Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-13 / 291. szám
1979. december 13. NfEPÜJSÄG 3 Atomerőmű-építkezés, számviteli osztály Gazdaságosság és információ a vezetSkoek Az adminisztráció nem fölösleges, hanem nélkülözhetetlen. Legalábbis egy számviteli osztályon. A Paksi Atomerőmű Vállalat létszáma szinte mindennap változik, pontosabban szólva, napról napra szaporodik. A szükségleteknek megfelelően bővülnek az osztályok, épül a majdani üzemeltető^ vállalat, amelyik még sokáig részt vesz az erőmű további építésében, bővítésében is. Napjainkban körülbelül ki- lencszáz dolgozója van a vállalatnak. A számviteli osztályon jelenleg tizennégyen dolgoznak és az osztály vezetője, a főkönyvelő, Bódi Mihály. Vele beszélgettünk a jelenleg folyó munkáról és a távlati tervekről. Mint minden vállalat számviteli osztályán, itt is öt nagy területe van a munkának: állóeszköz- és anyagnyilvántartás, bér- és SZTK- ügyek, forgalmi könyvelés, folyamatos leltározás, önköltségszámítás, ezenkívül, a hatodik maga a folyamat szervezése a gépi adatfeldolgozás, hiszen ennek módját és rendszerét is rögzíteni kell a bizonylati szabályzatban. Az itt dolgozók nem csupán középiskolai végzettséggel bírnak, hanem középfokú és nem egy felsőfokú szakmai Végzettséggel is. Háromféle rendszerben dolgoznak. Az anyaggazdálkodással kapcsolatos összes bizonylat elektronikus feldolgozó rendszerbe kerül Budapesten a tröszt központjában. A forgalmi könyvelés Ascota 170/50-es "rendszerű gépi könyveléssel történik. Az egész iparág, az erőművállalatok erre a rendszerre álltak át körülbelül tíz éve. Éppen most folyik a teljes rendszer elektronikus változatának kidolgozása. A Magyar Villamosművek Tröszt számítóközpontjában tárolják és dolgozzák fel a vállalatok adatait és havonta adják a kért szolgáltatást. — És mi a jövő útja? — Az elektronikus feldolgozás, természetesen. A távlati terv és a szép álom tulajdonképpen az, hogy a majdan ide kerülő számítógépen fusson minden, ami a' számvitelt érinti, ami a bizonylati szabályzat szerint hozzánk tartozik. Ezt jelenleg úgy képzeljük el, hogy a tröszttől adaptáljuk magát a rendszert. — Ezzel csökkenthető az adminisztratív létszám? — Ez egy közismert tévedés, illetve tévhit. A kettő nem jár szükségképpen együtt. A gépek kiszolgálására másként képzett szakemberek kellenek, de nem biztos, hogy kevesebb. Há őkel. már nem tekintjük adminisztrátornak, akkor persze hogy csökken az adminisztratív létszám. Egészen más a jelentősége az elektronikus könyvelésnek: a napra kész, folyamatos információszolgáltatás, az információk adásának gyorsasága, azok mennyiségének és minőségének a javulása. — Világos. Ezt úgy kell érteni, hogy nem kell egy adatsorhoz bekérni négy-öt embertől a nála nyilvántartott adatokat, hanem a gép egyszerre és gyorsan szolgáltatja azokat. Milyen módon kapják ezt meg a vezetők? — Ha megvalósul, amit szeretnénk, a display rendszerrel, vagyis a gazdasági vezetők szobájában lesz a képernyő, amin megjelennek a kért információk. Természetesen ki kell dolgozni annak a rendszerét is, hogy az adott vezető milyen szintű információhoz juthat. — Ma mi a módja ennek a tájékozódásnak ? — Szinte mindegyik osztállyal folyamatos, napi munkakapcsolatban vagyunk. A gazdasági vezetők pedig szükség szerint kérnek adatokat, jelentéseket. Havonta készül el az elszámolás, ami szőkébb mérlegnek tekinthető, negyedévenként részletesebb készül, és a teljes év végi mérleg elkészítése a feladatunk. — Most nagyobbak a feladatok, vagy az üzemelés után? — Manuális munka most több van, hiszen aztán csak egyféle fő termékünk lesz, a Villamos energia és azt is egy tételben adjuk el. Addigra kialakul, mintegy „beüzemel” maga a számviteli rendszer is. Ma a legnagyobb felelősséget az osztály számára az aktiválás jelenti, vagyis az erőmű elkészült részeinek az átvétele. Fontos hogy abban az értékben vegyük át, ami pontosan megfelel a valóságnak, és hogy bizonylatilag minden rendben legyen. — Nem beszéltünk még a bércsoportról. — Hagyományos munkát Végeznek, bérelszámolók, mint ahogyan a számviteli osztályon is pontosan az folyik, ami a neve: számvitel, de mit gondol, hányféle címen lehet bért felvenni? — Gondolom öt-Wat. — Van az még hatvan is... — Kérem, mondjon példát valami ritka formára. — Például a szoptatási időre való bér, de rengeteg pótlékfajta is Van. Ennyi azt hiszem elég is annak bizonyítására, hogy csak a felesleges adminisztrációra nincs szükség. Maga a nyilvántartás, különösen az ennek alapján végezhető gazdaságossági számítások, és a gazdasági döntéseket megalapozó információszolgáltatás — nélkülözhetetlen. Ihárosi Fotó: Gottvald Nyugdíj előtt (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tizenöt évvel ezelőtt választották meg a Dombóvári Népi Ellenőrzési Bizottság elnökévé Borsi Sándornét. Ez idő alatt sokan megismerték, megszerették Dombóváron és a városkörnyéken. A napokban azért kerestem fel hivatalában, mert úgy hírlik, ez év végén saját kérésére, nyugállományba vonul. — A hír igaz — válaszolja —, és úgy gondolom, jól döntöttem akkor, amikor másfél évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt kértem feletteseimet, hogy járuljanak hozzá korkedvezményes nyugdíjaztatásomhoz. — Miagát úgy ismerjük, hogy csak lelkesedéssel tudja intézni az ügyeket. Soha nem fárad el, s mindig „nyüzsög” mások érdekében. Most talán belefáradt? — Erről nincs szó. Csak úgy érzem, hogy jobban használok ennek a mozgalomnak akkor, ha időben visszavonulok, minthogy azon vegyem észre magam, hogy eltűrnek a szervezet élén, és megpróbálnak egy kissé az ügy „veteránjának” tekinteni. Egyszóval nem szeretnék tévedésbe ejteni senkit sem. Ugyanis a jövő évben ismét újraválasztják a NEB-elnö- köket. Ha maradnék, előfordulhatna, hogy tiszteletből megválasztanak újabb öt évre. És sem nekem, sem pedig a városnak nam biztos, hogy jó lenne. Igaz, nem vagyok beteges, de ebben a korban már mindenre lehet számítani. — Nam túl borúlátó? — Szeretem az embereket, szeretem az ügyet, mégis úgy érzem, hogy nem tudnék már hosszú távon helytállni. Higy- gye el, nem a munka alól igyekszem kibújni. Csupán nem akarok rossz példa lenni! Borsi Sándorné még ma is komolyan veszi munkáját. Úgy készül a nyugdíjazására, hogy állandóan szervez, lelkiismeretesen befejezi az ösz- szes rábízott vizsgálatot. Munkáját már 1970-ben államunk Munka Érdemrenddel ismerte el. Azóta is töretlen a munkakedve, tenni akarása. Ebben az évben 170 társa„Nem akarok rossz példa lenni” dalmi népi ellenőr segítette munkájában. Tizennégy témavizsgálatot végeztek és elég magas volt a panaszok, közérdekű bejelentések száma is, amelyeket egytől egyig kivizsgált, és valameny. nyíre megnyugtató választ adott. Búcsúzóul még hozzáteszi: — Nyugdíjazásommal még a közéleti munkám nem fejeződik be. Továbbra is helytállók ott, ahol majd szükség lesz rám. MAGYARSZÉKI ENDRE Fotó: Dombai István Létszámgazdálkodás Rendeletek és íróasztalok Mintha csökkenne az íróasztalok varázsa: a szakma nélküli pályakezdők közül egyre kevesebben szeretnének valami „jó kis íróasztal” mögé kerülni. Sőt: kevesebben választják az adminisztratív képzettséget nyújtó középiskolákat is. Inkább mennek ipari szakmunkásképzőbe, vagy döntenek úgy, hogy képesítés nélküli pedagógusként, egészségügyi alkalmazottként, vagy éppen fizikai munkásként helyezkednek el. Éppen három éve, hogy a kormány határozata alapján a munkaügyi és a pénzügy- miniszter létszámfelvételi zárlatot rendelt el az adminisztratív, és az ügyviteli munkakörökben. Ez volt az emlékezetes „létszámstop”, amely nem tartozott a legát- gondoltabb jogszabályok közé. Igaz: abban az időben — és már évek óta — az adminisztratív- és ügyviteli dolgozók száma a szükségesnél és az indokoltnál lényegesen gyorsabban emelkedett. A szóbanforgó jogszabály e folyamatot kívánta megállítani és ez sikerült is. Olyannyira, hogy alaposain megnehezítette — sőt: többnyire lehetetlenné tette — a tervszerű káderutánpótlást, a szükséges kádercseréket, a pályakezdő fiatalok pedig sokszor kilátástalan helyzetbe kerültek. A közgazdasági szakközépiskolákban végzettek számára például külön rendeletet kellett fogalmazni, mely — az ő esetükben —, érvénytelenítette az alaprende- letet. Egyszóval: gyorsan kiderült, hogy a „létszámstop” túlságosan is merev döntés yolit. 1977. január elsején aztán életbe lépett a kategorikus létszámstopot felváltó létszámnövelési tilalom. Ez már lehetővé tette, az 1976. december 31-i állapotnak megfelelően, a kieső munkaerő pótlását, illetve minőségi cseréjét. A létszámnövelési tilalom azóta is érvényben van, s nemrégiben a Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatósága vizsgálta több mint kétszáz vállalatnál és szövetkezetnél, hogy milyen eredményekkel járt a rendelet végrehajtása. A vizsgálat több fontos megállapítással szolgált. Az elmúlt három évben például csökkent az adminisztratív dolgozók száma (évente 2—3 százalékkal), s e csökkenés jórészt annak köszönhető, hogy a nyugállományba vonult embereket a vállalatok nem tudták, vagy nem akarták pótolni. A rendelet hatására a vállalatok nagy részénél komolyan hozzáfogtak az ügyviteli munka ésszerűsítéséhez, lehetséges gépesítéséhez. A létszám csökkenésében azonban közrejátszott némi statisztikai bűvészkedés is: a rendelet ugyanis előírja, hogy az 1976. december 31-1 állományi létszámhoz képest nem növelhető az adminisztratív dolgozók száma. Nem egy vállalatnál azonban 1976 decemberében, szóbeli megállapodás alapján, ideiglenesen. „statisztika-javítás” céljából, behívták például a gyermekgondozási szabadságon lévő nőket, akik aztán 1977 januárjában ismét visz- s z átértett ék gy érmék eik h ez, hiszen pillanatnyi szerepüket betöltötték. Az így javított statisztika pedig kedvező lehetőséget adott a megfelelő, de azért a rendelet előírásait is tiszteletben tartó létszám- növelésre. Ugyancsak a már említett vizsgálat során állapították meg, hogy a vállalatok meglehetősen ritkán élnek a rendeletben biztosított minőségi cserék lehetőségével. Ennek oka, 'hogy egyre kevesebben vállalják az adminisztratív munkakörök ellátását, így aztán — kénytelen-kelletlen — a meglévő adminisztrátorok továbbképzésével kell megoldani az egyre növekvő ügyviteli feladatok ellátását. Mindebből az következik, hogy a létszámnövélési tilalom még az alkalmankénti ügyeskedések ellenére is, végül is elérte célját. Az ügyviteli dolgozók száma csökkent, s az íróasztal ma már nem jelenti az egyedüli elhelyezkedési lehetőséget, megállt az irodák túlnépesedése. A rendelet legnagyobb hatása mégis abban mérhető le, hogy gondolkodásira késztette a pályaválasztó és a pályakezdő fiatalokat. Még a gimnáziumot végzettek körében is növekszik a fizikai munkát vállalók aránya, és ez mindenképpen egészséges folyamatnak ítélhető. Vagy legalábbis e folyamat kezdetének... S mielőtt még elhangzana, hogy ugyan miért ítélendő kedvezőnek az adminisztratív és ügyviteli dolgozók számának csökkenése, amikor — így halljuk, olvassuk szerte a világon —, épp a létszám- növékedés jellemző, hadd emlékeztessek a nem lényegtelen tényre, hogy az irodisták között külön helyet foglalnak el a műszaki alkalmazottak. Számuk emelkedése valóban világjelenség, s ehhez igazodunk mi is. A műszakiak száma nálunk is emelkedik és emelkedhet, rájuk ugyanis nem érvényes a létszámnövelési tilalom. így a helyes, és így célszerű. Más kérdés, hogy vannak vállalatok — és nem elvétve —, ahol műszaki munkakörökben „bújtatják” el például még a bérelszámolókat ás. Mert a rendeletek kijátszásának lehetőségeit, aki akarja, szinte mindig megtalálja, már csak azért is, mert eleve számít az alaprendelet előírásait módosító, enyhítő jogszabályra. És az újabb kérdés: jobb lenne, ha egy rendelet. nem csak a gyors módosítás után felelne meg céljának, hanem már eredeti fogalmazásában is. És akkor a címzettek — talán éppen az ésszerűség felismerésének okán — tiszteletben is tartanák az ilyen rendeleteket. VÉRTES CSABA Wrnwmíi Mögöttünk van az ezüstvasárnapnak mondott bevásárló ünnepi nap, amely alig hozott annyi pénzt — bevételből származó jövedelmet a boltoknak —, hogy kifizethessék a villanyszámlát, meg a dolgozók plusz bérét. Két éve „újították” fel az ezüstvasárnapot, úgy tűnik, vissza, kell újítani — jövőre.. Ám idén a vásárlási roham ettől a csendes vasárnaptól függetlenül jelentős. A kiskereskedelmi vállalatok november második felétől számítva körülbelül húsz százalékká! nagyobb forgalmat bonyolítanak le, mint az elmúlt éveben — a forgalom növekedése e héten és a jövő héten a számítások szerint harminc százalékkal haladja meg a múlt évit. Ha lesz elegendő áru. Szokás ünnep előtt számba venni a boltok árukészletét, raktárkészletét, hogyan készültek fel a kereskedők. A kép minden évben bizakodó, később változik, az ünnep hetében borússá válik. S minden évben nem a boltok eladóit okolhatjuk. hanem azokat, akik a terméket gyártják: a boltvezetők, nagykereskedők a gyárakra hivatkoznak. Könnyű ezt tenniök hiszen nem áll a bolt pultja mögött a gyár termelési vezetője. így aztán kevés a játék. Nincs nagy értékű játék. Mert mostanság ezt keresik a szülők, nagyszülők. Ha a játék alatta van az ötszáz forintnak, nem is játék, nem karácsonyra való. Volt egy rosz- szul időzített kiállítás is a megyében, az egyik ÁFÉSZ játékvásárt, kiállítást rendezett, s mindössze öt háromszáz forinton felüli értékű elektromos játékuk volt — mégis pultra-polcra tették---V an aztán olyan „hétköznapi” vásárló is. aki karácsonyra térdzoknit akar csak venni szeretettének, ezt is hiába keres. Nincs. Mindenki mondja, s tudja, hogy elhízunk, termetünk díjbirkózónyira növekszik — ennek ellenére „extra” ruhákból nincs választék. Azaz: a Korzóban mindössze egy (egy) ötös számú női gyapjú pulóver van. A még szerényebb vásárló, ajándékozó most szeretné felújítani barátja tanyájában a világítási berendezést, ezért egy darab kínai petróleum- lámpát venne, persze pótcilinderrel, mert ki tudja milyen szelek fújdogálnak a pincében a lámpa körül. Ö nem kap pótcilindert, de belép egy hölgy, s azonnal, lámpa nélkül, kettőt vehet. A fehérneművásár az csupa-csupa izgalom — mert ezt nem lehet vásárlás után kicserélni. így vásárolnak tudatlan férjek nem a nyakuk mérete szerinti inget, feleségüknek melltartót. Az élelmiszer-ellátásban javulás van az ünnepek előtt, de nem az az igazi. A kenyér minősége éppen hogy jó, cukorból a szüret után jó az ellátás, édesség, száraz- tészta szolid választékban, teljes gondolákkal áll a vevő előtt. Szaloncukorból nincs választék. A mikulások még a polcon ol- vadoznak, majd áprilisban „kilós” áruvá törik össze valamennyit... S amint a karácsonyi vásárforgatagot látja az ember, örül annak, hogy szép csendben kibővítették a szekszárdi száz- hatvanas alatt az élelmiszerüzletet, s hogy a dunaföldvári ÁFÉSZ-áruházban a fővárosi szintnél jobb a választék. S, hogy Tamásiban jobb a bútorellátás, mint az egész megyében összesen. És még visszatérve a százhatvanas alá, olvasóinkat is emlékeztetve: az átalakítás kezdésekor írtunk az üzlet jövőbeni céljáról, s megemlítettük, hogy jó lenne tőkehúst árusító részleget is az üzletben elhelyezni — nem fogadták meg tanácsainkat. Kár. Azután az is beígértük, hogy lesz majd a szekszárdi lottózó mellett gyógynövényszaküzlet, lesz'— de karácsonyra, mint tervezték — nem nyílik meg. Azután tavaly kifogásolta a közönség, mi is írtunk róla, hogy a karácsonyfákra való függelék nem kapható. Idén sincs a városban ilyen cikket árusító ember, bárha a budapesti nagykörútról egy eladót lehívtunk volna, gazdagon térhetett volna vissza, itthagyva, gömböket, szalagokat, villogókat, szórókat. És az üzletek dekorációja! Hát, kérem, az nem tűnik fel. Tehát ünnepi dekoráció ezek szerint nincs is. Még talán a bonyhádi üzletutca dekorációja, a bátaszéki központ úgy-ahogy érezteti az emberrel, hogy ünnep előtt vagyunk, amikor a vásárló költ, a boltos meg arat. PÁLKOVÁCS JENŐ Itt folyik a forgalmi könyvelés
