Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-25 / 20. szám
1980. január 25. ^EPÜJSÄG 3 Kézilabdapálya. A legjobb emlékek a gyapai tájhoz fű zödnek. A legérdekesebb történetek Nem tudom, véletlen-e, de mindenképpen telitalálat, hogy az egyik buszmegálló annál a háznál van Gyapán, amelyik elsőnek épült, tehát ebbe költözött először cselédházból való ember, mint a maga házába. Az állami gazdaság épített már előzőleg öt szolgálati lakást, de azok más rendeltetésűek. Gyapa új életének, föllendülésének és kul- turálódásának ez a családi- ház-építés volt a határköve, jelképes indulása. Leszálltam az autóbuszról, beléptem a kapun ép az éppen disznótoros házban egész regényt tárt föl a népes család három nemzedéke, a történetüket mesélve, pontosabban a millió történetük darabjait, ahogyan engedte a délutáni munka. Kiválogatom a hallottakból a legérdekesebbeket, amelyek mutatják, jellemzik a gyapai életmódot is. Balogh 'István Ez a ház, tehát a már történelmi legelső, Kern Ferenc állami gazdasági' fogatosnak és feleségének a háza. A feleség Balogh István állami gazdasági nyugdíjas középső lánya, ő ment férjhez először a három lány közül, a lakodalom 1949. január 4-én volt Baloghéknál, az egykori cselédház egy szobájában. Átvitték a bútorokat a szomszédokhoz, így volt hely a táncra. Paksi tamburás zenekar játszott, Kern Ferenc fogadta fel a zenészeket, maga is paksi ember lévén, a lakodalomig. Attól a naptól kezdve egy esztendeig ott élt a fiatal pár az egyetlen szobában, hetedmagával: a másik két lánnyal, a szülőkkel és egy öregemberrel, „az após apósával” összezárva. Tálán ez is magyarázza, az egy esztendő, hogy Kern Ferenc saját házat épített, mihelyt tudott, kilenc év múlva. Ök most ismét együtt laknak a felesége édesapjával, tehát Balogh Istvánnal, magukhoz hívták, amikor meghalt az idős ember felesége. Hárman vannak a három szobában. Eredetileg kétszobásnak épült ez a ház, aztán 10 évvel később hozzátettek még egyet. Tekintélyes méretű, szép külsejű épület, nem látszik meg, hogy csak az újabban készült szoba fala téglás. Balogh István éppen 80 éves, 1700 forint nyugdíjat kap, meglepően friss emlékezetű ember. A nyugdíjat úgy érte el, hogy 60 éves korában kezdett dolgozni az állami gazdaságban, 10 esztendeig éjjeliőrködött. Szívesen beszél erről az időről, megállta a helyét éjszakai éltetéseknél is, mindig résen volt, ha intézkedni kellett. Balogh István és a veje, Kern Ferenc esténként, főleg a téli időben sokat olvas. Kernné hordja a könyveket Paksról, a járási-városi könyvtárból. Kéthetenként, rendszeresen. Az asszony a könyvtárhoz közeli munkahelyen dolgozik, takarít az ÁFÉSZ-áruházban. Amikor délutános, így telik az idő itthon, a gyapai házban: a két férfi elvégzi a házkörüli teendőket, megvacsorázik, olvas, amíg a tv-híradó meg nem kezdődik, és ha a híradó után következő műsor nem érdekes, akkor folytatja az olvasást. Otthon is van vagy 80 kötet. István bácsi végigolvasta Verne, Jókai, Krúdy, Móricz regényeit, Ayany János verseit. Mai neveket is soröl. Veje most Rejtőre kapott rá. Béresként kezdte István bácsi is, mint az apja, de féllökte egy ökör, megsántult. Kern Ferencné Nehezen gyógyult a lába, daganat volt rajta sokáig, el kellett menni a paksi „javas- emberhez”, Kern Lőrinchez. Az megmondta, „szedj fekete nadárgyökeret, főzd meg tejben és azzal kend be a fájó részt”. Használt is a gyógymód. De erős munkára már nem vállalkozhatott, például a zsákot nem tudta fölvinni a padlásra. Mindenes lett a kastélyban. Udvart söpört. Bejárt az uraság irodájába, megtalálta a mezőgazdasági szaklapokat, elolvasta. A földbirtokos nem ellenezte, sőt még adott is neki, kertész lett, már akkoriban megtanulta a műtrágyák használatát. Az 1953-ban alakított tsz- nek gyakorlatilag ő volt a könyvelője, a hajdani béresgyerek. Három testvére él Gyapán, és azok gyerekei is, de az ő másik két lánya elszármazott innen. Vendégségbe jönnek gyakran, legalább havonként, a nagyobb unokák pedig még többször, Budapestről is. Nagyon szeretik Gyapát. A legjobb gyerekkori emlékei a gyapai tájhoz fűződnek annak az unokának is, aki Dunaújvárosban nevelkedett, meg annak is, aki Barcson. Tó, erdőszól, madárfészkes bokrok, harci játékok. Sok gyapai fiatalt jobban ismernek, mint a volt iskolatársaikat. Gyapán játékból áll az egész gyerekkor, az egész nyári vendégeskedés a mai világban. A dédunokák is örömmel jönnek majd. Hét unokája és négy dédunokája van Balogh Istvánnak. Az egyik unoka, ifjabb Kern Ferenc 29 éves, vasesztergályos, szinte mentegetőzve mondja, hogy kénytelen volt, a fővárosba költözni három éve, amikor megnősült. Paksi lány ugyan a felesége, de Budapesten dolgozott már előzőleg is, mégpedig olyan munkahelyen, amilyen nincs több, amit nem lehet elhagyni: a repülőtér számítóközpontjába került tanulás után. Kern Ferenc így tehát budapesti Iákos, de kéthetenként fölkeresi Gyapát, a szüleit, a nagyapját, az ismerősöket, barátokat. Szívesen emlékezik arra az időre, amikor Gyapán arany- koszorús ifjúsági klubban szórakoztak, ök alapították a klubot 1965-ben, ápolva a felszabadulás utáni merész hagyományokat, amikor a kártyázástól eljutottak az egykori puszta lakói a kultúrműsorokig, olyannyira, högy az ötvenes években már maguk előadták — németké- riekkel közösen — a János vitézt, a Leányvásárt. Az ifjúsági klub most is létezik, de kis hevülettel. Mindenki otthon tölti az estéket, tv mellett, legfeljebb' szűk baráti körben. Csak a lakodalom a régi. Perszenem egy szobában rúgják a földet, hanem a gazdaság modem ebédlőjében vigadnák. Nagy az összetartás, olyan a lakodalom, mintha mindenki rokon lenne. A hétköznapok egyszerűbbek. Ilyenkor, téli estéken egyformán megy az élet, akár. csak a városban, amelyhez tartoznak. De a táj szebb, a levegő tisztább és nyugod- tabban lehet aludni, mert az éjszaka csendje ringató. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Közel százhúsz szakember dolgozik a szekszárdi húskombinát szociális és irodaépületén. A TÁÉV kőművesei és segédmunkásai az épület belső vakolási és hidegburkolási munkáit végzik, a vízvezeték-szerelők a nyomóvezeték és az ágvezetékek szerelésén fáradoznak. A Budapesti Villanyszerelőipari Vállalat szerelői a világítási alapszereléseken tevékenykednek. Az épület a tervek szerint ez év novemberében készül el. Itt kap helyet egy nyolcszáz fős öltöző, egy 2000 adagos konyha-étterem, orvosi rendelő, laboratórium és egy húsbolt. A szociális épület legfelső szintjéről egy személyközlekedő hídon juthat valameny- nyi dolgozó a saját üzemrészéhez vezető csatlakozó folyosóhoz. Ezzel a megoldással is igyekeztek a tervezők a higiéniai követelményeknek eleget tenni, A szociális és irodaépület munkálatai mellett folynak a kombinát üzemrészeinek építkezései is. sá — Szakmai, politikai nevelőmuoka a szakmunkástanuló-intézetekben (Folytatás az 1. oldaliról). Az oktatási párthatározat megvalósítása során nagy erőfeszítések történtek az iskolák tárgyi feltételeinek javítására. Uj tantermek, új tornaterem, tanműhely, diákotthoni helyek létesültek. Az épületek állaga jó, taneszközökkel való felszereltségük megfelelő. Zsúfolt a bonyhádi és a dombóvári szakmunkásképző iskola. Kevés a diákotthoni helyek száma, azért nagyon sok a bejáró tanuló.. Kivétel a len- gyeli mezőgazdasági szakmunkásképző, ahol valamennyi tanuló bentlakó. A Tolna megyei szakmunkásképző iskolákban jelenleg 3951 fiatal tanul. Ipari szakmunkásképzőben 2781, mezőgazdaságiban 411, kereskedelmi és vendéglátóipariban 564, egészségügyi szakiskolában 195 tanulót képeznek. A beiskolázással nem kevés a gond. A vállalatok szakemberigénye jóval magasabb a megye által biztosított tervszámoknál. Az viszont szép eredmény, hogy az általános iskolát végzettek ötven százaléka szakmunkásképzőben kíván továbbtanulni. A szakmukástanulók szakmai és politikai képzése általában megfelelő, nem egy esetben viszont gondot okoz, hogy a fiatalok szoros kapcsolatba kerülnek felnőtt- közösségékkel, ahonnan nem mindig a legjobb hatások érik őket. Ugyanakkor rendkívül jónak értékelhető, hogy a fiatalok nagyobb hányada szorgalmával, becsületességével, politikai elkötelezettségével jó élesztőjévé lesz a felnőttközösségefcnek is. Régen a mözsieket klurn- pásoknak hívták. Sok mulatságos történet maradt a viseletről. Mesélik, hogy vasárnap, amikor templomba mentek, a klumpákat kiint hagyták az ajtó előtt. Csintalan gyerekek a mise végére összekeverték a lábbeliket. Volt nagy nyüzsgés, káromkodás. Télen vizet öntöttek a klumpákba, s amikor tulajdonosaik fel akarták húzni, bosszúsan vették tudomásul, hogy a víz belefagyott. — Régen volt! Fiatal koromban 12 klumpakészítő volt a faluban, mégis mindnek volt munkája. Akkor még férfiak, nők, gyerekek ebben a lábbeliben jártak. Az idősek közül még vannak akik most is ezt használják, de a fiatalok már virágot ültetnek bele, s lakásukat díszítik vele. Pedig jó viselet volt. Sokáig eltartott. Én még most is ebben járok. Jó meleg pacskert húzok bele, s aztán jöhet a hideg! (Mö- zsi magazinunk lapunk holnapi számában jelenik meg.) Ez a ház épült elsőnek. Három ember, három szoba. Pusztai József vonószéken ülve végzi az utolsó „simításokat” a klumpán Húskombinát-építkezés Készül a szociális és irodaépület
