Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

1979. december 31, NÉPÚJSÁG 9 Gilínderes ember A kéményseprés ősi mes­terség. Németországban a XII. századig a várurak cse­lédeikkel végeztették ezt a nehéz és piszkos munkát. A század végén jelentkeztek az első hivatásos kéménytisztí­tók — főként olaszok. A föl­desurak és a gazdag polgárok örömmel fogadták őket és szinte versenyeztek szolgá­lataikért. Előjogként kard- és cilinderviselési engedélyt kaptak. Az egyszerű embe­rek is tisztelték és szerencse- hozóként emlegették őket. A századok folyamán a kard el­tűnt, de a kéményseprők ma is büszkén viselik céhük jel­képeként a cilindert. A 63 éves lipcsei Rudolf Kühn kéményseprő főmester — ez a cím állítólag meg­felel a sakknagymesteri rangnak — sem mulasztja el soha, hogy reggel munkába induláskor koromlepte mun­karuhája és kesztyűje mel­lett fel ne vegye a „kötele­ző cilindert”. Hasonlóképpen jár el az NDK többi, szám szerint 1805 „fekete embere”. A lipcsei főmester 60 kollé­gájával együtt gondoskodik a város 6000 kéményének tisztaságáról. Nyolcheten­ként kerül sor valamennyi kéményre, ami nem kis fel­adat, hiszen a város házai­nak kétharmada százeszten­dős, és a kémények nagyré­sze bizony már elaggott. Kühn mester korán indul, hogy a 40 kémény tisztítását elvégezhesse. Ez csupán a fele a szokásos napi teljesít­ménynek, de délutánra az eilenburgi központi taninté­zetbe várják. Itt képezik ki az utánpótlást az egész or­szág számára. Felül a motorjára és út­nak indul. Útközben jobbról- balról üdvözlik. Nem csoda hiszen több mint 30 éve tel­jesít szolgálatot ugyanebben a kerületben. Vállán csüng a felszerelése, vaslánc fém­golyóval és egy acélseprő. Régebben a seprő rozséból állt és szerencsét hozott. Legalábbis ezt állítják. — Valóban szerencsét hoz­nak a kéményseprők? —kér­dezzük. — Azt hiszem, az emberek szerencsének tartják, hogy munkánkkal segítjük őket. Nem sokkal később az egyik házban hivatalos bi­zonylatot kell kiállítania egy új kályhára. Minden új fű­tőberendezéshez ugyanis a kerületi kéményseprőmester engedélye szükséges. Mert csak ő tudja megítélni, hogy megfelel-e a biztonsági kö­vetelményeknek. Tetőre fel, tetőről le: egy élsportolónak is elég lenne. Nem fárad-e el túlságosan és nem szokott-e félni a szédí­tő magasban? „Igaz már nem vagyok a legfiatalabb, • de azért öregnek sem tartom magam. A munka tart fia­talon. És szeretek „szeren­csét hozni”. Félelem? Ilyes­miről szó sem lehet. Ez a hi­vatás vége lenne” — hang­súlyozza a főmester. Délig befejezi a napi pen­zumot és siet az iskolába, ahol az idén ismét több, mint száz fiatal vállalkozott ennek a szép mesterségnek a kitanulására. GÁTI ISTVÁN Nem mulasztja el reggelenként felvenni a cilindert „A munka tart fiatalon” Munkaviszonya 85 év Szemjon Fjedorovics Grisin moszkvai szakács munkaviszo­nya 85 év. — Jómagam tulai vagyok — meséli Szemjon Fjedorovics. — A falumbeli férfiak Moszkvába jöttek munkát keresni, és en­gem is magukkal hoztak. Mind­össze 11 éves voltam akkor. Be­adtak a Dorogomilov fogadóba mindenes fiúnak — poharakat mosni. Innen a Prága étterem­be kerültem, az Arbatra, kisegí­tőnek. Ott vadakat tisztítottam. Később mint szakács sok he­lyen dolgoztam Moszkvában, majd a Turkszib építkezésen és a Gorkij Autógyárban. A mesterszakács számtalan emléket őriz a régi időkből, s ismeri a mai kiválóságokat is. — Emlékszem, gyakran betért hozzánk, a Martyanics vendég­lőbe Giljarovszkij, az író, aki úgy ismerte Moszkvát, mint a tenyerét. Nagyon érdekes em­ber volt. A maga nemében ki­váló. Tvardovszkij költővel is többször volt alkalmam beszél­getni. Minden érdekelte. Meg­kérdezte hová valósi vagyok, s az életemről kérdezgetett. — Én — mondta — falusi vagyok, az apám kovács volt... A leg­érdekesebb találkozásra a „Prá­gában" került sor. Beszaladt a konyhába az egyik pincér: a vendég urak a szakácsot akar­ják. Mi baj lehet? — kérdez­tem magamtól. Bementem a te­rembe. Három férfi várt egy asztalnál. Köztük Lev Tolsztoj. „Maga készítette a vacsorán­kat?” kérdezte, majd gratulált a főztömhöz. — Szemjon Fjedorovics! Ma­ga szerint mit jelent jó sza­kácsnak lenni? — Nagyon hálás munka ez. Jól tartani az embereket —» nagyszerű érzés. A vendég han­gulatát bármilyen irányba be­folyásolhatjuk az étellel. S ha jót főztél, akkor köszönetét mondanak neked. Az utóbbi években Grisin a Herzen utcai kávéházban ter­melési igazgató. Számos kitün­tetés tulajdonosa. A napokban tölti be 96. életévét. Ilflí «van a föld melyén ? A Kola-félszigeten zapol- jarnij város közelében érde­kes tudományos-műszaki kí­sérlet folyik. Ott folyik az a rendkívül mély kutatófúrás, amelynek segítségével a föld­kéreg egyik legöregebb kép­ződményét, a Balti-pajzsot vizsgálják. Nyáron már mélyebbre ha­toltak, mint a föld eddigi legmélyebb fúrásai, elérték a 9670 métert. Sok fontos ada­tot nyertek bolygónk kelet­kezéséről, felépítéséről és koráról, a földrészek és az óceánok keletkezéséről. Ko­rábban azt tartották, hogy a Balti-pajzs kőzetein áthatol­va 100 méterenként 1 Celsius fokkal emelkedik a hőmér­séklet. Kiderült azonban, hogy ez a feltételezés csak 3 km mélységig érvényes, az­után csaknem kétszer olyan gyorsan emelkedik a kőze­tek hőmérséklete, 7263 méte­ren például a várt 72 Celsius fok helyett már 120 fok volt. Ez a tudományos informá­ció arra késztette a szakem­GaJina Szokol laboráns a föld mély rétegeiből veti kőzetmintákkal. bereket, hogy felülvizsgál­ják a kontinentális típusú földkéreg felépítéséről vallott nézeteket, más szempontból közelítsék meg az ásványi kincsek feltárását. Érdekes anyag gyűlt már össze az ércképződés mechanizmusá­nak feltárására is. A Kola-félszigetivel egy- időben hasonlóan mély kuta­tófúrást végeznek az azer- bajdzsáni Szaatli város kö­zelében. Itt komplett kuta­tások folynak a földkéreg viszonylag fiatal részén, a mélyrétegek fizikáját és geológiai felépítését vizsgál­ják és újraértékelik az új lelőhelyek felkutatásának távlatait. APN—KS Munkában az Uralmas—15 000 mélyfúró berendezés, amelyet a szverdlovszki Uráli Nehézipari Gépgyárban készítettek. Együttműködés Az ipari-technikai együtt­működés előnyeit egyre job­ban hasznosítják mind Ju­goszláviában, mind Lengyel- országban. A múlt évben 650, az idén már 730 millió dollár értéket képviseltek ezek a kapcsolatok. Eredményes a gyártási együttműködés az ipar több területén. így a két ország üzemei jó munkamegosztás­sal közösen készítenek gép­kocsikat, háztartási cikkeket, építőgépeket, bányafelszere­léseket, cukorgyárakat, erő­műveket. A két ország kö­zötti forgalom egynegyedét az ipari együttműködés ilyen tételei adják. A jövő a mezőgazdasági ipar területén kínál új együttműködési lehetőségeket a két ország számára. A Gdansk közelében lévő „Po- wislle” és az ország déli ré­szén működő „Glubczyce” kísérleti gazdaságban 13 000 hektárnyi területen próbál­ják ki a jugoszláv IMT-gé- peket, a nehéztraktörokat és egyéb mezőgazdasági gépe­ket, felszereléseket, valamint az új jugoszláv termelési el­járásokat. Mind a Növi Sad-i Mezőgazdasági Kutató Inté­zet, mind pedig a lengyel IBMER kutatói figyelemmel kísérik és elemzik a tesztek eredményét. A kísérletsoro­zat sikere esetén jugoszláv gyártmányú nehézt rektorok­ból és hozzájuk tartozó ki­egészítő gépekből jelentős mennyiséget szállítanak a lengyel gazdaságokba. Az együttműködés kiterjed a megfelelő szervizállomások kiépítésére és a személyzet kiképzésére is. Egyre élénkebb egyébként a kereslet Jugoszláviában a lengyel, Lengyelországban pedig a jugoszláv árucikkek iránt. Lengyelországban sok­helyütt működnek a ljublja­nai „Agrostroj” öntözőberen­dezések, dolgoznak bjelová- ri és belgrádi traktorok, No­vi Sad-i különféle mezőgaz­dasági gépek, Jugoszláviában pedig tízezerszámra láthatók a földeken a lengyel gyárt­mányú „URSUS” traktorok, burgonya- és cukorrépakom­bájnok. Új távlatok az energetikában AZ EMBERISÉG jövője nagymértékben függ az ener­getika fejlődésétől is. A ha- . gyományos energiahordozók; az olaj, a szén, a vízi ener­gia egyre fokozódó felhasz­nálása mind nagyobb nehéz­ségek elé állítja az egyes or­szágokat. A KGST-országok- ban az elmúlt három évti­zed alatt az üzemanyag- és vízi energia felhasználása, il­letve termelése csaknem öt­szörösére emelkedett. Orszá­gaink összlakossága közel egytizedét alkotja a világ össznépességének, a KGST- államokban kitermelt ener­gia az összes energiatermelés mintegy negyedrészét teszi ki. Az idén ősszel két, az energetika fejlődése szem­pontjából jelentős esemény történt a Szovjetunióban. Az egyik közép-oroszorszá­gi városban (Rjazanyban) megkezdődött az első olyan vízi erőmű összeszerelése, melynek működési elve mág­neses jelenségeken alapul, és 500 MW elektromos energia termelésére alkalmas. Az új rendszerű erőművek bevezetésével az energiater­melés gazdaságossága lénye­gesen megnövelhető. A SZOVJET tudósok által kidolgozott rendszer lehetővé teszi a hőenergia közvetlen átalakítását elektromos ener­giává. Az elektromos áram a fűtőanyag izzó gáztermé­kei és a vízi energia fel- használásával létrehozott erős mágneses tér kölcsön­hatásaként keletkezik. Az új­fajta generátor kissé hasonlít a hagyományos rendszerek­hez. melyekben valamilyen fűtőanyagot égetnek el, de az új módszerrel lényegesen nagyobb a hatásfok, és a fű­tőanyag 20—30 százalékos megtakarítása érhető el. Nemrégiben a szovjet tu­domány új hírrel szolgált: az Atomenergia Intézetben lét­rehozták az Angara—5 típusú . termonukleáris berendezés első, kísérleti példányát. Je­lenleg a sorozatgyártást a leningnádi Elektroszila gyár végzi. Az első, termonukleá­ris energiát hasznosító ipari generátor létrehozásához azonban még rengeteg mű­szaki és tudományos problé­mát kell megoldani. A ne­hézségek leküzdésével olyan reaktor valósítható meg, amelyben irányított termo­nukleáris folyamat játszódik le, és amely alkalmas a fel­használt energiánál nagyobb mennyiségű energia termelé­sére. Az első ipari termo-- nukleáris generátor csak ilyen feltételek mellett he­lyezhető üzembe. AZ ÜJFAJTA reaktorok üzemanyagául a nehézvíz bontásával előállítható hidro- génizotópok szolgálnak. A termonukleáris reakció segít­ségével termelhető hatalmas mennyiségű energia megold­ja az emberiség összes ener­giaproblémáját. Nem is olyan régen a ter­monukleáris generátor me­rész álom volt csupán. A ki­váló szovjet tudós, Nyikolaj Dollezsál akadémikus meg­győződéssel állítja: az utóbbi években elért tudományos eredmények alapján húsz éven belül lehetővé válik ha­talmas teljesítményű, a ter­monukleáris reakció jelensé­gén alapuló erőművek létre­hozása. VALERIJ BEGISEV APN—KS

Next

/
Thumbnails
Contents