Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-11 / 289. szám

2ríÉPÜJSÁG 1979. december 11. Megkezdődtek a NATO-testületek ülései Tiltakozások az új rakétaprogram ellen Mintegy 50. ezer ember tüntetett Brüsszelben, az amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai elhelyezése ellen. A NATO kül- és hadügyminiszterei a hét közepén döntenek a tervről. (Képtávírónkon érkezett). A NATO európai tagálla­mai külügyminisztereinek ülésével gyakorlatilag már hétfőn megkezdődött a NATO vezető szerveinek öt napra tervezett tanácskozása, ame­lyen az új amerikai közép- hatótávolságú atomrakéták gyártásáról és nyugat- illet­ve dél-európai elhelyezéséről döntenek. Az Egyesült Álla­mok és Kanada hadügymi­nisztere kedden érkezik meg a belga fővárosba. A végső döntést várhatóan a NATO külügy- és hadügyminiszte­reinek szerda délutáni együt­tes ülésén hozzák meg. Mint ismeretes, a nyugat­német, a brit és az olasz kor­mány már döntött a fegyver­kezési verseny újabb szaka­szát elindító terv támogatása mellett. Hollandia elutasítja az új rakétafegyverek befo­gadását. Dánia hathónapos haladékot szorgalmaz a tele­pítésre vonatkozó- döntés meghozatalára. Belgium és Norvégia szintén a szocialis­ta országokkal folytatandó tárgyalások megkezdését szorgalmazza a döntés előtt. A leghatározottabb elutasí­tás a holland fővárosból ér­kezett, ahol a parlament az elmúlt csütörtökön visszauta­sította a „korszerűsítésnek” nevezett — a valóságban to- vábbfegyverkezési — tervet. A nehéz belpolitikai helyzet­ben lévő Van Agt holland kormányfő a hét végén Wa­shingtonban eredménytelenül próbálta engedményekre rá­venni az amerikai vezetést, ezért hétfőn Bonnban tett villámlátogatást, hogy Schmidt kancellárral és Gen­scher külügyminiszterrel tár­gyaljon valamiféle végső kompromisszum lehetőségé­ről. A belga kormány még min­dig nem jelentette be hiva­talosan álláspontját. Henri Simonét külügyminiszter vi­szont a hét végén újságírók előtt kijelentette, hogy Bel­gium valószínűleg csak abban az esetben támogatja az új amerikai nukleáris fegyve­reknek Belgium területén történő elhelyezését, ha a döntést időlegesen — leg­alább hat hónapra — elha­lasztják. Ez az idő elegendő lenne a Sozvjetunióval foly­tatandó tárgyalások megkez­désére. A kisebb * nyugat-európai államok elutasító vagy tar­tózkodó magatartását ma­gyarázza az is, hogy egyre fokozódik a közvélemény til­takozása a NATO említett terve ellen. Belgiumhoz ha­sonlóan, ahol vasárnap mint­egy húsz országból összegyü­lekezett legalább harmincezer fiatal tüntetett, Dániában is több tízezren vonultak az ut­cára, tiltakozva a rakéta­program ellen. A NATO-tanácskozások küszöbén Moszkvában alá­húzzák: a brüsszeli döntés rendkívüli mértékben befo­lyásolhatja Európa jövőjét az enyhülési folyamat alaku­lását. A Szovjetunió a maga ré­széről megfelelő lépéseket tett jószándéka bizonyítására. Egyrészt a katonai enyhülés érdekében egyoldalúan csök­kenti az NDK területén állo­másozó csapatainak létszá­mát, másrészt kész arra, hogy megfelelő NATO-döntés ese­tén csökkentse az ország nyugati körzeteibe telepített közepes hatótávolságú raké­táinak számát és haladékta­lan tárgyalásokat kezdjen er­ről a kérdésről a NATO tag­államaival. A Szovjetunió rendelkezé­sére álló erők, az ország nyugati részein elhelyezett közepes hatótávolságú raké­ták nem Nyugat-Európa or­szágai, hanem az ott lévő amerikai és más nukleáris erők, az előretolt támaszpon­tokon lévő amerikai hordo­zóeszközök fékentartására irányulnak, nem jelentenek fenyegetést egyetlen nyugat­európai ország számára sem — hangsúlyozzák Moszkvá­ban. A szovjet kormány kész kölcsönös alapon, az egyenlő biztonság elveiből kiindulva ezek csökkentésére. Ha azon­ban a NATO-döntés megin­dítaná a fegyverkezési ver­seny új szakaszát, minőségi­leg új fegyvereket telepíte­nének Ny ugat-Európába — ezek a fegyverek komolyan veszélyeztethetik a Szovjet­unió és szövetségesei bizton­ságát —, akkor a tárgyalá­sok lehetőségét rontják meg, olyan helyzetet hoznak létre, amelyben a Varsói Szerződés tagállamainak felül kell vizs- gálniok javaslataikat, s adott esetben meg kell tenniük a szükséges ellenintézkedéseket is. Teherán és Washington viszálya A kémkedéssel nem vádolt túszokat hamarosan szabadon engedik, a többieket pedig nemzetközi vizsgálóbizottság hallgatja majd meg — jelen­tette ki vasárnap az ameri­kai televízióban az iráni kül­ügyminiszter. Az amerikai kormány egyidejűleg új dip­lomáciai akcióba kezdett és gazdasági rendszabályokkal fenyegette Iránt. Ghotbzadeh iráni külügy­miniszter az NBC-nek adott nyilatkozatában kijelentette: várhatóan tíz napon belül vizsgálóbizottságot állítanak fel neves külföldi és iráni személyiségekből. Ez a testü­let vizsgálja majd meg mind­azokat a bűnöket, amelyeket az Egyesült Államok Irán el­len elkövetett azóta, hogy 1953-ban államcsínnyel hata­lomba helyezte a sahot. A bizottság előtt tanúvallomást tesznek majd a teheráni nagykövetség túszai is. Do­kumentumokkal bizonyítha­tó, hogy egyesek közülük kémkedtek Irán ellen, míg a többieket szabadon fogják engedni, mondotta Ghotbza­deh. Az Egyesült Államok Irán­ban negyedszázadon át meg­sértett minden nemzetközi jogszabályt, így nincs most alapja arra, hogy a jogra hivatkozzék, — hangoztatta a külügyminiszter. Nem aggó­dik az amerikai gazdasági fenyegetések miatt, Irán más országokból mindenhez hoz­zájuthat, ami fontos, mondot­ta. Éppen ezt szeretné meggá­tolni Vance, amerikai kül­ügyminiszter, aki hétfőre virradó éjjel indult el lon­doni, párizsi, bonni és római villámlátogatására. Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsá­gi főtanácsadó vasárnap ez­zel kapcsolatban elismerte: az Egyesült Államok nem zárja ki az élelmiszerszállítá­si tilalmat sem, ha Irán nem engedi szabadon a túszokat. Hétfőre virradóra Cabriz- ban, Kelet-Azerbajdzsán fő­városában Sariat Madari fő­pap hívei heves harcok árán ismét visszafoglalják az „iszlám forradalmi gárdis­táktól” a helyi rádióállomás épületét. A harcokban, ame­lyek a párt helyi székháza, a rádióépület és a tabrizi egye­tem körül összpontosultak, előzetes adatok szerint legke. vesebb nyolcán életüket vesztették, többen súlyosan megsebesültek. Mint a teheráni rádió hét­főn jelentette, a dél-iráni Khuzisztán tartományban — az olajtermelés központjában — bombamerényieteket hiú­sítottak meg. Az olajvezeté­keken robbanószerkezeteket fedeztek föl, amelyeket si­került időben hatástalanítani. A tettesekről nincs jelen­tés. Az Iráni Néppárt (TUDEH) közleményben foglakozott a kelet-azerbajd- zsáni eseményekkel. A párt­lap vasárnapi számában meg­jelent közlemény megállapít­ja, hogy a zavargásokat el­lenséges elemek szították, amelyek célja Irán helyzeté­nek gyöngítése az Egyesült Államokkal szemben, vala­mint a már kialakult Ame­A Magyar Távirati Iroda tudósítója New Yorkban az alábbi kérdést tette fel Hol- lai Imre nagykövetnek, a Magyar Népköztársaság ál­landó ENSZ-képviselőjének, az iráni—amerikai kapcsola­tokban beállott válsággal kapcsolatban: Magyarország nem tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, s nem vett részt a testület­nek az iráni—amerikai kap­csolatokban kialakult helyzet­ről folytatott vitájában. Ki­fejtené-e véleményét a Biz­tonsági Tanács december 4-i határozatáról ? Hollai Imre a következőket válaszolta: A Magyar Népköztársaság­ban őszinte rokonszenv kísé­ri az iráni nép harcát, ame­lyet a forradalom kezdete óta vív országa függetlenségének biztosításáért, az előző rend­szer által elkövetett bűnök következményeinek megszün­tetéséért. Az iráni események különösen aláhúzzák annak fontosságát, hogy mindenki szigorúan tartsa magát az államok egyenlősége és szu­verenitása, a belügyekbe való be nem avatkozás elvéhez, tartózkodjék az erőszak al­kalmazásától és az erőszak­kal való fenyegetéstől. rika-ellenes egységfront megbontása. A libanoni kormány va­sárnap lezára az ország lég­terét az iráni repülőgépek elől, határőrségét pedig uta­sította: ne engedjen be irá­ni állampolgárokat érvényes libanoni vízum nélkül. A ti­lalom hátterében az az irá­ni terv áll, mely szerint hét­főn ezer iráni önkéntesnek kellett volna Libanonba ér­keznie, hogy „harcoljon a t cionizmus és az imperializ­mus ellen”. Az iráni tervet minden érdekelt fél, így a PFSZ és a libanoni kormány is ellenzi. Waldheim ENSZ-főtitkár egy libanoni diplomatát küld Teheránba, hogy közvetítsen Irán és az Egyesült Államok vitájában — közölte vasár­nap a világszervezet egyik szóvivője. Ami a Biztonsági Tanács december 4-i határozatában érintett konkrét kérdést il­leti, elvi álláspontunk jól is­mert. Az a véleményünk, hogy a diplomáciai képvise­letek és személyzetük sért­hetetlenségének elvét min­den körülmények között fi­gyelembe kell venni. Elve- ihkkel ellentétes a túszok szedése is. Mindebből egye­nesen következik, hogy tá­mogatjuk a Biztonsági Ta­nács december 4-i határoza­tát, beleértve a teheráni amerikai nagykövetség sze­mélyzetének szabadon bocsá­tására és az arra irányuló felhívást,*hogy a felek tanú­sítsák a legnagyobb fokú mérsékletet, s az ENSZ cél­jaival és elveivel összhang­ban, kölcsönös megelégedés­re, békés eszközökkel oldják meg a közöttük fennálló problémákat. ügy véljük, hogy a Biz­tonsági Tanács határozatában foglaltak szigorú betartása lehetővé tenné a válság meg­oldását. Ez — véleményünk szerint — megfelel az irá­ni nép törekvéseinek és az iráni forradalom céljainak is. (MTI) HOLLAI IMRE NAGYKÖVET, A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÁLLANDÓ ENSZ-KÉPVISELŐJÉNEK VÁLASZA, AZ MTI WASHINGTONI TUDÓSÍTÓJÁNAK KÉRDÉSÉRE Amerikai elnökválasztás Partbajolc és escslijrc&lc Az 1980-as amerikai elnökválasztás előtt sok szempont­ból különleges helyzet alakult ki Az Egyesült Államokban. Az energiahiány, az egymással párosuló infláció és munka- nélküliség, valamint Washington nemzetközi hatalmi pozí­cióinak folyamatos csorbulása következtében Garter helyzete meggyengült. A kormányon lévő demokrata párt befolyásos vezető kö­reiben felmerült az a kínzó lehetőség, hogy a párt esetleg el­veszítheti a választásokat, amennyiben a sokat bírált és nem eléggé határozott vezetőnek tartott Carter marad a jelölt. Ilyen körülményék között került sor arra, hogy Edward Kennedy szenátor, az utolsó, még életben lévő Kennedy-fivér bejelentette igényét az elnökjelöltségre. (A párt belső veze­tési válsága nélkül ez valószínűleg csak 1984-ben következett volna be, amikor — miután egy elnök legfeljebb két hivatali időszakot „szolgálhat” végig — a demokrata párton belül aligha lett volna Kennedynek komoly vetélytársa.) Ebben a helyzetben rendkívül éles hatalmi harcra lehet számítani a kormányzó demokrata pártban. Carter minden bizonnyal keményíteni fogja magatartását. Ennek egyik jele, hogy a párt volt elnökét, a konzervatív szárnyhoz tartozó és rendkívül kemény kezűnek ismert Robert Strausst bízta meg a választási kampány szervezésével. Egy másik, politikai ter­mészetű jelenség az, hogy a külpolitikában kemény vonalat követő Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó fokozatosan előtérbe kerül Vance külügyminiszterrel szemben. Erre utal, hogy a napokban (mintegy előkészületben a kampány csa­táira) átszervezték § Nemzetbiztonsági Tanácsot, ahol az erő­viszonyok az eddiginél is jobban a kemény vonal híveinek javára tolódtak el. Figyelembe véve a gazdaság, a belpolitika és az amerikai stratégia területén egyszerre jelentkező nehézségeket, Edward Kennedynek aligha van más dolga, mint hogy „kiigazítsa” a maga politikai vonalát. Eredetileg Kennedy a párt liberális szárnyához tartozott, és a déli államok támogatását élvező Carterrel szemben elsősorban a keleti parton, valamint a nagy városi központokban voltak a fő támaszpontjai. A libe­rális pozíciókból most szükségszerűen a centrum irányába kell majd mozognia. Kennedy és Carter heves harcot vívnak majd a jelöltség elnyeréséért. E harc kimenetelét nem lehet előre megjósolni. Az első támpontokat éppen az előválasztá­sok eredményei nyújtják majd. Kennedy megjelenése mindamellett politikai mozgást is gerjesztett a másik oldalon: a republikánus pártban. Az ő fellépése előtt e párt berkeiben úgy vélték, hogy a meggyen­gült Cartert jóformán „akárki” megverheti a republikánus jelöltek közül. Ezért érintetlen maradt a párt szélső jobbszár­nyához tartozó elsőszámú jelölt, Reagan kaliforniai ex^or- mányzó és hajdani cowboy-filmszínész pozíciója. (Reagant a legutóbbi elnökválasztás előtt az akkor hivatalban lévő (köz­társaságpárti) elnök, Ford ütötte el a jelöltségtől. Fordot győzte le Carter szerény többséggel. Ford jelenleg azt a szándékát hangoztatja, hogy nem indul a jelöltségért vívott hahóban.) Kennedy felbukkanása annyiban változtatott a republi­kánus párton belüli harci feltételeken, hogy kételyek merül­tek fel Reagannal kapcsolatban. Carterrel szemben kielégítő ellenfélnek ítélték, de Kennedyvel már csak egy modernebb, határozottabb jelölt birkózhat meg. Kétfajta lehetőség merült fel. Az egyiket: Connally volt texasi kormányzó testesíti meg. Connally egyike a legerősza­kosabb, a legkeményebb — és a legjobb monopoltőkés kap­csolatokkal rendelkező köztársaságpárti politikusoknak. Ezért Reagan bírálói úgy gondolják, hogy ő lehet az a jelölt, aki egy feltehetően brutális eszközökkel vívott és a jelöltek ma­gánéletét sem kímélő választási harcban esetleg megverheti Kennedyt. A republikánusok józanabb személyiségei elsősor­ban a szenátusi csoport vezetője, Baker szenátor köré tömö­rülnek. Általánosságban megállapítható, hogy mind a három, je­lenleg „forgalomban levő” republikánus jelölt nemzetközi kér­désekben lényegesen jobbra áll Cartertől és Kennedytől. így például mindhárman elutasítják a SALT—II. szerződést, és mindhárman egy keményebb szovjetellenes politikai kurzus hívei. Ami az egész helyzetet mégis nyitottá és bizonytalanná teszi, hogy az ország lakosságának tömegeit elsősorban érdek­lő belső problémákkal kapcsolatban sem a jelenleg „színpa­don lévő” demokrata párti, sem a köztársaságpárti jelöltek­nek nincs eredeti, hatásos elképzelésük. Miután Carter az infláció és a munkanélküliség problémáit kifejezetten konzer­vatív pénzügyi eszközökkel (defláció, hitelmegszorí-tás, kamat­lábemelés) közelíti meg, gazdasági stratégiája nem különbö­zik lényegesen attól, amit egy Reagan, Connally vagy egy Baker indítványozna. Ami Kennedyt illeti, neki konzervatív irányba kell „kiigazítania” gazdaságpolitikai elképzeléseit, vagyis nem fog lényegesen eltérni vetélytársai álláspontjától, így az ország leglényegesebb belső problémáiban a különb­ségek elmosódnak.-i -e. PANORÁMA BUDAPEST A Parlamentben megkez­dődött a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési vegyes bizott­ság XVI., budapesti ülése. A tanácskozáson — amelyen a magyar délegációt Aczél György, a szovjet küldöttsé­get pedig Pjotr Gysmicsev vezeti — hazánk és ‘a Szov­jetunió kulturális életének vezető tisztségviselői, magyar és szovjet oktatási, képző- és iparművészeti szakemberek vitatják meg az országaink közötti kulturális együttmű­ködés tapasztalatait, az ered­ményekben gazdag közös munka továbbfejlesztésének lehetőségeit. * Szabó János építésügyi és városfejlesztési minisztériumi állaimtitkár vezetésével hét­főn építésügyi küldöttség uta­zott Moszkvába, ahol átte­kintik az ÉVM és a Szovjet­unió állami építési bizottsága közötti műszaki-tudományos együttműködés eddigi ered­ményéit. A tárgyalásokon egyeztetik a magyar*—szovjet építőipari műszaki-tudomá­nyos együttműködés 1980. évi, valamint a következő terv­időszak ötéves munkatervét. * Urbán Lajos közlekedés- és postaügyi államtitkár vezeté­sével hétfőn magyar küldött­ség utazott Jugoszláviába a magyar—jugoszláv közleke­dési és hírközlési albizottság soron következő, XII. ülésé­re. TRIPOLI Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezető­je személyesen jelentette be, hogy a líbiai hatóságok ki­utasították Abu Tarékot, a PFSZ líbiai irodájának veze­tőjét és családját, s ugyan­csak kiutasítással fenyeget­ték meg azokat a Líbiában tanuló palesztin diákokat, akik inem hajlandók ésatla- kozni az úgynevezett forra­dalmi bizottságokhoz. A Líbiában szervezett pa­lesztin forradalmi bizottsá­gok koordinációs irodája köz­leményében durván támad­ta a PFSZ és az Al-Fatah ve­zetőit, s harcra szólított a tárgyalások, a krompromisz- szumok politikája ellen. A PFSZ líbiai irodájának el- ' foglalása azt hivatott jelké­pezni, hogy a forradalmi bi­zottságok érvénytelennek te­kintik az ellenállási moz­galom vezető testületéinek megbízatását. BUDAPEST Az ENSZ-közgyűlés 31 esztendővel ezelőtt fogadta el az emberi jogok egyete- * mes nyilatkozatát; hétfőn, az emberi jogok napján a Ma­gyar ENSZ Társaság és a Magyar Jogász Szövetség együttes megemlékezést tar­tott Budapesten, a jogászház­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents