Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-11 / 289. szám
1979. december 11. Termett elég Hét termelőszövetkezet adja a megye íólia alatti zöldség- termelésének kilencven százalékát "N —i Tolna megyei Népi Elüt ienörzési Bizottság há- rom járási NEB bevo- J násával megvizsgálta a zöldség- és gyümölcsfelvásár- lást és -ellátást. A néhány évvél ezelőtti helyzethez képest van javulás. Lehet kapni zöldséget és gyümölcsöt. A népi ellenőrök a lakosság ellátásán kívül vizsgálták azt is, hogy a megtermelt és felvásárolt mennyiség kielégíti-e a konzervipar igényeit és megnézték a ZÖLDÉRT, a konzervipar és az ÁFÉSZ-ék termeltetői, felvásárlói tevékenységét is. A vizsgálat kiterjedt a megyei ZÖLDÉRT- re és a Paksi Konzervgyárra. Ellenőrzést végeztek 4 népi ellenőrök ezenkívül "a Kertészeti Gazdasági Társulásnál Mözsön, Pakson és Hőgyé- szen pedig az ÁFÉSZ-eknél, A legáltalánosabb megállapítás mindannyiunk tapasztalataival megegyező, Tolna megyében a zöldség- és gyümölcstermelés területe megfelelő. összességben kielégíti a lakosság igényeit, és elegendő a feldolgozóipar ellátására is. Ennek ellenére időszakosan jelentkeznek ellátási problémák, főleg választékién, de esetenként meny- nyiségben is. Időnként viszont túltermelés van. Az ingadozás alapvető oka a zöldség- és gyümölcstermelés szezonális jellege, de figyelembe kell azt is venni, hogy a megye természeti adottságai nem kedveznek valamennyi termelési formának. A termeltetés szervezése nem adminisztratív úton történik. A szabályozást elsősorban az árakat kialakító és a felvásárlást bonyolító feldolgozó, illetve tovább eladó- szerveknek kell ellátniuk. A vizsgálat tapasztalatai szerint e szabályozó feladatnak a megyében működő felvásárló szervek megfelelnek. A lakosság ellátását biztosítják, ugyanakkor szervezik és irányítják a mezőgazdasági üzemek , és a lakosság kisegítő gazdaságainak árukínálatát. Megyénkben a konzervgyár feldolgozza, majd exportra és az országos árualapba továbbítja áruit. A ZÖLDÉRT lakossági ellátásra és exportra értékesít, míg az ÁFÉSZ-ek működési körzetükben a lakosságot látják el és a maradékot a fenti két felvásárlószervnél értékesítik. Több bizonytalanság ta-_ pasztalhaitó a ZÖLDÉRT és a termelőüzemek kapcsolatában. A vállalat az elmúlt évre tervezett felvásárlását nem teljesítette és ebben az évben már a tervet is csökkentette, de arra sem kötött teljes egészében szerződést. Ennek hatása elsősorban nem a megyei ellátást érinti, csak az export és a társmegyei szállításokat. Az viszont egyértelmű, hogy ez az eljárás nem ösztönzi a termelést. A felvásárlási tervet többek között a rossz időjárás miatt nem teljesítették, de oka az is, hogy a termelők más felvásárlókkal is kötöttek értékesítési szerződést, és annak szállítottak, aki jobb ajánlatot tett. Ennek a helyzetnek a kialakulásához a ZÖLDÉRT is hozzájárult előbbi magatartásával, ugyanis az utóbbi években a kötött szerződésekben egyoldalú előnyök elérésére törekedett. Ezért a termelőüzemek az idén már csak az érdekképviseleti szervek, a megyei, állami és pártszervek többszöri egyeztetése után kötöttek értékesítési szerződést a ZÖLDÉRT-- tel. A termelők panaszainak a jogosságát az is igazolja, hogy több termelőszövetkezet peres útra terelte vitáit, és a pereket zömmel a szövetkezetek nyerték meg. A vállalat nagykereskedelmi tevékenységén kívül 46 kiskereskedelmi egységben árusít. Ezek színvonala igen változó, a pavilonoktól kezdve a hűtőpultokkal felszerelt zöldségüzletig. Ezekben külön raktározható a zöldség, a gyümölcs, de van lehetőség a válogatásra, kezelésre és előcsomagolásra is. A saját boltokon kívül a vállalat végzi a megyében a legtöbb zöldség-gyümölcs forgalmazással foglalkozó bolt ellátását is. A saját és az idegen boltok között a vállalat nem tesz különbséget. A rendelések és a szállítások vizsgálatánál kiderült, hogy a szállítások mennyisége és minősége is változó. Az egységek megfelelő ellátását nehezíti a ZÖLDÉRT alacsony műszaki színvonala. Munkaerő-ellátottsága is kedvezőtlen. Gépkocsijuk kevés van, azok is elhasználtak. Kevés a hűtőtér a téli, illetve az átmeneti tároláshoz, ebből következik, hogy nagyok a minőség romlása miatti veszteségek. Mindezek alapján a Népi Ellenőrzési Bizottság javasolja középkapacitású tartósító-, szárító-, feldolgozóüzem létrehozását. A Paksi Konzervgyár felvásárlásra a vizsgált időszakban ötezer vagon körül alakult, ez kevesebb a tervezettnél. Az elmúlt évben ötezer- kétszázhuszonkéit vagon, ez év Október tizedikéig pedig kótezerki lencszázhat vankét vagon zöldséget és gyümölcsöt vásároltak fel. A gyár 195 termelővel áll kapcsolatban amelyből 130 egyéni, 11 ÁFÉSZ és 54 mezőgazdasági nagyüzem, öt megyéből vásárolnak, de a legnagyobb részt Tolnából, zöldségből például az összes mennyiség majdnem hetven százalékát. A termelőüzemek és a gyár között évek óta jól kialakult együttműködés van. Kivétel a .műszaki fejlesztés, de et adódik a fejlesztési alap hiányából is, ugyanis azt a felügyeletet gyakorló konzervipari vállalatok trösztje elvonja, újra felosztja a vállalatai között. A paksi gyár imunkaerő- ellátotitsága évről évre rom-' lik, annak egyik oka az iparosodó környezet, ez a helyzet egyre sürgetőbbé teszi a műszaki fejlesztést, mert a munkaerőhiány behatárolja a gyártmányösszetételt is. Csúcsidőben szűknek bizonyul a feldolgozókapacitás is. A megyében az árak általában megfelelnek a környező megyék zöldség- és gyümölcsárainak.. Az ÁFÉSZ-ek az utóbbi években egyre növekvő feladatokat látnak el, változó színvonalon. Nehéz körülmények között végzik munkájukat, a forgalom kicsi, ezért nem halmozódik fel a fejlesztéshez szükséges pénz. Technikai felszereltségük nem kielégítő még az átmeneti tárolást sem tudják biztosítani. Megyénk zöldségellátásában két éve vesz részt egy sajátos szerv. A mözsi Űj Élet Termelőszövetkezet irányításával jött létre a kertészeti társulás. Hét termelőszövetkezet fog össze. A kitűzött feladatokat a társulás jól oldotta meg. Ez évtől tevékenységét kiterjesztette a körzetéhez tartozó kistermelők szervezésére is. Termelésük az összmegyei zöldségtermesztés harminc százaléka. Évi áruelőállításuk mintegy 950 vagon, több mint ötvenmillió forint termelési érték. Érdekszférájukba tartozik a megye fólia alatti zöldségtermelésének kilencven százaléka. ii 1 megyei népi ellenőrzései si bizottság a vizsgálat megállapításairól az SiíS* érdekelteket és a felsőbb szervet tájékoztatta és javaslataival egészítette ki. Ihárosi KÉPÚJSÁG 3 Községi tanácsok az önállóság útján Az elmúlt évtizedben a társadalmi fejlődés nagyarányú felgyorsulásának lehettünk tanúi, melynek kihatásai érthetően nemcsak gazdasági, hanem állami életünket is közelről érintették. A X. pártkongresszus a szocializmus teljes felépítésének egyik alapvető feladataként jelölte meg az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztését, ami természetesen nagyobb követelményeket állított az állami, köztük a tanácsszervek elé, ugyanakkor nem csekély módosításokat igényelt a tanácshálózatban, a szervezet működésében is. A legtöbb és a korábbi helyzettől alapvetően eltérő változás a községekben zajlót le. Az 1971-ben megalkotott harmadik tanácstörvény — a községi tanácsok munkájának eredményesebbé tétele, a kisebb települések fejlődésének, ellátásának fokozottabb biztosítása, stb. — a jelentős intézkedések, újabb megoldások egész sorára késztette az illetékes központi szerveket. Ezek közé tartozott a nagyközségi kategória — a városiasodás „felsőbb osztályának” — megteremtése, a községi közös tanácsok — a székhely — és a társközségek összevont igazgatásának — létrehozása, majd később egyes városok és a közeli községek újszerű együttműködésének, az úgynevezett városkörnyéki kapcsolatoknak a legalizálása. E változások következtében folyamatosan csökken a községi - tanácsok száma, a hatvanas évek elején működő mintegy 1800 tanács he-, lyett ma 1422 igazgat 3026 községi települést. Ezek között szerepel egyébként a 315 nagyközség is. Összesen 715 önálló és 714 közös tanács van az országban. A községi tanácshálózat átalakításával a felszabaduló személyi állomány legjobb- jobbjaival erősíthették meg az apparátusokat, továbbá anyagi lehetőségeiket is célszerűbben összpontosíthatták az egymással összevont, illetve szövetkező települések. Erre pedig óhatatlanul szükségük volt, a nagyobb önállóság ugyanis együtt járt a hatáskörök bővülésével, amit viszont csak nagyobb szakértelemmel láthattak el. A megváltozott helyzet azonban nemcsak a szakigazgatási szerveket, hanem a választott testületeket is magasabb követelmények elé állította. A tanácstörvényben kiemelt népképviseleti-önkormányzati jelleg nagyobb súlyt adott a testületek döntési jogának, ennélfogva településük fejlesztésében, a lakosság művelődésügyi egészségügyi, lakás- és kommunális, szociális, kereskedelmi és másféle ellátásában is meghatározó lett a szerepük. Községeinkben — ha nem is olyan mértékben, mint a fővárosban vagy a vidéki városokban — rövid néhány év alatt a gyors fejlődés számtalan jelét tapasztalhatta a lakosság. Különösen a legfontosabb társadalompolitikai célok — a lakásépítés, a gyermekintézmények létrehozása, a közművesítés, az egészségügyi ellátás, stb. — megvalósításában volt mindenfelé előrehaladás. Ha pedig az állampolgároknak hatósági ügyeik adódnak, túlnyomó többségüket ma már a helyi egységes szakigazgatási szerv is elintézi, s nem kell minduntalan a járási székhelyre utazniuk. A nagyobb lehetőségek, a pozitív változások a lakosság segítőkészségét is megnövelték, s mintegy „viszonzásképpen” évente több milliárdos értékű társadalmi munkát vállaltak a kisebb-nagyobb falvakban. Az igázsághoz azonban hozzátartozik: az utóbbi időben a népgazdaság szűkösebb helyzetéből adódóan a falvakban is körülményesebbé vált a fejlesztések, néha még a legszükségesebb beruházások megvalósítása is, s az igények és az anyagi lehetőségek összhangját a leggondosabb rangsorolással se lehet mindig fenntartani. S bár a lakosság tisztában van vele, hogy ezek a szigorúbb gazdasági feltételek a nép- gazdasági egyensúly helyreállítását célozzák, az állampolgárok egy része mégis kizárólag a tanácsok „számlájára” írja az elhalasztott beruházásokat. Ezek a körülmények néhol a tanácstagság aktivitására is kedvezőtlen befolyást gyakorolnak, de a meghosszabbított választási ciklus is többeket fáradttá, fásulttá tett. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy — egy friss felmérés szerint — mintegy 2600 hatáskör gyakorlása hárul a községi szakigazgatási szervékre, helyzetük aligha szorul bővebb magyarázatra. És mégis: a tanácstagok, s a községi apparátusok dolgozóinak túlnyomó része a nehéz terhek ellenére igyekszik becsülettel helytállni a közéletben és a hivatali irodákban, elvégezni mindazt, amivel a lakosság megbízta őket. Ezért pedig most is — amikor átmenetileg talán nem olyan látványosak az eredményeik — elismerést és tiszteletet érdemelnek. NÉMETH GÉZA Nagyvejkén kidobolták... Minden ember életében vannak elszalasztott lehetőségek. Húsz esztendeje lehetett, amikor az egykori Falusi Vasárnap megbízásából másodmagammal a fővárostól legtávolabbi magyar faluban, Garbolcon jártam. Egy vidám kedvű vb-titkárnő engedélyével kollégám leakasztotta a kisbiró nyakából a dobot és aznap ő tette közhírré azt, amit a kis községben közhírré tenni kellett. Csodálatos közönségsikere volt, melyet már soha nem érhetek utol. Nemcsak dobolási képességeim fogyatékossága miatt, hanem mert nincs kisbiró és nincsen dob. Ez utóbbi olyannyira nincs, hogy még a készséges megyei muzeológusok se tudtak keríteni egyet, melynek fényképével ez az írás színesíthető lenne. Miért minderről? Azért, mert a helyi hírközlésnek a dob volt sok emberöltőn át az egyik legfontosabb figyelmet felkeltő eszköze. Dobszó mellett tették közhírré a szomszédos községek hetivásárainak időpontját éppúgy, mint a sorozást, az adófizetési határidőket, a répabogár elleni kötelező védekezést, az állami méntelep bérfedeztetési időpontját, a védőoltásokat és néhány évtizeddel ezelőtt még olyam örömhíreket is, mint a front közeledtével a község polgári kiürítésének határidejét. Amikor pedig valakinek az udvarán perdült meg a dob, nemcsak a kisbíró volt jelen, hanem a végrehajtó is. A dobszó elszállt, a mindenkori kisbírák harsány hangja a múlté, de a véletlen és egy régiségeket kedvelő olvasónk jóvoltából megmaradt egy füzet. A kemény borító címoldalán nehéz kézzel rótt, de jól olvasható betűkkel: „Nagyvejke község Dobolási könyve.” Idézzünk fel Nagyvejke múltjából 22—23 évvel ezelőtti és későbbi apróságokat. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ami ma apróság, az ugyanakkor helyben, a nagy- vejkeieknek egyáltalán nem biztos, hogy az volt. „A községi tanács vb. felhívja a termelők figyelmét a holnapi nap folyamán megtartásra kerülő adószedési napra. Minden hátralékos igyekezzen adóját kiegyenlíteni, mert indokolt esetben a behajtási ellátogat községünkbe is...” „Mindazon gazdák, akik fémzárolt búza vetőmagot akarnak cserélni, azok jelentkezzenek ma és holnap délután a belybeni terményfel- vá^árlónál. 1 mázsa búzáért 1 mázsa búza, vagy 110 kgr rozs, vagy 118 kgr árpa és minden 100 kgr után 6 frt készpénz.” „Felhívja a községi tanács a község lakosságát, hogy szarvasmarhát levágni csak állatorvosi selejtezési igazolással lehet.” Miről, értesült még dobszó mellett Nagyvejke lakossága? Kisvejkén, a Rákóczi út 16. házszám alatt megnyílt a női fodrászat. (1957. február 10.) Azok, akik kedvet éreztek a selyemhernyó-tenyésztéshez, Kiing Jánosnál jelentkezhettek (február 27.). Április 3-án délután 2 órakor a helyi kezelőhelyiségbe gyermekszakorvos és nőgyógyász érkezett. Ugyanaznap a korcsma nyitvatartását csak délelőtt 10-től délután 3-ig engedélyezték. „Aki Komlóra a bányába akar menni dolgozni, az jelentkezzen a tanácsnál. Részletes felvilágosítást kap a munkaviszonnyal kapcsolatban.” Az aparhanti műkedvelőgárda június 28-án „vidám- kacagtató operettet” adott elő a kultúrotthon nagytermében. Bányászlakás-építésekhez kőmíveseket és segédmunkásokat kerestek 1957. július 4- én. Az I. osztályú tartalékszőlő holdját évi 400 kiló búzáért lehetett bérelni. Ezek után ugorjunk évenként: 1958. április 14-én nemesített kukorica-vetőmagot osztottak a korcsma melletti helyiségben. 1959. október 28-án meghirdették a Felsőtengeli- cen megnyílt népfőiskolára a jelentkezést. 1960. szeptember 26. és október 6. közt nem volt tanácsos az Urasági-dű- lőkben tartózkodni, mert zajlott a vadászat. 1961-ben már lehetett napközi otthonba jelentkeztetni az iskolásokat. 1962. augusztus 3-án a termelőszövetkezet Harkányiba vitte a fürdőzni kívánkozó- kat. 1963. március 30-án kiderült, hogy Zalaszentgróton (!) megtaláltak egy Nagyvej- kéről ellopott „jó állapotban lévő középméretű tehergépkocsi-kereket” ... Szentes József hivatalsegéd (egykor „kisbíró”), akinek a kezéből ezek a helytörténeti dokumentumok származtak, utoljára 1964. május 16-án tett bejegyzést a dobolási könyvbe. Június 11-én már a lánya, Szentes Mária hívta megyei tanácstagi fogadóórára a helybelieket. ö most a tanácsi kirendeltség vezetője Nagyvejkén ... * Befejezésül az utolsó felvilágosítás dobügyben: Sárközi Ferenc dobkészítő, (Szombathely, Kiskar utca 26.K 1958 novemberében küldött válaszlevelezőlapot a helyi tanácsnak. Idézem: „T. Tanács! Amennyiben a községi dob javításra szorul, úgy kérem szíveskedjék bizalommal hozzám fordulni. Az új dobrendelésnél a szállított dobért 5 éves, dobjavításért 3 éves jótállást vállalok. A dobjavítás elvégzéséig pótdobot biztosítok. Űj dob rendelésénél a régi dobot a megrendelt dob-ár összegének 20 százalékában átveszem.” 1 db rézvékás 35x35-ös községi dob ára 600 forint volt. 1 pár dobverővel együtt 620 forint. ORDAS IVÁN
