Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-25 / 20. szám

1980. január 25. "rsftPÜJSÄG 5 Jegyzet Nagytakarítások alkalmával szoktunk „szanálást” rendez­ni. Kiselejtezzük a ruha­neműket, megtizedeljük a kamrában, pincében őrzött kacatokat, s a gyerekszobák polcait is úgy próbáljuk el­rendezni, hogy jusson is, ma­radjon is hely. Gyakran logi­kátlanul történik a játékpolc % rendezése: nemcsak az össze­tört, használhatatlan játéko­kat dobjuk ki, hanem olya­nokat is, amivel ,,már úgy­sem játszik a gyerek”, vagy „új korában sem szerette”. Eszünkbe sem jut a nagy rendcsinálás közepette, hogy ezeket a játékokat eljuttas­suk azoknak, akiknek ezzel örömet szereznénk, akik a félfülű nyuszival is szívesen játszanak, s nem csak a kira­katokban csillogó drágaságok hozzák őket lázba. Az sem ötlik fel gyakran a szülőkben, hogy egy-egy megunt játékot fel lehet újí­tani, meg lehet javítani. Ma­gunkban helyszűkére, s a gye­rek időhiányára hivatkozva, kihajítjuk ezeket a tárgyakat. Igaz, hogy ma a korszerű já­tékok idejét éljük, s nincs is ellenemre, hogy gyermekeink reflexét, logikai készségét, ügyességét — és még sorol­hatnám — fejlesztő játékokat vásároljunk, s adjunk az ap­róságok kezébe. Gondom csu­pán az, hogy szükségtelen a számunkra fölöslegeset iga­zán fölöslegesnék kikiáltani. Kitűnő ötletnek tartom, hogy a kocsolai úttörők bör­zén árusították egymás kö­zött játékaikat, s a befolyt összeget pedig nem rágóra és csokoládéra, hanem közös — óvodai és iskolai — játékok vásárlására fordították. Sőt, a börzén elkeltek azok az ügyes tárgyak is, amiket maguk a szülők készítettek, vagy va­rázsoltak újjá. A kocsolai példa követen­dő és számtalan ötlettel mó­dosítható. Egyik szekszárdi bölcsődében rendszeresen ké­rik, illetve fogadják a na­gyobb gyerekek „kinőtt” gumiállatkáit, figuráit, me­lyek a tipegőknél igencsak el­kelnek. A nagyobbak pedig szívesen adják át a régi játé­kokkal megtömött szatyrot, s tettük büszkeséggel tölti el őket. A régi játékok oda- ajándékozásával takarékos­ságra is neveljük gyerme­keinket. Persze a felsoroltakon kí­vül is még rengeteg helyen kelne el régi játék, képes­könyv. Vannak családok, ahol nem, vagy csak igen kevés jut játékvásárlásra. Említhe­tem példának, az egyik Va­sárnap délelőtt című Vitray- műsort. Hárs László telefo­nált egyik budapesti kórház­ból, s az ott fekvő gyerekek­nek megunt játékokat, köny­veket kért a nézőktől. V. HORVÁTH MÁRIA 1/ • // I // •• rrt Visszaeső bűnözök Az a tudományos felisme­rés, hogy a bűnözés a fej­lett szocializmust építő tár­sadalomban sem csökken automatikusan, azonban megvannak a feltételek a fo­kozatos visszaszorítására, szükségessé tette a büntető­jog korszerűsítését. Ennek je­gyében kerül sor hosszú előkészítő munka után az új Büntető Törvénykönyv megalkotására. Az új Bün­tető Törvénykönyv 1979. jú­lius 1-én lépett hatályba, így a jogalkalmazó szervek azt a gyakorlatban fél éve alkal­mazzák. Az új büntető törvény egyik fontos célja a bűncse­lekmények ismételt elköveté­sének megakadályozása. a visszaeső bűnözőkkel szem­beni hatékony védekezés. Ennék érdekében a törvény olyan új rendelkezéseket, előírásokat tartalmaz, me­lyek igen nagy mértékben elősegítik a társadalom vé­delmét a visszaeső bűnö­zőkkel szemben. Azt, hogy egyáltalán ki tekintendő viszaeső bűnözőnek, valamint melyek azok a fontosabb rendelkezések, melyek a bűn- cselekményt ismételten elkö­vetők hátrányára alkalma­zandók, — a teljesség igé­nye nélkül — a következők­ben foglalhatjuk össze. Uj Büntető Törvényköny­vünk, a bűncselekményeket ismételten elkövetőket négy csoportba osztja, s az egyes csoportokba tartozó elköve­tőkkel szemben eltérő jog­következményeket helyez ki­látásba. Az első csoportba azok tartoznak, akik a bűncselek­mény elkövetését megelőző­en már követtek el bűncse­lekményt, ezért a bíróság velük szemben büntetést sza­bott ki, azonban a vissza­esők más csoportjába nem sorolhatók. Az ilyen elköve­tők korábbi elítélését a bíró­ság az újabb bűncselekmény elbírálásakor súlyosító kö­rülményként értékelheti. A második csoportba a „visszaesők” tartoznak. A törvény szerint: „visszaeső a szándékos bűncselekmény el­követője ha korábban szán­dékos bűncselekmény miatt, végrehajtandó szabadság- vesztésre ítélték és a bünte­tés kitöltésétől vagy végre­hajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekménye el­követéséig öt év még nem telt el”. Fokozottan veszélyes cso­portot jelentenek azok a visszaesők, akik ugyanolyan, vagy hasonló jellegű bűncse­lekményt követtek el ismé­telten. E harmadik csoport­ról a törvény úgy rendelke­zik, hogy „különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselek­ményt követ el”. A visszaeső bűnözők leg­veszélyesebb csoportjába, a negyedik csoportba tartoz­nak a többszörös visszaesők. A törvény szerint: „többszö­rös visszaeső az, akit a szán­dékos bűncselekmény elköve­tését megelőzően visszaeső­ként szabadságvesztésre ítél­tek, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajt­hatóságának megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyege­tett újabb bűncselekménye elkövetéséig három év nem telt el.” A törvény nemcsak meg­határozta a fenti fogalmakat, hanem az egyes csoportokba tartozókkal szemben külön­böző jogkövetkezményeket ír elő. Ilyenek például a büntetési tételek emelése, egyes bűncselekmények ese­tében a különös vagy több­szörös visszaesőként elköve­tést eleve minősítő körül­ményként szabályozza. és súlydsabb büntetéssel fenye­geti. Azokban az esetekben pedig amikor ezt nem teszi, általánosságban rendelkezik arról, hogy az egyes bűncse­lekményekre megállapított büntetési tétel alsó és felső határát a felével kell emel­ni. Ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy míg az első eset­ben bűncselekményt elkövető személyt a törvény 15 000 Ft értékű lopás esetén 3 hónap­tól 3 évig terjedő szabadság- vesztéssel fenyegeti, addig a különös és többszörös visz- szaesővel szemben. ugyan­ezért a lopásért 6 hónaptól 4 és fél évig terjedő szabad­ságvesztés szabható ki.-Meg­említendő továbbá, hogy ugyanebben az esetben az el­ső bűntényessel szemben, amennyiben az összes körül­ményekre figyelemmel a 3 hónapi szabadságvesztés is túl szigorú, úgy kivételesen ennél enyhébb büntetés, ja­vító-nevelő munka, vagy pénzfőbüntetés is kiszabható. A többszörös visszaesővel szemben ez a kedvezmény nem alkalmazható, tehát a fenti példában, a többszörös visszaesőt legalább 6 hónapi szabadságvesztésre kell ítél­ni. E szabadságvesztést vég­re is kell hajtani, mivel ugyancsak nem teszi lehető­vé a törvény a szabadság- vesztés végrehajtásának fel­függesztését a visszaesővel szemben. További jogkövetkezmény, hogy míg az első bűntényes a szabadságvesztés három­negyed részének kiállása után feltételes szabadságra bocsátható, addig a többszö­rös visszaeső ilyen kedvez­ményben nem részesíthető, a teljes büntetést ki kell töl­tenie. Említésre méltó még, hogy míg az első bűntényes bizonyos esetekben a tör­vény erejénél fogva mente­sül az elítéléséhez fűződő hátrányos jogkövetkezmé­nyek alóló, addig a többszö­rös visszaeső törvényi men­tesítésben nem részesülhet. A visszaeső bűnözés visz- szaszorításának egyik továb­bi igen hatékony eszköze a „szigorított őrizet”. A tör­vény bizonyos bűncselek­mény-kategóriákat a többi közül kiemel, s úgy rendel­kezik, hogy ha azokat több­szörös visszaesőként követi el valaki, s azt megelőzően az elkövetett bűncselekmé­nyek miatt legalább három­szor, egyenként egy évet meghaladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik és ezen újabb bűncselekmény elkövetéséért legalább két évi szabadságvesztésre íté­lik, szigorított őrizete rendel­hető el. A szigorított őrizet leghosszabb tartama öt év. és az a szabadságvesztés végrehajtása után kezdődik. A fentiekből kitűnően büntető törvényünk széles lehetőséget biztosít a bűnö­zés visszaszorítására. Jogal­kalmazó szerveink a jogpoli­tikai elvek figyelembevételé­vel a gyakorlatban is ér­vényt szereznek a törvény­hozó akaratának. Ez a küz­delem azonban csak akkor lehet eredményes, ha e harc­ban nemcsak az arra hivatott szervek, hanem minden be­csületes magyar állampolgár tevékenyen részt vesz oly­módon, hogy segít a bűncse­lekmények megelőzésében, és az elkövetett bűncselekmé­nyek felderítésében azért hogy a bűnelkövetők meg­kapják megérdemelt bünte­tésüket DR. FARKAS KÁROLY városi—járási vezetőügyész-helyettes (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Szalay Lajos Németkéren azok közé tartozik, akit ezer­mesternek tartanak az isme­rősök. Uj háza építésekor is gazdagon hasznosította sok­irányú ismereteit. Ebben az időben kapott fúrni-'faragni tudó bátyjától egy mini bar- kácsgépet. Később ő maga ké­szített egy kis esztergát és szabad idejében hozzálátott különböző használati eszkö­zök és dísztárgyak készítésé­hez. A fa engedelmeskedett szerszámainak és fantáziájá­nak. Fél évvel később kezdett faragni. Körző és vonalzó se­gítségével mutatós mintákat rajzolt a munkadarabokra, s vékony pengéjű késével ki­faragta. Mindezt olyan pre­cizitással tette, hogy amikor november végén a helyi mű­velődési házban, felkérésre kiállította munkáit, minden­kit ámulatba ejtett, mert ad­dig egyetlen szót nem hal­lottunk arról, hogy művészi ambíciói lennének. Furdalt a kíváncsiság, ezért kerestem fel lakásán. Előszo­bájában a régi paraszti éle­tet idéző 12 darabból álló csengő-, kolompgyűjtemény ragadta meg figyelmemet. — Ilyesmit is gyűjt? — Csak alkalmi gyűjtő va­gyok. Ha valami érdekes, las­san feledésbe menő eszközt, tárgyat taláiok, megőrzőm. Ennyi az egész. — A kiállításon látott do­bozok, tányérok, mozsarak, poharak nagyon tetszettek. Azért jöttem, hogy készítő­jükről többet megtudjak, mint amit á kiállításon lát­tam, s amit eddig tudtam. — Jó. de előbb nézze meg éremgyűjteményemet. Hátha örömét leli benne, mert én sokszor nézegetem. Van köz­tük római kori is, meg né­hány későbbi ezüst is. Nézem á mintegy 500 da­rabból álló kis gyűjteményt, s az jut eszembe, milyen jó lenne, ha az ilyen és ehhez hasonló gyűjtemények egy­szer olyan helyre kerülnének, ahol egy numizmatikus meg­Megkérdeztük Lovas Hen­rik igazgatótól, milyen költ­ségvetéssel dolgozik a me­gyei könyvtár 1980-ban? — Hárommillió 330 ezer forinttal gazdálkodunk. Eb­ből könyvbeszerzésre 373 ezer forint jut, folyóiratokra 150 ezer. Nem lett kevesebb a pénzünk, de nagyon taka­rékosan kell bánnunk mind a szerzeményezéssel, mind az anyag és az energia felhasz­nálásával. Hiszen a szolgál­tatások ára emelkedett, a folyóiratok ára is magasabb lett az elmúlt évben. Min­den takarékossági szempon­tot figyelembe véve: a tize­dik évébe lépő Könyvtáros című kiadványt az eddigi há­romszori kiadás helyett két­szer jelentetjük meg, illuszt­rációk nélkül. A köztes idő­ben módszertani levélben se­gítjük a könyvtárosok mun­káját A kötészeti hulladékot is maximálisan felhasználjuk az anyagbeszerzés csökken­tése érdekében. Nagy táblák­ban vesszük a papírt, mi vágjuk fel, így gazdaságo­sabb, olcsóbb. Saját dolgo­zónkkal kötöttünk karban­tartási szerződést az esetle­ges hibák kijavítására, a víz- és energiaveszteség meg­szüntetésére. Növeli kiadá­sainkat a drágább szolgál­tatás, berendezéseink, gé­peink rendszeres karbantar­tására fordítandó szerződéses átalány, amelyet fix összeg­ben kell megtervezni. — Miután különös hang­súlyt kapott társadalmunk­ban a munka hatékonysága, a gazdaságpolitika, a veze­téstudomány, valamint a pe­dagógia, milyen gondot for­dítanak ilyen témájú köny­vek beszerzésére? — Komolyan foglalkozunk a jelennel. Hivatalokkal, vál­lalatokkal keressük az ezirá- nyú kapcsolatot. Sajtófigye­léseket végzünk, bibliográ­fiákat állítunk össze a szá­mukra. Kerestük a TIT-,tel, az MTESZ-szel, a Vezetés­tudományi Társasággal a jobb együttműködést, műsza­ki és gazdaságpolitikai szak- referenset állítottunk be az elmúlt évben, sajnos nem túl nagy eredménnyel. A befek­tetett energia nem volt össz­hangban a reagálással. A vállalatok saját könyvállo­mányát szerettük volna be­kapcsolni a forgalomba. Saj­nos legtöbb esetben könyv­állományuk feldolgozatlan, nincs rendezett katalógusuk, így nehezen hasznosítható a köriyvanyaguik nagyobb kö­zösség számára. — A könytár kis alapiterü- leténél fogva talán nem is tudná a sokféle szakkönyv iránti igényeket kielégíteni. — Ez így van, nincs elég helyünk és példányszámunk. Már pincét is bérelünk, évi 23 ezer forintért. Az épüle­tünk kicsi, a helyben olva­sás is korlátokba ütközik. A járási városi könyvtárak las­san maguk mögé utasítanak minket. — Hasznos lenne tudni — ha már szó esett az anya­giakról —, hogy mekkora ki­adás terheli az intézményt az időben vissza nem hozott könyvek kölcsönzőinek fel­száll tása következtében ? — Évente több mint tíz­ezer forint kiadást jelent ez és rengeteg munkált. Ez az összeg ablakon kidobott pénz, amit az olvasók 25 szá­zaléka figyelmen kívül hagy azzal együtt, hogy közben már más is keresheti azt a könyvet, amelyik éppen va­lakinél pihen. És persze ugyanazokkal az olvasókkal évente többször is előfordul­hat az eset. Aki kétszeri fel­szólításra sem jelentkezik, annak ügyét végrehajtásra a bíróságnak adjuk át. őket is munkával terhel jük! Éven­te 40—50 ilyen ügy fordul elő. — Egy hónap eltelt az 1980-as esztendőből. Milyen . reményekkel tekint az igaz­gató az elkövetkező hónapok­ra? — Egyrészt örülök a nö­vekvő olvasótábornak, (711- el nőtt az olvasók létszáma 1979-ben), jó a könyvállo­mányunk, ki tudjuk elégíte­ni az igényeket. Másrészt örülök, hogy az illetékesek látják, hogy ennyi ember ta­nulását, szellemi igényeinek kielégítését ilyen szűkös kö­rülmények között tartósan nem lehet megoldani. Ismét napirenden van a könyvtár bővítése. RUSKÓ N. JUDIT felelő rendezéssel a köz szá­mára is hozzáférhetővé tenné. — Érdekes a gyűjtemény, de szépek a különböző mére­tű és formájú esztergált tár­gyak is. Kitől tanulta a fa- megmunkálást ? — Családomban sok a bar­kácsoló, ezermester ember. Én is örököltem a hajlamot — Minden elismerésem a szép gépi munkáért, de én mégis kétkezi munkáját érté­kelem többre. — Ha hozzájutok megfelelő fához, fél, egy óra alatt ki­esztergálok egy-egy darabot. A faragás egy-két napba telik. — Változatosak a munkái. Honnan veszi a mintákat, motívumokat? — A legtöbb saját elképze­lésű. Sokat tanultam bátyám­tól és a faluban élő Vajda Sándortól. Böngészem a szak­könyveket is. — Nem gondolt arra, hogy továbbképezze magát? — De igen. Lekéstem egy szekszárdi tanfolyamról, de mihelyt új indul, jelentke­zem. — A magához hasonló ko­rú emberek ráérő idejüket nem terhelik le úgy, mint maga teszi. Raktáros a tsz- ben, tulajdonképpen mikor, és miért farag? — Esténként szól a tv, köz­ben én faragok. Örömöm te­lik benne. Úgy láttam a ki­állításon, hogy mások is gyö­Részlet a kiállításból nyörködtek a munkámban. Csak azért is megéri dolgoz­nom. Szeretném tökéletesíte­ni, magasabb szinten folytat­ni azt, amit fél éve elkezd­tem. Dió, hárs, alma, körte és másfajta fák engedelmesked­nek a negyven felé közeledő raktárosnak. Serlegek, sótar­tók, tányérok, hamutartók és más használati és dísztárgyak kerülnek ki keze alól. Egy ré­szük natúrszínben, míg a többség fényezett kivitelben. Készítőjüknek még nincs ki­forrott stílusa, most keresi, kutatja az egyéniségéhez leg­jobban illőt. Ahogy ismerem, meg is találja! NAGYFALUSI ALBERT Az ügyes kezű mester

Next

/
Thumbnails
Contents