Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-20 / 16. szám
1980. január 20. Képújság 3 Nehezebb körülmények között - új módszerekkel Sikerült Szekszárdon a termékváltás Ez az új gép a szőlő zöldmunkáját — gyomlálását, „koronaalakítását” — végzi el, nyolc-tíz embert pótolva. Fekete ribizliben dolgozik a — kevés átalakítással — sző- lőszüretelésre is alkalmas új kombájn. A mezőgazdasági gépgyártást 1976-ban átszervezték. A mezőgazdasági tárcától a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz csatolták a gépgyártó üzemeket. Szakmai körökben három évvel ezelőtt s még azután is nemcsak aggódó érdeklődés kísérte a nagy múltú mezőgazdasági gépgyártás új gazdához való kerülését, hanem sok rémhír is keletkezett: megszüntetnek gyárakat, utcára tesznek embereket. Három év tapasztalatait összegezte Csányi Sándor, a MEZŐGÉP Tröszt kereskedelmi tanácsadója. — Ezek a rémhírek, sajnos nem voltaik teljesen alaptalanok. Az átcsatolást megelőzően és közvetlenül utána valóságos roham indult meg más vállalatok részéről, hogy .lekapcsoljanak” rólunk egyes telepeket. El is vittek 10—12 ezer dolgozót, és ha a folyamat tovább tart, ez már feladataink teljesítését veszélyeztette volna. A megyékben további aggodalmakat akozott, hogy egyes gépek gyártása egyik helyről a másik helyre került. Ez a folyamat azonban legalább egy éve befejeződött. Átrendeztük a profilokat és a KGM Is — határozott intézkedésekkel — leállította a telephelyekért indított rohamokat. Az átcsatolás mindezek ellenére is előnyös volt. így jobban kiszolgál bennünket a háttéripar, köny- nyebben jutunk alapanyagokhoz és zavartalanabbul együttműködünk más gépgyárakkal. Egyszóval beilleszkedtünk a KGM-be anélkül, hogy a MÉM-ből kivonultunk volna, mert kapcsolataink a mezőgazdasággal továbbra is igen jók. — Mennyire tud beleszólni a tröszt a magyar mezőgazdaság műszaki ellátásába? — Induljunk ki abból, hogy a magyar ipar a mezőgazdaság gépigényének mintegy 40 százalékát elégíti ki. Rajtunk kívül csak a Rába foglalkozik számottevően mező- gépgyártással, ígv a negyven százalékból harminc a mi válalatainlk produktuma. Szerepünk tehát az iparágban meghatározó. Ennek megfelelően szoros kapcsolatban állunk az AGRO- TRÖSZT-tel. Tolna megyében a MEZŐGÉP Vállalatnak több gyáregysége, Szekszárdon jól felszerszámozott, gépesített központi telepe van. Zsigo- vits Ferenc igazgatótól azt kérdeztük, hogy megyénkben milyen főbb változásokat eredményezett az átállás? — Elsősorban tisztázzuk, nem gond nélküli volt ez a három év, próbára tett bennünket. Nem az átszervezés miatt, hanem a termékváltás miatt. A „gazda” most is azt kívánja, hogy hatékonyan, jól használható gépeiket készítsünk. Az átszervezésnek sok előnye van. Hármat emelek ki: pontosabb anyagellátás, szervezettebb műszaki fejlesztés és határozott piacpolitika. E három tényező magával hoz több változást is. Áz anyag- gazdálkodásban, a profilváltáskor a társvállalatokkal való együttműködésben történt változás. — Ügy tudjuk, a KGST gépgyártásának egyik része is itt található. A szőlőfeldolgozó, -megmunkáló gépsorokra gondolunk. — Igen. 1977 tavaszán kaptuk a megbízatást, hogy a szőlőtermelsztés, -feldolgozás géprendszerét készítsük el. 1981-ig kell ezt a fejlesztő- munkát befejezni úgy, hogy a KGST-tagországok is tőlünk szerezhessék be a szóban forgó munkaeszközöket. Ugyanakkor 1985-ig a cu- korrépa-betakarító gépsort „kifuttatjuk”, mivel két KGST-tagország, Csehszlovákia és a Szovjetunió ilyen gépeket gyárt. Gondjaink természetesen voltak, s vannak. Hiszen ezeknek az új gépeknek a gyártását elindítani olyan emberekkel, akik még nem készítettek folyamatosan működő szőlő- prést vagy szőlőkombájnt például — bár vasas a szakmájuk — nem könnyű feladat. Tanulnunk kell, sokat. És persze hitéire is szükség volt, hogy berendezkedhessünk a korszerű gépek gyártására. A beruházás közel százötven millió forintba kerül, és véglegesen a jövő évben foglalhatjuk el a gyártó csarnokökat, addig szükségmegoldásként régi műhelyekben, gépekkel zsúfolt termekben dolgozunk, embereink sokszor ténylegesen hősiesen, nagy erőfeszítések árán tudják munkájukat elvégezni. — Mit tudnak ezek az új gépek? — Végeredményben azt, s annyit, mint a nyugati eredetűek. Tartósság, használhatóság szempontjából némelyik szőlőmegmunkáló gépünk jobb, mint a most ismertek bármelyike. Ha előre tudnánk lépni a nyugati eredetű részegységek — például a hidromotorokí — kiváltásában hazai eredetűekkel, akkor fele ennyi gondunk nem lenne. Az ember néha nem tudja megérteni, hogy minek kell nekünk hidraulikus egységeket valutáért vásárolni, amikor a hazai ipar ezeket tudná gyártani. Nemcsak nálunk, hanem a magyar gépgyártásban jó „szellemi” háttér van. Ezt kellene úgy irányítani, hogy nagyabb hasznunkra legyen a gépgyártásban rejlő technikai és szellemi erőtartalék. — A tröszt miként értékeli a szekszárdi váltásnál tapasztalt gazdasági és szellemi előrelépést? — Nyilvánvaló, amikor megbíztak új feladattal bennünket, tudták, hogy képesek vagyunk annak megvalósítására. Sok fiatal mérnökünk van, értik a mesterséget. Szakmunkásaink, középkádereink — akik maradták, mert sokan a feladatok nagyságától megrettenve eltávoztak — készek a termék- váltás teljes befejezésére. A tröszt több alkalommal értékelte a mi munkánkat is. A teljes vertikum majd ez év végén kerül górcső alá. — Még nem fejezték be a termékváltást? — Nem, mert egy új előtt állunk. Ugyanis a hozzánk került gépek gyártása fennhagy egy bizonyos szabad kapacitást, ezt kitölteni mindig gond. Most úgy döntöttünk, hogy más vállalatoknak, főleg külföldi megrendelések kiegészítő darabjaiként, részegységeket gyártunk. Ezt az új váltásunkat is ismerik feletteseink, s jó útnak tartják. — A szekszárdi vállalat miként illeszkedik a magyar mezőgépgyártásba? — A mi profilunkat senki nem műveli, nem „üt” bennünket senki. Programunk sok évre biztos munkát, megélhetést ígér. Hogyan alakultak kapcsolataik lefelé és felfelé, az integráció miként érvényesül a vállalatnál? — A hajtóműveket, kardánokat, egyéb egységeket, alkatrészeket a MEZŐGÉP vállalatok szállítják. 1977- ben és még 1978-ban is voltak gondjaink az együttműködés területén. A harmadik év. az 1979-es, egyértelműen jó eredményekkel zárult, abban a tekintetben is, hogy kapcsolataink a társvállalatokkal kifogástalanná alakultak. A legfontosabb lépés azonban az volt, hogy a kooperációt „tervesítettük” minden vállalatnál. így nem maradhat él — csak nagyon különleges esetben — az alkatrészek szállítása. — Az 1979-es terveiket miként valósították meg? — Árbevételi tervünket előreláthatóan 103—104 százalékra teljesítjük, a nyereségtervet HO százalékra, ezek mellett 5,5 százalékos bérfejlesztést tudtunk végrehajtani. — Beszéljünk idei feladataikról. — Az 1979-es év jó alap 1980-ra. Már tavaly júniusban elkezdtük az idei terv kidolgozását. Tudtunk a várható változásokról, azok irányáról, még talán mélységéről is. így azt is, hogy egyes termékeinkre megszűnik az állami dotáció, és ezért azokból nem lesz akkora igény, mint a tervidőszak, vagy éppen a termékváltás elején terveztük. Az AGRO- TRÖSZT-nél is nagyok egyes gépekből a készletek, tehát nekünk valami új után kellett nézni. Ez, a fentebb már említett részegység-gyártás. Sikerült egy tőkés rendelést is szereznünk, húszmillió forint körüli értékben. Ezen túl pedig vállalatoknak, nemcsak a mezőgépiparnak, készítünk részegységeket és alkatrészeket •>— gépekhez, felszerelésekhez. E területen még jó a. piac. Kapacitásunk 92 százalékra kitöltött rendelésekkel. Embereinknek folyamatosan tudunk munkát adni, és a nyugodt légkörnek ez a legfontosabb alapja. A Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat három év áta jelentős fejlődésen ment át, ám ez csak a KGM-Hez való csatolás harmadik évében vált teljesen bizonyossá és mérhetővé. Az alap jó a további fejlődéshez, éppen a KGST- programban való részvétellel adja meg a lehetőségeket. PÁLKOVÁCS JENŐ A legújabb, továbbfejlesztett szőlőkombájn szőlősorok között. Ezt a gépet sorozatban akarják gyártani, és a KGST-tagországokba exportálni. Bizalom a párt politikája iránt Ál, MSZMP alapszervezeteiben országszerte lezajlottak, illetve néhány helyen a, napokban szerveződnek az MSZMP XII. kongresszusát előkészítő tanácskozások. A beszámoló taggyűléseken — még tavaly november—decemberben — megvitatták az alapszervezetek elmúlt öt esztendei tevékenységét, most januárban pedig a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit és a párt szervezeti szabályzatának módosítására vonatkozó javaslatokat tűzték, illetve tűzik napirendre. Sokhelyütt újjáválasztották már az alapszervezeti, illetve legtöbb helyen a párt- vezetőségeket. s küldötteket választottak a felsőbb szervek pártértekezleteire. A pártértekezleteket megelőző fontos eseménysorozat tapasztalatairól az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályán tájékoztatták az MTI munkatársát. Az alapszervezeti tanácskozások egyértelműen bizonyították: egész párttagságunk és a párton kívüli dolgozók is bíznak az MSZMP politikájában, egyetértenek a pártnak a szocialista .társadalom- továbbfejlesztése érdekében kifejtett tevékenységével, bizalommal és várakozással tekintenek a kongresszus tanácskozásai elé. A TAGGYŰLÉSEKEN töretlenül érvényesült a demokrácia: nyílt, elvtársi vitákban formálták állásfoglalásaikat az alapszervezetek, mindenki, aki bármely kérdésben szót kért, az szót kapott, kötetlenül kifejthette véleményét mind az ország, mind szűkebb környezetének gondjairól, teendőiről, átlagosan számolva minden harmadik párttag élt e jogával a beszámoló taggyűléseken. A párttagság nagy érdeklődését tükrözi, hogy a gyűléseken a tagság 85—90 százaléka jelent meg. több párt- szervezetben pedig 100 százalékos volt a részvétel. A beszámolók foglalkoztak a pártvezetőség, a pártcsoport munkájával, a tagfelvétel kérdéseivel, a pártoktatás helyzetével, megtárgyalták az adott munkahely termelési, gazdasági problémáit, a szocialista brigádmozgalom eredményeit, a tömegszerve- zeték tevékenységét. A tapasztalatok szerint a beszámoló taggyűléseken reálisan számba vették: hogyan sikerült munkájukban érvényesíteni a XI. pártkongresszus határozatait, összegezték az eredményeket, de önkritikusan foglalkoztak a politikai munka hiányosságaival is. A párt alapszervezetei magas fokú politikai érettségről, kommunista felelősségtudatról tettek tanúságot. Ügy tűnik, hogy messze túljutottunk azon a korábban nemritkán tapasztalt gyakorlaton. hogy a gondok láttán egymásra, le- és felmutogatva odázták el a megoldásokat azok, akik voltaképpen erre lennének kötelezettek. Éppen ellenkező jelenség tanúi lehettünk: a párt- alapszervezetek ezúttal többnyire nem szorítkoztak csupán a saját, szűkebb értelembe vett tevékenységükre, szinte könyvelői pontosságú mérlegek elkészítésére, hanem döntően a mai és az előreláthatóan holnapi gondokból kerestek ésszerű kiutat, igyekeztek a feltárt problémákra jó megoldásokat felkínálni. Ismét bebizonyosodott, hogy párttagságunk nem csupán jóváhagyólag ért egyet politikai céljainkkal, gazdasági törekvéseinkkel. hanem ha lehet, az eddigieknél még jobban, eltökéltébben, cselekvőbben kíván részt venni e célok és törekvések valóra váltásában, sőt — ahogyan egyértelműen megfogalmazódott — részt követel e közös munkában. HELYZETÜNK reális és pontos felmérése a kongresz-1 szusi előkészítő munka első szakasza volt. A következő etap: taggyűlésen, pártcso- port-értekezleteken a kongresszusi irányelveket érdemben vitatták, vitatják meg, amelyeken több helyütt részt vettek, illetve részt vesznek a Központi Bizottság tagjai. A kongresszusi irányelvékről folytatott eszmecserék, viták 800 ezernél több párttag számára tették, teszik lehetővé, hogy közvetlenül beleszóljanak a párt politikájának alakításába. A kongresszusi készülődés e fontos szakasza még tart. Az eddig történtek gazdag ismeretanyagának birtokában is rendkívül nehéz — és érthetően korai is — még a legalapvetőbb és leginkább általánosítható tanulságokat összegezni. Néhány jellemző, politikai irányítás teendőit segítő tanulságot talán mégsem elhamarkodott vállalkozás már most is számba venni. Általánosítható tapasztalat volt: az irányelveket a párttagság kedvezően fogadta. összességében az a vélemény, hogy jó programot ad a következő öt évre. A viták tapasztalatai alapján is megállapítható, hogy a párttagság továbbra is egyetért a párt fő politikai irányvonalával és a kongresszustól ennek további megerősítését várja. A taggyűlések új vonása volt, hogy a korábbiaknál többen foglalkoztak a nemzetközi helyzettel, külpolitikánk fő irányaival és feladataival. A párttagság támogatja a párt külpolitikáját. annak szilárd internacionalista alapját. Igénylik, hogy a párt a jövőben is minden lehetséges módon segítse elő a béke megőrzését. Társadalmi és politikai viszonyaink fejlődését értékelve a kommunisták egyetértettek az irányelvekben megfogalmazottakkal : társadalmi rendszerünk szilárd, a munkásosztály betölti vezető szerepét, szövetségi politikánk jól segíti a fejlett szocialista társadalom építését. Az elvek meghirdetése mellett azonban konkrétabb intézkedéseket várnak az alkalmazotti létszám csökkentésére, a bürokrácia visszaszorítására. A taggyűléseken helyeselték a magasabb követelmények megfogalmazását a gazdasági építőmunkában. A vezetőségválasztások lezajlása a kongreszsusi előkészületékben újabb, fontos időszak kezdetét jelenti: a következő napokban, hetekben sor kerül az MSZMP felsőbb irányító szerveinek pártértekezleteire. Februárban tartják meg a vállalati, intézményi, majd ezt követően a kerületi, járási, városi, illetve városi-járási pártértekezleteket. Ezek napirendjén az elmúlt években végzett munka értékelése, a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos észrevételek, vélemények összefoglalása, a pártbizottságok, illetve a felsőbb szintű pártértekezletek küldötteinek megválasztása szerepel. Március 1-én és 2- án, illetve 8-án és 9-én tartják meg a budapesti, á megyei, ijletve a megyei jogú pártértekezleteket. A KONGRESSZUST előkészítő tanácskozássorozat nem kizárólag a párttagság ügye: a pártonkívüliek számára sem közömbös, milyen mérlegről adhatnak számot a kommunisták, hogyan értékelik a pártmunka fejlődését, milyen új feladatok megoldására mozgósítanak céljaink maradéktalan megvalósításáért. Pártunk, mint a magyar társadalom eszmei, politikai vezetője, feladatát a munkásosztály, a nép érdekeinek hű szolgálatában látja. A közvélemény nagyon jól tudja, hogy a szocialista társadalom felépítése nem szűk pártérdek, mégcsak nem is egyedül a munkásosztály érdeke, hanem a- egész társadalomé, és csak az egész nép műveként valósulhat meg.
