Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-08 / 287. szám
4 NÉPÚJSÁG 1979. december 8. IF^lií "~7l . ——— A törökdúlás idején a község teljesen elnéptelenedett. Varsád közvetlenül a betelepítés előtt a Mercy család birtokát képezte, majd az új tulajdonos. Székely István idejében telepítettek német ajkú lakosságot a faluba, akik földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. 1946- ban a lakosság egy részét kitelepítették. Ezzel párhuzamosan történt a székelyek és felvidékiek betelepítése. Az első termelőszövetkezet 1948- ban alakult, Szabadság néven. Jelenleg 254 házban 672-en laknak a faluban. Ott jártunkkor a varsádi Dózsa Termelőszövetkezet vezetői távol voltak, ugyanis egyetemre, továbbképzésre járnak. Kénytelenek voltunk az információkat helyetteseiktől, és a dolgozóktól beszerezni, akiknek ezúttal köszönetét mondunk segítségükért. Kis téesz a varsádi, 1304 hektáron 85 aktív tag dolgozik. Van 59 nyugdíjasunk, közülük tizennégyen eljárnak még munkába. Az aktív tagok átlag életkora alacsony, sok a fiatal. Nem küszködnek munkaerőhiánynyal sem, nemrég egy traktoros jelentkezett felvételre, de nem volt üres hely. Megtalálják számításukat az itt dolgozók, tavaly az évi átlagjövedelmük 44,80 forint volt. Az őszi munkákat szinte teljesen elvégezték már. Betakarították a kukoricát, a szárítást is befejezték volna, ha a szárító berendezésük meg nem hibásodik. A kalászosokat elvetették, a szántás több mint négyötöde kész. Egyik legjövedelmezőbb ágazatuk a juhtenyésztés, 472 állatból áll a nyáj, közel háromnegyed része anyajuh. Szarvasmarhából 250-et tartanak. Varsádon nagy múltja van a közös gazdálkodásnak. 1949 októberében alakította 28 gazda 500 hektáron az első szövetkezetei, Szabadság volt a neve. Ezt követte 52-ben a Béke. Az évek során különböző események bomlasztották, avagy egységbe kovácsolták a falu gazdáit, végül 1961-ben egyesült a két szövetkezet, és felvette a Dózsa nevet. Borjúhús Van a községben egy hatósági búsbolt és vágóhíd. Az ellátáshoz a helyi termelőszövetkezet biztosítja a kényszervágott állatokat. Olyan jó az ellátás, hogy Gyönkről is kijárnak többen, főleg birkahúsért. Állítólag még borjúhúst is lehet néha kapni, ha egy borjú „félre lép”, s eltörik a lába, nincs mit tenni, le kell vágni, a húsát pedig kimérni. Iskolából kultúrház Régen egy épületben volt az iskola és az óvoda. Aztán körzetesítették az iskolát, előbb a felső tagozatot, majd az alsó tagozatot, azóta Gyönkre viszi a gyerekeket naponta az iskolabusz. A tanács, félmillió forintot adott, a község lakói társadalmi munkával segítettek, így sikerült az iskolából kultúr- otthont kialakítani a régi, düledező helyett. 1977-ben adták át, klub, könyvtár és rendezvényekre alkalmas terem van benne. Aznap este, amikor Varsádon jártunk, Kibédy Ervin, Lóránt Lenke és más neves fővárosi előadóművész vendégszerepeit itt. Az épület másik szárnyában 30 férőhelyes, jól felszerelt óvoda található. 24 gyerek jár ide, jelenleg ennyi az óvodás korúak száma a községben. A nemzetközi gyermekév tiszteletére a termelőszövetkezet felajánlotta, hogy anyagilag támogatja az óvoda rendezvényeit, és hozzájárul felszerelési tárgyak vásárlásához is. Dióbél és „tömött” liba Lovász Márton, amolyan túró-faragó ember. Mi sem természetesebb, hogy a kosárkötéshez is ért. Ez a foglalatosság az őszi-téli időkre jó. Akkorra, mikor egyebet úgyse nagyon csinálhat a falusi ember. — Mikor még a csoportban dolgoztam, száznál több kosarat es megcsináltam évente. Küsebbet-nagyobbat. Maga a téesz es nyolcvanat kért. Most es akad munka elegendő. Itt bent a konyhában kötök. Kicsit a feleségem haragszik, mert szerte- ség van, de mit csináljunk. Kell az embernek az elfoglaltság. Hírek, információk, apróságok — Az iskolások — az alsó és felső tagozatosok — Gyönkre járnak. Minden reggel fél nyolckor jön a nebulókért a busz, ami pillanatok alatt megtelik, mert ötvenen utaznak az 5 kilométerre lévő iskolába. * — Kevés a kisiparos, számuk mindössze kettő, egy szobafestő és egy férfifodrász. * — Űj ház is kevés épült a községben, négy év alatt négy, toldás pedig három. * — Az autóbusz-közeleke- dés jónak mondható a településen. Reggel öttől este fél nyolcig tizennégy menet- rendszerű járat érkezik, illetve indul, s három megállónál szállhatnak fel, illetve le az utazni kívánók. — Rádiója 167, televíziója 161 lakosnak van a faluban. Újságra 317-en fizetnek elő, ebből Tolna megyei Népújságra 72-en. A postatakarékban 5 millió forint betét van. ♦ — Egy mély furatú kút van a községben, ami elég gyakran fertőzött. A csecsemők részére — orvosi tanácsra — Gyönkről hozzák a vizet. Búzás Andrásnéval az ÁFÉSZ fel- /ásárlójával a tanácskirendeltségnél futottam össze. — Most nincs szezon. Bezzeg a tavasszal, meg a nyáron. Vettem cseresznyét, meggyet, uborkát, csigát, bodzabogyót és virágot, baboí, tojást állandóan, most dióbelet, holnap, azaz kedden pedig hízott libát, 34 forintért kilóját. Volt 360 hízott sertésre szerződésünk, de már ezt is túlteljesítettük. Körülbelül 12 vagon tápot adam el. A múltkori beszámolóból derült ki, hogy a háromnegyedévi forgalmam 1 millió 797 ezer forint volt. Boy-szolgálat A Rudolf-major 3 kilométerre van a községtől. Innen jár be Varga József, a Hőgyészi Állami Gazdaság kocsisa hetenként háromszor bevásárolni. A majorban 6 család lakik, ők írják össze minden alkalommal, hogy mit vásároljon Józsi bácsi. Ottjártunkkor 7 darab két kilogrammos kenyeret, 7 liter tejet és cigarettát vitt a „kintieknek”. Akadt dolga még a Postán is, levelet és pénzt adott fel. Faluárok - falugond A kicsiny erecske békeidőben nagyon csendes, ám ha kiadósán megerednek az ég csatornái, gorombává válik. A medre nagyon feltöltődött, mert a Donát-patak, melybe torkollik, nem képes a vízét elszállítani. így aztán vize átáztatja a talajt, a közelben lévő házakig is elszivárog, feláztatván azok falát. Tisztítani kellene a medret és iszapfogókat kellene építeni, amihez nincs pénz. A vízügyiek segítsége kellene. A faluárok ügye, minden falugyűlés témája. Az igazság az, hogy a helybeliek is rontják a helyzetet azzal, hogy a mederbe hordják a szemetet. Portré Zsilinszkiné Lovász Mária A falu lakossága jelentősen megfogyatkozott az utóbbi években. A fiatalok más vidéken keresnek boldogulást. Kicsit furcsa, hogy a kirendeltségvezető mégis fiatal. Még harminc éves sincs. — 1972. óta vagyok kirendeltségvezető — mondja Zsilinszki Lászlóné. — Itt születtem ebben a faluban. Gyönkön érettségiztem, aztán elindultam szerencsét próbálni, világot látni. Kaposvárra kerültem az Egyesült Izzóhoz. 1972-ben ajánlották ezt az állást. Elfogadtam. Nem bántam meg. Jól érzem itt magam, mert jóleső érzés tudni azt, hogy az a dolgom, segítsek az embereknek. Ezt várják tőlem és én a lehető legnagyobb készséggel szolgálom őket. Szeretem ezt a falut, de nemcsak én, a testvéreim is. Mind a hatan itt lakunk. Négyen már családot alapítottunk. ketten még tanulnak. Mi ilyen hűséges természetűek vagyunk. A férjem Gyönkön a MEZÖGÉP-nél dolgozik. Ott volt tanuló is, ott szabadult, azóta is ott van. Nem mindenki ilyen ragaszkodó. Ha azokat veszem, akikkel együtt végeztem a nyolcadikat, tizennégyből csak négyen maradtunk itthon. Mi aztán már itt megtelepedtünk. Építettünk, az itteni dolgokkal és az itteni dolgokra rendeztük be életünket. Kérdésemre kicsit megakad a szava. Hosszasan néz. — Igen én innen akarok nyugdíjba menni. Még akkor is, ha negyedszázadnál több az az idő, ami vissza van. Hogy mi hívott vissza, hogy mi köt ide? Azt hiszem a szülők, a szüléink szeretete. Varsádi magazinunkat írta: Czakó Sándor. Por dán Jánosné, Pollák László. A fényképeket Czakó Sándor készítette. Munkatársaink legközelebb, december 10-én, Pusz- tahencsére látogatnak. Nagy múltú termelőszövetkezet A jelen: sok-sok kukorica. A háttérben a múltra emlékeztető kormos traktor A kosárkötő
