Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-20 / 16. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból BIZALOM A PÄRT AUTOMATIZÁLT POLITIKÁJA IRÁNT CUKORGYÁRTÁS (3. old.) (8. old.) autógyártók varosa (8. old.) XXX. évfolyam, 16. szám ARA: 1,60 Ft 1980. január 20., vasárnap Lisszabon A parlament elfogadta Sá Carneiro kormányát HÍVÓJEL A KABÁTZSEBBÖL (12. old.) VARÁZSSZEM (13. old.) BESZÉLGETÉS A MUNKAHELYI OLIMPIÁRÓL (14. old.) LABDARUGÓINK ISMÉT A PÄLYÄN (14. old.) A portugál parlament bizalmat szavazott Francisco Sá Carneiro jobboldali kormá- nyánalk. A bizalmi szavazást háromnapos szenvedélyes vita előzte meg. Ebben a kommunista és a szocialista képviselők a kormány szemére vetették, hogy Portugáliát vissza akarja vezetni az 1974. áprilisi forradalom előtti időszakba. Követelték a szabadságjogok védelmét, a forradalom vívmányainak megóvását, a gazdasági helyzet javítását, s ostorozták a jobboldali kormány NATO- és nyugatbarát külpolitikai irányvételét. Alvaro Cunhal, a FKP főtitkára a vitában leszögezte, az új kormány diktatúrához vezető új politikai rendszert akar meghonosítani Portugáliában. Mario Sbares, a szocialista párt főtitkára pedig azért bírálta a kormányt, mert az — miként programja tanúsítja — szakítani akar az 1974- es forradalom után jóváhagyott baloldali alkotmánnyal. SIKERÜLT SZEKSZÁRDON A TERMÉKVÁLTÁS (3. old.) CIGÄNYBÄL 1980 (4. old.) INTRIKÁLUNK (5. old.) TŰZZOMÁNC-KIÁLLÍTÁS FADDON (11. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS DR. THÉSZ LÁSZLÓVAL (6. old.) TÜZELŐOLAJ HELYETT SZALMA? (7. old.) MEGSZÖKTEK, CSAVAROGTAK, LOPTAK (7. old.) GYERMEKEK ÉSZAKON (9. old.) SZÉP MAGYAR NYELV (10. old.) Értékrend Egy ideje mintha kevesebbet beszélnénk az életmódról, s ha mégis, rendszerint ezzel intézzük el: most nem az a kérdés, hogyan éljünk, hanem az, hogy miből. Pedig a kettő elválaszthatatlan, feltételezi egymást. A különféle szükségletek kielégítését szolgáló lényeges és ismétlődő tevékenységek — vagyis életmódúink összetevői — között több, egymástól merőben eltérő rangsor állítható, azonban a szocialista világnézetű ember értékrendjében változatlanul az életmód fő meghatározói: a munka, a hivatás. Fejlődésünk egy korábbi szakaszában* amikor az emlékezetes „fridzsiderszocializmus”-viita zajlott, még arról kellett meggyőzni jószándékú aggályoskod ókat, hogy a munkából származó viszonylagos jólét nem fenyegeti a szocializmust. Visszatekintve nem könnyű megérteni, miért szorult ez bizonygatásra akkoriban. Ma ugyanis egy másik nyilvánvaló igazságot kell ismételgetnünk, nevezetesen azt, hogy viszonylagos jólétünket csak több és főleg jobb, átgondoltabb munkával tudjuk megtartani. Ez azonban nem vonhatja el figyelmünket attól, hogy* életünk középpontjában nem egyedül a viszonylagos jólét áll, hanem legalább annyira e jólét forrása, a munka. Napjaink nagyobb részét munkával töltjük, és senkinek sem közömbös az, hogy milyen munkával, milyen munkatársak, milyen körülmények között. Kedvező esetben, amikor a munka alkotó jellege és az egyén képességei, hajlamai találkoznak, kevésbé fá- raszt a munkavégzés, és a jóleső fáradtság az alkotás örömével párosul, örvendetes, hogy egyre több olyan munkakör létezik, amelyben meg lehet tenni az első, de legnagyobb lépést az emberi önmegvalósítás, vagyis képességeink minden oldalú kibontakoztatása felé. Példa erre a szocialista brigádok egy részének valóban sokrétű, a munkán kívül a művelődésre és az egész életvitelre kiható közös tevékenysége. De az is kétségtelen, hogy mai viszonyaink között még túlságosan sok az alkotó jellegűnek nagy jóakarattal sem nevezhető munka, és aligha hibáztatható automatikusan az, aki foglalkozásában, monoton részmunkájában nem tudja megtalálni a hivatását. Az egyén választási lehetősége azonban ezekben az esetékben is megvan, s az már valóban rajta múlik, hogy az alkotó munka elmaradt öröméért mivel próbálja kárpótolni magát. Ha nehezebb a megélhetése, egészen természetes, hogy mellékmunkát vállal: így legalább a hónap végén több pénzt vihet haza a családjának. Hiszen ezt a megoldást választották már korábban is sokan, anélkül hogy megélhetési gondjaik lettek volna; a nemzetközi statisztika tanúsága szerint pedig a különmunkák aránya minden fejlett európai országban folyamatosan növekedik. Mert igényeink mindig előtte járnak a kielégítésükhöz szükséges anyagi eszközöknek, s ez — húzzuk alá — mindaddig nem is baj, amíg az eszközök célokká nem lépnek elő. Lényegében szabad választás kérdése az is, hogy valaki, felismerve tudásának, szakmai felkészültségének korlátáit, a sok áldozattal járó továbbtanulás mellett dönt, vagy „képzettségét” elegendőnek tartva, szabad idejében inkább különmunkát vállal. Pedig a tanulástól idegenkedőknek rendszerint erős érveik vannak. Miit is lehet válaszolni azoknak, akik arra hivatkoznak, hogy keresetükből még a legszükségesebbekre sem telik, márpedig ők addig akarnak jól élni, amíg fiatalok. Ha tovább kételkedünk, papíron is bebizonyítják, hogy különmunka nélkül kocsira, külföldi utazásra — és sajnos sok helyen a még hiányzó lakásra — soha nem jönne össze a pénz. Miért hangsúlyozzuk mégis a szabad választás lehetőségét, miért állítjuk, hogy a dolgot jelenlegi helyzetükben is az emberekben kialakult értékrend, a szükségletek között felállított rangsor dönti el? Mert a tények furcsa módon azt mutatják, hogy a különböző formákban továbbtanulók között nagyobb a rendszeres vagy alkalmi különmunkát végzők részaránya, mint a „csak” dolgozók körében. Vajon ezeknek az embereknek nem kell nagyon is fontos szükségleték egész soráról lemondaniuk? A válasz nem kétséges, hiszen szabad időnkben — hajlamainknak és pénztárcánknak megfelelően — a kikapcsolódás és szórakozás számos lehetősége között választhatunk; azoknak azonban, akik továbbtanulnak és még mellékmunkát is végeznék a gyárban eltöltött nyolc óra után, bizony nem sok szabad idejük marad. Mégsem lenne helyes megszállottaknak vagy áldozatoknak tekinteni őket. Ha meggondoljuk, ezek az emberek szisztematikusan kidolgozták a maguk értékrendjét, aszerint élnek, és teljesítve az aznapi munkát és tanulnivalót, nem valószínű, hogy különösebb hiányérzetük lenne. Tegyük hozzá: ez a lehetséges, bár nem egyedül üdvözítő értékrend társadalmi céljainkkal is találkozik, mert a képzettebb ember jobban átlátja a termelési folyamatot, az emberi viszonylatokban könnyebben eligazodik. KÉRI TAMÁS A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság bátaszéki erdészetében erőteljesen folytatják a fakitermelést, -szállítást a hóval borított erdőkben is, főleg a lakosság téli tüzelőellátására. A szálkai erdőben gépesített a rakodás, de Pálinkás Ferenc kézi munkájára is szükség van. A téli erdő munkásairól közlünk pillanatképeket ötödik oldalunkon. Lázár György fogadta Do Muoit Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szombaton a Parlamentben fogadta Do Muoi vietnami miniszterlenök-helyettest, a Vietnami Kommunistá Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagját, aki a magyar—vietnami gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság nyolcadik ülésszaka alkalmából, küldöttség élén tartózkodik hazánkban. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Borbándi János, a kormány -elnökhelyettese, az együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke, valamint Ch'au Tho Thong, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI)
