Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

1980. január 5. Képújság 3 A kongresszusi irányelvek vitájához Elektroncsövek exportra is Az Egyesült Izzó Budapesti Elektroncső Gyárában hat­van éve gyártanak vevőkészülékekhez elektroncsöveket. Manapság mintegy ötven típust gyártanak hazai és kül­földi készülékekhez. A budapesti gyárban a különleges, nagyobb gyártási tapasztalatokat igénylő fajták készül­nek. A Tungsram elektroncsövek kétharmadát exportálják. Színes televíziós képernyő segítségével ellenőrzik az elekt­ron-vevőcsövek minőségét. Rugalmasabb fejlesztés A mezőgazdaságban az idén életbe lépett új beru­házási szabályozó rendszer a korábbinál jobban ösztönöz a helyi módszerek alkalma­zására, a folyamatos fejlesz­tésre és a költségek csök­kentésére. Az új létesítmé­nyeik kialakításánál tágabb lehetőség nyílik a helyi szak­emberek tapasztalatainak hasznosítására is. Ha a jelenleg rendelke­zésre álló típustervek szá­mát nem is növeli, mégis újabb lehetőséget ad a me­zőgazdasági beruházóknak egy rendelkezés, amely mó­dot ad a már egyszer föl­használt tervek ismételt al­kalmazására. Az egyedi ter­veket — egyes tervező kol­lektívák, üzemi szakemberek alkotásait — viszonylag egyszerű ügyintézéssel, „rö­vid úton” lehet újból fel­használni, kiindulva abból: a dokumentációk ismételt „szerepeltetését” minden bi­zonnyal a gyakorlat messze­menően igazolta. A beruházások megalapo­zásánál „testre szabottabb” lehetőséget ad a technoló­giákkal kapcsolatos szemlé­let és felfogás gazdagítása. Azzal, hogy az idén életbe lá­péit szabályozórendszer meg­szüntette az állattartó tele­pek kötelező tartástechnoló­giád irányelveit, tágabb le­hetőségeket kapott a helyi kivitelezés, továbbá az olyan istállórendszerek megvalósí­tása, amelyek viszonylag egyszerűbb környezetet biz­tosítanak az állatállomány­nak, anélkül, hogy a hoza­mok csökkennének. Az év első napjainak leg­kiemelkedőbb hazai politikai eseménye a párt XII. kong­resszusa irányelveinek vitá­ja. A Központi Bizottság nagy vonalakban ebben összegzi az elmúlt öt esztendő munkáját, a XI. kongresszus határoza­tainak végrehajtásáról, az ország fejlődéséről, a párt­ról és a mozgalom helyzeté­ről készített áttekintést. Be­ható vizsgálat alapján elem­zi a jelenlegi helyzet sajátos­ságait, a szocialista építő- munka belső és külső felté­teleit és ennek alapján vá­zolja az elkövetkező eszten­dők tennivalóira vonatkozó elképzeléseit. Felelősségteljes szerep há­rul a párt kongresszusára, amikor ezekben a kérdések­ben dönteni fog. Ennek mély átérzése készteti a Központi Bizottságot arra, hogy meg­ossza gondját az egész párt­tal, sőt a szélesebb politikai közvéleménnyel. Ezért bo­csátja az irányelveket vitá­ra; nagy érdeklődéssel figye­li a különböző hozzászóláso­kat, véleményeket, javasla­tokat. A politika ilyen alakí­tásának, formálásának, de­mokratizmusának már ha­gyományai vannak pártunk­ban. Többek között ennek is jelentős szerepe van abban, hogy az MSZMP politikájá­nak fő irányvonala már több mint húsz esztendeje törés­től és ingadozásoktól mentes és nagy alkalmazkodási kész­séget tanúsít a megváltozott körülményekhez. Ez a széles körű eszmecsere, ami a párt kongresszusait megelőzi, ki­váló lehetőség arra, hogy mi­nél pontosabban érzékeltes­se a társadalmi élet valósá­gos folyamatait, mozgás­tendenciáit, a munkásosztály és minden társadalmi réteg tényleges viszonyait, tudati, hangulati állapotát. Egy ilyen módszerrel kialakított politika nagyfokú felvérte- zettséggel képes ellenállni a szubjektivizmus minden meg­nyilvánulási formájával szemben. Az irányelvek nyilvános­ságra hozatala és vitája ily módon túlmutat a politikai bizalom jegyein, olyan szük­ségszerűséget fejez ki, amely jelentős mértékben hozzájá­rul a politika tudományos megalapozottságához, és biz­tosítékot nyújt a nagyobb tévedések elkerüléséhez. Ezért a most kibontakozó eszmecseréknek, a kongresz- szusi irányelvek vitájának a módszer oldaláról névze is nagy politikai jelentősége van. Mint annyi minden más politikai akció sikere, haté­konysága nem bízható a spontán véletlen szeszélyére, úgy ennél az eszmecserénél sem hagyatkozhatunk vala­miféle ösztönös érdeklődésre. A vita eredményessége nagy mértékben függ annak szer­vezettségétől, irányítottságá­tól, az irányelvekben dekla­rált politikai gondolatok sok­oldalú propagandájától, a különféle lényegesebb társa­dalmi jelenségekkel való szembesítéstől. A pártszervezetek általá­ban ebben a szellemben ter­vezik és szervezik munkáju­kat. Az év első heteiben po­litikai munkájuk középpont­jába a kongresszusi irányel­vek vitáját állították. Gon­doskodnak arról, hogy a Köz­ponti Bizottság dokumentu­ma a párttagság legszéle­sebb köréhez eljusson és minden érdeklődő számára hozzáférhető legyen. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen figyelemmel olvassák, mek­kora elmélyültséggel tanul­mányozzák legfontosabb gon­dolatait. Ennek érdekében a figyelem felkeltő és ösztönző agitáció szerepét a legtöbb pártszervezet igen nagyra be­csüli és gondosan meg is szervezi. Sok helyen tervez­nek kisebb-nagyobb csopor­tos beszélgetéseket jól kép­zett és felkészült propagan­disták vezetésével az irány­elvek egyes fő kérdéseiről. Kiemelten foglakoznak azok­kal a politikai gondolatok­kal, amelyek a konkrét helyi tevékenységhez szorosabban kapcsolódnak. Az irányelvek vitájának egyik nagyon lényeges szem­pontja hogy felszínre hozza azokat a politikai tapasztala­tokat, amelyeket az élet he­lyileg produkál és szembesít­se azokat a dokumentum megállapításaival. Ebben el­sősorban a pártszervezet ve­zetőségének kell élenjárnia. Ezt viszonylag megkönnyíti számukra az a körülmény, hogy az elmúlt évek folya­mán szinte minden lényeges területen végeztek beható ön­vizsgálatot. Ezeknek tapasz­talatai rendelkezésre állnak, csak megfelelő rendezést, összegzést igényelnek. Meg­felelő alap és hozzájárulás lehet ez a taggyűlési vita be­vezető előadásához is. Egy ilyen típusú bevezetése a vi­tának szinte automatikusan nagyobb aktivitásra ösztö­nöz, hozzászólásra inspirálja a résztvevőket. A vitában való részvétel, a tapasztalatok feltárása és a javaslatok elmondása min­den párttagnak szervezeti szabályzatban biztosított jo­ga és egyszersmind köteles­sége. Ezen keresztül érvénye­sül a politika kialakításában való részvétele. A pártszer­vezetnek ezzel kapcsolatban az a feladata, hogy maximá­lisan biztosítsa a demokra­tikus, pártszerű vitához szük­séges légkört, közszellemet. Pártunkban az összes alapve­tő marxista—leninista elvek tekintetében teljes az egy­ség. Erről az alapról kiindul­va nincs olyan kérdés, amelyről ne lehetne vitáz­ni. Mód és lehetőség van ar­ra, hogy mindenki kifejtse véleményét, hangot adjon egyetértésének, problémái­nak, vagy kételyeinek. Az irányelvek tézisei nem hatá­rozati jellegű dokumentum, vitatézisek és nem kötelező érvényű állásfoglalások. A hozzászólásoknak ez a fajta fogadtatása és megítélése nem jelenti azt hogy szó nél­kül hagyjunk olyan vélemé­nyéket, amelyekkel nem ér­tünk, vagy nyilvánvalóan szélsőségei miatt nem érthe­tünk egyet. A vita akkor éri el igazi célját, ha gondolatai teljes mértékben eljutnak a kong­resszus fórumához. Egy for­radalmi párt számára soha sem lehet a vita öncél, ha­nem úgy tekinti, mint az optimális cselekvési formák kimunkálásának eszközét. Nagy politikai felelősség há­rul pártszervezeteinkre ab­ban, hogy minden véleményt, észrevételt, javaslatot továb­bítsanak úgy és abban a for­mában, ahogyan azok első kézben megfogalmazódtak. Még akkor is így kell eljár­niuk, ha egyik-másik szá­mukra nem tetsző, nem szimpatikus. Hogy mit kell és mit nem kell továbbíta­niuk, az fel sem vetődhet kérdésként. Közöttük bizo­nyára lesz több olyan, ami­ben helyileg kell intézked­niük, azonban erről szóló jelzések is' tartalmazhatnak általános érvényű következ­tetésekre alkalmat adó ta­pasztalatokat. Az irányelvek tartalmas vitájának mindenekelőtt az a politikai jelentősége, hogy segítségével a kongresszus pontosabban jelölheti meg a következő évek teendőit, jobb megoldások sorát tárhatja fel, megalapozottabbá teszi döntéseit. K. S. Népszámlálás Németkéren Tizenötezer fogyasztó A bátaszéki ÁFÉSZ mint­egy tizenötezer fogyasztót lát el különböző árucikkel. Negy­venhárom kiskereskedelmi egységük, négy olajkútjuk, hét felvásárlási telepük, ti­zenhat vendéglátóegységük 1978-ban 257 millió forint for­galmat bonyolított le. 1979- ben csökkent a ruházati cikk, a műszaki termék forgalmuk. A vázkerámia gyár sem tud­ta folyamatosan biztosítani az építőanyagot, ez is kiesést jelentett. A ruházati cikk és a műszaki áru vásárlás csök­kenését a szekszárdi Skála Áruház belépése után tapasz­talták. A bútorboltjuk áru­ellátása sem volt megfelelő. A nagyobb bútorüzleteket ré­szesítette előnyben a nagy­kereskedelem, az ő boltjuk­nak csak csurrant, csöppent valami. Az ÁFÉSZ vezetői, mint Pirisa László főkönyvelő el­mondta, a jövőben csökken­tik a műszaki és ruházati cikkek árusítását. Helyette nagyobb gondot fordítanak a körzetükbe tartozó mintegy tizenötezer ember minden­napi szükségleteinek kielégí­tésére. Nyék, Megyer, Kürt-Gyar­mat, Tarján, Jenő, Kér, Ke- szi — tanultam valamikor a honfoglaló magyar törzsek nevét. A Kér-törzs nevét máig nagyon sok települé­sünk őrzi, köztük a megyénk­ben Németkér is. Jó lenne tudni, hogy a németkérleknek eszébe ötlik-e olykor a közsé­gük neve mögött rejlő törté­nelem. A „Német” előtag a XVIII. században ide érke­zett, utódaikban máig élő, pá­ratlan szorgalmú bajor tele­pesek létét hirdeti. Szándéko­san nem használjuk azt a ki­fejezést, hogy „nekik állít emléket”, hiszen a német aj­kúak máig értékes és nélkü­lözhetetlen rétegét képezik a több mint 2100 lelkes község lakosságának. Ez a számítás természetesen csak előzetes, a község veze­tőinek becslése, hiszen a nép- számlálás most folyik. Az mindenesetre kétségtelen tény, hogy a lakosság kere­ken egyharmadának ajkáról könnyen, természetesen folyik a német szó és ez így is van rendjén. A népszámlálás harmadik napján, tegnap jártunk a fa­luban. Ez nemcsak arra volt jó, hogy megismerkedhessünk a számlálóbiztosok munkájá­nak nehézségeivel, hanem ar­ra is, hogy legalább vázlatos képet festhessünk a nemzeti­ségi élet lehetőségeiről. Ami a nehézségeket illeti, arról nem az összeszámlálandók, hanem az időjárás gondosko­dott. Bármilyen kellemes me­leg és szíves fogadtatás várta a számlálóbiztost Gungl Jó­zsefeié otthonában, onnan to­vább is kellett menni, gya­logszerrel, jeges járdákon, vagy éppen a hidegtől csikor­gó hóban. —10 C fok körüli hidegben, szélben, főleg kül­területen ez nem az a fel­adat, amit leányálomnak szoktak becézni. Senki nem hirdeti különö­sebben, de a tények bizonyít­ják, hogy a németkériekben él a nemzetiségi hovatartozás tudata. A művelődési házban szépen szaporodnak, nemré­giben is önkéntes ajándékok révén gyarapodtak az id. Ha- nák Ottó vezette helytörté­neti gyűjtemény darabjai. Az óvodában egy csoporttal fog­lalkoznak rendszeresen né­met nyelven a pedagógusok Az általános iskola hét ta­nulócsoportjában 115 gyerek választotta önként (szakkife­jezéssel élve „fakultatívan”) a német nyelv tanulását. A 115 gyerek az iskola tanulói­nak közel fele. Évek óta rendszeres a kapcsolat Kari­Marx-Stadt megye Lichten- tanne településének iskolájá­val. A kölcsönös csereüdülte- tések magyarországi változa­tát úgy oldják meg, hogy a szászországi gyerekek itteni tartózkodásuk során német­kéri otthonokban szállnak. Volt ilyen vendége Roden- bücheréknek, Pámeréknak, Sclhőnhardtéknak és még so­kaknak. A könyvtárban 600 körüli kötetre rúg a német nyelvű könyvállomány, melynek ke­reken fele saját tulajdon, másik fele a megyei könyv­tár létété. Azt nem lehet ál­lítani, hogy az olvasottság kifogástalan lenne, de ennek se a kínálat, se a könyvek színvonala nem oka. Az okok — bármilyen furcsa is ez — történelmiek és minden or­szágban, minden nemzetiség­nél, sőt dialektusnál kimu­tathatók. A XVIII. század­ban betelepültek szókincse, kiejtése a századok során részben ősi elemeket konzer­vált, részben újakkal gazda­godott. Ilyen tájjellegű né­met irodalom nincs, könyvek se jelennek meg tájszólás­ban. Az igazi irodalmi nyelv élvezőinek, értőinek tábora most van felnövőben, épp az előbb említett iskolások kö­rében. Az olvasóban ezek után fel­merülhet a kérdés, hogy mi­ért kell minderről épp a népszámlálás idején szót ej­teni. Azért, mert a szenvte­len számok mögül a szak­emberek konkrét igényeket elemezhetnek hi. Még akkor is, ha azokat nem öntötte sza­vakba senki. Ha tudjuk, hogy egy településen milyen arány­ban élnek nemzetiségiek, ak­kor számot lehet vetni pél­dául azzal is, hogy a végzős pedagógusok közül hová kell az illetők anyanyelvén be­szélőkből utánpótlást biztosí­tani. Nem valamiféle szíves­ségi alapon, hanem az alkot­mány rendelkezéseinek be­tartásával. Idézzük: „61. § (1) A Magyar Nép- köztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlők, és egyenlő jogokat élveznek. (2) Az állampolgároknak nem, felekezeti vagy nemze­tiség szerinti bármilyen hát­rányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Népköztár­saság a területén élő minden nemzetiség számára biztosít­ja az egyenjogúságot, az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását.” A népszámlálás adatai az alkotmány betartását is segí­tik. A népfront életéből A megyei népfrontbizott- ság legutóbbi ülésén az el­nökség tájékoztatta a tes­tületet a XII. pártkong­resszus és hazánk felsza­badulásának 35. évforduló­ja tiszteletére a megyében kibontakozó településfej­lesztési verseny indulásá­ról. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának fel­hívása négy hónappal ez­előtt jelent meg, ám a megyében már hetekkel előbb megkezdődött a mozgalom kibontakozása, a decslék felhívásával. Az Országos Tanács fel­hívása megjelöli a moz­galom célját: „A település- fejlesztési társadalmi mun­kamozgalom önkéntesen, díjazás nélkül, elsősorban a fejlesztési tervekben sze­replő olyan közérdekű cé­lok megvalósítását segítse, amelyek egy-egy község­ben vagy városrészben, utcában a lakosság alap­ellátását szolgálják. Ilye­nek az iskolák, óvodák, játszóterek, sportpályák építése és fenntartása, jár­dák, utak, vízvezetékek építése, virágosítás, fásítás, parkosítás...” Megyénkben már évti­zedes hagyományai van­nak a településfejlesztő társadalmi .munkának. Év­ről évre meghirdetik a megyei versenyt, amelynek nyertese legutóbb éppen Decs volt. Most is ők a kezdeményezőik — és a mozgalomban az eddigi legnagyobb eredményről adhatnak számot. Vállal­ták többék közt a kétszáz fős óvoda és négyszáz- adagos konyha, valamint az általános iskolai torna­terem november 7-ére tör­ténő átadását. Ez meg is történt, a 16,2 milliós be­ruházási költségnek kere­ken a felét fedezte a tár­sadalmi munka. Mint a vállalásokból ki­tűnik, minden eddiginél nagyobb társadalmi mun­kamozgalom van kibonta­kozóban. Eddig a települé­seknek kereken négyötöde csatlakozott a felhíváshoz. Szinte valamennyiben konkrét — munkaórában és forintban részletezett — tételek szerepelnek. Mindenütt a. helyi igé­nyekből és lehetőségekből indulnak ki, legtöbb he­lyen a már korábban el- határooztt fejlesztési ter­veket támasztja alá a t ársadailm i munkav áll áll ási Osak néhány példa: Nagy- kónyiiban a közlekedési park kialakításához 102 100 forint értékű társadci’mi munkát vállaltak, a kézi­labda- és futópályához 34 300 forint értékűt, a Medgyes pusztai 200 folyó­méteres járdaépítéshez — a lapok kiszállítása, tükör­vágás, a lapok lerakása, földegyengetés — 20 100 fo­rint értékű társadalmi munka az „előirányzat”. Koppányszántón 50 köb­méteres víztároló medence épül, ehhez a földmunká­kat, a zsaluzást, a betono­zást, a 200 folyáméternyi árok kiásását végzik tár­sadalmi munkában, értéke 75880 forint lesz. Szabály­ban a Rákóczi és a Dózsa György utca korszerűsíté­sénél 50 ezer forintot fe­dez a társadalmi munka, a gyermekélelmezési kony­ha modernizálását a költ­ségvetés 70 százalékából oldják meg, a többit tár­sadalmi munkával fedezik. Simontornyán a tucatnyi tétel között szerepel a kör­nyezetszennyezés csök­kentése. A tanácstagi fórumokon, falugyűléseken a követke­ző hetekben, hónapokban is napirendre kerülnek a településfejlesztés problé­mái és a megyei népfront- bizottság vezetői úgy lát­ják, várható, hogy azok a községek is „beneveznek” a versenybe, amelyek ed­dig még nem vállalkoztak rá. ORDAS IVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents