Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
8 Képújság 1979. december 31. A színes üveg útja A közép-lengyelországi Piotrków-ban kézi munkával állítják elő a szebbnél szebb színes üvegtárgyakat Az ember már több ezer éve rájött, hogy maga is olvaszthat egyszerű anyagokból — többek között szódából, mészkőből és homokból — szép színű üvegeket, amelyek hasonlítanak a drágakövekhez. Az időszámításunk kezdetét megelőző évezredben Alexandriában olyan művészi üvegipar fejlődött ki, amely termékeivel az egész ókori világot ellátta. Ennek üveganyaga sokféle színben ragyogott, de át nem látszó volt. Kisméretű, kézzel formált balzsamtartó edények, csiszolt ékkőutánzatok készültek belőle. Amikor kialakult az üvegfúvás művészete, már állt a Római Birodalom. A római igények kifejlesztették a majdnem színtelen, majdnem átlátszó üveget, amelyből a kisebb használati tárgyak légiói készültek. De voltak a rómaiaknak már üvegtükreik és nagyítóüvegeik is. A római birodalom bukása után sok drágán szerzett ismeret feledésbe merült. Az üvegkészítéshez is újra meg kellett szerezni a tudást. Hosszú út vezetett a feledéstől a középkori színes templomi ablaküvegekig. A gótikus templomokban az ólomkeretezéssel összefogott kis üveglapok páratlan színharmóniával ébresztettek áhítatot. Az üveg történeti útja a színes műtárgyaktól a színtelen ablaküvegekig a próbálgatás, az empíria útja volt. Az üveg szerkezete ismeretlen maradt, mert megismeréséhez nem volt elegendő az általános természet- ismeret. A modern idők emberének érdeklődése a szép színű üveg iránt megmaradt ma is, aki azonban a megismerés örömén túl a megismerés hasznára is törekszik. A ma embere a tapasztaláson alapúié üvegismeretek helyébe természettudományos ismereteket keres, hogy az üvegkészítés művészetét az üvegkészítés tudományával váltsa fel, abból az óhajból kiindulva, hogy valamely meghatározott célra szolgáló üveget hosszadalmas próbálgatások helyett az üveg szerkezetére vonatkozó ismeretek segítségével biztosan és gyorsan készíthessen el. És a ma embere épp olyan szívesen használja otthonában a színes, metszett üvegeszközöket — tányérokat, poharakat, dísztárgyakat — mint elődei. Ezek választéka azonban a tudatos tervezés eredményeként jóval nagyobb és áruk természetesen olcsóbb. Hogyan készült az 1980. évi terv? Az Országos Tervhivatalban nagy és hozzáértő szakembergárda foglalkozik a népgazdasági tervezéssel. A jövő évi terv készítésének előkészítő munkálatai már ez év májusában megkezdődtek, éppen úgy, mint a korábbi években. A munkát azzal kezdik, hogy becsléseket készítenek: mekkora lesz év végén a termelés felfutása az iparban, a mezőgazdaságban; milyen mértékben emelkedik a munka termelékenysége; mennyi lesz a nemzetnek a gazdasági tevékenység révén keletkező jövedelme. Megnézik, hogy várhatóan hogyan alakulnak majd az általunk külföldre kivitt és a külföldről behozott termékek árai, tehát hogy a cserearány javul-e vagy romlik. így volt ez ebben az évben is. Sajnos, a cserearányok újabb romlására kellett számítani. Főleg az olajárak emelkedése miatt már májusban világos volt, hogy az általunk behozott termékek árszínvonala gyorsabban nő 1979-ben, mint a kivitt termékek ára. Ez nagyon megnehezítette a tervezési munkát. Miután, elkészültek a Tervhivatalban az 1979-re vonatkozó becslések és a legfontosabb előirányzatok 1980- ra, ezt az Állami Tervbizottság megtárgyalta és határozatot hozott. A további munka már ennek a határozatnak ,az alapján folytatódott. Szeptember elejére kidolgozták az 1980. évi terv irányelveit, főbb szempontjait. Ekkorra már rendelkezésre állt az első félév minden adata, így csak a második félévet kellett megbecsülni, s az 1979. évi várható teljesítést kiszámolni. Most már nemcsak a külgazdasági cserearányok romlása okozott nehézséget, hanem az is, hogy a nyár eleji nagy szárazság miatt a kalászosok termése visszaesett. Ez befolyásolta az 1980. évi tervszámokat is, hiszen gabonafélékből sokat exportálunk, s ennek jó részét tavasszal. A cserearányromláshoz és a szárazsághoz még egy nehézség csatlakozott: a szocialista táboron belül egy idő óta nehezebbé váltak a termelésnövekedéshez többletként szükséges anyagok, olaj stb. beszerzési lehetőségei. Minden szocialista országban folyamatos a termelésnövekedés, és így az anyag- és energia-felhasználás emelkedése is. A Szovjetunió évről évre jelentősen növeli az olajkitermelést, de most éppen olyan feltárási szakaszban van, amikor aránytalanul nagy erőfeszítésekkel tudja csak az új szükségleteket fedezni. Hosszabb távon valószínűleg ez nem okoz gondot, de most — két-három évig — igen. Szükséges volt az 1980. évi tervkészítés során figyelembe venni, hogy nem nőhet olyan mértékben a felhasználás, mint a termelés. Vagyis növelnünk kell az anyagkihozatalt, csökkenteni kell a gyártmányok egységére jutó anyag- és energia-felhasználást. Jelentős megtakarítási tartalékaink birtokában ez reálisnak, megvalósíthatónak tűnik. A számítások kiderítették, hogy az ideihez képest nem kell a gazdasági növekedés ütemét tovább lassítani, hiszen a tartalékok feltárása is hoz valamit. Mindezt alátámasztotta, hogy az 1979. év jobban sikerült, mint az 1978-as. Sok olyan termékünk van, amiből fokozni tudjuk a termelést. Nem lesz ez könnyű, hiszen főleg az exportot kell növelnünk. A külföldi piacokon pedig nehezebb az árukat .elhelyezni, mint belföldön. Itthon nem fog nőni a lakossági kereslet, mert a nemzeti .jövedelem belföldi felhasználását Vissza kell fognunk, csak így tudjuk pénzügyi helyzetünket javítani. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának csökkentése a tervezési szakembereket néhéz feladatok elé állította, hiszen eddig szinte mindig csak növekedést terveztünk mindenben. Szokatlan volt az új feladat. A számítások azt igazolták, hogy a belföldi felhasználás csökkentése már 1979-ben bekövetkezik, tehát tovább csökkenteni nem kell. A beruházások az 1978. évi szinten maradtak, a készletnövekedés üteme jelentősen csökkent. A lakosság fogyasztása valamivel az 1979. évi tervszám alatt maradt, főleg a fogyasztói árak emelésének és a nem teljes ellentételezést nyújtó jövedelem-kiegészítésnek a hatására. Amikor a Minisztertanács szeptember elején az irányelveket megtárgyalta, már ezeket a fejleményeket alapul tudta venni. Ekkorra befutottak a gazdasági minisztériumok értékelései, javaslatai is. A Minisztertanács határozata alapján meg lehetett kezdeni a tervszámok végleges kidolgozását — figyelembe véve a bekövetkezett cserearány-romlást, a tervezettnél kisebb mezőgazdasági termést és a beszerzési piacok nehézségeit. Persze a baj nem jár egyedül. Befutott egy negyedik nehézség is: nőtt' év közben a bizonytalanság a nemzetközi piacokon. Ezért még inkább be kellett építeni a tervbe a szigorú „egyensúlyi politikát”. Ekkor már október volt. Közben a Pénzügyminisztériumban, a Munkaügyi Minisztériumban és több más központi irányító szervben befejeződött a gazdasági szabályozórendszer módosításának rendeletekbe foglalása, s ez meg is jelent november első hetében — majdnem háromszáz oldal terjedelemben. Főtt is a vállalati vezetők feje, hiszen még sok mindent maguk sem tudtak 1980-ra vonatkozóan. Annyit azonban mégis tudtak, hogy 1980- ban a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának mértéke az előző év*hez képest nem csökken. A lakossági fogyasztás valamelyest nő, a vásárlóerőben kifejezett bérek — az úgynevezett reálbérek — az 1979. év második felének szintjén maradtak. A beruházásra fordított nemzeti jövedelem némileg csökken. Igen nehéz volt a mezőgazdasági termelés emelkedésének megtervezése, hiszen az alapul vett év — 1979 — igen furcsa év volt. A nagy szárazság ellenére a mezőgazdasági termelés nem esett vissza. Több termékből rekordtermésünk volt. Ki tudja megjósolni, hogy mi lesz jövőre? Becslések lehetnek, de tervszámot kidolgozni nehéz. Egyelőre az időjárást nem tudjuk tervezni, az esőnek nem tudunk paráncsolni. Több évtized tapasztalata alapján úgy döntöttek, hogy nagyjából két évi növekedésnek megfelelő teremelésnöve- kedést tervezve és feltételezve, hogy 1980-bán nem lesz sem nagy szárazság, sem túl sok és rosszkor jövő eső. Néhányszor már előfordult, hogy 3—4 százalék helyett 7—8 százalékos emelkedést terveztek egy rossz év után, és „bejött”. Ez most is elképzelhető. És mennyi lesz a vállalatok nyeresége, az állami költség- vetés bevétele? Hiszen ettől függ, hogy az államnak mire lesz pénze! Január elsejétől j új termelői árrendszer lép életbe. Megváltozik az ár- kalkuláció rendje. Nagyon sok terméknél az árat a külföldi beszerzési, illetve eladási árhoz kell igazítani és ezek jelentősebb és tartósabb változásait a hazai termelői — gyári eladási — árakban folyamatosan követni. A becslések azt mutatták, hogy — bár egy-egy vállalatnál a nyereség jelentősen változni fog, a népgazdaság egészében nagyjából az 1979. évi szinten lesz. Reméljük, a vállalatok majd rácáfolnak a Tervhivatalnak erre a józan tervszámára és tovább növelik nyereségüket a termékek korszerűsítésével, a berendezések és a munkaidő jobb kihasználásával. Szükség is lesz erre, hiszen a terv feltételezi, hogy a munka termelékenysége az iparban és az építőiparban gyorsabban nő majd, mint maga a termelés. Húsz-harminc ezer ember felszabadul olyan gazdasági és más területekre, ahol égető a munkaerőhiány. Egyébként az Országos Tervhivatal szakemberei azt mondják, hogy jövőre a munkaerőhiány már nem lesz olyan elviselhetetlen, mint az utóbbi években volt. Munka- nélküliség persze nem lesz, bár előfordulhat, hogy egy- egy megyében, járásban kisebb foglalkoztatási gondok jelentkeznek. Bíznak abban, hogy a termelésüket felfuttató vállalatok, ágazatok a felszabaduló munkaerőt gyorsan és zavarmentesen foglalkoztatják. Rengeteg számítás készült az elmúlt hónapokban, zakatoltak a számológépek. Amikor valamelyik feltétel megváltozott, rrfindent újra kellett számolni. Mert bizony a gazdaság olyan, mint a pókháló: egyetlen pontot elmozdítok — elmozdul az összes szál és az összes többi pont. A vállalatok, a családok, az egyének is számolgatnak: mi lesz jövőre, hogyan osz- szák be a pénzüket; mit tegyenek, hogy helyzetük, élet- színvonaluk a nehéz körülmények között is valamit nőjön. Számolgatják, hol mit lehet megtakarítani, a pénzt hogyan lehet jobban beosztani. A matematika az egész ország számára főtantárggyá vált. DR. PIRITYI OTTÓ A II. hétéves terv teljesítése A II. hétéves terv (1978— 1984) előirányzatainak a teljesítése máris jelentős eredményeket mutat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságában. 1978-ban az összes ipari termelés értéke 17 százalékkal haladta meg'az előző évit. Az évi növekedési ütem magasabb a középtávú tervben előirányzottnál. A villanyáram előállítása 10, az acéltermelés 27, a műtrágya- gyártás 23, a cementtermelés 32 százalékkal növekedett az előző évhez képest. A fejlődés töretlen: 1978 nagyszerű termelési sikerei után 1979 első negyedévének összipari termelési tervét 23 százalékkal teljesítették túl. Ha ezt teljesítik, akkor az országban évente 56—60 milliárd kilowattóra villamos áramot, 70—80 millió tonna Szenet, 7,4—8 millió tonna Ócélt, egymillió tonna különböző fémet, 5 millió gépet, 12—13 millió tonna cementet gyártanak majd. Újra a szén Képünkön: Nagy teljesítményű hőerőmű épül £szak- Csehszlovákiában, Chomutov környékén, amely 1982-re összesen 3170 megawatt energiát szolgáltat — szénből. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Az emberiség a kőszenet sokkal régebben ismeri és használja, mint a kőolajat. Mégis hosszú időn keresztül szívesebben alkalmazta a bőségesen rendelkezésre állt és olcsóbban bányászott kőolajat, mint a szenet. A legutóbbi évtizedben azonban rádöbbentek, hogy fogytán a kőolaj, ezért a még meglévő készletek miatt újra nagy jövő előtt áll a szén. Az elkövetkezendő években, évtizedekben a szénbányászat jelentős növekedésével számolhatunk, és a jelenlegi 3 milliárd tonnás évi termelés az ezredfordulóra a legszerényebb becslések szerint is meghaladja a 4 milliárd tonnát. A szénbányászat egyik hátránya a nagy emberi munkaerőigény volt. Nyilvánvaló tehát, hogy nincs jövője a csákánnyal fejtett vékony széntelepeknek, a hagyományos kamrafejtéseknek, a kézi erővel való csillerakodásnak. A mélyművelésű szénbányákban is a vastagabb telepeké a jövő, amelyek fejtőpajzzsal bányászhatok. A szénbányászat-fejlesztés azonban elsősorban a kül- fejtésű bányákra vonatkozóan jelentős, mivel valóságos gépóriásokkal szinte korlátlanul gépesíthetők. A fejlesztés másik lehetősége a fogyasztás oldalán van. Amíg korábban a szén nagy részét a lakosság égette el egyszerű kályhákban, addig a jövőben a szenet elsősorban az erőművek használják. Ezekben akár az 1000 kalória alatti szenes anyag is elégethető lesz. Már működnek olyan kísérleti erőművek, amelyek csupán 900 ka- lóriás tőzeges kőzettel dolgoznak. A nyersanyagot meg- őrlik, ciklonokban víztelenítik, majd a száraz, szenes port befújják a kazánokba. Ez az anyag közönséges kályhában nem égne el. A kis kalóriaértékű, korábban értéktelen széntartalmú kőzetek is nagy tömegben gazdaságosan szolgáltatnak energiát. *, A szénből előállított mesterséges földgáz gyártása területén nyílik még további lehetőség. Ez nem jelenti a főleg szénmonoxidokból álló régi városi világítógázra való visszatérést. Ebben az esetben a gáz fűtőértékét úgy növelik, hogy megfelelő nyomáson katalizátorok segítségével hidrogénnel reagáltat- ják a szénből előállított gázt. 2,2 millió gépkocsi 1980-ban Óriási utat tett meg az autóipar a szovjethatalom évei alatt. A cári Oroszországban nem is volt önálló autóipar. A Rigai Vagon- és Gépgyárban —ahol mellesleg autógyártással is foglalkoztak —, 1908 és 1915 között összesen 451 személygépkocsit gyártottak. Az első tiz szovjet gyártmányú teherautót pedig 1924-ben készítették a Moszkvai Autógyárban, a mai Lihacsov gyárban. Napjainkban az autógyártás a szovjet népgazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatává vált. A terv szerint 1980-ban már közel 2,2 millió gépkocsi hagyja el q gyárak szerelőcsarnokait. A mostani tervidőszak végéig 800—825 ezer tehergépkocsit gyártanak. A.szovjet autógyárak egy sor új személy- és tehergépkocsi-tipus gyártását kezdték meg. Jelenleg már több mint 400-féle modellt állítanak elő. Az elmúlt évek során a szovjet autóipar nagy jelentőségű létesítményekkel gyarapodott. A Togliatti személygépkocsi gyárban a „Lada” gépkocsikat gyártják. Az üzemben évente 660 ezer gépkocsit szerelnek össze. A közelmúltban bocsátották ki q milliomodik KGST-rendelésre készült Lada személygépkocsit. A Naberezsnije Cseleiben felépült KAMAZ tehergépkocsi gyárban naponta 240, 210 lóerős tehergépkocsi hagyja el a gyártósorokat. A tervek szerint az év végéig itt 70 ezer gépkocsit bocsátanak ki. De a fejlődés nem állt meg. Befejezés előtt áll a gyár második részlege. Üzembe helyezése után évente 75 ezer tehergépkocsival nő a gyár • termelése. Napjainkban közel 80 ezer KAMAZ típusú tehergépkocsi fut a szovjet utakon, s nincs messze az a nap, amikor a gyár szerelőcsarnokából kigördül a százezredik tehergépkocsi.
