — A japán kormányfő Ausztráliában. Szombat: A Sinai-félszigetről történt újabb visszavonulás után Egyiptom és Izrael felveszi a diplomáciai kapcsolatokat. — Feszültség Libanonban. — Afganisztán és több haladó arab ország távol marad az iszlámkonferenciától, amelyet provokációs célzattal rendeznek meg Iszlámábádban. A hét 3 kérdése 1. Miben áll a Carter-doktrína lényege? Nem sok jó juthat eszünkbe, ha az újabb kori amerikai történelem valamelyik elnökének nevéhez fűződő doktrínák idéződnek fel. Ezek az elvek rendszerint Washington katonai és katonapolitikai törekvéseit hirdették meg a hidegháború, az egyoldalú előnyszerzés, a zsarolási próbálkozások és a beavatkozás jegyében. Tovább folytatódik az angol acélipari munkások hetek óta tartó sztrájkja. Képünkön: szakszervezetük egyik tiltakozó felvonulása Sheffield városában. A Truman-elv közbelépést jelentett a görög polgárháborúban, amerikai támaszpontokat létesített a Földközitenger keleti medencéjében, s a NATO kialakításának előfutára volt. Az Eisenhower-doktrína a közel-keleti beavatkozást, a Johnson-doktrína az amerikai tengerészgyalogosok dominikai partra szállását kívánta alátámasztani. Hírhedtté vált a Nixon-elv, amelyet a később levitézlett elnök még a vietnami háború idején Guam szigetén hirdetett meg. Ez volt a próbálkozás a „segédcsapatokkal” és a halottak bőrszínének megváltoztatásával. Vagyis az ázsiaiak harcoljanak az ázsiaiak ellen, természetesen amerikai célokért, amerikai fegyverekkel és kiképzőkkel. Amikor ezen a héten az amerikai sajtó szinte teljes egyöntetűséggel a Carter-doktrina kifejezést használta, eleve nem lehetett túl sok biztatót várni. Az Egyesült Államokban íratlan politikai szabály, hogy az elnök, minden évben, január utolsó dekádjában hosszú jelentést terjeszt a kongresszus elé az unió állapotáról, tehát az ország helyzetéről. Az első meglepetés az lehetett az idén, hogy a Carter-jelentésben szinte eltűntek a hazai gondok és csaknem kizárólag a külpolitikai problémák kerültek előtérbe. Lényegében új hangsúllyal: míg egy évvel ezelőtt a hivatalos Washington legalább szavakban hangoztatta a SALT, a fegyverkorlátozás, a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdésének fontosságát, e témakörök most az utolsó, nyolcadik helyre kerültek a teendők listáján, s csupán néhány általános megállapításra szorítkoztak. A Carter-doktrína legfontosabb összetevőit viszont a fegyverkezési verseny újabb túlhajtása, a lehetséges amerikai katonai beavatkozás eszközeinek (flották, gyorshadtest, támaszpontok, stb.) rohamléptekkel történő kiépítése, a váltságtérségekben, különösképpen az Öböl-ben való fenyegetőzés jelentik. Természetesen újra előkerült a kínai kártya, s ennek jegyében szavazta meg a kongresszus az elnöki előterjesztést, hogy biztosítsák Kínának a legnagyobb kedvezmény elvét. (Ami önmagában nem adhatna okot,bírálatra, hiszen egy diszkriminatív megkülönböztetés leépítéséről van szó, csakhogy ebben az esetben nyílt szovjetellenes éllel történt, s hangsúlyozottan elvetették a szovjet—amerikai kereskedelem akadályainak feloldását.) Mindehhez a nagyszabású lélektani hadviselés párosul az olimpiai bojkottfelhívásoktól az AEROFLOT menetrend- szerű járatainak zavarásán át egészen az E'rmitázs műkincseiből tervezett amerikai kiállítás lemondásáig. Sok minden kavarog ma az amerikai politikában, s a légkört még inkább terheli, hogy elnökválasztási kampány évét írják. Hangsúlyozzuk azonban még egyszer, hogy a Carter-doktrína lényegét a katonai egyensúly megbontására, a fölényszerzésre irányuló törekvések jelentik. S ez egyúttal rávilágít alapvető, belső ellentmondására: a straAfganisztán fővárosában normális mederben folyik az élet. Képünkön: hóeltakarító munkások Kabul utcáin. tégiai egyensúly ma áthághatatlan vastörvény, más a próbálkozás és megint más a realitás. Amint figyelmeztetőül szolgálhat, hogy az elődök doktrínái sem voltak képesek sarkaiból kiforgatni a földet... 2. Mit jelent az iráni elnökválasztás a konszolidációs folyamatban? Bonyolult feladat a szavazatszámlálás az iráni elnök- váialsztás után. Többi mint száz jelölt indult, de bevált az előrejelzés, hogy Baniszadr, Habdbi és Madani a három esélyes. Közülük is a volt gazdaságügyi miniszter Baniszadr látszik győztesnek, de megválasztása csak akkor lesz már az első fordulóban érvényes, ha a szavazatok 50 százalékát magáénak mondhatja. Iránnal kapcsolatosan eddig gyakran jellemezték úgy a helyzetet, hogy több hatalmi-döntési központ létezik. Vajon, ha választott államfő lesz és újabb választással létrehozzák a parlamentet, valamint a kormányt, meg- szűnik-e az eddigi helyzet? Nem könnyű a válasz, hiszen az országban, a nemzeti kérdésben, a vallási vezetésben, a fegyveres testületekben nem kevés törésvonal mutatkozik, s jóllehet a jelöltek Khomeinire hivatkoztak, újabb kérdés, hogy valóságos összhangról van-e szó? Változatlanul várat magára a túszügy lezárása. A héten nagy feltűnést keltettek a panamai hírek és cáfolatok, amelyek végül is nem tartották kizártnak a volt uralkodó kiadatásáról történő tárgyalásokat. Ezzel együtt szaporodtak a washingtoni szirénhangok: oldják meg valahogy a túszok ügyét, s utána az amerikaiak visszafogadják a „tékozló fiút”, hiszen a washingtoni befolyás helyreállítását fontosnak tartanák a Közép-Kelet egyik kulcsországában. Várhatóan nem lesz kicsiny az ezzel kapcsolatos amerikai nyomás. Az iráni államhatalmi szervek kiépítése a konszolidáció irányába hat, de nehéz lenne eltekinteni attól, hogy Washington alighanem igen tevékeny lesz: szeretné mindezt a maga javára felhaszálni. 3. Mi történik a Közel-Keleten? A Sinai-félsziget területének háromnegyed része visz- szakerült Egyiptomhoz, Kairó feloldotta a Tel Aviv ellen három évtizede érvényben levő szankciókat, s a két ország nagyköveteket cserélt. A különbéke folyamata tehát megy a maga vágányán. Ám szinte ugyanazokban az órákban jelentések érkeztek a libanoni feszültségről, hadseregek állnak készenlétben és sajnos bármelyik pillanatban sor kerülhet fegyveres összetűzésekre is. Ami az általános közel-keleti rendezést illeti, a helyzet tehát nem változott, a válság továbbra is fennáll, sőt mérgeződik. A különbeké pártolói gyakran mondják, hogy egy tökéletlen béke is jobt^ a háborúnál, két hadviselő fél össze- békülése miért jelentene gondot? Érveiket azonban a politika kegyetlen valósága cáfolja. Nem két ország kapcsolatainak normalizálása jelenti a problémát, hanem az, hogy ezt manőverré tették a szomszédos államok békétlenségének fokozására. Újra bebizonyosodhatott, a különbéke nem hozhat igazi megoldást. Természetesen nem egy ötödik háborút, de a különbékével szemben valódi békét kíván a világ. , RÉTI ERVIN A közép-amerikai Salvadorban több kormányellenes megmozdulásra került sor. Képünkön: a fővárosban tartott egyik tüntetés sebesültjét társai orvoshoz viszik. T anácskozás az európai biztonságról és együttműködésről Brüsszel. (MTI). Az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bizottsága a hét végén kétnapos kibővített titkársági értekezletet tartott Brüsszelben Raymond Goor kanonok elnökletével. Az értekezleten 18 nemzeti bizottság képviseltette magát, köztük a magyar nemzeti bizottság is. A jelenlegi nemzetközi helyzet beható megvitatása után a résztvevők arra az elhatározásra jutottak, hogy mindent el kell követni az európai enyhülés folyamaténak további kibontakoztatására. Különösen fontos, hogy a novemberben Madridiban összeülő találkozó sikeres legyen. A találkozó előkészítése a haladásért küzdő minden nemzetközi szervezet elsőrendű feladata, s ebben a munkában a brüsszeli nemzetközi bizottsághoz tartozó nemzeti szervezeteknek is részt kell venniük. A brüsszeli szervezet júniusra összehívja az összes nemzeti bizottságok képviselőit a madridi találkozó sikeres előkészítésének megvitatására. Zamjatyin az amerikai politikáról (Folytatás az 1. oldalról). Van még egy magyarázat arra, hogy miért keményedéit meg az Egyesült-Államok külpolitikája: a közelgő elnökválasztás miatt' — hangoztatta Leonyid Zamjatyin, — az elmúlt egy, másfél évben a közvélemény-kutatási adatok azt tanúsították, hogy Carter elnök tekintélye gyorsan hanyatlik. Az elnök nem teljesítette választás előtti ígéreteinek jó részét. Carter azért határozta most el azt a kockázatos lépést, hogy az amerikaiak figyelmét a nemzetközi kérdésekre tereli, feszültséget teremt a világ egyes körzeteiben, mert ezzel akartja elterelni a figyelmet a belpolitikai kérdésekről. Jevgenyij Primakov akadémikus részletesen szólt az adásban az Egyesült Államok közel- és közép-keleti politikájáról. Mint megállapította, Washington tudatosan élezte ki a feszültséget ebben a térségben. A sah rendszerének bukása után az Egyesült Államokat az a probléma nyugtalanította, hogy összeomlik a katonai, polikai intézkedések egész szisztémája a térségben, holott ennek az volt a célja, hogy biztosítsa az Egyesült Államok zavartalan nyersolaj-ellátását. Az Egyesült Államok aktív tevékenységet folytatott és folytat annak megakadályozására, hogy Afganisztánban megszilárduljon az új, demokratikus rendszer. Egyrészt előkészítette a külső beavatkozást, megszervezte és felfegyverezte Pakisztán területén azokat a bandákat, amelyek tömeges méretű támadásokat hajtottak végre Afganisztán ellen. Másrészt tétjét Aminra is helyezte. A tények bizonyítják, hogy Aminnal ügynöki kapcsolata volt az Egyesült Államoknak. Folytatódik a beavatkozás Afganisztán belügyeibe — szögezték le az adásban részt vevő szovjet politikusok. — Pakisztán területén továbbra is kiképeznek az afgán rendszerrel szemben álló erőket, terroristákat, diverzánsokat. Ezek a csoportok a határon át behatolnak Afganisztánba, anyagi károkat okoznák az országnak. A szovjet csapatkontingens azért tartózkodik Afganisztánban, hogy megvédelmezze az országot a külső agresszió ellen. Csupán ez az egyetlen cél vezette a szovjet döntést, amikor az afgán kormány kérésére elhatározták, hogy szovjet katonai egységeket küldenek az országba. A szovjet egységek haladéktalanul elhagyják az országot, ha megszűnik az agresszió, az Afganisztán, ellen folytatott hadüzenet nélküli háború. Az enyhülés távlatairól szólva Leonyid Zamjatyin aláhúzta, hogy ebbpn a folyamatban számos ország érdekelt. Európa országainak többsége, amelyek megismerték a háború borzalmait, ma állást foglal az ellen, hogy az Egyesült Államok, pillanatnyi érzelmektől, vagy átgondolatlan döntésektől vezettetve rájuk kényszerítse a konfrontáció vonalát”. „Ez hibás irányvonal, hibás számítás — mondotta az SZKP KB osztályvezetője. — Meggyőződésünk, hogy az Egyesült Államokban is vannak olyan józan hágok, józan elmék, amelyék nem egedik át magukat a soviniszta mámornak. Az Egyesült Államoknak végül is mindenképpen a békés egymás mellett élés elveire alapozva kell kiépítenie kapcsolatait a Szovjetunióval, hiszen ennek nincs alternatívája. A népék nem engedik meg másfajta irányvonal felülkerekedtét, mert az enyhülés, amely véget vetett a világban hosszú éveken át fennálló ördögi körnek, — a háború, rövid lélegzetvételnyi szünet — háború körének — túlságosan is kedves nekik. A szovjet állam következetes erőfeszítései tették lehetővé, hogy megakadályozzák ennek az ördögi körnek az érvényesülését, szétzúzzák azt. A Szovjetunió továbbra is minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy ne engedje meg a nukleáris háború kirobbanását” — hangoztatta a szovjet televízió 9-eis stúdió című adásában Leonyid Zamjatyin. (MTI) PANORÁMA SZINGAPÚR Bruno Kreisky, osztrák szövetségi kancellár, aki csütörtökön érkezett Szingapúrba, megbeszélést folytatott Li Kuan Ju miniszterelnökkel és más szigapuri vezető személyiségekkel. Kreisky tárgyalásai elsősorban gazdasági kérdésekre összpontosultak. Az osztrák kancellár főleg harmadik országok piacain történő együttműködésre igyekszik tárgyalópartnereit rávenni. Kreisky szombaton továbbutazott Manilába. BUDAPEST Szombaton hazaérkezett Csikós-iNagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, aki Nyiko- laj Gluskov miniszternek, a Szovjetunió Állami Árbizottsága elnökének meghívására Moszkvában, a két hivatal közötti további együttműködés módozatairól tárgyalt. Csikós-Nagy Béla részt vett a KGST anyagi-műszaki ellátási és együttműködési bizottság 10. ülésén, ahol a magyar delegációt vezette. A tanácskozáson megvitatták a tagországok javaslatait az eneriga- és fűtőanyag-takarékosságra, programot dolgoztak ki a tűzálló anyagokkal történő hatékonyabb gazdálkodásra és meghatározták egy újonnan létesítendő nemzetközi ágazati anyagi-műszaki ellátási együttműködési tudományos információs rendszer irányelveit.
