Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-08 / 287. szám
1979. december 8. Képújság 3 MÉSZÖV-küldöttközgyűlés > Ra ktá r a műtrágyának Szövetkezeti ácsok a magasban iA paksi vasútállomás közelében hatalmas műtrágya- raktár vázát szerelik az agrokémiai társulás rakodóterén. Eddig a szabadban volt a műtrágya és még most is egész hegyek magasodnak az iparvágány mellett húzódó betontérségben. A társuláshoz tartozó paksi és környékbeli termelőszövetkezetek, továbbá az irányító szerepet betöltő állami gazdaság eleve úgy alakították ki a helyet, hogy a műtrágya tárolása fedél alatt történjék majd. Az iparvágány és a rakodótér (ahol cukorrépa-tárolás ' és -szállítás is történik ősszel) kiépítése volt az első ütem, s most kerül sor a raktárépület elkészítésére. Az Agárdi Állami Gazdaságban gyártott vázszerkezet felhasználásával valósítják meg az építkezést maguk a társuláshoz tartozó gazdaságok, saját építő szakembereikkel. A szerkezet ösz- szeszerelésében is több szövetkezet dolgozói vesznek részt. A tárolóépület hossza 60 méter lesz, szélessége 29 méter. A beruházás hamar megtérül azzal, hogy a műtrágyák értéke, hatóanyagtartalma az eddiginél tovább megmarad, a védettség és a szakszerű kezelés révén. G. J. — G. K. Egész hegyek beférnek ide Harminchét gyakornoka volt Hatékonyabb munkát, gazdálkodást Tegnap délelőtt tartotta 1979. második félévi ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének küldöttközgyűlése Szekszár- don, a megyei művelődési központban. Előtte ülésezett a megyei ÁFÉSZ, a takarék- és a lakásszövetkezeti választmány és megtárgyalta a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusa " határozatai végrehajtásának eddigi tapasztalatait, az 1979. évi munkát és a feladatokat, valamint az 1980. évi munkatervet. A küldöttközgyűlés napirendje is a három évvel ezelőtt megtartott VIII. kongresszus határozatai végrehajtásának elemzésével kezdődött, amihez az elnökség beszámolóját Somi Benjamin elnök terjesztette elő és fűzött hozzá szóbeli kiegészítést. Az elmúlt három év alatt — mint azt a beszámoló és a vita tükrözte — jelentős mértékben fejlődött a megyében a fogyasztási szövetkezetek mindhárom ágazata. Az ÁFÉSZ-ek áruforgalma évi átlagban 9 százalékkal nőtt, a takarékszövetkezetek 65 százalékkal növelték betétállományukat, a lakásszövetkezetek kezelésében lévő érték meghaladja az egymil- liárd forintot. Tovább erősödött a szövetkezetek társadalmi jellege. Nőtt taglétszámuk, mind több fiatal és nő lesz tagja a szövetkezeteknek és vállal tisztséget a választott testületekben. A szövetkezetek dolgozóinak létszáma meghaladja az 5200- at. javult a termelékenység, a teljesítménynövekedés 90 százalékát ez fedezte. A bolti kereskedelem a növekvő ellátási követelményeknek alapvetően eleget tett, jelentősen nőtt a községekben az ellátás színvonala. A vendéglátó kereskedelem — bár áruforgalma elmaradt a középtávú tervben előirányzottól, struktúrája kedvezően alakult, legnagyobb a növekedés a meleg ételek és az alkoholmentes italok forgalmában. Teljesítették a szövetkezetek 15 800 négyzetméteres hálózatbővítési tervüknek időarányos részét. Ez időszakban lépett üzembe a szekszárdi Skála, a simontornyai és a paksi ABC áruház. Három év alatt 240 hűtőgépet, 160 pénztárgépet, 410 mérleget, több száz daráló és szeletelő gépet szereztek be, a hűtőkamrák száma hatról 27-re emelkedett. —ii ini^i |M Somi Benjamin MESZÖV-elnök szóbeli kiegészítést fűz a beszámolóhoz Eredményesen segítették a szövetkezetek a kisgazdaságok termelésének fejlesztését, nőtt a felvásárlási tevékenység is. Minőségi változást hozott az, hogy általánossá vált a bolti felvásárlások gyakorlata. A fejlődés eddigi növekedési üteme azonban elmaradt a szükségestől és a lehetségestől. A gazdálkodás területén ez évben komoly nehézségek jelentkeztek, a nyereség a szövetkezet nagy részénél csökkent. Ezt kiváltotta az újlétesítmények üzembehelyezésével járó költségnövekedés, de az is, hogy a szövetkezetek nehezen alkalmazkodnak az új közgazda- sági körülményekhez. Előtérbe kell, hogy kerüljenek a fejlesztés intenzív módszerei, alapvető változások szükségesek a kereskedelmi irányítóellenőrző munka gyakorlatában. Tűrhetetlen, hogy az árubeszerzést alig egy-két helyen kezelik vezetői feladatként, így nem lehet koordinálni a beszerzéseket, gyengül a szövetkezet pozíciója a beszerzési piacon, ugyanakkor jelentős mennyiségű eladhatatlan készletek keletkeznek. Sok tartalék van a takarékosságban, a munka- és üzemszervezésben, ami nem korlátozódhat az igazgatási apparátusra. A kereskedelmi munka konkrét folyamatait kell korszerűsíteni, hatékonyabbá tenni. A MÉSZÖV elnöke elemezte az ÁFÉSZ-ek őszi küldöttgyűléseinek tapasztalatait is. Ezeknek a gyűléseknek — mint mondta — még nincsenek hagyományai, ennek ellenére betöltötték funkciójukat. Sok felszólalás hangzott el a beruházásokkal kapcsolatban, ebben újszerű volt, hogy a tagság ma már nemcsak főépítkezéssel, nagy beruházási költségekkel tudja elképzelni a hálózatfejlesztést, a korszerű kereskedelmet, a vendéglátást, kiszolgálást. Megnőtt az érdeklődés a felújítások, általában a rekonstrukciók iránt. Sokan látják az ebben rejlő lehetőségek eddiginél nagyobb kihasználásának lehetőségét. Űjszerű vonása a küldött- gyűléseknek, hogy egyre több szövetkezeti küldött tér visz- sza kérdés, vagy felszólalás formájában az előző küldött- gyűlésen elhangzott ígéretekre, határozatokra, azok végrehajtására. Mindez a szocialista, a szövetkezeti demokrácia erősödését is tükrözi. Az elnökség beszámolója — amit végül határozattá emelt a szövetség küldöttközgyűlése — a lakosság áruellátásának szinten tartásában, az olcsóbb árfekvésű cikkek választékának bővítésében, az okos létszám- és bérgazdálkodásban, helyenként a létszám csökkentésében, a dolgozók anyagi érdekeltségének növelésében, az eszközök jobb kihasználásában, a mindenre kiterjedő takarékosságban jelölte meg a feladatokat. Felhívta a figyelmet a nemrég nyilvánosságra hozott, 1980. évi közgazdasági szabályozók alapos tanulmányozására, amelyekre egyféleképpen lehet reagálni, a magasabb színvonalú munkával. Ezután megvitatta és elfogadta a küldöttközgyűlés az 1978. évi költségvetés fel- használásáról, a felügyelő bizottság, az ellenőrzési iroda és az állandó bizottságok 1979. évi munkájáról szóló jelentéseket. fi főallatoruos hétköznapjai Dombóváron, a főállatorvos irodájában egymás után bukkannak fel a körzeti állatorvosok, hogy beszámoljanak, miként állnak a napi feladatokkal. Dr. Pelcz János tanácsokat ad, útba igazít. Elsősorban a legtapasztaltabb kolléga jogán. Nyugdíjkorhatár előtt három évvel, huszonhatodik éve dolgozik Dombóváron, ugyanannyi ideje ő a főállatorvos. összesen harminchét figtal állatorvosjelölt gya- rornokoskodott idáig a keze alatt. — Hogy került a pályára? — Tulajdonképpen egy vakbélműtét következtében — mosolyog. — De élőbbről kell kezdenem. A szüleim szegények voltak, édesapám vonatfékezőként harmincnégy esztendős korában már nyugdíjba kényszerült. Tönkretették azok az embertelen körülmények, amelyek között munkáját végezte. Édes- anyámék tizenegyen voltak, ő volt a legidősebb, mielőtt a három gyerekét felnevelte, már tisztességben útnak engedte tíz kisebb testvérét is. ö irányította úgy a sorsunkat, hogy mind a hárman diplomások lettünk. Nagy szó volt ez akkor, és mondhatom, mindenki nagyon becsülte ezért szüléimét. Mi pedig tisztességgel tanultunk és dolgoztunk is. Bátyám volt az első, aki kitüntetéssel érettségizett Dombóváron... Gépészmérnök lett, nővérem pedig tanárnő. Én pilótának készültem. Miért éppen pilótának? Akkoriban játszottak egy filmet, ami a pilóták hősiességéről szólt, ha jól emlékszem, rajtam kívül a fél gimnáziumi osztály pilóta akart lenni a hatására. Csakhogy érettségi szünetben engem megoperáltak a vakbelemmel, és így a pilótáskodásról le kellett mondanom. A kórházi ágyon feküdtem, amikor a nővérem javasolta, menjek állatorvosi egyetemre, hiszen az állatokat mindig is szerettem. Rögtön képzelődni kezdtem, és megtetszett az ötlet, romantikusnak tűnt... No, aztán az első anatómia órák után szívesen megszöktem volna! — De nem szökött meg, sőt. Hamarosan már főállatorvosként dolgozott. — Diplomaszerzés után Bonyhádra kerültem, körzeti állatorvosnak. Hogy-hogyDr. Pelcz János sem, nyolc hónap után kineveztek főorvosnak. Két évig dolgoztam Bonyhádon ebben a beosztásban, amikor áthelyeztek szülővárosomba. Ez 1953-ban történt, azóta is ugyanabban a beosztásban tevékenykedem. — Ritka dolog, ilyen hosz- szú ideig ugyanott dolgozni vezetőként! — Bizony, sok változást megértem. De mindig ugyanahhoz tartottam imagam: egyenesnek, őszintének lenni és a munkát mindenekfö- lött szeretni! Nem mondom, hogy nem voltak vitáim a helyi vezetőkkel, hogy nem akadt olyan helyzet, amikor elkeseredtem. De végül is mindig győzött az igazság, ami akkor is megnyugtató volt számomra, ha nekem kellett levonni következtetéseket belőle. Egyébként három évvel ezelőtt lettem függetlenített főállatorvos, korábban körzetben is dolgoztam. Azóta, hogy csak itt benn, az irodán vannak teendőim, híztam is tíz kilót... — Tizenegy körzeti állatorvossal dolgozik együtt. — Valamennyien így vagy úgy, tanítványaim... Nagyon jól együttműködünk, nagyon jó szellemű ez a csapat, és elsősorban ezért: közöttünk mindenkinek a munka a legfontosabb. Még akkor is, ha sok a megoldatlan problémánk. Az állatorvosnak a lehető legkevesebb helyen akad segítője. így sok olyan munkát is mi végzünk el, amihez elég lenne a kézügyesség és némi szakértelem. Amíg az orvos injekciót ad be, vasat adagol vagy ivartalanít, addig végezhene olyan tevékenységet is, amihez jelenleg hozzá sem kezdhet, idő hiányában. Rendezni kellene a körállatorvosok közlekedési lehetőségeit is, gondot okoznak a helyettesítések... — Milyen tervei vannak? — Nem szívesen gondolok rá, de közeleg a nyugdíjas- ság ideje. Már készülök, vettem egy kis szőlőt, építettem egy kis házikót rá, az állatok után a növényekkel foglalkozom majd. No, és több időm lesz a családra. Két fiam van, és.egy három esztendős unokám, Kati. Persze, teljesen nem tudom és nem is akarom félre tenni a hivatásomat, nyugdíjas koromban is gyakorolom, amúgy félállásban. — De addig még néhány éve visszavan... — Rövid távú terveim is vannak! Könnyebbé, szervezettebbé tenni tevékenységünkét, növelni munkánk hatékonyságát, presztízsét. — Sok sikert kívánunk hozzá! — vfé — Fotó: Czakó A népfront életéből A Hazafias Népfront Tolna megyei gazdaságpolitikai munkaközössége tegnap délelőtt népfrontaktivisták részvételével tanácskozást tartott. A tanácskozás előadója Mátyás István, a megyei pártbizottság osztályvezetője volt. Tájékoztatót tartott az V. ötéves terv eddigi megvalósításának tapasztalatairól és a további feladatokról. * Sokszor írtunk már a társadalmi munkáról, és még bizonnyal sokszor is fogunk mert jelentősége felmérhetetlen. Anyagiakban“ is. Szinte felsorolni is lehetetlen, mi minden épült meg már ebben a megyében társadalmi összefogás segítségével. Vannak is ellenzői, mondván, nem lehet mindent közösségi összefogásból megcsinálni. De inkább az ellenkezője az igaz, semmit nem lehet, ma már és nem is szabad, a közösség ereje, anyagiakra is átszámítható ereje nélkül megcsinálni. Ha a községszépítő, -építő,; -bővítő fizikai munkákhoz hozzászámolnánk a munkaversenyből származó többletértéket, fantasztikusan nagy szám jönne ki. Mégsem csupán a megteremtett anyagi érték a legfontosabb a társadalmi munkákban, hanem közösséget formáló, összetartó ereje. Amihez mi is hozzáadtunk valamit, az a miénk, azt jobban meg is becsüljük. Akik részt vettek az építésben, biztosan jobban vigyáznak rá, mint akik készen kapták. De szólni kell arról is, amikor mások nem becsülik, amit a közösség létrehozott. Lakótelepek letaposott füvéről van szó, vagy kiásott, de a tanács által ottfelejtett árkokról, amikor a munkát végzők később látják, hogy a munkájuk csak áltevékenység volt, nem is kellett igazán. Ma már nem elég megszervezni a társadalmi munkát, kijelölni a feladatot, szerszámot adni hozzá, arról is gondoskodni kell, hogy az meg is maradjon, amit elvégeztek. Mert újabb és újabb felajánlások érkeznek szerkesztőségünkbe is. Már befejeződött a megyeben a nagy járdaépítés időszaka, most már az utak kerülnek sorra és nem egy faluban — ha nem is a legkorszerűbb utat — de salakból, kövekből a lakosság is szívesen csinálna magának, ha kapna hozzá alapanyagot. Sok helyütt ezt már meg is szervezték, mint ahogy annak idején sok községben sok társadalmi munkával létesült törpevízmű. Úgy tűnik, most már a községi utak következnek. ♦ A Tanulmányok Tolna megye történetéből című sorozatról ír a Népfront című országos tájékoztató. Elismeréssel szól a nagy vállalkozásról, illetve annak eddig megjelent köteteiről. „Felmerülhet a jogos ellenvetés, helyes-e ilyen megyékre tördelt történelemkönyvet adni az olvasó kezébe, elválasztva ilyenformán az egésztől a sokszor esetlegesnek tűnő földrajzi részecskét? A kérdés akadémikus, mivel a megoldás mikéntje az irányadó. A tolnaiak derekasan megbirkóztak a szinte lehetetlennek tűnő feladattal: a helyi sajátosságok jól tükrözik az országos változásokat, s megfordítva is igaz ez.” ... „Példamutatás ez a szekszárdi kiadványsorozat, a haza és a szűkebb táj még történelmibb megismerésére int, a tanulságok tényszerű megállapítására tanít.”
