Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-19 / 15. szám
1980. január 19. ^Dépüjság 3 Munkaverseny a Szekszárdi Nyomdában Takarékosság anyaggal, energiával A szocialista munkaversenynek nagy lendületet adott a közelgő pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója. A legtöbb helyen a mennyiségi szemléletet a minőségjavításra való törekvés. a takarékosság, a hatékonyság javításának szándéka váltotta föl. Így történt a Szekszárdi Nyomda szocialista brigádjainál is. Az eddigi értékelés eredményéről, amely az egész üzem eredményeinek természetesen csak egy része, máris be tudunk számolni. Célul tűzték ki a brigádok az anyaggal és energiával — főképpen a tőkés importból származó anyaggal — való takarékoskodás messzemenő javítását. Ezen a téren az Ofszet-brigád eredményei a leglátványosabbak. A tőkés importból származó filmek felhasználása 1978-ban 1355 négyzetméter volt, tavaly ennek már csak 74,3 százaléka. A Misztótfalusi brigád a kizárólagosan tőkés importból származó papírra gyártott asztali spirálos naptárak gyártástechnológiáját, brigádújítás felhasználásával, korszerűsítette. Üj termékként, hazai gyártású papíron mutatták be a megrendelőnek aki elfogadta, így az 1981-es spirálos asztali naptárakat már ezzel a technológiával gyártják. A Babits és a Misztótfalusi brigád decemberben jól sikerült termékkiállításon mutatta be az üzem új gyártmányait és termékskáláját. A Babits brigád rendszeresen ellenőrzi az üzem víz- és vinamosenergia-felhaszná- lását. A vízmegtakarítás több mint 66 ezer forint volt tavaly, a villamosenergia* megtakarítás várhatóan 12 és fél ezer forint lesz, ezt a nappali és a csúcsigény jobb megválasztásával érik el. A gépteremben és a kötészetben, a technológiához szükséges, tőkés importból származó ' anyagokat, amelyek főként segédanyagok, festékek, ragasztók, fokozatosan lecserélik és hazai gyártmányú anyagokkal helyettesítik. A minőség javítása állandó feladat. A könyvkötészet dolgozói a javításra fordított időt lényegesen csökkentették. 1978-ban az 10 424 személyi óra volt, tavaly ennek fele, 5398 személyi óra. A KISZ által szervezett „Szakma ifjú mestere” versenyt az egész vállalatra kiterjesztették, az értékelésre márciusiban kerül sor. Együttes ülést tartott a KISZÖY és a MÉSZÖV elnöksége (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tegnap a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének székházában együttes ülést tartott az ipari és fogyasztási szövetkezetek megyei szövetségeinek elnöksége. Napirendjén az ipari és fogyasztási szövetkezeték szövetkezetpolitikai és gazdasági együttműködésének helyzetéről és további feladatairól szóló előterjesztés szerepelt. Egyöntetű volt a megállapítás, hogy az évek óta mérsékelt, kiegyensúlyozott fejlődést mutató gazdasági együttműködés ma még elmarad az igényektől- és lehetőségektől egyaránt. A kölcsönös évi árukapcsolatok volumene mintegy 30 millió Ft-ra tehető. Az együttműködés javítását célozták azok a megjegyzések, észrevételek, javaslatok is, melyeket az elnökség tagjai és a napirendhez meghívott szakértők tettek. A ma még nem problémamentes kapcsolatokat a jövőben fokozzák az ipari és fogyasztási szövetkezetek annak érdekében, hogy a Skála-áruházban éppúgy, mint a megye más áruházaiban, szaküzleteiben nagyobb, az ipari szövetkezetek által gyártott termékválaszték álljon a fogyasztók rendelkezésére. A gazdasági együttműködés fontos területe a lakásépítés és -karbantartás. Az V. ötéves terv időszakában épülő szövetkezeti lakások közül 1979. év végéig 275 lakást az ipari szövetkezetek építették, 80 lakás építése, 178 lakásépítés előkészítése folyamatban van. Nem kisebb jelentőségű a karbantartás érdekében kötött együttműködés sem, hiszen a megye lakásszövetkezetei ma már egymilliárd forint értékű lakásvagyont kezelnek. A vezető testületek ajánlásai, javaslatai alapját képezik az elkövetkező időben kívánatos szorosabb együttműködésnek. , SZOBOSZLAI JENŐ Téli változások Sötétvölgyben Egy hörgő-morgó-dübörgő, olykor csúszkáló, máskor az út és a hóbuckák kedve szerint dobáló GAZ gépkocsiban az embernek ritkán támadnak lírai gondolatai. Itt és most mégis. A hol csúszós, hol autók latyakolta 6-os úton az égvilágon nincs semmi szép, se vonzó. Aztán bekonyoradunk a Sötétvölgy felé és minden egycsapásra megváltozik. Fehéren fogja körül az embert a csend, ami éppenséggel lehetne képzavar is, de itt mégsem az. Váratlanul olyan érzés támad, hogy odabenn, az igazán nem világvárosi városban még akkor is fárasztó az élet minden perce, ha nem gondolunk rá szüntelenül és tudatosan. Itt az ellenkezője vesz körül. Pihen a szem és pihentet a puszta lélegzés. — Csak azt szeretném tudni, hogy miért kell ezt újra és újra felfedezni — mondja cseppet se líraian Vágási Iirnre, a Bajai Állami Erdő- és Vadgazdaság környezetvédelmi mérnöke. — Ahelyett, hogy az embereknek természetes lenne kijárni ide! — Télen is? — Télen miért ne? Folytassuk egy soha el nem hangzott, tehát képzeletbeli beszélgetéssel. Kissé tudathasadásos csevegés 57*. Nem ösvény — befagyott patak lesz, mert az egyik beszélgetőpartner e sorok elpu- hult, ötvenkét éves, városlakó irója, a másik pedig ugyanő, bő harmincöt évvel korábbról. — Mert fárasztó! — A gyaloglás? — Hóban? — Persze, hogy hóban. A Sötétvölgyben és az ide vezető úton ugyanis a hó még érintetlen. Nem a 6-os útra gondolva... — Netán sítalpon menjek? — Ugyan miért? Középiskolás korodban, akkori tanáraid nem szervezték egész- napos, téli, bakancsos, hátizsákos kirándulásokat? — Szerencsére nem is keveset! — És .ma? — Ma már nem vagyok középiskolás! Ne vitassuk, hogy ebben a szerencse mekkora szerepet játszik. Inkább hívjuk fel a figyelmet arra, ami esetünkben Vágási erdőmérnöknek köszönhető, hogy a Sötétvölgy télen is az egészséges örömök forrása lehetne. Még a Haramia-kútig se kell elmenni, bár ez se lenne egészségtelen. Az erdészek, a maguk csendes és nemcsak ritkán méltatott, hanem feltűnést is ritkán keltő módján „a tél leple alatt” mindent megtettek annak érdekében, hogy ez a szinte páratlan kirándulóhely a nagyon is ránk férő természetrajzi ismeretterjesztést is szolgálja. Hosszú felsorolás következik. A mindenkor védett hüllőiket nem számítva, a Sötétvölgy élővilágához tartozik a törpe cickány, az erdei cickány, a sündisznó, a közönséges és a korai denevér, mókus, nagypele, borz, róka, menyét, gímszarvas, vaddisznó, balkáni gerle, mátyásmadár, fácán, szarka, szürke varjú, vetési varjú, -házi veréb, seregély, kékcinke, széncinke, csíz, zöldike, s'tiiglic, pinty, mezei veréb, rozsdafarkú, vörösbegy, barna kánya és egerész ölyv. Azt, aki például nem tud különbséget teni a csíz és a kékcinke közt, szép kiállítású, eligazító tábla segíti. Az egyik erdei pihenőben, esőbeállóban 64 élvezhető és mérgező gomba színes ábrája látható. Ezenkívül az erdészek teremtettek egy erdei tornapályát. Már készen vannak — bár csak tavasszal helyezik ki -azokat — a valamennyi itt honos növényt bemutató táblák, melyek valóságos botanikus kertté varázsolják a Sötétvölgyét. Ezek a téli változások, melyeket remélhetőleg még sok későbbi követ majd. Az idelátogatók segítsége és nem rombolása árán. Ez utóbbiaknak még a téli csendben is láttuk jeleit. Most azonban nem a rosszról!, hanem a jóról akartunk hírt adni. Elsősorban az erdészek jó munkájáról. ORDAS IVÁN Fotó: Czakó Sándor A termőföld védelméért iiiiii^1,'! termőföld a mezőgazdáid daság legfontosabb és §\ mással nem pótolható iV.'äliiiJ termelőeszköze. Nyilvánvaló társadalmi érdek, hogy minden talpalatnyi földet a rendeltetésének megfelelően, mintegy a* jó gazda gondosságával hasznosítsunk. A föld — tulajdonformától függetlenül — nemzeti kincs, ezt mutatja az is, hogy nemzeti vagyonunk tizennyolc százalékát képezi. A mező- gazdasági termőterület a legfontosabb természeti erőforrásunk is, hiszen az értéke majdnem kétszerese a többinek (ásványvagyon és erdő). Fontosságát mutatja az is, hogy mezőgazdaságunk által a múlt évben előállított termelési értékből harmincezer forint jut egy hektárnyi termőterületre, tekintet nélkül a föld művelési ágára. Az iparosodásnák és az ezzel járó urbanizációnak azonban elkerülhetetlen következménye a termőterület csökkenése. (Napjaink valamennyi iparilag fejlett és fejlődő országának égető problémája a mezőgazdasági termőterület nagymértékű csökkenése.) Ez nálunk — a fel- szabadulástól napjainkig — 820 ezer hektárt jelent, ami az ország legnagyobb megyéjének (Bács-Kiskunnak) területével azonos. Emellett a mezőgazdaságnak a folyamatosan csökkenő termőterületről kellett és kell a jövőben is kielégítenie a szaporodó népesség egyre növekvő élelmiszer-ellátását, valamint a népgazdaság számára nélkülözhetetlen, növekvő exportigényeket. A párt XI. kongresszusának határozata alapján széles körű társadalmi összefogás bontakozott ki a termőföld védelmére, és magas szintű jogszabályi rendelkezéseket hoztak fokozottabb megóvására, ésszerűbb hasznosítására. Reálisan számolni kell azzal, hogy hosszabb távon a népgazdaság különböző ágazataiban megvalósuló új beruházások, létesítmények területigénye miatt a termő- terület csökkenni fog. A csökkenés folyamatát azonban — a jogszabályok is ezt célozzák — mérsékelni kell El kell érni, hogy — a lehetőségeken belül — ne a jó minőségű földeket vonják ki a mezőgazdasági termelésből. A kihasználatlanul álló területeket alkalmassá kell tenni újra a mezőgazdasági művelésre, vissza kell állítani a termelésbe. Jól szolgálta ezt a célt az 1977-ben hatályba lépett földrendezési jogszabályok módosítása. Ennek következtében lehetővé vált, hogy a szocialista nagyüzemek területének optimális kialakítása, a termelési költségek csökkentése érdekében a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok az új jogszabályozás óta százezer hektár földet cseréljenek el egymással, tizenötezer hektárnyit pedig magánszemélyekkel. A földhivatalok 35 ezer hektár, szétszórtan elhelyezkedő földet vontak ösz- sze nagyüzemi táblákba. Az ésszerű földcserék folyamata még nem fejeződött be, ezen a téren még van tennivaló. A nagyüzemi művelésre nem alkalmas földeket — jogszabály értelmében — tartós használatba adhatják. Erre a célra tízezer hektár zártkerti föld áll rendelkezésre. Ebből a lakosság mindössze 1100 hektárnyit vett igénybe. A művelési kötelezettséget biztosító szigorúbb rendelkezések is eredméhyesnek bizonyultak, mert a földek rendeltetésszerű hasznosítására a nagyüzemek évről évre több gondot fordítanak. A megműveletlen terület 1975 óta fokozatosan csökken. A nagyüzemek az utóbbi négy évben negyvennégyezer hektár parlagföldet vettek használatba. Javulás tapasztalható a termőföldek védelmében is. A különféle ipari, településfejlesztési létesítményeket tervező és kivitelező vállalatok tudatosan, vagy anyagi kényszerből egyre inkább figyelembe veszik a földvédelmi rendelkezéseket. Ez részint az igénybe vett föld után fizetendő progresszív térítésnek, valamint a területigények szigorúbb elbírálásának eredménye. (A térítés összege a föld minőségétől függően 30—300 ezer forint hektáronként.) Amíg a művelés alól kivett terület 1910 és 1978 között évente tízezer hektár volt, addig 1978-ban csak 2250 hektár. A javulás ellenére azonban még ma is vannak megalapozatlan igények. Jócskán van még tennivaló, és ezért a földvédelem és az ésszerű földhasználat érdekében az idén január elsejével jogszabálymódosítások léptek hatályba. Ezek szerint a mezőgazdasági nagyüzemek kötelesek térítést fizetni, ha a földet felróható okból nem- művelték meg. Hasonlóképpen térítés fizetésére kötelezhetők azok a mezőgazdasági területet birtokló vízügyi, közlekedési intézmények, vállalatok, amelyek a művelést elmulasztják (nyolcvanezer hektár mezőgazdasági rendeltetésű földet birtokolnak.) Az eddig hatályos jogszabály értelmében a művelési kötelezettség elmulasztása miatt magánszemélyektől a föld tulajdonjogának megvonását rendelhették el illetékes szervek, függetlenül attól, hogy ennek elmulasztása az illetőnek felróható-e, vagy sem. Ez a rendelkezés több esetben méltánytalan volt, mert például az idős, rokkant tulajdonosoknak nem róható fel a művelés elmulasztása. Ezért a módosítás a magán- személyekre is kiterjesztette azt a szabályt, hogy csak a művelés a tulajdonosnak felróható okból történő elmulasztása esetén lehet a földet állami tulajdonba venni. Ilyen esetben más eszközökkel kell biztosítani a föld művelését. jövőben a téeszek a É ; nagyüzemileg nem ;; hasznosítható földjüket ..... a szövetkezet tagjainak, alkalmazottainak és kívülálló személyeknek is haszonbérbe adhatják, tizenöt éves időtartamra. Előnyösen változtak a tartós földhasználat feltételei is, eddig legkevesebb ötven évre vehetitek tartós használatba földet az állampolgárok. Ez hosszú időnek bizonyult és a minimumot harminc évre csökkentették, a terület nagyságát pedig az eddigi négyszáz négyszögölről kétszázhúszra mérsékelték alsó határként. — st — A népfront életéből A Hazafias Népfront rétegpolitikai munkájának egyik fontos területe az öregekkel való törődés. Erről beszélgettünk Szűcs Györgynével, a HNF megyei bizottsága munkatársával. Mindenekelőtt el kell mondani, és a jelek szerint még sokszor és sok helyütt hangsúlyozni kell, hogy az idősekkel való törődés az egész társadalom kötelessége és nem szívessége. Ezért a gondoskodásért, anyagi, erkölcsi - biztonságért ők már megdolgozták, mint ahogy. a kisgyermekek neveltetésének költségeit a társadalom megelőlegezi, ezt visszaadni felnőtt korban, munkával lehet és kell. A szociális gondoskodásnak sokféle formája van, akkor is, ha az egyedülálló öreg nyugdíjjogosultságot nem szerzett. Ez a feladat többnyire a tanácsokra hárul, de van még- tennivaló ezen a területen is. A rászorulók felkutatásában és felkarolásában vannak feladatai még a népfront aktivistáinak, mert még ma is sok helyütt gyakorlat, hogy aki kér. akkor is kap segélyt, ha mérsékeltebben is szorul rá, mint az, aki nem tudja, hogy van ez á lehetőség, vagy nem akar kérni. A közösségteremtésben van inkább feladata a népfrontnak. Lassan ki is alakul a helyes gyakorlat. Szekszárdon például, már előre tájékozódnak, hogy az elkövetkező időszakban kik mennék nyugdíjba, és kortól, egészségi állapottól függően megbízást adnak a nyugdíjasnak, megkönnyítve az átállást a pihenés éveire. A munkahelyeknek — főként az ott működő társadalmi szerveknek — az eddiginél jobban fel kellene készíteni a nyugdíjba vonulókat, mert bizony sok közöttük az olyan, aki nem tálálja meg a helyét, elkeseredetté, sértődötté válik és magát emészti az értelmes közéleti tevékenység helyett. A közösségteremtés és a tartalmas szórakozás fórumai a nyugdíjasklubok. Van, ahol így is nevezik, mint például Bátaszéken, Dunaföldváron, Szekszárdon, az Olvasó asszonyok klubjában találták meg a helyüket az idősebbek. Másutt énekkarokban lelnek társaságra, vagy éppen a hímzőszalkkörben. A megyében sok helyütt a népfrontbizottságok, elnökségek fáradhatatlan tagjai, avagy aktivistái. Nem szabad itt sem átesni a ló túlsó oldalára, mert hiszen fiatalítani a testületeket mindenütt szükséges, de nem a tapasztalatokban gazdag bölcs öregek rovására. A sértődés kölcsönös tapintattal, meggyőzéssel elkerülhető. A KISZ akcióprogramjában is szerepel a törődés az idős korúakkal. Az úttörőkre a magányos öregek eddig is számíthattak, örvendetes, hogy most az ifjúsági szövetség is akció keretében, szervezetten kapcsolódik a mozgalomba, hiszen a nyugdíjas korúak egyre többen lesznek. Az együttműködésben fontos segítőtárs még a Vöröskereszt, illetve annak 'aktivistái. A gondoskodás jelentős formája az öregék napközije. A megyében közel negyven működik. Fehér csend
