Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-05 / 3. szám
2 ^rféPÜJSÁG 1980. január 5. Gromiko fogadta az afgán külügyminisztert Sah Muhammad Doszt nyilatkozata Andrej Gromiko fogadta Sah Muhammed Doszt afganisztáni külügyminisztert Ma kezdődik a Kanadai KP kongresszusa Sah Muhammed Doszt, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, úton New Yorkba, pénteken Moszkvába érkezett. Sah Muhammed Doszt külügyminisztert Moszkvában Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere fogadta és szívélyes, elvtársi megbeszélést folytatott vele. Az Egyesült Államok ösztönzésére az ENSZ tagállamainak egy csoportja a Biztonsági Tanácshoz intézett levélben a BT sürgős összehívását kérte az afganisztáni helyzet megvitatására. Mint a francia Jacques Leprette, a BT soros elnöke újságíróknak kijelentette, a kérésről előzetes konzultációkat kezd a Biztonsági Tanács tagjaival. — Afganisztán határozottan fellép a Nyugat bizonyos körei által szorgalmazott minden, az „afgán kérdés’ EÍNSZ-beli megvitatására irányuló kísérlet ellen — nyilatkozta Sah Muhammed Doszt afgán külügyminiszter elutazásé előtt a TA’SZSZ tudósítóinak. Az afgán külügyminiszter csütörtök este az ENSZ székhelyére indult, hogy — mint elmondta — a kormányától kapott megbízás alapján kifejtse országa álláspontját, és az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság külpolitikájának alapelveit. „Afgán kérdés” nem létezik — nyilatkozta —, csupán az Afganisztánról és az afgán politikáról Nyugaton gyártott rágalmazó és meghamisító verziókról van szó. Azoknak az afgán néppel, az Afganisztáni Demokratikus Köztársasággal szemben álló imperialista köröknek a kitalálásairól, amelyek minden eszközzel igyekeznek felszámolni az áprilisi forradalom vívmányait. — Az egész világ előtt ismeretes, hogy az imperialista, kolonialista és reakciós erők hosszú ideje növekvő számú fegyveres provokációt intéztek a független Afganisztáni Demokratikus Köztársaság ellen, veszélyeztetve az ország területi épségét, szabadságát és függetlenségét. Ilyen körülmények között az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya az 1978-ban kötött szovjet—afgán szerződés rendelkezéseinek megfelelően, az ENSZ- alapkomány betűjének és szellemének megfelelően eljárva, szükségesnek tartotta, hogy a baráti Szovjetunióhoz forduljon erkölcsi, politikai, így többek között katonai segítségért — mutatott rá a külügyminiszter. A segítséget megkaptuk, mindez kedvező fogadtatásra talált az afgán nép körében és megfelelt népünk akaratának. Afganisztán ezzel az önvédelemhez való törvényes, a nemzetközi jogi normák által elismert jogát érvényesítette. Ennek a ténynek önző célokból való elferdítése, az afgán külpolitika lényegének és elveinek meghamisítása — beavatkozás Afganisztán belügyeibe — állapította meg az afgán külügyminiszter. . BABRAK KARMAL SAJTÓÉRTEKEZLETE — „A szovjet—afgán kapcsolatok fényesen példázzák az egyenjogú és független államok új típusú kapcsolatait” — jelentette ki Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Egységpárt KB főtitkára, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke, miniszterelnök azon a sajtó- konferencián, amelyet afgán és külföldi újságírók számára tartott Kabulban. Babrak Karmai bejelentette, hogy a közeljövőben kidolgozzák az ország új demokratikus alkotmányát, amely kifejezi az afgán lakosság valamennyi rétegének óhajait és törekvéseit. Az áprilisi forradalom olyan mértékben elhajlott saját elvi irányvonalától, hogy katasztrófához vezetett volna, ha az afganisztáni nép akaratának megfelelően nem biztosítjuk a forradalom új szakaszához való átmenetet, amelyet az Afganisztáni Népi Demokratikus Egységpárt vezetésével, az afganisztáni felszabadító néphadsereg segítségével hajtottunk végre. A forradalom új szakaszán jelenleg a legfontosabb előttünk álló feladat az.igazi forradalmi elvek győzelmének biztosítása, és a korábbi hibák kijavítása. — Pártunk megalakításának 15. évfordulója alkalmából a párt központi bizottsága és a forradalmi tanács nevében általános közkegyelemben részesítette -a politikai bebörtönzötteket, függetlenül azok osztályhelyzetétől, vallásától, nyelvétől, nemétől, nemzetiségétől és világnézetétől — jelentette be Babrak Karmai. Hangsúlyozta, hogy az Amin klikkjéhez tartozók népbíróságok előtt fognak felelni tetteikért. BUDAPEST Jósé Antonio Tabares Del Real, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából pénteken fogadást adott a margitszigeti Nagyszállóban. A fogadáson megjelent Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Katona Imre, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Polinszky Károly oktatási miniszter, Pulfei Árpád közlekedés- és postaüigyii miniszter, Soltész István kohó- és gépipari miniszter, Rácz Pál külügyi államtitkár, Varga István, az MSZMP KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője, valamint politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életünk számos jeles képviselője. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. BUDAPEST Púja Frigyes külügyminiszter fogadta dr. Hildegard Baimm-Brücher külügyi államminisztert, aki a Német Szövetségi Köztársaság kulturális hete alkalmából, küldöttség élén érkezett Magyarországra. BEJRÜT Közel-keleti tájékozódó kőrútjának első állomására, Bejrutba érkezett az amerikai törvényhozás öttagú küldöttsége. A Toby Mofet demokrata párti szenátor vezette delegáció Libanonból a jövő héten Szíriába, majd onnan Izraelbe utazik. Tárgyalásai céljáról adott sajtónyilatkozatában a küldöttség vezetője kijelentette: az a szándékuk, hogy az Egyesült Államok támogatásáról biztosítsák a törvényes libanoni kormányt. Emellett a bejrúti kormánnyal az amerikai részről felajánlott pénzügyi és katonai segítség kérdéseit kívánják megvizsgálni. Mofet közölte: a küldöttség bejrúti programjában nem szerepel a palesztin vezetőkkel való találkozó. Ma kezdi meg tanácskozását Torontóban a Kanadai Kommunista Párt 24. kongresszusa. A háromnapos kongresszuson a kanadai forradalmi munkásmozgalom az ország egyik válságos időszakában foglal állást a hazai politika és a nemzetközi élet időszerű kérdéseiben. A központi bizottság beszámolóját William Kashtan főtitkár terjeszti majd elő. A dokumentum méltatja a Szovjetunió, a szocialista országok sikereit, nemzetközi befolyásuk növekedését és élesen elítéli a maoista vezeEdward Gierek. a LEMP KB első titkára részt vett és felszólalt a varsói katonai körzet vezetőség- és küldöttválasztó pártértékezletén. A lengyel vezető beszédében elsősorban külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy Lengyelország a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal összehangolt politikát folytatva mindig a békeharc élvonalában küzdött és változatlanul külpolitikája legfontosabb feladatának tartja egy újabb világégés megakadályozását, a béke, az enyhülés a nemzetközi biztonság védelmét, a fegyverkezési hajsza megfékezését. Rámutatott arra. hogy ebbe az irányba hat a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1978-as nyilatkozata, és a Az olasz szakszervezetek január 15-re nyolcórás általános sztrájkot hirdettek meg azért, hogy felhívják a figyelmet a súlyos válságra és hozzájáruljanak megoldásához. Luciano Lama, a legnagyobb olasz szakszervezet, a CGIL főtitkára nyilatkozatában „teljesen szokatlannak” minősítette a szakszer- vezetéknek azt az . elhatátés együttműködését az imperializmussal. A kommunisták emlékeztetnek rá, hogy korábban a Trudeau-vezette liberális kormány független külpolitikára törekedett, ám az amerikai imperializmus és a monopóliumok nyomására ismét alárendelte az ország érdekeit Washingtonnak és a NATO-nak. A Kanadai KP síkraszáll a békés egymás mellett élésért, a leszerelésért és sürgeti, hogy fejlesszék az ország gazdasági, tudományos, kulturális együttműködését a szocialista országokkal. Leonyid Brezsnyev által Berlinben előterjesztett, történelmi jelentőségű javaslatok. Sajnálatos, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagországa békekezdeményezései ellenére a hidegháborús erők fokozták tevékenységüket, megpróbálják aláásni a szocialista országok és a reálisan gondolkodó nyugati politikai körök közös enyhülési politikáját — mondotta Edward Gierek, hangsúlyozva a NATO decemberi döntésének különösen veszélyes voltát. A LEMP KB első titkára hangsúlyozta, hogy a nyugati hidegháborús törekvések ellenére a szocialista országok mindent megtesznek az enyhülési politika védelme érdekében, és bíznak az 1980-as madridi értekezlet sikerében. rozását, hogy alapvetően politikai célok érdekében mozgósítják az olasz dolgozókat. A meghirdetett sztrájk fő célja ugyanis az, hogy siettessék a Cossiga-kabinet menesztését és helyére olyan kormányt juttassanak, amely élvezi a tömegek bizalmát és amelyben helyet foglalnak a baloldal:, a munkáspártok képviselői is. Gierek az enyhülési politikáról Olaszország Cossiga-ellenes sztrájk Indiai választások Többismeretlenes egyenlet Uj év — új kormány! Joggal lehet ezzel a párhuzammal jellemezni India belpolitikai életét, hiszen 1980 első hetében 362 millió választásra jogosult állampolgár járul az urnákhoz. A választások kétszakaszosak, csütörtökön volt az első forduló és a hét végén fejeződnek be. „KORMÁNYOZHATATLANSÁG?” A kontinens méretű Indiában (amely 640 milliós lakosságával a világ második legnépesebb állama) ötödik hónapja tart a kormányválság. A hatalmi csatározások hőfoka és bonyolultsága olyan szintet ért el, hogy politikai megfigyelők egyre többször illetik a „kormányozhatatlan” jelzővel az országot. Ez alapvetően arra vezethető vissza, hogy Indiában véget ért az országos tömegbázisra támaszkodó, minden államban biztos eséllyel fellépő pártok korszaka. A Néhru, illetve Indira Gandhi nevével fémjelzett Nemzeti Kongresszus Párt (NKP) még három évtizedig kormányozhatott. Az Indira Gandhit 1977-ben megbuktató Dzsanata összefogásra már csak időlegesen képes, laza pártkoalíciónak bizonyult. Az 1979 nyarán lemondásra kényszerült miniszterelnök, Deszai helyébe ekkor a frissen alakult Dzsanata (Világi) Párt vezetője, Csaran Szingh lépett. Beiktatására azonban már nem került sor: a politikai küzdőtérre visszatérő, s népszerűségét gyorsuló ütemben visszanyerő Indira Gandhi támogatása nélkül már nem kapott bizalmat az alsóházban. Reddi államelnök döntése a rendkívüli választások kiírásáról azonban csak a frakcióharcok és a személyi hatalmi kombinációk teljes eluralkodását akadályozta meg. BONYOLULT SZEMBEN ÁLLAS Az alsóház augusztusi feloszlatása óta mindegyik politikai csoportosulás saját térhódítását reméli. A pártszövetségek kialakulása, a választási programok már ma is szolgálnak néhány tanulsággal. Az országos pártok szerepének csökkenését bizonyítja a helyi politikai erők előtérbe kerülése. E mögött az indiai államszövetségi rendszer nem elhanyagolható problémái rejlenek. Kemény központi kormányzás vagy nagyobb regionális autonómia? A kérdés súlya a következő évtizedben mindenképpen nőni fog. Mindamellett a választási küzdelem a következő négy nagyobb csoport szembe kerülését jelzi: 1. A Dzsanata maradék erői; vezetőjük Dzsagdzsivan Ram, aki a 100 milliós „érinthetetlen” kisebbség támogatását is élvezi. Ők a „demokrácia minden szinten történő megvalósítását” hirdetik, közvetve fenntartva ezzel az Indira Gandhi önkényeskedései ellen emelt vádakat. 2. A Csaran Szingh vezette Lók Dal pártszövetség, amelyet az NKP Gandhi asszonytól eltávolodott szárnya, egyes muzulmán csoportok, a szocialisták és a kommunisták is támogattak. A jelenleg ügyvezető miniszter- elnök Szingh-et a módosabb földbirtokosok képviselőjének tekintik — gazdaságpolitikája is ennek a rétegnek kedvez. 3. A legutolsó napok fejleménye, hogy az NKP eddig Csaran Szingh mellett álló része bejelentette: korábbi állás- foglalásával ellentétben mégis önállóan indul a választásokon. A közös listára vonatkozó ígéret visszavonása mindenképpen csökkenti Csaran Szingh esélyeit. 4. Végül az NKP Indira Gandhi mellett felsorakozó része, az úgynevezett Indira-Kongresszus (NKP—I). Az ő esélyeiket Indira Gandhi növekvő tekintélye kétségtelenül erősíti, bár az utóbbi időben a nagyvárosokban végzett közvélemény-kutatások kedvező mutatói megtévesztőek. A lakosság 80 százaléka ugyanis falun él, s az ő véleCsaran. Szingh ményük kevéssé ismert. Pedig e réteg életszínvonalának, sorsának alakulása je-' lenti a fő gondot India bármilyen összetételű kormánya számára. Az ország elmaradottsága napjainkig sem változóit meg gyökeresen. Biztató jel az éhínségek leküzdése (India élelmiszerből ma mái önellátó, bár az idei monszun elmaradása ismét nehézségeket okoz), de az ipari termelés lassulása, a 420 millió analfabéta, a mintegy 55 millió munkanélküli, s a Dzsanata-kormány alatt megugrott infláció komoly társadalmi terhet jelent. Becslések szerint ma is majd 400 millióan élnek a havi 5 dolláros létminimum szintje alatt! Ezek a számok azt jelzik: Indira Gandhi egy kormányváltozás jótékony hatású lehet a térség nyugalmának biztosítására, a lassan fél éve elodázott gazdasági-költségvetési döntések meghozatalára, de a szociálistársadalmi fejlődéshez önmagában kevés. A hatalomért versengő pártok ugyanis lényegében csak a tőkés fejlődés különböző alternatíváit pártolják. A januári választások győztesének személye ma még ismeretlen. India legjobb ismerői is csak annyit mernek jósolni: Indira Gandhi előretör, de pártjának mandátumai nem lesznek elegendőek egy abszolút parlamenti többséghez. Ez a volt — esetleg leendő — miniszterelnök asz- szony teljes politikai rehabiDzsagdzsivan Ram litációját jelentené, anélkül azonban, hogy a politikai kibontakozás kérdését megoldaná. Mi lesz ugyanis akkor, ha egy ilyen bizonytalan parlamenti felállásban ismét a pártszövetkezések boszorkánykonyhájában kezdik főzni az ország helyzetének javításához szükséges gyógyszert? S ha az új év hosszabb- rövidebb politikai küzdelem után valóban új vezetést hoz az ország élére, hogyan fognak hozzá a régi problémák orvoslásához? Ilyen, s ehhez hasonló kérdések is mutatják: India jövőjének egyenlete ma még jó néhány ismeretlent tartalmaz. SZEGŐ GÁBOR
