Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

2 IvÉPÜJSÁG 1979. december 31. Hétfő: A francia alkotmány tanács döntése értelmében érvénytelenné vált a kormány által kikényszerített költség- vetési törvény. — Az Eduardo dos Santos vezette angolai küldöttség hazaérkezik Moszkvából. Kedd: A karácsonyi időszak alatt sem szünetelnek a fegyveres összetűzések Libanonban. — Befejeződnek az SZKP és a Japán Kommunista Párt közti tárgyalások Moszkvában. Szerda: Az arany unciánkénti ára először haladja rneg az 500 dollárt a tőzsdéken. — Véres incidensek Salvador­ban. — Nicaraguában megalakul az új kormány. — A viet­nami nemzetgyűlés ülése. Csütörtök: Az Egyesült Államok gazdasági szankciókkal fenyegeti Iránt. — Uj vezetés Afganisztánban, Amin eddigi elnököt elítélik és kivégzik. Péntek: Több arab személyiség közvetít Líbia és a PFSZ vitájában, felvetődik egy ötös arab csúcsértekezlet terve. — Weizmann izraeli hadügyminiszter Washington­ban. Szombat: Rhodesia-Zimbabwében éjféltől életbe lép a tűzszünet. — Kormányalakítási tárgyalások Portugáliában. — A Szovjetunió Kabul kérésére, a barátsági szerződés alapján sokoldalú segítséget nyújt Afganisztánnak. Ismét rekordmagasságot ért el az arany ára. Képünkön: heves jelenet a New York-i tőzsdén azt követően, hogy az arany ára először emelkedett unciánként 500 dollár fölé. A hét 3 kérdése 1. Hogyan alakul Washington és Teherán viszálya? Az ENSZ New York-i üvegpalotájában szinte íratlan szabályként emlegették, hogy karácsony és újév között még a világpolitika is téli szabadságra megy. Az idei de­cember mindenesetre kivétel e szabály alól: élénk diplo­máciai tevékenység folyik az amerikai követelés jegyében, hogy sújtsák gazdasági szankciókkal (büntető rendszabá­lyokkal) Iránt. Washington szeretné szándékát a Biztonsági Tanács határozatával „törvényesíteni”, ám az eddigi fel­mérések szerint a BT tizenöt tagjából csupán hét állam támogatná. Változatlan a teheráni USA-nagykövetségen fogva tartott amerikai állampolgárok helyzete. Képünkön: a túszok sorsáról folytatott tárgyalásokat Ghotbzadeh iráni külügy­miniszter és a Nobel-békedijas ír Sean McBride, aki köz­vetítési szándékkal érkezett Teheránbá. (Ez az oka annak is, hogy a világszervezetben már csak­nem másfélszáz eredménytelen szavazás zajlott, s még­sem tudták megválasztani a Biztonsági Tanács egyik új, nem állandó tagját. Kuba 20—30 vokssal megelőzi Kolum­biát, de nem éri el a szükséges kétharmados többséget. Washington számára különösképpen kényes, hogy szilvesz­terkor lejár az elnöklő kínai küldöttség megbízatása és az angol ábécé sorrendje szerint, éppen kubai politikus lenne januártól a BT elnöke. Márpedig a Biztonsági Tanács el­nökének fontos szerepe van a nem hivatalos konzultációk vezetésében. Az Egyesült Államok és szövetségesei ezért ragaszkodnak Kolumbia további jelöltségéhez, s ha másra nincs módjuk, húzzák az időt...) Egy esetleges amerikai blokádintézkedés (például a Hormuzi-szoros lezárása) messzemenő bonyodalmakhoz vezetne: alighanem megnehezítené, vagy épp lehetetlenné tenné a túszdráma tárgyalásos rendezését és nyílt erő­fitogtatást jelentene a térségben. (Ezért annyira óvatosak az USA NATO-szövetségesei.) Ugyanakkor számításba kell venni Washington és Teherán oldaláról is bizonyos bel­politikai tényezőket. Az amerikai—iráni viszály is hozzá­járult, hogy megtörtént a „csoda”: Carter a közvélemény- kutatások adatai szerint elébe vágott a korábban biztosan Vezető Kennedynek. Az amerikai választási kampányok közegében ilyenkor mindig fennáll annak veszélye, hogy a jelöltek jobbról próbálnak előzni, szélsőséges hangosko­dással. Teherában időnként hatalmi bizonytalanság érez­hető, amit az olvasó is tapasztalhat a hírek és cáfolatok kavargása során. Az USA nagykövetségét megszállva tartó iszlám fiatalok például többször szinte meghazudtolták a kül- és belügyminisztert. A perzsa múlttal is kapcsolatba hozott Nagy Sándor haj­dan kettészelte kardjával a gordiuszi Csomót. Manapság viszont nem tanácsos korszerűbb „kardokkal” hadonászni — ki kell oldani a csomót, amelyet elsősorban maga Wa­shington bogozott össze. A történelmi utalás a jelen dip­lomáciájának nyelvére fordítva azt jelenti, hogy a meg­oldás egyetlen megnyugtgató módja a türelmes tárgyalás. 2. Hogyan tovább Zimbabwe-Rhodesiában, a tűzszünet után? A londoni konferencián történt kompromisszumos meg­állapodás alapján Zimbabwe-Rhodesiában életbe lépett a tűzszünet. A jövéndő alkotmányt, s a februárra tervezett választások kereteit már korábban elfogadták. A világ­sajtó kommentárjai szinte fele-fele arányban megoszlanak: egyesek szerint túljutottunk a nehezén — mások ennek éppen ellenkezőjét állítják. Az óvatosabban, sőt kimondottan borúlátóan mérlegelők, két várható bonyodalomra céloznak. Rhodesiában gerilla- háború folyt, szabályos arcvonalak nélkül. Ezért most nem elegendő a csapatok szétválasztása, hanem azoknak ki­jelölt támaszpontokra való összevonására is szükség van. A hazafias front azonban máris bejelentette, hogy késik a háborúban a Muzorewa-csoport oldalán részt vett dél­afrikai csapatok kivonása, s nem ellenőrzik megfelelően a korábbi Salisbury-i rezsim légierejét sem. Ez azt a ve­szélyt rejti magában, hogy a reakciós erők kacérkodhat­nak a gerillasereg derékhadára mért csapás gondolatával. (Ezt eddig nem voltak képesek megtenni a sajátos gerilla­harcmodor következtében. Most viszont a csapatok össze­vonása új helyzetet teremt, s a gerillák, érthetően, nem rendelkeznék repülőgépekkel, páncélosokkal, vagy nehéz­tüzérséggel.) Nem könnyű a választások előkészítése sem, hiszen ed­dig ugyancsak a Salisbury-i vezetés tartotta kezében a nagyobb helységek közigazgatását. Nyilván rengeteg mani­puláció lehetséges a választási jegyzékeknél és az urnák­nál is. Mivel a 100 képviselőből 20 a fehér kisebbség sza­vazataival jut a parlamentbe, a hazafias frontnak a 80 megmaradt képviselői helyből legalább 51 -et kellene meg­szereznie a kormányzáshoz. Ez viszont kérdésesnek lát­szik, miután sok törzsi jelölt is indulni fog, tovább osztva ezzel a mandátumokat. Valamiféle koalícióra lenne szük­ség, de az alkotmány értelmében egy pártszövetségben legalább három parlamenti csoportosulásnak kell részt- vennie, kettő kevés hozzá... Ilyen körülmények között megnövekedett Nagy-Britannia felelőssége. Kérdés: vajon mit tud és mit akar London ten­ni egy valódi rendezés érdekében? 3. Miért lépett fel a francia alkotmánytanács a kormány ellen? Hetven napon át vitázott a francia parlament az 1980-as költségvetésről. Természetesen többről volt szó, mint az egyes tételekről, valójában a gazdaságpolitika, az infláció, a munkanélküliség várható alakulása keltett szenvedé­lyeket. Á kormánytöbbségnek matematikailag biztos többsége van, csakhogy a gaulleisták, saját politikai jövőjükre gon­dolva, nerri kívánták megszavazni az előterjesztést. Nem ért el eredményt viszont a két baloldali bizalmatlansági indítvány sem. A kormány erre az alkotmány 49. cikke­lyét alkalmazta, vagyis szavazás nélkül, saját felelősségére elfogadottnak nyilvánította a költségvetési törvényt. (Ezt ugyanis csak bizalmatlansági indítvánnyal lehetett volna megakadályozni.) Ekkor szólt közbe az alkotmánytanács: hatálytalanította a kormány intézkedését és az elnököt a parlament rend­kívüli ülésének összehívására késztette. A „politikai bom­ba” — ahogyan Párizsban emlegetik, kétségkívül meg­tépázta a kabinet presztízsét. Az elnöki tábor vigaszául csak az szolgál, hogy a gaulleistákat a sokszor kényelmes tartózkodás helyett most nyílt színvallásra bírhatják. Politikusok, jogászok és közgazdászok mérlegelik a vá­ratlan krízis legjobb megoldási lehetőségeit. Fáradozásaik eredményétől függetlenül a költségvetés körüli herce­hurca már a közeljövő újabb politikai csatározásait vetíti előre Franciaországban. Franciaországban tovább tart az 1980-as költségvetés el­fogadása körüli belpolitikai huzavona. Képünkön: Giscard d’Estaing államfő és Barre kormányfő a megoldási lehe­tőségekről tárgyal. Magyar vezetők üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepén Dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársa­ság államtanácsa elnökének, a minisztertanács elnökének. Havanna A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a felszabadulás napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisz­tertanácsa és egész dolgozó népünk nevében forró, elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük ön­nek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság államtanácsának és minisztertanácsának, a testvéri kubai' népnek. A forradalom győzelme óta eltelt 21 év során a kubai nép, a Kubai Kommunista Párt vezetésével kiemelkedő eredmé­nyeket ért el a szocializmus építésében. A Kubai Köztársaság, a szocialista közösség megbecsült tagjaként hathatósan hozzájárul a testvéri szocialista orszá­gok együttműködésének elmélyítéséhez, a nemzetközi békéért és biztonságért folyó világméretű harchoz. Aktív, internacio­nalista külpolitikájával elévülhetetlen érdemeket szerzett az imperialista agresszió által fenyegetett és veszélyeztetett né­peknek a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a gyarma­tosítás és az újragyarmatosítás ellen folytatott harcának tá­mogatásában. Az el nem kötelezett országok mozgalmában szüntelenül növekszik a szocialista Kuba tekintélye. Ez jutott kifejezésre a mozgalom Havannában megtartott VI. csúcskonferenciáján, amelyen megerősödött a mozgalom antiimperialista egysége. A magyar dolgozók a testvéri szolidaritás őszinte érzé­seivel állnak a forradalmi Kuba oldalán. Örömmel tölt el bennünket, hogy pártjainknak és népeinknek a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló, egyre mélyülő testvéri barátsága és növekvő együttműködése jól szolgálja a két nép, a szocialista közösség, a haladás ér­dekeit. Szívből kívánjuk önnek és a testvéri kubai népnek, hogy további kiemelkedő sikerek kísérjék fáradhatatlan munkáju­kat hazájuk felvirágoztatásában, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. * Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés el­nöke táviratban fejezte ki jókívánságait Bias Rocának, a Ku­bai Köztársaság népi hatalmi nemzetgyűlése elnökének. Táv­iratban köszöntötte kubai partnerszervezetét a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Országos Béke- tanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. (MTI) PANvÜFtÁMA MOSZKVA Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere szombaton üdvözlő táviratot intézett Sah Muhammed Doszt afganisztáni külügymi­niszterhez e posztra történt kinevezése alkalmából. Gro­miko táviratában kifejezte meggyőződését, hogy a szov­jet—afgán kapcsolatok a jövő­ben is tovább erősödnek a két ország népei, a közép­keleti és ázsiai béke és biz­tonság érdekeinek megfele­lően. Babrak Karmait, Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkárát, az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság Forradalmi Tanácsá­nak elnökét, miniszterelnököt táviratban üdvözölte Todor Zsivkov, a BKP KB első tit­kára, a bolgár államtanács elnöke és Sztanko Todorov bolgár kormányfő, Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, Erich Honecker, az NSZEP KB fő­titkára, az NDK államtaná­csának elnöke, Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi For­radalmi Párt főtitkára, a nagy népi hurál elnökségé­nek elnöke. BUDAPEST A szombat éjszakai és va­sárnap hajnali havazás fenn­akadásokat okozott a vona­tok és a légijáratok közleke­désében. A főváros térségé­ben lehullott mintegy 15 centiméteres hótakaró miatt 20—160 perces késéssel indul­tak és érkeztek vasárnap reg­gel is a személyszállító vo­natok, többek között a Bé­késcsaba felé közlekedő gyorsvonatok és a Tokaj- expressz, valamint a Pécs­ről és a Miskolcról érkező gyorsvonatok. A MÁV dolgo­zói kora reggeltől folyama­tosan tisztítják, takarítják az állomások peronjait, a vágá­nyokat és a váltókat az aka­dályok leküzdésére, a menet- rendszerű közlekedés biztosí­tására. Vasárnap reggeltől ugyancsak késéssel indultak a repülőgépek, mivel az éj­szaka leesett hó ráfagyott a kifutópályákra. Csak a jég- telenítés után indulhatott el például a prága—amszterda­mi, illetve a két moszkvai járat. KAIRÓ Egyiptom elrendelte két­milliárd dollárnyi szaúd- arábiai és más arab orszá­gokból származó, egyiptomi bankokban elhelyezett betét befagyasztását. Ezt „nemzet- biztonsági okokra” hivatkoz­va Szadat elnök rendelte el, katonai főkormányzói minő­ségében. Az érintett arab or­szágok válaszként panasszal fordultak a Nemzetközi Va­lutaalaphoz, amelynek vég­rehajtó igazgatósága január 21-én fogja megtárgyalni az ügyet. Az intézkedést azért hozták, hogy megakadályoz­zák a betétek kivonását, ame­lyet az érintett országok (Szaúd-Arábia mellett felte­hetőleg többek között Ku­vaitiról és Irakról van szó) most kezdeményeztek. Meg­figyelők a „nemzetbiztonsági okokra” történt utalást úgy értékelik, hogy a kétmilliárd dollárt kitevő bankbetétek kivonása megsemmisítő csa­pást mérne az egyiptomi gaz­daságra. AMMAN Jordánia ellenzi a Camp David-i megállapodáson ala­puló egyiptomi—izraeli fcü- lönalkut és sosem fog“ csat­lakozni hozzá — jelentette ki Sarai Abdel Hamid Sarai jordániai miniszterelnök ab­ban az interjúban, amelyet szombaton közölt az Án- Nahar című libanoni napi­lap hét végi kiadása. A poli­tikus hangoztatta, hogy or­szága elfogadhatatlannak tartja az Izrael által elfoglalt Ciszjordánia és a Gaza-öve- zet palesztin lakosságának adandó „közigazgatási auto­nómia” tervét. |^l|§||j §[§kéÍ^-^politikábmi

Next

/
Thumbnails
Contents