Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-19 / 15. szám

2 Képújság

1980. január 19.

Közlemény

(Folytatás az 1. oldalról)

azoknak az intézkedéseknek kidolgozása, amelyek a Vietnami Szocialista Köztársaság

népgazdaság-fejlődésének meggyorsítását, hatékonyságának növelését célozzák.

Áttékintették azokat a kérdéseket is, amelyek a KGST tagállamai által létrehozott nemzetközi gazdasági szervezetek tevékenységének korszerűsítésével függenek össze. Megjelölték azokat az intézkedéseket, amelyek az „Inter- elektro” nemzetközi gazdasági szervezet munkájának korszerűsítésére irányulnak, az elektrotechnikai ipar termékei termelésében a szakosítás és a kooperáció fejlesztése, a korszerű berendezések egységesített sorozatának közös kidolgozása terén. A végrehajtó bizottság megvitatta a szocialista országoknak a számítástechnikai együttműködés kérdéseivel foglalkozó kormányközi bizottsága javaslatait és aláhúzta: nagy fontossága van annak, hogy meggyorsítsák azt a munkát, amelynek során a KGST tagállamai új elektronikus számítástechnikai eszközöket fejlesztenek ki, s az elmélyült szakosítás, kooperáció és egységesítés alapján szervezik meg azok gyártását.

Az ülésen meghatározták az „Interatomenergo”, az „In- tertextilmas”, az „Interhimvo- lokno” és az „Interatominszt- rument” nemzetközi gazdasági egyesülés további feladatait, rámutattak annak fontosságára, hogy ezek a szervezetek növeljék gazdasági és koordinációs tevékenységük

hatékonyságát a termelés szakosítása és a kooperáció elmélyítése, a magas műszaki színvonal, az érintett ágazatok termékei, minősége javításának megvalósítására irányuló munka megerősítése érdekében.

A végrehajtó bizottság azzal kapcsolatban, hogy kü- szöbönáll az 1981—85 évekre szóló hosszú távú kereskedelmi megállapodások megkötése, s annak érdekében, hogy a jövőben is megfelelő feltételeket teremtsenek a kölcsönös kereskedelmi forgalom fejlesztéséhez, javaslatokat fogadott el a tag- államok egymás közti kereskedelme szerződéses árbázisáról az elkövetkező ötéves időszakban.

A végrehajtó bizottság jóváhagyta a KGST és a KGST tagállamai küldöttségének az Európái Gazdasági Közösség küldöttségével 1979 novemberében megtartott tárgyalásokon kifejtett tevékenységét. Megerősítették, hogy a KGST és a tanács tagállamai készek a további kapcsolatok fenntartására abból a célból, hogy együttesen dolgozzák ki a megállapodás-tervezetet.

Jóváhagyták azt a tervezetet, amely 1980-ra megjelöli a KGST kapcsolatait a nemzetközi gazdasági és tudományos-műszaki szervezetekkel. Megvitatták a gazdasági együttműködés néhány más kérdését is, s ezekről megfelelő határozatokat hoztak. A végrehajtó bizottság ülése a barátság és az elvtársi kölcsönös megértés légkörében ment végbe. (MTI)

A volt sah tv-nyijatkozata

Bukásáért Washingtont okolja

Washington, Heltai András, az MTI tudósítója jelenti:

A volt iráni sah állítása szerint amerikai olajmonopóliu- mok összeesküvése, valamint a washingtoni és a londoni kormány rossz tanácsai vezettek bukásához. Pahlavi egyébként szinte minden bűnét tagadta csütörtök éjjel sugárzott tv-nyilatkozatában.

A panamai üdülőhelyen tartózkodó sahhal — aki távolról sem keltette beteg ember benyomását — David Frost, az ismert brit riporter vett fel napokon át beszélgetést, amelynek tanúsága szerint Pahlavi szellemileg teljesen friss. Semmi jel nem mutatott arra, hogy fizikai állapota ne volna kifogástalan — erről egyébként szót sem ejtett.

A volt sah félreérthetetlenül az Egyesült Államokat vádolta bukásáért. Érvelése szerint a kormány előbb rossz tanácsokat adott, majd cserben hagyta.

Pahlavi másik, bizarrabb állítása szerint két nagy amerikai olajmonopólium már évek óta készült az iráni politikai hatalom megdöntésére — hogy emelhessék a világpiaci árakat. A monopóliumoknak az volt a célja, hogy egy olajtermelő ország kikapcsolásával csökkenjen a termelés, emelkedjenek az árak és választásuk Iránra esett — mondta a volt sah.

A volt uralkodó gúnyosan mosolygott, amikor arról kérdezték, vajon hány támaszpontra volna szüksége az Egyesült Államoknak, amely most a térség ,.védelmére” készül. „Nekem 760 000 elsőrangú katonám volt — mire mennek itt néhány ezerrel? Az ágyúnaszád-polilika kora lejárt” — hangzott a válasz.

Pahlavi kijelentette, hogy uralkodásának terrorjáért nem érzi magát felelősnek, a kínzások „egyénektől” eredtek, ő azokról nem is tudott — bár azt elismerte, hogy hírhedt titkosrendőrsége még Amerikában is figyelte az iráni diákokat. A kérdésekre, valóban milliárdos „magánvagyon t” gyűjtött-e össze, amint országában állítják, a volt sah nem volt hajlandó összeget mondani, de közvetetten megerősítette, hogyan nyerészkedett népes famíliája. „iHa valamilyen üzletet közvetítettek, nekik is járt a jutalék.”

Az Egyesült Államokból (Panama egyik szigetére költözött az év elején megbuktatott iráni uralkodó. Reza Pahlavi Contadorán, egy kényelmesen berendezett villában.

Az Országos Béketanács ülése

Bókemozgalmunk tavalyi munkáját értékelve és idei programiját körvonalazva eseményekben bővelkedő és az eredményekre épülő teendőkben is gazdag két esztendőről volt szó az Országos Béketanács ülésén pénteken, az Orszáigház va. dásztenmében. Bejelentették, hogy májusban a hagyományos béke- és barátsági hónapot országszerte sokféle gyűléssel és más politikai megmozdulással, a fasizmus fölötti győzelem 35. évfordulójáról megemlékezésnek szenteli az OBT. Ebben az időszakban — a tervek szerint május 8. és 11. között — fővárosunkban ülésezik majd a Béke-világtanács elnöksége, azzal a feladattál, hogy tartalmilag és szervezetileg előkészítse a „népek világparlamentje a békéért” elnevezésű világkonferenciát, amelyet szeptemberben Szófiában hívnak össze. Ugyancsak Budapesten rendezik meg az idén az európai nemzetközi békemozgalmak képviselőinek találkozóját is.

A Sebestyén Nándorné elnökletével tartott ülésen Kovács Béla, az OBT főtitkára számolt be békemozgalmunk 11979. évi sokrétű tevékenységéről, s terjesztette elő az idei programot.

A tavtalyi munka és az idei feladatok kapcsán egyaránt fontos gondolatként fogalmazódott meg: mind nagyobb jelentősége van a világ békeerői, a haladó közvélemény mozgósításának azért, hogy elüljenek a világpolitikában fújdogáló hideg szelek, enyhüljön a nemzetközi légkör, rendeződjenek a válságók. Az elnök is, a főtitkár is kitért beszédében a közép-keleti helyzetre és a NATO európai fegyverkezési terveire. Hangsúlyozták: részt veszünk az Afganisztánnal vállalt nemzetközi szolidaritás erősítésében. Tavaly az OBT küldöttsége személyesen is meggyőződött az afgán ellenforradalmi erők terrorakcióiról. Tapasztalták — miként elmondták —, az amerikai és pakisztáni fegyverek jelenlétét, látták a felrobbantott iskolákat, kórházakat. A napi hírekben szereplő legutóbbi fejleményeket a magyar kormány állásfoglalásával megegyező módon értékelte a Béketanács.

Elemző vita bontakozott ki a napirendi témákban. A felszólalók egyebek között kifejtették, hogy hazánkban minden ember egyénileg vagy kisebb-nagyobb közösség tagjaként kiveszi részét a béke építéséből, védelméből, amikor tettekkel, tudása, ereje legjavát adva szorgalmas munkát végez a fejlett szocialista társadalom építésében, a közéletben.

Csatakiáltások nélkül

Péntek esti kommentárunk.

Úgy látszik, az óceán nemcsak földrajzi értelemben választja el egymástól Európát és Amerikát. Politikai értelemben is mind élesebb határvonal rajzolódik ki a két 'kontinens között. S ami szembetűnő: az azonos integrációba tartozó államok érdekei egyre ellentétesebbekké válnak. Washington mind messzebbre lép a hidegháborús intézkedések ingoványában. Az Afganisztánnak nyújtott szovjet katonai segítség ürügyén foganatosított és kilátásba helyezett intézkedések azonban Nyugat-Európában nem találnak kedvező visszhangra.

Giscard d’Estadng válaszát Leonyid Brez^nyev üzenetére, nem hozták ugyan nyilvánosságra, annyi azonban kiszivárgott, hogy a francia államfő állást foglalt az enyhülés vívmányai mellett. Meglehet, ‘az elnök helyteleníti az Afganisztánnak nyújtott támogatást, ez azonban nem lebet ok arra, hogy az évek hosszú során át kimunkált megállapodásokról, az európai légkörben végbement kedvező változásról, az enyhülés megannyi kézzel fogható bizonyságáról lemondjon a kontinens.

V

Érdekes és tanulságos a nyugatnémet kormány- nyilatkozat is. Igaz, kétségtelen, hogy a kelet—nyugati kapcsolatok pozitív változásának az NSZK köszönheti a legtöbbet, s az sem vitás, hogy a hidegháború feltámasztása számára a legkockázatosabb, ám még ennek fényében is a vártnál szókimondóbb a nyilatkozat. Azt a szándékot hangsúlyozza, hogy Bonn nem akadja megszakítani az európai enyhülés folyamatát, s a kelet- és nyugat-európai vezetők párbeszédének folytatását szorgalmazza. Nem osztják másban sem az amerikai politikusak véleményét. A kapcsolatok alakításában. Ellenkezőleg: az NSZK továbbra is részt kíván venni az európai együttműködés és leszerelés különböző fórumainak munkájában. Schmidt kancellár fél- ’ reérthetetlenül Carter elnöknek és tanácsadóinak címezte figyelmeztetését: ebben a feszült nemzetközi helyzetben „nagy nyugalomra” van szükség, semmiképpen nem „csatakiáltásokra, harcias vagy provokatív beszédekre”.

Csakugyan a higgadt, megfontolt állásfoglalások ideje a mostani. Szerencsére a nyugat-európai országok államférfiainak többsége — Franz Josef Strauss hideg- háborús kirohanásaitól eltekintve — ebben az értelemben válaszolt a washingtoni kezdeményezésekre. A csatornán túlról viszont disszonáns hangok jelezték: a konzervatív brit kormány elnökasszonya igencsak csekély realitásérzékről tesz tanúságot a világpolitikai események megítélésében.

Pedig most éppen arra lenne szükség, hogy ki-ki , alaposan megfontolja szavait és lépéseit. Párizsból és Bonnból ilyen felelősségteljes vállasz érkezett Washington kihívására.

GYAPAY DÉNES

Kínai—amerikai kapcsolatok

Tizenhét óra mérlege

A világpolitika gyakorlatában, de még a fölöttébb sok kacskaringót mutató kínai közéletben is különös lépés volt az, hogy egy politikai baklövés miatt a fordítót vonták felelősségre. Teng Hsziao- ping miniszterelnök-helyettes (aki egyúttal a kínai hadsereg vezérkari főnöke is) Harold Brown amerikai hadügyminiszter pekingi látogatása idején, a vendég jelenlétében a Szovjetunió elleni szövetségre szólította fel a világ országait — köztük az Egyesült Államokat. A felszólítás rendkívüli visszhangot váltott ki. Olyannyira, hogy két nappal később az Uj Kína hírügynökség kénytelen volt közölni: „a beszéd fordításában hibát követtek el”. Teng — a magyarázkodás szerint — nem szövetségre, hanem „egységre” hívott fel a Szovjetunió ellen.

A közlés és helyreigazítás különös közjátéka természetesen csak mellékes ügy. Az amerikai hadügyminiszter első kínai látogatását már hónapokkal ezelőtt megtervezték és az International Herald Tribune még a múlt esztendőben megírta: „A kínaiak nyilvánvalóan reménykednek abban, hogy a látogatás nyomán az Egyesült Államok va- laminő közvetlen vagy közvetet katonai segítségnyújtásban részesíti elmaradott hadseregüket.”

Amikor aztán Brown repülőgépe elhagyta a pekingi repülőteret, a világsajtó azonnal mérleget vont és megállapította: a látogatással tulajdonképpen már meg is tették az első lépést a kínai—amerikai katonai együttműködés felé. Brown nem kevesebb, mint 17 órát tárgyalt vendéglátóival és már csak a nyilvánosságra hozott megállapodások is igen jelentősek az együttműködés szempontjából. Ám szinte minden kommentátor azt állítja: akad több olyan téma is, amelyet szigorúan titokban tartanak. Ha most nem is esett szó arról, hogy Pekingnek közvetlenül fegyvereket adnak el, Brown maga is elismerte: „Kína folyamatosan hozzájut majd az amerikai technológiához, közte olyanhoz, amely alkalmazható bizonyos katonai célokra is”.

A látogatás idején bejelentették: Washington megígérte, hogy hamarosan földi megfigyelőállomást építenek Kínában a Landsat nevű amerikai mesterségeshold-rend- szer adásainak vételére. (Az első Landsat mesterséges hold 1972. júliusa óta jelenleg 900 kilométeres magasságban kering a Föld körül. Egy-egy felvétele 185 négyzetkilométeres területet mutat és a mindössze 70 méteres, egyoldalú kiterjedésű tárgyakat is rögzíti. A később fellőtt Landsat mesterséges holdak még érzékenyebb fényképezőgépekkel dolgoznak, s adataik nemcsak a mezőgazdasági, környezetkutatási, óceanoló- giai és bányászati kutatásokban hasznosíthatók, hanem katon'ai-stratégiai célokra is. Az újabb Landsat műholdakon már korszerű fedélzeti számítógép van.) A műhold- állomás eladása egyébként egy, már megkezdett folyamat része: az amerikai kormány 1979 januárja és szeptembere között csaknem ne- gyedmilliárd dollár értékű különleges berendezés Pekingnek való eladására adott engedélyt; a magas technológiájú felszerelések között számítógépek és olajkutatásra használt ultramodern műszerek voltak.

Amikor a hadügyminiszter kínai látogatását Washingtonban elhatározták, a Carter-ad- minisztráció enyhülésellenes irányzata még nem volt any- nyira nyilvánvaló, mint napjainkban. Az afganisztáni események ürügyén megindított szovjetellenes kampánnyal egyidejűleg zajló Brown- látogatás egyszeriben „felértékelődött”. Az Egyesült Államok és Kína képviselői együtt jelentették be, hogy Peking és Washington mesz- szemenően egyetért a „fenyegetett” Pakisztán támogatásában. Számos adat bizonyítja, hogy már az elmúlt hónapokban is volt bizonyos együttműködés a kínai és az amerikai körök között az afgán kormány ellen harcoló ellen- forradalmárok támogatásában. Ezt az összehangolódást még ki is hangsúlyozta a Wall Street Journal Brown- nál együtt Pekingbe érkező munkatársának egy sokatmondó tudósításrészlete: „Washingtonnak és Pekjng- nek a Pakisztánnak szóló fegyverszállításokon túl más lehetőségei is vannak — beleértve fegyverek juttatását a kormányzat ellen küzdő afgánoknak”.

Az amerikai hadügyminiszter látogatásának egyik bejelentett folytatása az is, hogy hamarosan Amerikába utazik a kínai hadsereg katonai akadémiájának küldöttsége. Ez lesz az első eset, hogy a tisztképző intézmény tanárai amerikai ^szakemberektől közvetlen tájékoztatást kapnak hadseregszeevezési és oktatási kérdésekről. Arról is

van hír, hogy már megállapodtak amerikai katonai akadémiák küldöttségeinek kínai útjáról. Hivatalosan közölték továbbá, hogy Peking tizenegy miniszterelnök-helyettesének egyike, Keng Piao (ő tölti be a KKP KB katonai bizottsága főtitkárának tisztét is), aki a hadseregért és a hadianyagiparért felelős a kormányban, a közeljövőben. Washingtonba utazik.

Harold Brown tizenhét órás tárgyalásainak teljes jegyzőkönyvét egészen bizonyosan nem hozzák nyilvánosságra; túlságosan sok lehetett a beszélgetésekben az olyan elem, ami nem egyszerűen csak a Pakisztánnak nyújtandó „közös” támogatásról, vagy az Egyesült Államok által Peking számára az indokínai félszigeten adott „szabad mozgási engedélyről” szól. (A Brown-látogatással egyidőben újra felröppentek olyan találgatások, hogy Kína „hamarosan ismét hozzálát Viet- nam'megleckéztetéséhez”.)

A. kínai fővárosból érkező jelentések után amerikai kommentátorok megjegyzéseiből újra meg újra felbukkan a megállapítás: „Az USA még nem tart ott, hogy közvetlenül felfegyverezze a kommunista Kínát, a Szovjetunió első számú ellenségét, bár a kínai katonai vezetők szívesen vásárolnának amerikai katonai repülőgépeket...” Am — mintegy visszapillantva az elmúlt évtized kínai—amerikai kapcsolataira — a legtöbb amerikai lap fontosnak tartja megjegyezni ezt is: 1972 óta (akkor kezdődött a Washington—Peking közeledés) a két kormány most először mondta ki, hogy „ha szükségesnek tartja, közösen hoz megfelelő intézkedéseket” — ahogy a pohár- köszöntők és beszédek állítják, „harmadik országok védelmében” — de ahogy a valóságban van: a Szovjetunió ellen. G. M.

Sebestyén Nándorné beszél