Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból i • MÚLTUNKBÓL (6. old.) XXX. évfolyam, 22. szám. ÁRA: 1,60 Ft 1980. január 27., vasárnap Uj technika, régi eredmény Megörvendeztethetne mindannyiunkat a tény. ha nem kapcsolódna egy ,.de”szócska hozzá. A tény az: 1970 és 1980. közötti időszakban a dollár elszámolású piacokról származó gépbehozatal több, mint a tízszeresére növekedett. S itt következik a de: az eszköztár ilyesfajta gyors gyarapodása ellenére nélkülözzük a kellő kamatokat, azaz a termelés vérkeringésébe beáramló új technika hatékonyságát. Ez még nem eléggé eredményes, kifizetődő. A befektetések megtérülésére vet fényt a következő adat: 1974. és 1979. között 120 milliárd forint — 1979-es árfolyamon számolva 3,4 milliárd dollár — értékű volt a tőkés országokból vásárolt gépmenmyiség ... ! Sok a panasz arra —, s némely helyen, illetve iparágban teljes joggal —. mennyire elavult a termelés technikai, technológiai hátországa. Műszaki múzeumba kívánkozó gépekkel kényszerülnek előállítani a jól fizető, gond nélkül értékesíthető termékéket. Az ok: nincs kellő fedezet az eszköztár fölfrissítésére. A másik oldalon pedig az áll, hogy van pénz is, korszerű gép is, csak éppen — ahogy ezt szakszerűen emlegetik — hiányzik a termelőhely fogadóképessége; szervezettsége, szellemi tőkéje, technológiai fegyelme.... Országos népi ellenőri vizsgálat tárta fel: az importból származó gépék és berendezések nagyobb része az előzetes terveknél kisebb teljesítménnyel — ebbe a kapacitás-kihasználás és a minőségi jellemzők egyaránt beletartoznak — működik. Magyarán: a számítottnál laslsabban térül meg az ár, ha — egyáltalán megtérül. Mert olyan esetekre is rábukkanták a népi ellenőrök, amikor a dollárért vásárolt nagy értékű technikai eszközök eredeti csomagolásukban pihentek negyedik esztendeje, s erkölcsileg úgy avultak el, hogy közben egy fillérnyi hasznot sem hajtottak...! Valamiért csak a vásárlás volt a fontos, az üzembe állítás már nem. de e luxus következményeit alig, vagy egyáltalán nem érezték az érintettek, annál inkább viselte a gondatlanság terhét a népgazdasági közös pénztár. Tervszerűtlen, csúcsokra kapas2Íkodó és völgyekbe zuhanó volt gyakran a gépimport, egyik évről a másikra háromszorosra bővült, azután az előző esztendeinek negyedére zsugorodott, majd annak a hétszeresére hízott. Meglehetősen logikátlanul váltogatta a központi támogatás a különböző beszerzési források előnyben részesítését. Ezért azután nem bizonyult ritka esetnek — a már említett népi ellenőri vizsgálat állapította meg ezt is —, amikor a hazai gyártásban is rendelkezésre álló gépe berendezést borsos áron dollárért vették meg a „van rá valuta” alapon gondolkodó beruházók. Mindezek ismeretében már nem hat meglepőnek, hogy a három legfőbb ágazatban, majdnem tíz esztendőt figyelmbe véve, csak egyben nem romlott az egységnyi erőforrásra jutó nettó termelés mutatója. Az összehasonlító árak alapján számított növekedés az iparban az 1971 és 1975 közötti időszakban 4,9 százalék volt, az azt követő három évben viszont — 1976— 1978 — mindössze három százalékkal bővült az egységnyi erőforrásra jutó nettó termelés. Az építőiparban mindkét szakalszban maradt a 4,1 százalék, míg a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban 3,5-ről 2,5 százalékra csökkent. A legnagyobb a mérséklődés tehát az iparban, ott, ahová a legtöbb eszköz, s értékben is a legnagyobb mennyiség áramlott be. Elemzések azt mutatták, az élőmunka hatékonysága ugyan javult, de nem olyan mértékben, hogy képes lett volna ellensúlyozni az állóeszköz-hatékonyság — azaz az állóeszközök kihasználtságának — romlását. Veszélyes folyamat ez, hiszen objektív tényezők miatt általában növekszik a termelőágazatok eszközigényessége, tehát az ilyen ráfordítások törvényszerűen emelkednek. Ha most az emelkedő ráfordításokat csökkenő eredmény kíséri, akkor.... nos, akkor a ráfizetésből kellene megélnünk. Ez pedig nemcsak hosszabb távon lehetetlen, hanem rövidebb időszakon belül is ... Az idén januártól érvényes szabályozók a korábbiakhoz képest növelték a vállalatok költségérzékenységét, amibe természetesen az új technika árának megtérülése is beletartozik. Remélhető, ha a munkahelyi közösségek egésze megadja az eszközök szükséges rangját, akkor a szó igaz értelmében meghatározó lesz az eszközgazdálkodás. Ennek alkotóeleme a kellő tájéko- zottságú vásárlás éppúgy, mint az új gépek, berendezések fogadásának előkészítése — anyagban, szerszámban, műveleti rendben, technológiai leírásokban, stb. —, s a termelésbe állítás meggyorsítása. Mert konyhai bölcsesség, de nagyon igaz: nem az új technika a cél, hanem az új technika alkalmazásával elérhető többlet- eredmény ! MÉSZÁROS OTTO Zamjatyin az amerikai politikáról Az Egyesült Államok külpolitikájáról, Carter elnök kongresszusi üzenetéről, az úgynevezett Carter-daktríná- ról beszélt a moszkvai televízió külpolitikai adásában, a 9-es stúdió műsorában Leo- nyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője és Jevge- nyij Primakov akadémikus, az akadémia keleti kérdésekkel foglalkozó intézetének vezetője. „Carter külpolitikai doktrínáját az a meggyőződés hatja át, hogy az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell betöltenie a világban” — állapították meg a beszélgetés résztvevői. Zamjatyin aláhúzta, hogy ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Egyesült Államok, katonai erejében bizakodva, meg akarja akadályozni a világban végbemenő objektív változásokat, beleértve a társadalmi változásokat is. Az amerikai elnök megnyilatkozásai gyakorlatilag hosz- szú időre megszabják a nemzetközi feszültség fokozásának programját. Ez korántsem váratlan fordulat az Egyesült Államok külpolitikájában, amit állítólag az afganisztáni események váltottak volna ki — ahogy ezt Washingtonban próbálják bizonygatni. Carter kormányzata már régóta ezen az úton jár. Maga az elnök ismerte el, hogy amikor 1977-ben beköltözött a Fehér Házba, az első felismerése az volt: meg kell kezdeni a fegyverkezési versenyt. A Carter-konmányzat nem egyszer próbálkozott azzal, hogy megsértse az egyensúly és a paritás elvét, holott csupán ennek az elvnek alapján vált lehetségessé az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti szerződések, köztük a katonai kérdésekre vonatkozó szerződések megkötése. Az egyenlőség akadályozta meg az Egyesült Államokat abban, hogy saját kedve szeriint alakítsa a világpolitikai térképet. Washington ugyan aláírta a SALT—2. szerződést, de ennek ratifikálását most meghatározatlan időre elhalasztotta. Ugyanakkor viszont elhatározta, hogy közepes hatótávolságú rakétákat telepít Európába. Ez a mintegy hatszáz rakéta a Szovjetunió, a szocialista országok ellen irányul. Az ilyen lépések célja az, hogy az Egyesült Államok javára változtassa meg az egyensúlyt Európában, s ezzel biztosítsa,, hogy Washington az erő helyzetéből tárgyalhasson a Szovjetunióval. (Folytatás a 2. oldalon) VÁROSPOLITIZALÓ ÜZEMEK (3. old.) JOBBAN, HATÉKONYABBAN, SZERVEZETTEBBEN (3. old.) NÉMET NYELVŰ Óvoda (7. old.) SZÓDA NÉLKÜL AZ ALKOHOLIZMUSRÓL (7. old.) FELHŐKARCOLÓ KÉMÉNY (8. old.) SZÁNTÓ JÓZSEF A FREGOLIEMBER (4. old.) TISZTA KÖRNYEZETBEN SZEBB AZ ÉLET (5. old.) PRÁGA HÍRES KLINIKÁJA (9. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS <6. old.) NÉMET IRÁNYZATOK ERNST LUDVIG- KÉPKIÁLLÍTÁS A SZÉPMŰVÉSZETI MÜZEUMBAN (11. old.) A MEGYE LEGNAGYOBB SPORTSIKERE (14. old.) A decsi vadásztársaság évek óta együtt dolgozik az általános iskola természetbarát - szakkörével. Terveikről, életükről, egynapi határjárásukról szóló képriportunkat az 5. oldalon találhatják.
