Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-18 / 295. szám
1979.-december 18. KÉPÚJSÁG 3 A tiszteletlen vendég nem kedves Mottó: A barátot szeretjük. Az üzleti partnert megbecsüljük. A provokátort atáljuk. Ügy indult a dolog, hogy mindkét fél jól jár. Már jó előre kiszemelték a szarvasbikát, éppen csak célkarikákat nem festettek az oldalára, a konvertibilis vendég degeszre tömte a pénztárcáját. A vadásztársaság vezetői az érkezés napján kellő reverendával fogadták a vendéget, csak szegény bika nem sejtette, mi vár rá holnap hajnalban. Az a hírünk a világban, hogy vendégszerető nép vagyunk. Néha túlontúl is az. A kedves vendéget szívesen látjuk, etetjük, itatjuk, ha elfogadja. Ha nem fogadja, akkor beleerőltetjük. Néha a kevésbé kedveset is elfogadjuk, úgy teszünk hát, mintha kedves lenne. * A magyar vendéglátót nem könnyű kihozni a sodrából, ám, ha mégis sikerül, nyomós oka van. Nos valami ilyesmi történt N.-n is, ahol szeretve tisztelt barátom — nemcsak egyik első embere a községnek, hanem jeles vadász is, s közismerten elsőrangú borosgazda. A vendégtől nem sajnálja a jó szót, az ételt és italt, ha egy módja van rá, kedvére tesz mindenkinek, aki tiszta szándékkal kopogtat az ajtaján. Ez lett az osztályrésze a Nyugatról jött vendégnek is, este a présházban ültek le, ismerkedni, gondolatokat cserélni és megbeszélni a másnapi haditervet. A beszélgetés úgy indult, mint a hasonló beszélgetések, legfeljebb annyival könnyebben, hogy a vendég anyanyelvét többen, nem kevésbé anyanyelvi szinten, bírták az asztaltársaság tagjai közül. Köztük barátom is, aki mint mondtam, egyik első embere a falunak. Később azonban a táj, emlékeket ébresztett a vendégben, az elfogyasztott bortól pedig visszavedlett négy évtized előtti önmagává'. Elmesélte, hogy ő voltaképp ismerős e tájon, még a második világháború egyik legnagyobb magyarországi csatája idejéből. Innen egyenesen szovjet hadifogságba vitt az útja. * Hirtelen oroszra fordította a szót. — Sok évet töltöttem ott, így hát megtanultam a nyelvüket. Kénytelen voltam. — Én nem voltam kénytelen, mégis beszéltem valamelyest — válaszolt az egyik fiatal asztaltárs. — Hallhatta, a maga nyelvén is meg tudom értetni magamat. — Az orosz biztosan kötelező maguknál. — Az r iskolában kötelező, amint néhol a maga nyelve is. Ügy tartjuk, annyival értékesebb egy ember, mennél több nyelvet beszél. — Az elnök úr miért hallgat? — fordult már említett barátom felé, aki a hozzá intézett, de meg nem értett szavakra zavartan, nézet körül. Aztán lefordították neki a kérdést. — Mert én nem tudok oroszul. Sajnálom, mert akkor magával két nyelven is tudnék beszélgetni. — Hogyhogy nem tud, hiszen maguknál minden vezető ember orosz. Döbbent csend. Egy másodpercig zavartan pislognak egymásra a társaság tagjai, aztán kitör a nevetés, amit fellengzősen úgy lehetne nevezni, hogy homéri kacaj. Egyiknek akkora könnyei potyognak, mint egy üveggolyó, másikuk előre dőlvén tenyerével csapkodja a térdét. Pár perc múltán, amikor elhal a nevetés, a vendég érzi, hogy megfagyott körülötte a levegő s szavaival, szándékától eltérően, persona non grata-vá idétlenkedte magát. Nyúlna a pohár után, de keze megáll a félúton, amikor senki se követi a példát. Föláll és motyog va-. lamit arról, hogy fáradt és pihenni tér. Választ nem kap, az ajtóból tétován köszön: — A viszontlátásra. — Isten áldja. Néhány másodperc múltán ismét fölharsan a nevetés, amely elkíséri egészen a völgy aljáig. LETENYEI GYÖRGY Tudósítóink jelentik Dombóvárról „Ki minek mestere” Több sajt készül Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Tolna megyei Tejipari Vállalat dombóvári üzemében naponta 80 ezer liter tejet dolgoznak fel. Egy részét zacskóstejként értékesítik, a többiből pedig sajtot készítenek. Az elmúlt napokban fejeződött be az a bővítési munka, »amely a sajtkészítési kapacitás növelését eredményezte. Az újonnan beállított nagy teljesítményű sajtikészítő kádak lehetővé teszik az 50 százalékos termelésnövekedést. Ezentúl már az öt, egyenként ötezer literes kádban akár 80 mázsa trappista sajtot is készíthetnek a dombóvári üzemben. MAGYARSZÉKI ENDRE vezésében Dombóváron került sor a „Ki minek mestere” versenyére. A résztvevő cukrászoknak a helyi ÁFÉSZ cukrászüzeme biztosította a szükséges feltételeket. A versenyen 4 szövetkezet öt versenyzője indult. Először elméleti felkészülésről tettek tanúbizonyságot. Gyakorlati feladatként alkalmi díszmunka és napi cukrászkészítmény volt a feladat. Az induló fiatalok munkája különböző felkészültségről adott képet. A napi és alkalmi curkászkészítmé- nyeknél túlnyomó többségben a hagyományos formák és díszítések domináltak. Újat Vasi Margit munkája hozott, mely különös elismerést érdemel. A zsűri az értékelés során elmondta, hogy a mai igényeknek megfelelő formáknak, színeknek és díszítéseknek kell érvényesülniük. Értékelése során az 1. helyezést Vasi Margitnak, a szekszárdi SKÁLA cukrászának, a 2. helyezést Pető Lászlónénak ,a dorogi ÁFÉSZ cukrászának, a 3. helyezést ugyancsak a dorogi ÁFÉSZ cukrászának adta. Az 1—3.. helyezett versenyző jutott tovább a területi döntőbe. A verseny célja a különböző helyen dolgozó fiatalok munkájának értékelése és a tapasztalat- csere volt. ÓCSAG ISTVÁNNÉ Fotó: Magyarszéki Endre (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Belkereskedelmi Minisztérium, a KISZ KB, a KPVDSZ, a SZÖVOSZ, az ÁIB közösen meghirdetett pályázati felhívása alapján a Tolna megyei MÉSZÖV szerMár az új kádban készítik a sajtot A győztes alkalmi torta készítőjének kezében Aranyvasárnap: Országszerte minden korábbinál magasabbra szökött az aranyvasárnapi vásárlási láz — ezt bizonyítják az áruházak és kiskereskedelmi vállalatok délutáni gyorsmérlegei. Felbolydult méhkashoz hasonlított a főváros és a megyeközpontok utcaképe. A Budapest környéki településekről, a nagyvárosokat övező községekből több tízezren utaztak vonattal, autóbusszal, gépkocsival a központokba. ügy tűnik, hogy a kisebb forgalomban is tükröződő ezüstvasárnapi szemlélődés, tervezgetés után az utolsó ajándékozási „fel- „ vonásban” már mindenki végére akart jutni kellemes kötelességének. > A legtöbb cikkből gazdag választék, a nyugdíjasokkal, a vállalati központok adminisztratív dolgozóival megerősített eladói gárda állta a vevők rohamát. A TRIÁL játék- és hangszerüzleteiben például minden irodai dolgozó a vasárnapi vártára állt. De szükség is volt rájuk, mert a tavalyinál 25 százalékkal több baba, távirányí- tásos elemes jármű, szórakoztató és ügyességet fejleszt, tő játék kelt el nyitástól zárásig. Ami nagy szó, vasárnap minden nagyobb üzlet kapott az összerakós Legó- játékból, s az ugyancsak keresett portékának számító szánkóból is 4000 darab jutott az eladóterekbe. Sőt helyenként bűvös kockát is vásárolhattak a szerencsésebbek. Az ifjabbak között aratott sikert az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat kedvezménye. A nemzetközi gyermekév alkalmából 450 forintért árusították az egyébként 750 forintba kerülő gyermekórát. Ami a vevőcsalogatót illeti, Tolna megyében a dunaföldvári ÁFÉSZ-áruházban és a bölcskei vegyesruházati boltban vasárnap minden ezer forintnál nagyobb vásárlás után tombolajegyet adtak. December 28-án tartják a sorsolást, amellyel 70 ezer forint értékű holmit, köztük Uranus televízió, asztali rádió és kemping kerékpár jut a boldog nyerteseknek. A szekszárdi Korzó Áruházban 300 forinttal volt olcsóbb a hőgyészi frottírköpeny. Ugyancsak jól jártak a vevők a bonyhádi és a paksi ÁFÉSZ-áruházban, ahol több női és férfi pulóvert adtak 40 százalékkal olcsóbban, a szekszárdi Népbolt áruházaiban pedig néhány női és férfikarórát kínáltak 20—30 százalékos engedménnyel. Rekordforgalomról számoltak be a Centrum áruházakból. Konfekcióáruból, ajándékcikkekből, játékokból, darabárukból és vegyes iparcikkekből a tavalyinál több talált gazdára. Joggal bosz- szankodtak azonban a tartós fogyasztási cikk vásárlásának tervét dédelgetők, hiszen a Centrumban éppúgy, mint a többi fővárosi vagy vidéki áruházban, szakboltban, hiánycikknek számított a színes és fekete-fehér televízió, a mosógép, a centrifuga, s jó néhány más híradás- technikai cikk. A Skálában viszont, ahol egyébként minden korábbi „csúcslistát” átírtak, televíziót, japán rádiót és magnót is találtak a vasárnap vásárlók. Volt Legó, autómodell, kerti grillsütő, zselés szaloncukor s banán is. összesen tizenötmillió forint értékű árut vásárolt a városok népességének is megfelelő 150 ezer látogató, a bejáratnál — a nagy tumultus miatt — némi várakozásra kellett megkérni a frissen érkezőket. Zala megyében több mint 100 áruház, divatüzlet és vegyesbolt a tavalyinál 20 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le, mindenekelőtt ruházati cikkekből és értékesebb lakástextíliákból. A kaposvári Somogy Áruház az ezüstvasárnapi 1 millió 200 ezer forinttal szemben most 1 millió 800 ezer forintos bevétellel zárta a napot. A Hófehérke boltokban a tavalyi aranyvasárnapinál 30, a Szivárvány Áruház egységeiben pedig 20 százalékkal több áru talált gazdára. Belső ellenőrök Vannak foglalkozások, amelyek eleve mélabúval tölltik el művelőiket; aligha hihető, hogy tevékenysége közben derű sugározhat, mondjuk, a temetkezési vállalat alkalmazottjáról, vagy az éppen foglalni készülő végrehajtóról. Ezúttal azonban egy olyan ' foglalkozást próbálunk hozzávetőlegesen körvonalazni, amelynek a mélabú nem szükségszerű szakmai feltétele, mégis: a munka velejárója. A vállalatok belső ellenőreiről van szó. A belső ellenőröket, amint utaltunk rá, az ellenőrzöttek nem fogadják örömmel, s megbízóik sem kedvelik őket különösebben. Pontosabban : a vállalati belső ellenőrzés helye, presztízse, a gazdálkodási folyamatban betöltött helye az, ami ezt a borongást kiváltja. A lényeg persze korántsem e foglalkozási kör pszichológiai állapota — ennél sokkal fontosabb a társadalmi, gazdasági hátrány, amely abból származik, hogy sok helyütt, sőt, túlnyomó- részt, a belső ellenőrt egyfajta fizetett kritikusnak — már-már fizetett ellenfélnek — tekintik a vállalatoknál. Két minisztertanácsi határozat is rögzíti, hogy a vállalat belső ellenőrzését közvetlenül a vezetőnek, az igazgatónak kell irányítania, de sók helyütt a vezető nem tart igényt erre, amit az is tükröz, hogy az ellenőr nem az ő irányításával működik. Másrészt, ha jól meggondoljuk, a belső ellenőr tevékenységéből eleve következik, hogy — ha jól dolgozik — feltárja a belső zavarokat, az előírások, a szabályok megsértését, esetleg jogszabályok be nem tartására, visszaélésekre is fényt deríthet. A gazdaságirányítás módosításakor, 1968-ban alakult ki a vállalati-szövetkezeti belső ellenőrzés mai rendszere, abból az'ésszerű meggondolásból kiindulva, hogy az önállóság, a felelős helyi döntés méltán feltételezi a folyamatos — és Ugyancsak önálló — ellenőrzést, amire a vezető, mintegy saját munkája kontrolljaként is alapozhat. A gyakorlat azonban sok helyütt arra mutat, hogy ha ez a kontroll hibákat tár fel — márpedig éppenséggel nem az éllenőr feladata, hogy folyamatosan jutalmazási javaslatokhoz gyűjtsön anyagot —, akkor munkájára nem tartanak különösebb igényt. Az esetek nagy hányadában ezit nem közük a belső ellenőrrel, mindössze: nem kedvelik. Ami — a vállalati szervezés sajátos nyelvezetén kifejezve — azt jelenti, hogy irányítását szépen-lassan átengedik, mondjuk, a főkönyvelőnek, később a pénzügyi osztályvezetőnek; a fizetésemeléskor sem rá gondolnak elsőként — miért is; hiszen legutóbb is „kiteregette azt a csúnya ügyet”. Az 1980-ban érvénybe lépő szabályozórendszer alighanem minden intelemnél erőteljesebben figyelmezteti majd a vállalatokat a belső ellenőrzés nélkülözhetetlen szerepkörére. Az új árképzési módszerek, a tisztességtelen haszon módosított sza* bályai, a vállalati jövedelemszabályozás feszesebb gazdálkodásra késztető paragrafusai és egész sor más változás arra intenek, hogy most még inkább hasznos, sőt elkerülhetetlen lesz a belső lehetőségek teljesebb feltárása, egyszersmind a belső zavarok elhárítása, a szabálytalanságok megelőzése. S jóllehet, a bonyolultabb gazdasági feltételek nem éppen alkalmasak a derűsebb életszemlélet emlegetésére, ahhoz mégis nagy közérdek fűződik, hogy oldódjék a belső ellenőrök már-már szakmai ártalomnak tűnő borús hangulata. TÁBORI ANDRÁS
