Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-12 / 290. szám
1979. december 12. Képújság 3 A Tolna megyei méhészet múltja, jelene Országos Méhészeti Szakbizottsági ülés elé Az ember egyik legősibb foglalkozása a méhészkedés. A legrégibb okiratunk a magyar méhészetről 1015-ben kélt. Ebben I. István megerősíti, az 1001-ben alapított Pécsvánadi monostori javadalmait, a számbavett 12 ■ méhészt és 6 viasziparost is. A méz értékére utal, hogy a XVI. században a törökök a budai piacon egy icce mézet (kb. 8 dl) adtak egy keresztény fogolyért. Megyénkben a méhészkedés a XVIII. században kezdett fellendülni, melynek úttörői az ezer kasos méhészettel rendelkező sárközi méhészek voltak. Erről bővebben a Tolna megyei Népújság 1978. november 9. számában írtam. Történelmi múltunkhoz tartozik, hogy Petőfi Sándor kedvelt pihenőhelyén, az Uzd-borjádi méhesben több verset írt, melyből egyet idézek. „...Mert jól tudod: szép a virág: azonban Tavasszal él csak és ez oly rövid Míg a szerény méh munkálkodásából Megédesíted téli napjaid...” (Uzd-Borjád, 1845) A méhészek, a méhek példája szerint a kulturált világ minden részén kisebb- nagyobb sikerrel szervezeti életet élnek. A magyar méhészek szervezete több mint 100 éves múltra tekint visz- sza. Az idők folyamán különböző néven nevezett egyesületekbe tömörültek. 1938- ban pl. hatezer tagot számláló országos magyar méhészeti egyesület képviselte a méhészeket, nem nagy eredménnyel. Ebben az időben megyénkben 1543 méhész, 17 592 méhcsaláddal 464 mázsa mézet termelt. Ma ezt a ^ mennyiséget a bonyhádi méhész-szakcsoport 80 tagja, 2000 méhcsaláddal teljesíti! A felszabadulást követően 1945-ben a bonyhádi székely telepesek Szőcs Gergely vezetésével megalakították a felszabadulás utáni első méhész-szervezetet Bonyhád- Vidéke Méhészek Szövetkezete néven. A szövetkezet 60 tagja 700 méhcsaláddal termelt. Ezt követően 1951-től 1958-ig 54 méhészszakcsoport alakult a földművesszövetkezetek keretében. A szakcsoportokban 1371 méhész tömörült, 16 975 méhcsaláddal. A megtermelt méz 1958- ban 1928 mázsa volt. 1958. és 1978. között a méhészeknél hatalmas fejlődés következett be. Az ÁFÉSZ- ek és a méhészettel foglalkozó országos vállalat a Hungaronektár segítségével kialakult a termelésbiztonság, közép- és felsőoktatás szerveződött megyénkben, korszerűsödtek a termelési eszközök és az eddig nyilvántartott méhtartók termelőkké váltak. Ennek kapcsán 1978-ban 11 ÁFÉSZ keretében 27 méhészszakcsoport, 1032 tag, 13 266 méhcsaláddal tevékenykedett. Érdemes felfigyelni és összehasonlítani az eredményeket, az elmúlt 40 év távlatában. A méhészek és a méhcsaládok száma csökkent, a méhészek nehezebb körülmények között dolgoznak, mégis kiugró eredményekről adhatnak számot. 1978-ban a 27 szakcsoport 4158 mázsa mézet, 64 mázsa virágport, 144 kg propoliszt (méhszu- rok), közel 20 ezer üveg lépesmézet, 200 kg méhpempőt — termelése egyedül áll az országban — és 25 mázsa méhviaszt termelt és értékesített az ÁFÉSZ-ek útján. A megye méhészei az V. ötéves tervben 65 millió forint értékű méhészeti terméknek a megtermelésére vállalkoztak. Jelenleg érdeklődéssel várják Tamásiban ez év decemberében tartandó országos méhészeti szakbizottsági ülést, melyen a Hungaronektár igazgatója ismerteti a vállalat 1980-as évre szóló célkitűzéseit, termelési feltételeit, melyek alapját képezhetik a jövő évi eredményeknek. ZEHÁN GERGELY méhész szaktitkár Egy gazdag keret akácvirágzáskor (Archív felvétel) \ A PM—MÉM együttes rendelete A mezőgazdasági beruházások új rendje A mezőgazdasági nagyüzemekben körültekintőbben, s a helyi adottságok mesz- szemenő figyelembevételével kell a jövőben meghatároz- niok építési beruházásaik körét, mivel az 1980. január 1- én életbe lépő szabályozó rendszer összességében a korábbinál mérsékeltebb szintű állami hozzájárulást biztosít. A mezőgazdasági beruházások új rendje — ame- • lyet a PM—MÉM együttes rendelete tartalmaz — miközben egész sor termelési ágazatban fenntartja az eddigi kiemelt támogatást, több területen visszafogja a központi hozzájárulás arányát, arra serkentve ezzel a gazdaságokat, hogy elképzeléseiket jobban hozzák összhangba a mezőgazdasági termeléssel szemben támasztott igényekkel, követelményekkel. Több területen azonban új támogatási lehetőséget is biztosítanak; olyan ágazatok esetében, amelyek gyorsabb ütemű fejlesztése más társágazatok számára is gyümölcsözőnek Ígérkezik, továbbá jól szolgálja a választék bővítését, illetőleg a bel- és külföldi piacokra való termelés kiszélesítését. Továbbra is 40 százalékos állami támogatás folyósítható a szarvasmarha-, a sertés- és a juhtartás létesítményeire. Azok a nagyüzemek, amelyek területi adottságaik miatt hagyományos állattenyésztést csak korlátozott mértékben folytathatnak, a megműveletlen területek hasznosítására kecsketenyésztési épületékhez is igénybe vehetnek 40 százalékos állami hozzájárulást. Uj, támogatott beruházási cél a gépkarbantartó műhelyek létesítése, ehhez 20 százalékos központi segítséget vehetnek igénybe az üzemek. Uj vonása a támogatási rendszernek, hogy a mező- gazdasági üzemeknek nemcsak a hús- és tejfeldolgozó üzemek beruházásához biztosít állami támogatást, hanem 20 százalékos mértékben egyéb élelmiszerfeldolgozó beruházásokhoz is. A MÉM a korábbi években több épülettípus műszaki tervét dolgoztatta ki műszaki megoldásokkal és ezekről az üzemeket már eddig is közleményekben tájékoztatták. Ezek a műszaki tervek a jövőben is elősegítik majd, hogy a gazdaságok az ilyen épületeket előregyártott szerkezetek igénybevételével gyorsan és viszonylag kisebb költséggel építhessék fel. A támogatási jogszabály ezért írja elő, hogy azokra az épületekre, amelyekre a MÉM műszaki terveket tett közzé, támogatás csakis akkor nyújtható, ha a létesítményeket e tervek szerint építik fel, vagy a tervtől való eltérésre a MÉM külön engedélyt ad. A jogszabály rendelkezik az egyes épületek, építmények kapacitásának kihasználásáról is, összefüggésben azzal, hogy a korábbi időszakban ezen a téren visz- szásságokat is tapasztaltak. A rendelet meghatározza azokat a szankciókat, amelyek a gazdaságokat sújtják abban az esetben, ha a műszaki átadás-átvételtől számítót bizonyos idő eltelte után nem használják ki a lehetőségeket. (MTI) Paks Felhívás városszépítésre Közérdekű feladatokról tárgyalt legutóbbi ülésén a Hazafias Népfront paksi városi bizottsága. Az egyik vitatéma a közellátás és a vásárlói érdek- védelem volt, ehhez tájékoztatót adott a paksi helyzetről Tokaji Sándor, a városi tanács termelés-ellátásfel- ügyeleti bizottságának elnöke. Beszámolt a munkájáról, például a lányok-asszonyok klubjának tevékenységéről, a népfrontbizottság mellett tevékenykedő nőbizottság is. A kisipari szolgáltatás hiányosságait, az utánpótlás nehézségeit Schuckert Sándor, a KIOSZ helyi csoportjának képviselője vázolta. A városi népfrontbizottságra váró teendőket megbeszélte, illetve meghatározta a bizottsági ülés. Prantner Józsefné, a megyei ruhaipari szövetkezet szocialista brigádvezetője, népfrontbizottsági tag ismertette felhívásukat a város ösz- szes szocialista brigádjához. A városi népfrontbizottság felkarolta ezt a kezdeményezést, segítséget nyújt a megvalósításhoz. A felhívás lényege: a Kállai Éva brigád javasolja a város valamennyi szocialista brigádjának, csatlakozzon a Paks szépítéséért indított akcióhoz. A brigád célja, hogy minél többen legyenek, akik vállalják lakóhelyük környezetének parkosítását, gondozását, a zöldterületek növelését. A Kállai Éva szocialista brigád javasolja továbbá: a brigádok propagálják munkatársaik, szomszédaik körében: legyenek tevékenyek a munkahely és a lakóhely szépítésében. A felhívást a városi népfrontbizottság közreműködésével eljuttatták a brigádoknak. Az adminisztráció stoptáblái Megfőzik a kávét, kiöntik a kávét, elmossák a csészét ... A hetvenes évek elején — de még napjainkban is — felkorbácsolta a kedélyeket az adminisztrációban dolgozók munkaidejének kitöltése. Mert egyeséknek csak az a feladatuk, hogy a presszós kisasszony teendőit lássák el. Ez pedig tűrhetetlen. Általában a munkaerő-utánpótlás csökkent, nagyon sok helyen hiányoznak a szorgos kezek, ugyanakkor számos területen felduzzadt az adminisztráció — feleslegesen. Ezért született három évvel ezelőtt az ismert rendelet. Minden vállalatnak ki kellett tennie a stoptáblát az újonnan jelentkező adminisztratív munkaerő elé. Sőt, leépítések, átcsoportosítások, egyszóval, szigorú önvizsgálatok következtek. Minden vállalatnak érdeke, hogy jó szakemberei legyenek. Azokat jól meg is kell fizetnie. A vezetők így gondolkodtak: ha több alacsony bérű munkavállalót alkalmaznak, akkor jobban meg lehet fizetni a képzettebb dolgozókat, több jut nekik a béralapból. Napjainkban is növekszik az adminisztráció, ez a burjánzás világjelenség. Intézmények, irodák születnek, új feladatok megoldására. Mindegyik kitermeli a maga adminisztrációját. A futurológusok szerint a harmadik szektor, a szolgáltatás, hamarosan fölzárkózik az ipar mellé, és legalább olyan arányú lesz itt is a nemtermelők száma, mint a termelőké. Megszoktuk a gépeket. Senki sem csodálkozik, ha a hírközléstől az ipar legkülönbözőbb és speciális területéig az okos automaták elfoglalják az ember helyét, s kiszorítják őket az íróasztalok mögül. A nagyszerű eredmények fölötti ellágyulásunk azonban hamar méltatlankodásba csap át, ha látjuk, hiába jönnek a gépek, azért az emberek maradnak. Persze, valakinek irányítani kell az automatákat is, nyugtázhatja a kevésbé szkeptikus lelkületű honpolgár. Nyilvánvaló, szükség van kezelőszemélyzetre. De mekkora személyzetre? ' Nemcsak a gépesítésnek, hanem a gépek és az adminisztráció több menetes küzdelmének is tanúi lehetünk. Vásárolunk világszínvonalú számítógépeket, irodagépeket, de kihasználásukban elmaradunk a világ- színvonaltól. Még a szervezéssel foglalkozó hazai szák- emberek is a hagyományos adminisztráció bűvöletében élnek. Kölföldi kollégáik közel sem tisztelik ennyire az adminisztrációt, és ezért merészebben mutatnak rá egykét íróasztalra, hogy feleslegesek. A hivataloknál, intézményeknél megjelenő ügyfélt leginkább az érdekli, ha van gép, és hozzá szép számú személyzet is, dolgát mielőbb elintézzék. Ha nem ez történik, bosszankodik. Mióta a takarékpénztárak országosan áttértek az átutalási betétszámlák számítógépes feldolgozására, az ügyfelek többet panaszkodnak, mint korábban. A korábbi hagyományos ügykezeléshez képest később tudják meg, mennyi pénzük maradt meg a múlt hónapról. Később kapják meg az elszámolást, mint régen, pedig szeretnék hamarabb tisztázni, menynyit kell befizetniük a bankba, hogy a következő havi számlákat kiegyenlítsék. Felvetődik a kérdés: a gépekkel van a baj? Aligha, de annyi biztos: az adminisztráció akadozik, nincs összehangolva a gépesítéssel. Egyszeri intézkedéssel nem lehet egy életre rendezni az adminisztráció egyszerűsítésének ügyét. Minden intézményben, üzemben a vezetőknek kellene tisztában lenniük azzal, hogy valóban kihasználják-e a racionalizálás lehetőségét, hogy tovább csökkenjen az aránytalanság a termelés és az adminisztráció munkaerő-létszáma között. HALÁSZ M1KLÖS Az Észak-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat győri központjában nagy gyakorlattal és kiváló minőségben újítják fel, illetve karbantartják az árammérőket. Az elmúlt évben a három fázisú órából 768 darabot, idén pedig már közel 10 ezer darabot újítottak fel. (MTI fotó, Matusz Károly felvétele — KS) Árammérők javítása
