Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-21 / 298. szám

1979. december 21. Bátaszék Bővítik az általános iskolát Mindenkit felvettek az óvodába Tizenöt év a lakásépítésben Felépült a négyezredik OTP-társasház lakás ___________________________________Képújság 3 A nyolctantermes iskolabővítés tervezett költsége 24 millió 600 ezer forint Idén februárban kezdték el Bátaszéken az általános isko­la felújítását és bővítését, s ma, december 21-én van a műszaki átadás. Eddig 24 tantermük volt, most 32 lesz, ami azt jelenti, hogy megszűnik a zsúfoltság. 913 gyerek közül az 1979— 80-as tanévben 111-en feje­zik be általános iskolai ta­nulmányaikat. Két-három gyerek kivételével tovább ta­nulnak, a helyi gimnázium­ban, a megye egyéb települé­sein lévő szakközépiskolákban és szakmunkásképző iskolák- • ban. A községben három óvodá­ba 310 gyerek jár. Igaz ugyan, hogy eddig felvettek minden jelentkezőt, azonban ha to­vábbra is azt akarják, hogy minden gyereknek jusson hely, csoportbővítésre lesz szükség. Ezt a következő év­re tervezik. Szerencsére nem lett iga­zuk azoknak, akik a bátaszé- ki gimnáziumot már a „szü­letése pillanatában halálra ítélték”. Hogy a „jóslat” nem teljesedett be, ahhoz nagy­ban hozzájárult a nevelő- testület komoly munkája. A tanulók szeretnék ebbe az iskolába járni. Ezt bizonyítja, hogy Mohácsról, Dunaszek- csőről, Bárról is van növen­dékük, a mostani elsősök kö­zül pedig 6 a szekszárdi. Az iskolának 162 tanulója van Az a hír járja róluk, hogy az egyetemekre, főiskolákra je­lentkezett növendékek 60—70 százalékát felveszik. Az el­múlt tanévben 39-en végez­tek, ebből 29-en jelentették be továbbtanulási szándéku­kat, s közülük 23-at fel is vettek. Külföldi ösztöndíja­saik is vannak; többek kö­zött az NDK-ban, a Szovjet­unióban végeztek, illetve vé­geznek majd. Általában a műszaki főiskolákra jelent­keznek, de van a volt tanít­ványok között atomfizikus is. Gyakorlati foglalkozás ke­retében gyors- és gépírást is tanulhatnak a lányok, négy éven át. Aki akar, vizsgát is tehet. Évenként általában 15-en szereznek oklevelet. Ugyanakkor a fiúk elektroni­kai alapismereteket tanulnak. (Bátaszékről készült magazi­nunk lapunk holnapi számá­ban olvasható.) Üzletszerző a termek Egyetlen árunál sem nélkülözhetők a szakavatott kereskedők, főként, ha kül­piaci eladásokról van szó. A hazai termé­kek egy részénél nincs szükség különösebb ismertetésre, bemutatásra, mivel az üzlet megszerzésének, megkötésének legfőbb mozgatórugója éppen az, amit megvételre kínálunk. Nem bővelkedünk ilyen árucik­kekben — olyanokban tehát, amelyek ma használatos kifejezéssel versenyképesek — de számuk nagyobb, mint volt korábban, s remélhetően, tovább gyarapszik. Az üzletet szerző, megtartó termékek listáján ott ta­lálunk többféle orvosi műszert, erőművi berendezést, a közvélemény által is hagyo­mányosan így emlegetett szalámit, száraz kolbászt, dobozolt sonkát, s helyet kap a listán az „új nemzedék” is: a korszerű fényforrások, a mezőgazdaságban felhasz­nált acélradiál abroncsok, a számítástech­nikai perifériák. Ezek az áruk — ha kép­letesen is —, azért tölthetik be az 'üzlet­szerzői szerepkört, mert minőségi jellem­zőik egyenletesek, használati értékük arány­ban áll az árral, s mert a felhasználó szá­mára azt a műszaki, élvezeti színvonalat testesítik meg, amelyre éppen szüksége van. így könnyebben csábítják el a vevőt — akit sok oldalról, bő választékkal csalogat­nak az eladók — mint a közepes színvo­nalú termékek, amelyek a kivitel nagyobb részét alkotják. Az előbbi bekezdésben hevenyészett re­ceptet írtunk le arra, mit vár a vevő — s joggal várja ezt — az eladótól annak áru­jától, s első pillantásra ezek a követelmé­nyek nem tűnnek teljesíthetétleneknek. Mert hiszen természetes az egyenletes minőség, az árral párhuzamos használati érték, a vevő szükségleteivel egyező mű­szaki színvonal. Ezeknek a nem különle­ges jellemzőknek az elérése azonban — sok mással együtt — rugalmas termelési hátországot, hatásos fejlesztési politikát, szigorú költséggazdálkodást követel. Az üz­letszerző termékek mögött ugyanis az adott termelőhely egészének erőfeszítése, fejlesztési és üzletpolitikája áll, s ebbe olyan, csekélynek látszó mozzanatok is bele­épülnek, mint a műveletközi ellenőrzés, a csomagolás, a szállítási határidők megtar­tása, a szerviz megteremtése, az alkatrész­utánpótlás zavartalansága. Ha most már ennek a bonyolult hát­országnak az ismeretében vizsgáljuk a ki­vitelt, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy jó néhány olyan árut kényszerülünk egyál­talán nem szükségszerű kereskedői mun­kával eladni, amely üzletszerző lehetne. Csak éppen váltakozó a minőség, meg­hökkentően kezdetleges a csomagolás, a gyártó nem vállalja az alkatrészek pótlá­sát... s olykor annyi is elég a piaci kudarc­hoz, a kitűnő termék lejáratásához, hogy a nyári divatcikk augusztus végén érkezik meg a külföldi megrendelőhöz. Vállalati, s irányítási — gyakran: admi­nisztrációs — hibák, nehézkességek, érde­keltségi rések következménye, hogy amiért többet kaphatnánk, az kevesebbet ér. Ahogy ennek az ellenkezője, az üzletszerző ter­mékek sorsa is a rugalmasság, a gyors hely­zetfelismerés szükségességét bizonyítja. S ez utóbbiak olykor hiányoznak, hiszen — viszonylag szűk körben maradva — az idén, háromnegyed év alatt, a nem rubel elszámolású kivitel örvendetes növekedése elsősorban a nyers- és alapanyagok, a fél­kész termékek eladására támaszkodott, s csak kisebb részben a feldolgozóipari áru­kéra. Az exportnak ezen a területén kilenc hónap alatt egymilliárd forinttal nagyobb értékben adtunk el nyers- és alapanyago­kat, mint gépeket, gépi berendezéséket és egyéb beruházási javakat. Árpi ilyen rövid távon nem lenne gond, csakhogy évek óta hasonló a helyzet. Törekvésekben nincs hiány, hiszen a gépipar 1978-ban sorozatgyártás jelleggel 773, a vegyipar 217 új termék készítését kezdte el, közülük jó néhányat a tartós si­ker reményével. Ez a remény azonban szüntelen megújításra szorul, mert csak akkor teljesül, ha a vevőnek fölkínált áru mindenkor megfelel a mindenkori — azaz a folyamatosan változó — követelmények­nek. A tapasztalatok szerint egy terméket viszonylag könnyű egyszer eladni. Egy ter­méket sokszor eladni azonban már nehe­zebb, de az igazi teljesítmény a verseny- képes áruk folyamatos értékesítésének meg­teremtése, megtartása, bővítése. A termék, amely üzletet szerez, ennek a törekvésnek az avatott előőrse, szálláscsináló ahhoz, hogy újabbak követhessék. Nemcsak a rossz hír, a jó is gyorsan terjed, erre éppen a legutóbbi esztendőkben kaphattunk bi­zonyosságot új gumiipari árucikkek, a víz­záró fólia, növényvédő szerek, komplett lattartó telepek, mélyhűtött élelmiszerek vagy éppen motorvonatok segítségével. Ä jó hírhez persze sok minden elengedhetet­len — a réklámtól a talpraesett külkeres­kedőkig —, ám a szilárd alap mindenkor a termék maga: a képességeinkről adott bizonyítvány. VERESS TAMÁS A Tolna megyei Népújság már sokszor és több helyen foglalkozott az OTP Tolna megyei Igazgatóság saját be­ruházású lakásépítési tevé­kenységével. Rövid hír, kép formájában többször adott tájékoztatást egy-egy lakásberuházás épí­téséről, befejeződéséről, bir­tokbaadásáról. Ezen építke­zések sokszor meghatározói a városképnek, jellegzetessé­gei egy-egy lakótelepnek. Lakásépítési tevékenysé­günket a II. ötéves terv utol­só éveiben kezdtük meg. Az első lakásátadásunk 1966-ban volt, s most jubileumhoz ér­tünk: megyénkben .a lakás­építkezésünk 15. évében, e hónapban kerül sor a 4000,, saját beruházásban felépült lakás műszaki átvételére Bonyhádon. A lakások túlnyomó része a megye négy városában és a várossá avatás küszöbén álló Tamásiban épült fal. Az OTP lakásépíttetői te­vékenységével, a magánla­kásépítés népgazdasági szem­pontból előnyös formájának, a többszintes lakásépítés tér­hódítását kívánta elősegíteni. Ezek -olyan nagyfokú szerve­zettséget kívánnak, ami­lyent a magánkezdeménye­zésből alakuló társasház­közösségek csak nehézen tudnak biztosítani. Az OTP Tolna megyei Igazgatósága saját beruházá­sában a lakások száma évről évre növekedett. A meny- nyiségi fejlődés mellett a minőségi változások is jelen­tősek. Kezdetben kétszintes, ú g ynevezett ki st ár sas h á za k a t építtettünk, majd többszintes társasházak létesültek. Ma már a telepszerű, többszin­tes építkezés a jellemző. A IV. ötéves terv idősza­kában, a többszintes magán- lakásépítés keretében létesült lakások döntő része me­gyénkben, igazgatóságunk beruházásában épült fel. A takarékpénztári lakás­építés erőteljes fejlődését a párt- és tanácsi szervekkel való kapcsolat elmélyítése tette lehetővé. Igazgatóságunk a lakáso­kat, a helyi szervek igényei alapján építtette. A mennyi­ségi igények mellett figye­lembe vettük az építés he­lyére, az építési technológiák arányára, a lakások nagysá­gára, felszereltségére vonat­kozó kívánságokat is. Az elosztás rendszere — az, hogy a lakások 90 szá­zaléka tanácsi vevőkijelölés útján kerül értékesítésre — segítette a tanácsok lakás- gazdálkodását. Építkezéseink, hitelezési tevékenységünk elősegítette a munkások la­káshelyzetének gyorsabb ütemű javítását, valamint a viszonylag kisebb jövedelmű, alacsony összegű megtakarí­tással rendelkező, több- gyermekes családok és fiatal házasok lakásproblémájának megoldását. Igazgatóságunknak jelentős szerepe volt és van a lakás- fejlesztési célkitűzések meg­valósításában. Eredményeink jó alapot biztosítanak az V. ötéves tervi feladatok megvalósítá­sához, valamint a hosszabb távra szóló lakásépítkezési célkitűzések eléréséhez és ezeken keresztül a lakáshi­ány távlati felszámolásá­hoz. GAAL LÁSZLÓ OTP Tolna megyei Igazgatósága Targoncás Kati KAPUK A karácsonyi nagy bevásár­lás forgataga összehozott két ismerősömmel. Mindketten in­gerlékenyek és bánatosak vol­tak, s mint vártam; perceken belül megosztották velem bá­natukat. A teher azonos volt, a lakás. Csak a dolog két ellen­tétes oldaláról nézve. K.-ról már az iskolában azt gondolták, ha az életbe külön­böző méretű és veretű kapu­kon át lehet bejutni, akkor ő játszi könnyedséggel érkezett a legnagyobb és a legszebben cizellált díszkapun keresztül. K. okosan vette az élet, az iskola és az egyetem — a jó eredmény miatt került be! — akadályait, s vé­gül szakmérnökként helyezke- det tel. Időközben szülei irá­nyításával megnősült, azonos végzettségű — a szülők szerint ez fontos — feleségével beköl­tözött a szülők által megvásá­rolt kétszobás lakásba. Anyagi gondok nem gyötrik őket. K. szerint valahogyan mégis ki- siklófélben van Pullman- vagonjuk. Tartják magukat a szinthez — ez b. nejének fon­tos! —, gyerek a sorozatos kül­földi utazások miatt nem szü­letett. Most pedig állandóan rágja felesége a fülét, hogy cseréljék már végre el a két­szobás lakást háromszobásra, mert társaságukban már csak egyedül nekik van ilyen kicsi lakásuk. P.-nek úgy kellett betörni azt a kaput, amely dísztelen volt, és egyszerű. Faluról jött, város­ba falusi gyerekként. Az isko­lában ő is kiváló tanuló volt, ám a tanítok más mércével mérték őt, mint K.-t. Pálya- választáskor lebeszélték, hogy jogász legyen — így elment szakmunkásnak. Úgy érzi, jó hivatást választott, más lépték­ben gondolkodik azóta. Albér­letben él feleségével és két kisfiával, és eszeveszetten ku- porgat, lakásra. Emberfeletti munkát végez azért, hogy meg­teremtse azt az anyagi fede­zetet, amely ha nincs, kilátásta­lanná teheti életüket és szét is robbanthatja családjukat. Eny- nyi a két kis történet. A beszélgetés közben fel- [émlett nekem egy mondat, amelyet nemrégiben olvastam. Dr. Kahuiits László írta a Párt­élet ez évi 2. számában. így hangzik: „A mértéktelenül fel­halmozott vagyon öröklése azonban oda vezethez, hogy a fiatalok helyzetét nem munká­juk, hanem vagyoni helyzetük határozza meg, s ez károsan befolyásolja munkájukat, tuda­tukat is.” Miután mindketten megköny- nyebbültek, váltottunk még né­hány szót apró semmiségekről és elindultunk. Ki-ki a maga úján, a kapuk felé. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS (TUDÓSÍTÓNKTÓL)-Nagyon jól emlékszem még arra az időre, amikor vaskör- mös traktorainkat a gyen­gébb nem tagjai is meglova­golták. Egészségügyi okok miatt azonban rövid idő múl­va leszállni kényszerültek az akkor korszerűnek tartott vasparipák nyergéből. Látvá­nyukat hamar elmosta emlé­kezetünkben az idő. Napjainkban modernebb járműveinken, taxikon, bu­szokon, targoncákon való megjelenésük már nem a szokatlan megcsodálás érze­tét váltja ki bennünk, s nem oly megdöbbenéssel vesszük tudomásul térhódításukat, mint valaha tettük. Lassan hozzáedződünk a látványhoz, s természetesnek fogadjuk el. Néhány héttel ezelőtt a Paksi Konzervgyár németké­ri részlegében hónapok óta itt dolgozó, Paksról kijáró férfitargoncást a németkéri Mu-kli Istvánná váltotta fel. Egyedi eset ez a község éle­tében. Szemünk, gondolkozá­sunk hozzászokott a férfitar­goncás személyéhez, s szinte csak őt tudtuk elképzelni e munkakörben. Ezért is volt sokakban némi kétely, bi­zonytalanság a változás lát­tán. Csak volt! Hamarosan megszoktuk -mi kívülállók is, hogy női kezeknek engedel­meskedik az embereket sú­lyos terhektől mentesítő kis gép. Hasonlóan vélekednek azok is, akik együtt dolgoz­nak vele, akiknek -munkáját mindennap könnyebbé teszi, akiket kiszolgál. Mi késztetett arra, hogy ennek a jelentéktelennek tű­nő változásról beszámoljak? Többek között az, hogy így is bizonyítsam, a való élet ta­nít meg arra, megcsontosult, beidegződött megszokásain­kon változtatnia kéül minden­kinek. Aztán az is, hogy fon­tolóra vetítem: egy ember naponta bejárt Paks-ra dol­gozni, egy paksi ugyanezt tette Német-kérre. Utaztak mindketten reggel, este. Egyetlen kis intézkedéssel megoldódott két ember utaz­tatási gon-dj-a. Ök bizonyára jól jártak az intézkedéssel. Gondolom, a konzervgyárnak is előnyösebb ez a megol­dás. Az ésszerű átcsoportosí­tás kicsinyített példája ez is. De ugyanakkor takarékosság is! Napjainkban ez sem mel­lékes. Különösen akkor nem, ha ezt hasonlók követik. Az ügyben érintett Mukliné így summázta a történteket: — Szíves örömest jöttem haza. Elektromos targoncá­ról kerültem erre a pöfögő masinára. Mi tagadás, féltem ettől is, no meg attól is, hogy szomszédok, jó ismerő­sök közé kerülök, ahol egy nagyon jól dolgozó, a szak­mában jártas férfidolgozót kell helyettesítenem. Ügy ér­zem, hogy befogadtak teljes értékű dolgozóként. Jó mun­kám mai, f i gy eim-essége-mm el igyekszem bizonyítani, hogy megalapozott, jó döntést ho­zott a konzervgyár vezetősé­ge. NAGYFALUSI ALBERT % „Szíves örömest jöttem haza”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents