Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-20 / 16. szám
1980. január 20. IvÉPÜJSÁG 7 Energiagazdálkodás Tüzelőolaj Helyett — szalma? Az élelmiszer-gazdaságban nincsen hulladék — csak melléktermékről beszélhetünk. Ilyen: a répafej, a csutaszár, a kukoricacsutka, a szalma. Álljunk meg a szalmánál. Ez a búza, rozs, árpa, trici- talle növény szár- és levélanyaga, amely a szalmát képezi, fontos melléktermék: alkalmas siló-, siláz- készítésre, tetőfedőnek, alomnak, premxiekkel kezelve takarmányozásra ballasztként. A szalma olyan melléktermék, amely több figyelmet érdemel. A tűzoltóság a megmondhatója annak, hogy évente hányszor riaszt ják őket olyan tűzhöz, amely nem is „tűz” — mert jó előre bejelentették — ám az egész határ lángban állása mégiscsak tüzet jelez a polgárnak, s ő kötelességének tartja, hogy azonnal jelentse: „Az úton, amikor jöttem, ennél és ennél a kilométernél iszonyú na,gy tűz van. Siessenek, oltsák el.” A tüzet nem kell eloltani, mert az elhamvad beavatkozás nélkül is. Azon érdemes meditálni viszont, hogy ez a tűz — kinek használ, kinek van kárára. Kezdjük az agrobiológiá- nál. Úgy mondják, hogy a tűz sok olyan károkozót megsemmisít, amely elpusztítására mérget, a vegyipar által előállított terméket kellene felhasználni. Mások art állítják, hogy a lángok martalékává váló bogarak, kukacok, lepkék-, emlősök, stb. hiánya a következő évek biológiai egyensúlyában okoz majd gondot. Vagy több lesz a haszonbogár, vagy... Nem is tudjuk felmérni egy- egy búzatáblán maradt szalma elégetésének következményét. Nem tudjuk, nincsenek megbízható ismereteink arról, hogy a természet biológiai egyensúlyába avatkozva — tüzeléssel — milyen kárt okozunk évek, évtizedre „előre”. Maradjunk tehát csak annál, hogy aszalnia nem hulladék, hanem melléktermék, amelyet többféleképpen illene hasznosítani. SZÁZ LITER FŰTŐOLAJ Energiákért. Nincsenek megbízható adataim, de az ismereteim szerint úgy foglalhatjuk „pénzbe” a szalmát, hogy hasonlítjuk valami energiahordozóhoz. Például, a fűtőolajhoz. Ha azt vesszük alapul, hogy négy mázsa búzaszalma egyenlő száz liter fűtőolajjal, akkor a Ikép összeáll: érdemes a szalmára vetni tekintetünket. Egy hektár búzaföldről betakarítható 40 mázsa szalma. Ehhez bálázógépre, gyűj- tőgereblyére, kazalozó darura, szállítókocsira van szükség. És emberekre, akik e gépeket kezelik. Ha a szalma megfelelő védett helyen van, következhet a következő lépés: az energiát kivenni a szalmából. Elégetni, és a hőenergiát, akár közvetlenül, akár átalakítva, felhasználni valamilyen célra. Tehát kell kazán, amelyben szépen komótosan el lehet tüzelni a szalmát, amely kazán az égés során keletkező „másodlagos” energia — füstgáz — hasznosítására is alkalmas. Láttunk már magunk is búzatáblák felett százméteres magasságokban gomolyogni — csak a környezetet szennyező gáz-füst- felihiőt —, amely „befogva” sok-sok ezer kiló tüzelőanyagot takaríthatna meg. Ha. Volna -kazán. Nincs közforgalomban ilyen kazán. Meg kellene -tehát bízni egy termelőszövetkezet, állami gazdaság, kutatóintézet kollektíváját, keressék meg a legjobb megoldást: készítsenek több gépet, „rendszert” és ajánlják megvalósításra. Egyelőre Külföldi kazánokban látják, látjuk, csak a jövőt. A hazai kísértetek gyerekcipőben járnak, s tudjuk, hogy az ilyen jellegű .munka nálunk fél évtizedig is elhúzódik. Ha készen van a kazán, arról kell gondoskodni, hogy a meleget miként hasznosítsák. Lehet ezzel vizet fel- mélégíteni, a levegőt temperálni. Alkalmas padlófűtésre — kertészet —, lehet keltetőben használni a hőenergiát, gépműhelyek fűtésére, a szociális létesítmények melegvíz-előállítására. Ebből, s még föl nem sorolt felhasználási lehetőségből következik, a hőenergia, az olcsó hőenergia nélkülözhetetlen az élelmiszer-gazdaságban. De valóban olcsó-e ez a hőenergia? SOKBA KERÜL A KAZAN Egy külföldről beszerezhető „szalma-kazán” fcb. hárommillió forintba kerül. A hozzávaló csatlakozó beruházási javak — a szalma tüzelésére előkészítő gépek, a hőfelhasználási eszközök sem néhány fillérbe kerülnek. Néhány -gazdaságban — Agárdon például — két éve folyik már kísérlet, de szükség volna arra is, hogy másutt elkezdjék a hulladék hasznosítását —, energia- termelésre i-rányítani. Úgy tűnik, hogy a téma előtt az út nem egyenes és nem zöld. A gazdaságoknak nincs annyi fejlesztési alapjuk, hogy ilyen vállalkozásba fogjanak. A műszáki fejlesztési — tárcaközi — ajánlások csak kiemelt, majdnem sikerrel kínálkozó programokat támogatnak — az egyedi, s ritkán a -helyi felbuzdulásból eredő kísérletekeit nem támogatja. A külkereskedelmi cégek, az olajat beszerzők, nem támogatják a hazai melléktermék-felhasználást, hiszen érdekeltségük nem mutatható ki. A gazdaság, amely jelen esetünkben naponta egy sertésólban — fél liter tüzelőolajat számítva egy sertésre — eltüzel százlhatvlan, kétszáz 'liter fűtőolajat egy ólban, olcsóbban gazdálkodik, termeli a húst, ha olajat használ. Mert a kazán megvásárlása, felszerelése, üzemeltetése — többe kerül, mint a fűtőolaj napi áron számított költsége. Most tehát mit tegyen az olyan gazdasági egység vezetője, ahol többet látnak a csoport érdekénél a hulladék hasznosítása kapcsán, mert kiszámítják gyorsan, hogy az országban mennyi fűtésre szoruló telep van. Ezek mennyi olajat fogyasztanak — és tudják azt is, hogy évente hány ezer tonna szalmát égetnek el a tartón, szennyezve a környezetet, pazarolva a takarékos fel- használásra való energia- hordozót — a szalmát. • A Szekszárdi Állami Gazdaság vezetői feladatul adták a gépészmérnököknek, állattenyésztőknek, hogy a hazai és a külföldi ismeretek birtokában készítsék el a szalmahasznosítás programját. Terjesszék elő javaslataikat, s ezek mi- előbbi megvalósítására dolgozzanak ki részletes programot — ha van a szalmában energia. Mint tudjuk, — bár ehelyütt a témába csak kevésbé tudtunk belemélyedni —, a szalma nem rossz energiahordozó. PÄLKOVÄCS JENŐ Megszöktek, csavarogtak, loptak Befejezték a vizsgálatot a szekszárdi tanyafosztogatók ügyében Idézet Fk. (fiatalkorú), J. András és hat társa által elkövetett bűncselekmények vizsgálatáról készült összefoglaló jelentésből. „1979. november 3—5. között ismeretlen elkövető(k) K. J. szekszárdi lakos tulajdonát képező Székszárd-Pa- lánki hegyen lévő tanyáját, ajtófeszítés módszerével feltörték, és onnan különböző ruhaneműket, szerszámokat tulaj donítottak el meg nem határozható értékben.” „1979. november 5-én ismeretlen tettes(ék) behatolt Cs. F. szekszárdi lakos tulajdonát képező Szekszárd Sau- M-völgytben levő tanyájába és onnan ruhaneműket, bográcsot, bográcstartó állványt tulajdonítottak el...” „1979. november 8-ra virradóra ismeretlen tettes (ék) a szúnyogháló eltávolítása után. be mászás útján behatolták a Tolna megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe és onnan kb. 120 forint - értékben élelmiszert tulajdonítottak el.” * A bűncselekmények vizsgálatáról szóló összefoglaló jelentésben a fentieken kívül még három bűncselekmény elkövetéséről olvashatunk. A nyomozás adatai szerint a fenti bűncselekmények elkövetésével alaposan gyanúsíthatok voltak: J. András 17 éves, Sz. Hajnalka 15 éves, ■ K. Imre 16 éves, K. Tibor 14 éves, J. Edit 14 éves. Sz. Éva 14 éves és M. Tibor 17 éves intézeti elhelyezettek, akik a Székszárdi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetből 1979. november 4-én. a késő esti órákban szöktek meg oly módon, hogy a felügyeletükkel megbízott M. Ferenc éjszakai felügyelőt az 5-ös számú hálókörletbe hívták, majd az ajtót rázárták. M. Ferenc: — Tulajdonképpen számítottam arra, hogy szökni akarnak. Persze. hogy számítottam rá, hiszen előtte levő szombati napon már egyszer megszöktek. Lepedőket csomóztak össze, úgy másztak le a második emeletről. Dunaföld- várról hozta vissza őket a rendőrség. Akkor én az intézeti fogdába vittem őket, de a váltótársam onnan kiengedte mind a kettőt. — Kettőt? Tehát akkor még csak ketten szöktek? — Igen, ketten. Amikor rámzárta az András az ájtótl a földszinten egy székkel'kiütötték az ebédlő ablakát, onnan másztak ki. Ha jól emlékszem, voltak vagy tízen. Mire fel tudtam feszíteni az ajtót, addigra kilencen már kívül voltak az épületen. Csak egyet sikerült fülön csípnem. Igaz, két gyerek valamivel később visz- szajöttaz intézetbe. — Beszéltek valami vas- rűdról is. Mi ebből az igaz- ság? — Nem tudom. Ok azt mondják, semmi sem igaz. Mások azt, hogy a rúddal le akartak ütni. Úgy képzelték, hogy vízzel'leöntik a radiátort, szólnak, hogy menjek, mert folyik a víz. Aztán, amikor lehajolok, — leütnek. De szerintem nem tették volna meg. Ezt biztosan nem. — Azt mondja, lefekvéshez készülődtek. Nyilván arra nem volt egyik gyereknek sem ideje, hogy átöltözzön. Ügy szöktek meg pizsamában és papucsban? — Igen. Pizsamában, papucsban. * Idézet a jelentésből: „Elhagyott pince, Szekszárd, Nagy-Antal-völgy. November 5—6-ra virradó éjjel pihenőhely. A korábbi bűncselekK. J. tulajdonát képező tanya, ahová a fiatalok elsőként törtek be. J. András .........ott a mellén a tetoválás is: Dédi, a karján egy lófej...” ményekből származó tárgyakat ide pakolták, majd itt töltötték az éjszakát. Másnap reggel a magukkal hozott tárgyak egy részét elhagyva továbbmentek.” „1979. november 6-án Sz. Évát és J. Editet a késő délelőtti órákban a rendőrség elfogta.” * Az egyik tanyában a fiatalok egy könyvre bukkantak, amelynek „A hét fiú története” volt a címe. A hét fiatalból ekkor már kettő rendőrkézen volt. A könyv címe után egy mínuszjelet és egy kettes számot rajzoltak. * A fiatalkorúak november 6-án Hidaspetrén D. J.-né tanyájában töltötték az éjszakát. Másnap reggel a K. testvérek a csoportból kiváltak és gyalog. Tolnanémedi- be mentek a nagymamájukhoz. K.-ékat a tamási rendőrkapitányság fogta el és állította elő. J. András, M. Tibor és Sz. Hajnalka november 9-én a kora délutáni órákban hagyta el a hidaspetrei tanyát. Közben, november 7-én hármasban a Szekszárdi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézethez (korábbi otthonukhoz) indultak, ahova kilenc óra tájban meg is érkeztek. Mivel az intézetben ekkor még világos volt, a betörést későbbre halasztották. Betörtek viszont az intézet közelében lévő tanyákba ah on-1 nan az alábbi tárgyakat vitték magukkal: Balaton feliratú mokkacukros dobozt — benne hat szem cukor —, töröttpaprikával félig telt üveget, merőkanalat, szakadt fekete gumicsizmát, szakadt ágyterítőt, alumínium dobozt — benne konyhasó —, kisméretű vágódeszkát, egy lakatot, egy tésztaszűrőt, egy teaszűrőt, egy könyvet és egy erősen elhasznált 'bársonyzakót. A lopott tárgyakat egy lopott vesszőkosárban helyezték el. Mire a vesszőkosár megtelt, elsötétedtek az intézet ablakai is. Éjfél volt. J. András késsel felvágta az intézet raktárt ablakán lévő szúnyoghálót, majd Sz. Hajnalka bemászott az intézetbe. A konyhából mézet, hurkát, vajat és kenyeret vittek magúikkal. Az intézetből ismét a hidaspetrei tanyába igyekeztek. M. Tibor ötlete volt a Benedek-völgyi tanya feltörése. Innen egv 25 literes demizsont, — félig borral — egy puttonyt — ebbe 20 kiló krumplit tettek —, két plédet, néhány kiló vöröshagymát, egy préshajtó vasat és egy hajlott végű vasat vittek magukkal. A hidaspetrei tanyánál tüzet raktak. November 9-ig maradtak a tanyában, majd elhatározták, hogy visszatérnek az intézetbe. Úgy vallották, hogy ékkor már mindannyian féltek az elkövetett bűncselekmények súlyától. Együtt jöttek le egészen a Killián György utcáig. M. Tibornak és Sz. Hajnalkának innen azonban már nem volt bátorságuk tovább menni. J. Adrás egyedül kopogtatott az intézet ajtaján. * A még mindig csavargó két fiatal november 9-én, este 11 óra tájban a Népbolt 96-os számú üzletébe kísérelt meg betörni. A betörés nem sikerült. Négy órával később, november 10-én, hajnali háromkor a szekszárdi Dorogi közben, a pincesoroknál a rendőrök elfogták mind a két fiatalkorút. Idézet az összefoglaló jelentésből: „A bűncselekmények elkövetésére jellemző volt, hogy a legtöbb esetben ruhaszerzés és élelemszerzés céljából törtek be...” „A gyanúsítottakat igazságügyi orvosszakértővel megvizsgáltattuk, az ügyre vonatkozóan az elkövetők beismerő vallomást tettek, ezt a megtartott bizonyítási kísérlet is bizonyítja, mivel az elkövetők a helyszíneken járva határozottan mutatták és mondták el a bűncselekményék elkövetését. A nyomozás során öt személy került előzetes letartóztatásba, két személy szabadlábon védekezett. A keletkezett bűnügyi iratokat a Tolna megyei Főügyészség fiatalkorúak ügyészéhez küldtük meg — vádemelési javaslattal.. Ebből a tanyából — megrakott kosárral — indultak betörni volt otthonukba, az intézetbe. B. L. az intézet igazgatója: — Vannak gyerekek, akikre képtelenek vagyunk bármilyen eszközökkel hatni. Talán leghatásosabb erő a közösség ereje. M. Tibor apja börtönben, anyja tüdőszanatóriumban van. J. Andrást a nagyanyja nevelgette. A fiú imádja a nagyanyját. Ott a mellén a ■tetoválás is: „Dédi”, a karján egy lófej, ami arra utál, hogy a fiú mennyire szereti a lovakat. — A lovakat. És az embereket? _ ? — A fiatalok mindent megkapnak az intézetben. Mégis, egy részük állandóan megszökne. Miért? — Ez nagyon összetett probléma. A nevelőotthonok, a nevelőintézetek pedagógusai, nevelői, gondozói, mindent elkövetnek, hogy a gyerekek belenyugodjanak helyzetükbe, tanuljanak, dolgozzanak becsületesen. De mindig akad közöttük rendbontó, lázadó, aki valósággal bűnbe sodorja a társakat. Nehéz, rendkívül nehéz munka a mienk. — Hogy fogadták az intézetbeliek a hét fiatal szü'ké- sét, az elkövetett bűncselekményeket? — Volt olyan, aki segítette őket. Mások felháborodtak, s amikor a hétből kettő visszakerült az intézetbe, minded ároin meg akarták őket verni. A nevelőknek oda kellett figyelniük, hogy a verésből ne leffyen semmi. Törleszteni akartak. — Törleszteni? — Igen, mert az eset kapcsán sok kedvezménytől meg kellett fosztani a gyerekeket. Büntetni kellett azokat is, akik segítették őket a szökésben. SÁRKÖZI Az ellopott tárgyak halmaza. A képen látható kereket nem a fiatalok lopták el.
