Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-07 / 286. szám

2 ÄePÜJSÄG 1979. december 7. Karl-Marx-Stadt—Tolna Együttműködési megállapodás Tegnap befejezte Tolna megyei látogatását a hét ele­jén NDK-beli testvérme­gyénkből érkezett mezőgaz­dasági küldöttség. Délelőtt a TESZÖV-szókházban aláír­ták az együttműködési meg­állapodást, majd dr. Gyugyi János, a megyei pártbizott­ság titkára fogadta a küldött­séget. A megállapodás szerint a Tolna megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége, a Magyar Agrártudományi Egyesület Tolna megyei Szer­vezete és a Tolna megyei Szakszolgálati Állomás, vala­mint a Karl-Marx-Stadt me­gyei Tanács mezőgazdasági és élelmiszergazdasági osz­tályának szervező- és számí­tóközpontja, a megyei üzem- gazdálkodási és takarmány- gazdálkodási tanácsadó állo­más és az NDK Agrártudo­mányi Társaságának Karl­Marx-Stadt megyei Szerveze­te együttműködik mezőgaz­dasági szakemberek tapaszta­latcseréjében. Az együttműködés a két megye területén szerzett ter­melési, tenyésztési, számvite­li, társadalmi fejlődési és al­kalmazott kutatási tapaszta­latok kölcsönös kicserélésére terjed ki. Elősegítik a mező- gazdasági és élelmiszeripari üzemek és egyéb vállalatok közti vertikális és horizontá­lis kapcsolatok tanulmányo­zását. Évente kerül sor de­legációk cseréjére, ezenkívül nagyobb csoportok látogatá­sát, szakmai programját is megszervezik az utazási iro­dákon keresztül. Megvizsgál ják a csereüdültetés lehetősé­geit és erre külön megálla­podást kötnek. A Karl-Marx-Stadt megyei delegáció ma reggel utazik el. A megyei úttörőelnökség ülése Kisegítő iskolák úttörőmozgalma A Magyar Úttörők Szö­vetségének Tolna megyei El­nöksége tegnap ülést tartott Szekszárdon. Temesi Ágnes megyei úttörőelnök köszön­tötte a megjelenteket, köztük Zsigmond Gizellát, az orszá­gos úttörőelnökség tagját, Za­la megye úttörőelnökét és Varjas Lászlót, a megyei pártbizottság osztályvezető­helyettesét. Az elnökségi ülés tagjai először a szekszárdi és az iregszemcsei kisegítő iskolák úttörőtevékenységéről hall­gattak tájékoztatót. A beszá­moló feletti vita során meg­állapították, hogy Iregszem- csén biztosítottak a nevelés és a hatékony úttörőmunka anyagi, tárgyi és személyi feltételei, ugyanakkor Szek­szárdon e téren még elma­radások, hiányosságok van­nak. Az ülés második részében az elnökség mellett működő különböző szakbizottságok ve­zetői tájékoztatót tartottak a jövőre megrendezendő verse­nyek és vetélkedők előkészí­téséről. AESZ-dönlés Nyugat-Szaharáról Az Afrikai Egységszerve­zet Nyugat-Szaharával fog­lalkozó különbizottsága, a „bölcsek tanácsa” szerda éj­jel monroviai ülésén felszólí­totta Marokkót, hogy vonja ki csapatait az általa meg­szállt területekről és szüntes­se meg Nyugat-Szahara azon területeinek ellenőrzését, amelyekről Mauritánia mon­dott le a Polisario javára. A testület úgy döntött, hogy tűzszünetet kell életbe léptetni és azt egy összafrikai rendőri erőnek kell ellenőriz­nie. A tűzszünet létrejöttével ENSZ-felügyelettel, népszava­zást tartanának Nyugat-Sza­hara jövőjéről. Zavargások Qumban Waldheim türelemre intett Befejeződött a Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottságának ülése Ghotbzadeh iráni külügy­miniszter szerdán megbeszé­lést folytatott Khomeinivel és ezt követően kijelentette: úgy ítéli meg, hogy előbbreléptek a válság megoldása felé. A külügyminiszter Khomeinivel tartott tanácskozása előtt te­lefonon adta Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár tudtára: a BT keddi határozata nem telje­sen kielégítő ugyan Irán szá­mára, mivel nem ítéli el a sahot, mindazonáltal figye­lemre méltó, és önmagában is előrelépésnek tekinthető. Az ENSZ főtitkárának vé­leménye szerint az iráni ve­zetés változatlanul híve a túszügy békés, tárgyalásos rendezésének. Éppen ezért nem zárja ki a lehetőséget, hogy — adott esetben maga is tárgyaljon Khomeinivel — jelentette ki Kurt Waldheim. ÍElképzelhető, hogy az ENSZ keretében nemzetközi testüle­tet állítsanak fel a volt sah elleni iráni vádak kivizsgá­lására — mondotta a továb­biakban Waldheim, és rámu­tatott: mindenesetre higgadt­ságra, türelemre van szükség a helyzet békés rendezéséhez. Az Egyesült Államok teljes harci készültségbe helyezte a törökországi amerikai tá­maszpontok személyzetét — adja hírül a Günaydin című török lap csütörtökön, és egyben hangsúlyozza: a török kormány a lehető leghatáro­zottabban tiltakozik az ellen, hogy az ország területén lé­vő támaszpontokat az iráni eseményekkel kapcsolatosan felhasználják. iAz ifáni forradalmi ta­nács szerdán későn este ha­tározatot hozott az ország mozgósítási tervéről. Ennék értelmében országszerte a mecsetek lesznek azok a köz­pontok, ahol az önkéntesek jelentkezhetnek. Khomeini ajatollah csü­törtökön délben látogatást tett Kazem Sariat-Madari ajatollah qumi házában. A mintegy 30 perces megbeszé­lés tárgyáról egyikük sem kívánt nyilatkozni. Sariat- Madari házát szerdán este is­meretlen személyek megro­hanták és lövöldözésbe kezd­tek. A legújabb jelentések szerint az összetűzésnek két halálos áldozata volt és töb­ben megsebesültek. Még csü­törtökön sem állt helyre a nyugalom a síiták szent vá­rosában. Ennek kapcsán tün­tetések voltak az azerbajd- zsáni Tabrizban is. A Sariat- Madari mellett, az alkotmány ellen tüntető — állítólag több tízezer fős — tömeg csoport­jai megrohanták a rádió és a tv épületét, továbbá egy állami bank helyi fiókját és túszokat szedtek a „forradal­mi őrség” tagjai közül. Sariat-Madari ajatollah la­kóhelyén csütörtökön sajtó- értekezletet tartott. Ennek során ismét részletezte az új alkotmánnyal szembenálló né­zeteit, és egyebek között kije­lentette: mérlegeli annak le­hetőségét, hogy Qumból Tab- rizba költözzék. Kazem Sariat-Madarit kon­zervatív személyiségnek tart­ják, ennek ellenére kezdettől fogva szembehelyezkedett a december 2-i referendummal megszavazott alkotmánnyal. Többször hangoztatta: az a paragrafus, amely a vallási vezetőt gyakorlatilag az ál­lamhatalom fölé helyezi, a diktatúra veszélyét hordozza magában, az egész dokumen­tum pedig túlságosan az isz­lám általános törvényeire összpontosít és figyelmen kí­vül hagyja a nemzeti sajá­tosságokat. Éppen ezért Sa­riat-Madari az alkotmány elleni tüntetésekre szólította fel híveit. Befejeződött a Varsói Szer­ződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottságának de­cember 4—6. között Varsó­ban megtartott ülése, ame­lyen Wojciech Jaruzelski hadseregtábomok, a Lengyel Népköztársaság nemzetvé­delmi minisztere elnökölt. A tanácskozás munkájában részt vettek a Varsói Szer­ződés tagállamainak hon­védelmi miniszterei, az egye­sített fegyveres erők főpa­rancsnoka és törzsének fő­nöke. A honvédelmi miniszteri bizottság egyhangúlag és tel­jes mértékben támogatta a béke megszilárdítását szol­gáló újabb kezdeményezése­ket, amelyeket Leonyid Brezsnyev október 6-án Ber­BUDAPEST Hazája nemzeti ünnepe al­kalmából Osmo Väinölä, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete csütörtökön fo­gadást adott rezidenciáján. Részt vett a fogadáson Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke, Borbándi János, a kormány elnökhelyettese, Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára, Ábrahám Kál­mán építésügyi és városfej­lesztési, Markója Imre igaz­ságügyi és Soltész István ko­hó- és gépipari miniszter, Nagy János külügyminiszter­helyettes, valamint politikai, gazdasági, társadalmi és kul­linben elhangzott beszédében ismertetett, továbbá meg­vizsgálta az egyesített fegy­veres erők tevékenységének időszerű kérdéseit es megfe­lelő határozatokat fogadott el. Az ülés tárgyszerű légkör­ben és a kölcsönös megértés jegyében zajlott le. A tanácskozás résztvevőit fogadta Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára. A honvédelmi miniszteri bizottság ülésének magyar résztvevői, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvé­delmi miniszterrel az élen, csütörtökön este hazaérkez­tek. turális életünk számos is­mert személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai kép­viseletek sok vezetője és tag­ja is. BECS Csütörtökön megtartották Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről fo­lyó tárgyalássorozat 222. ple­náris ülését A tanácskozá­son, amelyen ezúttal az amerikai küldöttség vezetője, Jonathan Dean nagykövet elnökölt, felszólalt dr. Emil Keblusek nagykövet, a cseh­szlovák küldöttség vezetője/ PANORÁMA New York, ENSZ Megkezdődött a Namíbia- vita Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a Biztonsági Tanács­nak szóló jelentésében a Cipruson állomásozó ENSZ békefenntartó erők mandá­tumának féléves meghosz- szabbítását javasolta. A kék­sisakosok megbízatása decem­ber 16-án jár le. Az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszaka csütörtökön kezdte meg Namlbia-vitáját. Ez a probléma 1946 óta szerepel a közgyűlés minden ülésszaká­nak napirendjén. A mostani vita alapjául az 1967-ben alakult Namíbia-tanács je­lentése szolgál. A másik vi­taalap az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1978. május 29-i határozata, amely megerősíti a világszervezet felelősségét Namíbiáért és üdvözli a Dél­nyugat-Afrikai Népi Szerve­zetnek (SWAPO), a namíbiai nép egyetlen törvényes kép­viselőjének a probléma bé­kés megoldását célzó együtt­működési készségét. * Az ENSZ-közgyűlés 1. szá­mú politikai bizottságában, a nemzetközi biztonság meg­szilárdításával foglalkozó na­pirendi pont vitáján, szerdán felszólalt Endreffy Miklós, a magyar küldöttség tagja. Em­lékeztetett a Varsói Szerző­dés, a Szovjetunió legutóbbi javaslataira, amelyek alkal­masak a bizalom növelésére, az enyhülés katonai területre való kiterjesztésére. Rámuta­tott arra a kölcsönös össze­függésre, amely az enyhülés elmélyítése és a leszerelési in­tézkedések között áll fenn. A szónok végül hangsúlyozta: az ENSZ-nek ki kell vennie részét a nemzetközi válság­gócok felszámolásából. Új elnök Csoj Kju Ha dél-koreai elnök megválasztása után nyilatkozik az újságírók­nak Tárgyalni vagy talapfteni Rakéták az enyhülés ellen Néhány nappal a NATO brüsszeli tanácskozása előtt egyre nyilvánvalóbbnak lát­szik: az atlanti szervezet olyan határozat elfogadására készül, amely lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok új- típusú közép-hatótávolságú rakétákat helyezzen el egy sor nyugat-európai állam te­rületén. Ennek a döntésnek beláthatatlanok a következ­ményei. Komoly veszélybe kerül a katonai enyhülés le­hetősége, s az új rakéták megjelenése a fegyverkezési verseny fokozásával fenye­get. Immár több, mint egy éve ismeretes a világ közvélemé­nye előtt, hogy az amerikai vezetés és a NATO-vezérkar olyan katonai fejlesztés vég­rehajtását szorgalmazza, amely lehetővé tenné a Nyu­gat számára, hogy erőfölény­re tegyen szert, s megkerül­je a SALT-szerződésekben rögzített egyensúlyelvet. HAMIS ÜRÜGYEK Miről is van szó? A hetve­nes évek elején létrejöttek azok a tárgyalási fórumok, ahol a két vezető nagyhata­lom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok, illetve Európa különböző katonai- politikai tömörülésekhez tar­tozó országainak csoportjai tárgyalásokat kezdtek a ka­tonai enyhülés lehetőségei­ről, a fegyverek és haderők korlátozásáról. A szovjet— amerikai hadászati fegyver­zetcsökkentési megbeszélések eredményeként az idén jú­niusban Bécsben a két állam­fő aláírhatta a SALT—II-nek nevezett egyezményt. Ez a megállapodás azonos szinten szabta meg a két hatalom hadászati fegyvereinek — ra­kétáknak, távolsági bombá­zóknak — a mennyiségét és azonos nevezőre hozta a kü­lönböző fegyverrendszerek minőségi mutatóit is. Ugyan­csak Bécsben — immár több, mint öt éve — folyik a kö­zép-európai haderők csök­kentésével foglalkozó tanács­kozássorozat. A jelenlegi NATO-tervek lényege, hogy olyan fegyve­rek telepítését határozzák el, amelyek nem tartóznák egyik korábbi tárgyalásorozat szű­kén vett témakörébe sem, ahogy ezt Nyugaton mond­ják, a „szürke zónában” van­nak. A fejlesztés ürügye a szovjet közép-hatótávolságú rakéták állítólagos „veszélyes korszerűsítése”, az „SS—20”- nak nevezett fegyver megje­lenése az Uraitól nyugatra fekvő területeken. A Szovjetunióban rámutat­nak: hamis ürügy ez, hiszen az ország nyugati területein immár két évtizede tartanak hasonló fegyvereket. Sőt, ahogy ezt Leonyid Brezsnyev Berlinben kijelentette: az utóbbi tíz évben nem hogy növelték volna a rakéták és repülőgépek mennyiségét, de valamelyest még csökkentet­ték is azt. A Szovjetunió ilyen (körülbelül 2500—3000 kilométeres hatótávolságú) rakétákat nem helyezett el szövetségesei területén. An­nak idején éppen azért hozta létre ezeket, hogy ellensúlyoz­za az angol és francia nuk­leáris, illetve a 'szocialista or­szágok határai mentén az amerikai támaszpontokon ál­lomásozó erőket, amelyek ké­pesek atomcsapást mérni a Szovjetunió területén lévő célpontokra is. TÁRGYALÁSI AJÁNLAT Annak ellenére tehát, hogy közép-hatótávolságú rakétái­nak kifejlesztését katonai szükségszerűség diktálta, a Szovjetunió kész arra, hogy csökkentse, sőt esetleg fel is számolja ezt az erőt, ha a NATO-országokkal erről tár­gyalások folyamán meg tud állapodni. Éppen ezért java­solta Leonyid Brezsnyev ber­lini beszédében, a nyugat­európai vezetőkhöz intézett levelében, s a Pravdának adott nyilatkozatában is a telepítés helyett a tárgyalá­sokat. Ez az indítvány a nyugat­európai közvéleményben ked­vező visszhangot keltett. An­nak ellenére így van ez, hogy az Egyesült Államok kormá­nya minden korábbinál na­gyobb nyomást fejtett ki eu­rópai szövetségeseire, s a szol­gálatában álló tömegkommu­nikációs eszközök minden ko­rábbinál nagyobb mennyiség­ben terjesztik hamis propa­gandájukat a „keleti fenye­getésről”. Nem egységes ebben a dön­tő kérdésben Nyugat-Európa. A kormányok vezetői — azok, akik tisztában vannak dönté­sük lehetséges következmé­nyeivel —, fenn akarják tar­tani a tárgyalások lehetősé­gét, s valószínűleg a telepí­tésről hozott határozattal együtt, ilyen indítványt is tesznek. NEM „PÖTFEGY VERKEZÉS”! A Szovjetunió és szövetsé­gesei egyértelműen a tárgya­lások mellett vannak. A tár­gyalásokat viszont úgy kép­zelik el, hogy azok csak a tel­jes egyenlőség alapján lehet­ségesek, kizárva közben min­denfajta fenyegetést. A szov­jet katonai szakértők ismé­telten rámutatnak arra: a Nyugat részéről nem „pót­fegyverkezésről” vagy „utol­érésről” van szó, mint állít­ják, hanem a szocialista or­szágokat fenyegető új lépés­ről, amely ugyanakkor az európai NATO-országok biz­tonságát is csökkenti. A szovjet hadászati cél­pontokra irányított 108 Per­shing—2 és a szárnyasraké­ták ugyanis növelik a nukleá­ris konfliktus veszélyét, azok az országok pedig, ame­lyek ilyen fegyvereket befo­gadnak, óhatatlanul kiteszik magukat egy esetleges ellen­csapásnak. A brüsszeli NATO-tanács- ülés döntései tehát sorsdön- tőek lehetnek. A választás lehetősége a nyugat-európai kormányok kezében van. Nem vitatható, ha a rakéták telepítése mellett döntenek, az megakaszthatja az enyhü­lés folyamatát, kérdésessé te­heti a leszerelésre tett eddigi erőfeszítéseket. MIKLÓS GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents