Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-25 / 20. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. január 25. Nevelésből: elégtelen Hányszor halljuk, hogy a szülő azzal fenyegeti szófoga- datlan gyermekét: „ha rossz leszel, elviszlek a doktor bácsihoz, adjon egy injekciót!” Az is egyik ijesztgetési módszer: „odaadlak a rendőr bácsinak (postásnak, bátyus embernek, néninek, bácsinak, stb.), vigyen el!” Még súlyosabb eset, ha a gyermeket úgy akarja megfélemlíteni, hogy sötétbe zárja, vagy batyut köt a hátára, hogy menjen világgá. Mindez mélyreható szorongást okoz a gyermeknél. Ki győzné felsorolni azt a 6ok helytelen nevelési módszert, amivel a gyermeket ijesztgetve a szülő azt kívánja elérni, hogy gyermeke szó- fogadóbb legyen. Az ilyen szülő megfélemlítéssé akarja leegyszerűsíteni a nevelés bonyolult, sok-sok szeretetet, türelmet, tapintatot igénylő munkáját. S ezt a hibát tetézi, ha testi fenyítést is alkalmaz. Mindén fenyegetési módszer a nevelés csődje! Vajon milyen felnőtt válik majd abból a gyermekből, aki ilyen félelmek között nő fel? Mi lesz ennek a nevelési módszernek a következménye? A 6Úlyos feleletet majd az élet adja meg és az élettől kap elégtelen osztályzatot a szülő. Hiszen gyermekének az élettel kapcsolatos szemlélete teljesen eldeformálódik és a kiegyensúlyozott, boldog élet- szemlélet kialakulása helyett félelmi komplexumok rögződnek személyiségébe. A félelmi érzések feloldását sokszor tudat alatt úgy oldja meg, hogy támad. Rossz az iskolában, verekszik, társaival szemben kíméletlen, nem tud beilleszkedni a gyermekközösségbe. önkéntelenül is így akarja elérni, hogy ne ő féljen, hanem tőle féljenek. Ennek ellenére egész életén keresztül gátlásos lesz, félni fog, személyisége eltorzul, érzelmi élete sivár lesz. Nem szívesen köt majd baráti kapcsolatokat, nehezen találja meg a „helyét” az életben, családi életében pedig tovább viszi az otthonról látott nevelési „elveket”. A testi fenyítéssel járó nevelési módszer lélek- és egyéniségromboló hatású. Az a gyermek, akit ütnek — daccal, közönnyel vértezi fel magát és később már — a testi fájdalmon kívül — semmiféle hatást nem kelt benne. De érzelmi életében eldurvul, érzéketlen lesz az érzelmi élet széles skálájára, s egész további életvitelére rányomja bélyegét a goromba, erőszakos magatartás. A lelki gátlás sokszor viszi arra a nehezen járható útra, ahol a feloldást jelentő társ — az alkohol... Pedig összesűríthetjük három szóban, mi szükséges a jó neveléshez: szeretet, türelem, megértés. A nehezen kezelhető gyermek helyes nevelési módszerére nem lehet biztos receptet adni, mert mindegyik gyermek más egyéniség, tehát más módszert igényel. A szülő feladata, hogy szerető szavakkal, kedvességgel megtalálja azt az utat, amely a gyermeke szívéhez vezet. A legmakacsabb gyermek is kítárulko- zik a szerető szóra, és ő is szeretettel, engedelmességgel viszonozza az ilyen bánásmódot. Utógondozás otthon Rehabilitáció a családban A család általában megnyugszik, amikor többé-ke- vésbé viharos előzmények után elvonókúrára jelentkezik az otthon légkörét addig pokollá tévő alkoholista. Azt hiszik, az intézeti, vagy am- bülanciás kezelés egymagában végleges gyógyulást eredményezhet. Ez azonban téves elképzelés, mert a Szakszerű, tapintatos és figyelmes utógondozás nélkül a volt alkoholista — a társadalmon kívüliség és magára- hagyatottság érzetében — általában ismét pohárhoz nyúl. De az utógondozás nem csupán az egészségügyi szervek, hanem az egész társadalom feladata. Nem mindegy, milyen légkör vesz valakit körül a munkahelyén, amikor visszatér az elvonókúráról, milyen élcelődések céltáblájává válik, mennyi bizalmatlanság és előítélet veszi körül és milyen kísértéseknek van kitéve, hogy munkatársaival koccintson. Rendkívül sok függ tehát a munkahelyi közösségek megértő emberségétől, de talán még fontosabb és meghatározóbb, hogyan fogadja a család a kórházból hazatérő beteget, aki többnyire gátlásos, furdalja a lelkiismeret és a szégyenérzet, hogyan oldja fel a család ezeket a szorongásokat, s rehabilitálja a pokol bugyrait megjárt ember önbizalmát. A MŰLTAT NE EMLEGESSÜK A család szerepe tehát elsőrendű fontosságú az utógondozásban. Ez persze csak akkor várható el, ha az addigi alkoholizmus és házastársak között nem szakított már meg minden kötődést, a bánat nem vált gyűlöletté és még él közöttük a bizalom és összetartozás érzése. Minderről ugyanis már szó sem lehet egy garázda, családját és közvetlen környezetét rémületben tartó ember esetében, aki alkalmi józansága perceiben fogadkozásokkal akarja időnként bizonyítani bűnbánatát, de melyről csakhamar megfeledkezik, s másnap ismét kezdődik minden élőiről. A család segítókészségére csak azok számíthatnak, akik valóban meg akarnak gyógyulni és szeretnék helyreállítani az otthon kiegyensúlyozott hangulatát. Nem vitás, hogy a család rehabilitációja ' nehezebb, mint a munkahelyé, hiszen zártabb közösség, szorosabb emberi kapcsolatokon és egymásrautaltságon alapul, mint egy nagy gyár vagy üzem kollektívája. De ha valóban rászánjuk magunkat. mert érdemesnek tartjuk a másikat arra, hogy tovább éljünk vele és bízunk akaraterejében, gyógyulási szándékában, akkor legfontosabb. hogy ne emlegessük a múltat. Nem használ az ügynek, ha ilyesfajta szemrehányásokat teszünk: „... mire mentünk * volna, ha nem hordod minden pénzünket a kocsmába”, vagy „bezzeg, ha nem ittál volna...” Bár bizonyára van alapja, amikor valaki így fakad ki, de utólag az ilyen megjegyzések csak fokozott érzékenységet vagy befeléfordulást váltanak ki. S az utólag kiderülő hazugságok is komoly törést okozhatnak a gyógyuló emberben, ha például egy régi ismerősével találkozik az utcán. aki megkérdezi tőle; hogy miként sikerült a külföldi útja. Az illető persze semmiféle külföldi útról nem tud. mert azt az elvonó kezelésben részt vevő házastársa terjesztette el, amikor érdeklődtek férje holléte felől. Szégyellte ugyanis az igazságot. Felesleges. Nem szégyen, ha valaki gyógyulni akar. Éppen ezért a gondozókkal is őszintének kell lenni, amikor meglátogatják a családot. Igyekezzünk elfogultságtól mentesen beszámolni a beteg állapotáról, hangulatáról és különböző megnyilvánulásairól. mert csak így válhatunk a gondozó igazi társává hozzátartozóink érdekében. KÖZÖS PROGRAMOK ÉS BARÁTSÁGOK A családi környezet meghittsége adjon önbizalmat és önbecsülést a gyógyulóknak. Bízzák meg különböző házkörüli teendőkkel és ismerjék el igyekezetét, szorgalmát. Szervezzen a család közös programokat, kirándulásokat, múzeum- vagy színházlátogatásokat. Hazánkban ma már nem egy antialkoholista klub működik rendkívül eredményesen — nemzetközi tapasztalat, hogy a klubmozgalom az alkoholbetegek 20— 25 százalékos gyógyulási arányát 50 százalékra képes emelni —, ahol olyan emberek szoros közössége alakul ki, akiknek az élete évekig tele volt buktatókkal, szüntelen perben voltak önmagukkal és a világgal', de akik ma már barátságos. tarka színekre tudják bontani a világot és felfedezik a legapróbb örömeit is. Az antialkoholista klubok tagjai megtanulnak ital nélkü szórakozni, alkohol nélkül nevetni és érdeklődőbbé válnak a világ dolgai iránt is. Igen jó hatást kelt, ha ezekbe a klubokba a családtagok is elkísérik hozzátartozóikat, együtt szórakoznak és közös barátságokat alakítanak ki az azonos érdeklődésű családok. Ünnepek alkalmával se legyen csábító az asztal közepén hivalkodó bores- vagy sörösüveg. Ne nógassuk koccintásra azt, aki már megszabadult az ital rabságából. Nem igaz, hogy egy korty nem árt meg. Ilyen esetben egyetlen csepp is előidézheti az alkoholéhséget és következik megint a zuhanás. Általános tapasztalat, hogy az ünnepi poharazgatások miatt szoknak rá ismét legtöbben az italra. Óvja meg ettől a család hozzátartozóját és önmagát is. Nem volna azonban szükség erre a sok fáradságot és türelmet igénylő otthoni utógondozásra, ha idejében igyekeznének megelőzni a bajt. hogy a család egyik tagja se váljon kezelésre szoruló alkoholistává. így talán a házassági bontóperek 35—40 százalékának sem lenne egyik szomorú okozója az alkohol. — át — Alátét- rongyoszsákból Hozzávaló: különböző színű pamut. Vagy vászon rongydarab, nagy lyukú varrótű, vastag horgolótű. Munkamenet: azonos minőségű anyagdarabokat kimosunk, kivasalunk. Színárnyalatok szerint osztályozzuk, majd a száliránynak megfelelően keresztbe szabva, 3 cm széles szalagcsíkokat vágunk. A darabokat a végződéseken kb. 2—4 cm hosszan egymásra illesztjük, s néhány öltéssel összedolgozzuk. Egyszerre 4—5 méternél hosz- szabb zsinórt ne készítsünk. Horgolótűvel 4 láncszemet készítünk, kapcsolás az első szemre, majd az így kialakított gyűrűbe 6 rövidpálcát horgolunk, folyamatosan tovább dolgozunk, minden szemre 2 rövidpálca, majd a következő sorokban, soronként 6 új szemet készítünk. A szükséges nagyság elérése előtt 1 szaporítás nélküli rö- vidpálcasort, majd 1- visszafelé rövidpálcasort horgolunk. Fül: az utolsó rövidpálcasor befejezésekor 10 láncszem, kapcsolás az alapszemre, folyamatosan minden szemre 1 visszafelé rövidpálcát horgolunk. Félhasználás: a műszálmentes anyagból készített 18—20 cm nagyságú füles, kerek lapok edényfogónak, lá- bas'alátétnek használhatók, jól moshatók, s tálaláskor védik a bútorfelületet. Színes fonalmaradékokból azonos technikával kisgyerekeknek kedvcsináló-poháralátétet horgolhatunk. P. V. Divat a monogram Csak a divatot követjük nyomon, amikor bemutatjuk a leszámolható mintájú ABC-t, amelyből mindenki kialakíthatja a saját nevének megfelelő monogramot, amit keresztszemes, duplakereszt szemes, vagy gobelin öltéssel, sőt subatechnikával lehet a legkülönfélébb dolgokra felvinni. Téli üdülés A sportos öltözködési forrná nagyon jól megfelel az üdüléshez való ruhatár ösz- szeá 11 kásához. Természetesen nem a célsporthoz való ruhadarabokra gondolunk, hanem a városban viselhető különböző összeállításokra. Az utazásihoz való felkészülésnél tekintetbe kell venni, hogy milyen közlekedési eszközöket használunk! mert könnyebb sokfajta .ruhát vinni — ha autós utazásra készülünk, mintha autóbusz- szal, vagy vonattal utaznánk. A nehéz csomagok, bőröndök cipelése megkeserítheti az utazás örömeit. Rajzainkon konvencionálisabb, de feltétlen szükséges, sportos jellegű ruhaféleségeket mutatunk be. 1- es modell: kordbáreony- ból vagy posztóból készülhet a pelerinszerű ing, amely igen jó szolgálatot tesz, mert könnyű benne a mozgás és jól, melegen alá lehet öltözni. Vastag pulóver, mellény és nadrág; kötött sapka és kesztyű a főbb kiegészítő tartozékai. 2- es modell: orkán anyagból készült, több színből ösz- szeállított, tűzött kabát. Előnyös, ha a csípőt fedi, mert így melegebb. A nadrágot, amit viszünk hozzá, átalakíthatjuk igiimuzással, vagy egy pánttal a boka köré fogva, így sokkal melegebb, akár a csizma fölé, vagy a csizmába bekötve. Fejrevaló- ként csipkemintával kötött, háromszögletű, áll alatt megköthető kendőt ajánlunk. Praktikus, ha kapucnija is van a kabátnak, vagy színes, vízhatlan kendőt is tehetünk a kötött fölé. Fontos, hogy a kabátka olyan szabású legyen, hogy alatta hideg időben két pulóver is elférjen. 3-as modell: légi kabátból készülhet ez a sálgalléros, mnglánuj jakkal szabott, csípőig érő kabátka. A vállra- akasztós táska is praktikus minden öltözékhez, mert ezt a nyakra kerítve is biztonságban viselhetjük. Téli sétához nemcsak nadrággal, hanem szoknyával, vastpg harisnyával, csizmával, vagy meleg cipővel hordhatjuk. NÁDOR VERA Marhahúsból FŐTT MARHA TAVASZIASAN Hozzávalók 4 személynek: 75 dkg főzni való szín marhahús, 1 csomag leveszöldség, 2 fej vöröshagyma, 1 babérlevél, szegfűbors, 1 liter sós víz, 2 dl joghurt, 2 dl tejföl, 4 evőkanálnyi apróra vágott petrezselyem, kapor, só, ecet, 2 db főtt tojás. A marhahúst, leveszöldséget, hagymát és fűszereket forrásban lévő, sós vízben feltesszük főni. Fedő alatt 70 percig főzzük. Közben a joghurtot, tejfölt, petrezselymet, kaprot elkeverjük ecettel és megsózzuk. A főtt tojásokat feldaraboljuk és belekeverjük. A húst a vízből kivesszük, feldaraboljak és az elkészített szósszal tálaljuk. FRIDAKELL (Sült húsgombóc) Hozzávalók 4 személynek: 1 öreg zsemle, 1 nagy fej vöröshagyma, fél kg darált marhahús, 1 tojás, 1 evőkanál mustár vagy ketchup, 1 evőkanálnyi kapor, 3 evőkanál olaj. A zsemlét beáztatjuk. A hagymát megtisztítjuk és apróra vágjuk. A darált húst, tojást, mustárt (ketchupöt), apróra vágott kaprot, hagymadarab okát jól elkeverjük és összegyúrjuk. ízlés szerint fűszerezzük és kis gombócokat formálunk belőle. Az olajat felforrósítjuk, a hús- gombóckákat 5—10 percig barnára sütjük. Sásburgonyát adunk hozzá körítésnek. NYÁRSON SÜLT MARHA Hozzávaló 4 személy részére: fél kg porhanyós marhafiié, 4 szelet (körülbelül 12 dkg) sonka, 40 dkg eidámd sajt, 4 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál vaj, 2 dl száraz vörös bor, 1 evőkanál finomra vágott petrezselyem, só, bors. A marhahúst 4 cm hosszú és fél cm széles szeletekre vágjuk. A sonkát és a sajtot szintén 4 cm nagyságú kockákra vágjuk. A fokhagymát megtisztítjuk és hosszában egész vékony sZeitekre vágjuk. Négy nyársat készítünk és először a húst, sonkát, fokhagymát, majd a sajtot ismétlődő sorrendben feltűzzük. A sütőt előmelegítjük. Egy serpenyőt kikenünk vajjal, a sütőbe tesszük és addig melegítjük, míg a vaj világosbarna színt nem kap. Majd közepes lángra állítjuk a sütőt és a nyársakat a serpenyőbe helyezzük. Mindkét oldalát egy-egy percig sütjük. Az oldalára vörös bort öntünk, és megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel. Ezután lefedjük és 2 percig pároljuk. Ha jól átsült, sózzuk és borssal ízesítjük. Tésztát adunk mellé körítésnek.
