Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
1979. december 2, Képújság 3 Gazdasági és ideoiógai munka Párttaggyűlés az iregszemcsei kutatóintézetben összességében nézve az ötéves munkát, a mérleg pozitív. Ezt állapította "meg a Fodor János párttitkár által elmondott beszámoló, a községi pártvezetőség minősítése, amit Őri Jenőné, a pártvezetőség titkára ismertetett és a vitában felszólaló négy kommunista is az Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutatóintézet pártalapszer- vezetének beszámoló taggyűlésén. Ám részletesen vizsgálva a pártmunka egyes területeit, kiderült, hogy nem mindenütt van ok elégedettségre. Az iregszemcsei kutatóintézet szerepe, jelentősége messze „túlnő” a megye határain tudományos tevékenysége kihat mezőgazdaságunk fejlődésére. Mint a beszámolóból kitűnt, szójából és borsóból három-három, repcéből pedig egy újfajta nyert előzetes elismerést, ez utóbbinak elterjesztése már az elismerés előtt megtörtént, olaja belföldre és exportra is kiválóan alkalmas. Elsőrendű fontosságú az intézet tevékenysége a napraforgó hibridek előállításában. Itt is kiválóak a kutatási eredmények, ezek a közeljövőben realizálódnak. Mindez nem választható el az intézet pártszervezetének, kommunistáinak tevékenységétől. A pártszervezet az intézet kutatási munkáját ellenőrizte, segítette, szóvá- tette a hibákat, javaslatot tett azok kiküszöbölésére. Az intézet tevékenységét elsősorban az „fémjelzi”, hogy milyen kutatási eredményeket tesz a népgazdaság asztalára. Azonban az sem közömbös, hogy hogyan gazdálkodik. A pártszervezet ellenőrző tevékenysége kiterjedt a gazdasági munkára is. Beszámoltatta a gazdasági vezetést a takarékossági intézkedésékről. a kampánymunkákra való felkészülésről-befejezé- séről. Előtérbe került az elmúlt években az ideológiai tevékenység is az alapszervezetben, ennek következtében az intézetben erősödött, széles körben teret hódított a szocialista közszellem. Ennek különböző „megfogható” jelei is vannak, mint a kommunista szombatok, társadalmi munkák, egyéb megnyilvánulások. A beszámolóból és a vitából azonban az is kitűnt, hogy minden területen van még tartalék. Még jobb szervezéssel a kutatómunkán is és az üzemi részen is lehet fokozni az eredményeket. A gazdasági eredményekhez — és a követelményekhez — képest elmaradás van az ideológiai tevékenységben. A szocialista brigádmozgalomban még sok a formális vonás. Az intézet káderpolitikája megfelel az idevonatkozó párthatározatoknak — a tudománypolitikai irányelveknek megfelelően rendszere- * sen kerülnek fiatal kutatók az intézetbe és több éves1 itteni munka után kutatók mennek gyakorlati munkára — ám a tudományos szakemberek politikai képzésénél még sok a hiányosság. A szakmai végzettséget szigorúan megkövetelik, az előírt politikai végzettséget azonban nem. Ezen a jövőben változtatni kell. Szervezeti kérdésnek tűnik, ám az előbbiekkel függ ösz- sze, hogy a pártépítésben nem léptek előre az elmúlt években. Megállapította a beszámoló, hogy a statisztikai szemlélet akadályozta a tagfelvételt, ám a hozzászólók elmondták, hogy e speciális területen nem úgy kell mérni az összetételt, mint „közönséges” üzemben. És nemcsak a vezetőségnek kell foglalkozni a párttaggá neveléssel, hanem feladata ez az alapszervezet tagságának is. Nyilvánvaló, hogy ha erősödik a pártszervezet ideológiai tevékenysége — nagyobb figyelmet fordít a szakemberek politikai képzé- sére-nevelésére. a tagfelvételnél is előbbre léphetnék. Mint az egyik felszólaló megjegyezte, van itt a mérnökök között jó néhány párttagnak való. (J) Levéltári hét Az UNESCO — a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa (ICA) javaslatára — felhívást intézett a világ levéltáraihoz, hogy 1979 végén tartsanak nemzetközi levéltári hetet. Ezt az indokolja, hogy e fontos közgyűjtemények szerepe a nagyközönség előtt kevéssé ismert. Ezen a zártságon. a szakemberek oly módon igyekeznek változtatni, hogy a közművelődési célkitűzésekhez kapcsolódva nagyobb szerepet vállalnak kiadványokban, több segítséget nyújtanak kiállításokhoz és az oktatást is az eddigieknél fokozottabb mértékben támogatják. A megyénk levéltárában folyó ilyen tevékenység olvasóink előtt ismert, sőt lapunk hasábjain hétről hétre egyre ismertebb lesz, hiszen levéltári adatokra támaszkodva jelenik meg minden vasárnap a ..Múltunkból” című Összeállítás. A nemzetközi levéltári hét alkalmából, az elmúlt csütörtökön az ország második legnagyobb ilyen intézményének. Budapest Fővaros Levéltárának főigazgatója, Ság- vári Ágnes tartott sajtótájékoztatót az Ujságírószövet- ségben. A hatalmas közgyűjteményben 14 ezer folyóméter iratanyagot őriznek, sajnos nagyon mostoha körülmények között. Az iratok jelentős részét például a főváros ostroma óta a bazilika pincéjében, ami a maga idején provizóriumnak megfelelt de napjainkra már egyre súlyosabb veszélyekkel fenyeget. (Itt őrzik például Ybl Miklós épülettervező munkájának dokumentumait is.) A levéltár egyre inkább törekszik a gyakorlatiasságra és közhasznúságra. Azt csendes derűvel és némi megdöbbenéssel hallgatták a jelenlévők, hogy látogatói közt mind sűrűbben előfordulnak az úgy látszik újjászületését élő családkutatás megszállottjai. Ennél sokkal fontosabb az a segítség, amit a levéltár a műemlékvédőknek nyújt. Emellett részt vállal évfordulók megrendezésének előkészületeiben, Budafok esetében az ottani gigantikus pincerendszer feltárásában régi térképek segítségével, vagy a János kórház történetének kutatásában, amivel most épp a televízió foglalkozik egy tervezett műsora érdekében. Rendszeresen adnak ki tudományos publikációkat, így épp a levéltári hét alkalmából jelent meg egy testes kötet „Budapest főváros Levéltára közleményei” címmel. Kérdésekre a főigazgató elmondotta, hogy a tíz éve hozott levéltári törvény, európai színvonalú egységes rendszert teremtett. A jövőben eldöntendő a mikrofilmekkel kapcsolatban, hogy azok milyen mértékben tekinthetők hiteleseknek. Ennek épp úgy, mint az anyakönyvek mágnesszalagon való tárolásának — amit nálunk egyelőre tilt a törvény — helykihasználási fontossága is van. ' Mint az egyik felszólaló mondotta, a kultúrkincsek veszendőbe menésének korát éljük. Éppen ezért a fővárosi levéltár, anyagi erőihez mérten, igyekszik megmenteni régi polgárcsaládok és munkásdinasztiák iratanyagát. Mint kutatóbázis a levéltár (és a levéltárak) kiemelkedő fontosságúak. Ezért alaposan fejbe ütötte a hallgatóságot, hogy épp az egyetemistákban igen alacsony a hajlandóság szakdolgozataiknál disszertációiknál az eredeti forrásmunkák igény- bevételére, az elmélyült kutatásra. Befejezésül elmondotta Ságvári Ágnes főigazgató, hogy legnagyobb — előkészületben lévő — vállalkozásuk egy nemzetközi kiadvány, az európai fővárosokról, mely a magyar Corvina és a müncheni Saur Verlag KG közös kiadásában jelenik meg néhány éven belül. ORDAS IVÁN Dombóvár ünnepe (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A KISZ Dombóvár városi Bizottsága a város felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére tegnap, az esti órákban megemlékező ünnepi programot rendezett. A megemlékezés várostörténeti fotókiállítás megnyitásával kezdődött, melyet dr. Szőke Sándor gimnáziumi tanár, Dombóvár város díszpolgára nyitott meg. Ezt. követően Csizmadia Sándor közéleti dalos szórakoztatta az ünnepi nagygyűlésre érkező vendégeket. A színháztermet 19 órára már zsúfolásig megtöltötték — a főleg fiatalokból álló — ünneplők, akiket Vidóczy László, a városi tanács elnöke köszöntött. Emlékeztetett a 35 évvel ezelőtti eseményekre, s elmondta, hogy a felszabadulást követően Dombóvár is bekapcsolódhatott hazánk Vérkeringésébe. Különösen jelentős az a tény, hogy az 1960-as évek végére kialakultak a várossá válás feltételei. Az erőteljes ipar- telepítés megkezdése volt az az ösztönző erő, amely az 1970-ben történt várossá nyilvánítást eredményezte. Az azóta eltelt 10 év teljesen átformálta a város társadalmának szerkezetét és kiváltotta a negyedik ötéves tervben megvalósult fejlesztéseket. A nagy tetszéssel fogadott köszöntést a „Szélkiáltó” együttes műsorai követte, majd a nagygyűlés minden résztvevője kivonult a művelődési otthon előtt álló fel- szabadulási emlékműhöz, ahol KTSZ-lfiatalok égő fáklyákkal álltak díszőrséget. Az emlékmű talapzatán a város párt-, állami és társadalmi szervezetei koszorúi mellé elhelyezték az üzemek, vállalatok küldöttei is a hála és kegyelet koszorúit. A koszorúzási ünnepség után a fiatalok visszamentek a művelődési otthonba, ahol meghallgatták a „Száz fok Celsius” együttes műsorát, majd jó hangulatú diszkóval zárult a nap. MAGYARSZÉKI ENDRE Vasutasnak lenni: szolgálat Az állomásfőnök arra kér: ne nagyon szidjam a vasutat, van őnekik épp elég bajuk. Moldova könyve, az „Akit a mozdony füstje megcsapott” is adott -egy pofont a propagandának. Moldova szerint, aki húsz éve a vasútnál dolgozik, az vagy hülye, vagy megszállott. — Mikor elolvastam azt a néhány sort, mindjárt a tükörbe néztem. Nem éreztem magam hülyének. Megszállottnak? — inkább. Én még csodálni tudok egy új mozdonyt, az állomáson átrohanó szerelvényt, a téli reggelben pöfékelő négyhuszon- négyest. Sajnálom is ezeket a mozdonyokat, jönnek a dízelek, Végképp átveszik a stafétát. * Vajda Gyula, a MÁV béta- •» széki csomópontjának állomásfőnöke nem túl bizakodó: — Azt mondja, úgy hallotta, manapság egyre több fiatal jelentkezik vasutasnak? Hát nem tudom honnan az információ, bár igennel tudnék válaszolni. — Nem igaz a hír? Az állomásfőnök fejét rázza. — Sajnos nem. De győződjön meg, felkísérem az oktatóterembe, ott tanulnak a fiatalok. Odakinn zuhog az eső, a MÁV egyik legújabb szerzeménye a BZ motorvonat — vagy ahogy a vasutasok hívják; a kis Cseh Piroska — éppen elindul Pécs felé. A csomópont modern szociális épülete felé megyünk. — Öltözők, fürdők, konyha, ebédlő, oktatóterem — mutatja sorjában kísérőm a helyiségeket. * Tóth Marianna forgalmi szolgálattevőnek készül, nemsokára vizsgát tesz, aztán Kölesd-Alsótengelic állomáson dolgozik. — Tizenkilenc éves vagyok, a gimit nem akartam befejezni. Édesanyám is itt dolgozik, naponta bejártam hozzá. Ö is mondta; jöjjek ide, a MÁV-íhoz. Egyelőre érdekel is, s azt hiszem én nem szököm meg innen, mint annyian. — Annyian? Ezt hogy érti? — Aki forgalmi szolgálat- tevő akar lenni, hét hónapig gyakornokoskodnia kell. Havi ezerihátszázharminc forintért. Persze nem dolgozik semmit ezért a pénzért, csak tanul. De annak, akinek családja van, egy vagy két gyermeke, ezerhatszázharminc forintból nem tud kijönni. Most ment el nemrégiben egy férfi, úgy gondolom csakis emiatt. — Mit kell megtanulni a hét hónap alatt? — Tanulni csak három hónapig kell, utána már dolgozunk. Hét hónap múlva vizsgázunk. Ha valaki úgy érzi, hamar elsajátította az anyagot, vizsgázhat előbb is. Mindent meg kell tanulni, ami egy ilyen komoly feladat ellátásához kell. Rácz István villanyszerelő: — Villanyszerelő vagyok, s azt hiszem az is ma'radok. Úgy gondoltam korábban; váltókezelő leszek. De nem, nem tudom Végigkínlódni, még ezt .a rövid időt sem. Két gyerekem van, kell minden fillér otthon. Maradok a szakmámban, de nem megyek el a MÁV-tól. Suszter Éva jegykezelőnek készül, neki csak három hónap a tanulmányi ideje. — Kétszer nem sikerült. Most talán. Hőgyészen nőttem fel, állami gondozásban. Úgy gondolom, itt jó helyem lesz. Keresni is lehet szépen, ha minden igaz, akár négyezer forintot is. — Azt tudja már, hogy melyik vonalat járja majd? — Persze. A pécsit és a budapestit. — Nem fél, attól, hogy karácsonykor is, szilveszterkor is szolgálatba kell menni? — Egy csöppet sem. Nekem a karácsony is, a szilveszter is ugyanolyan nap, mint a többi. Megszoktam. Azt hiszem, menni fog. És szeretek utazni. * . Nagy plakát a falon: „Fiatalok! Vár a vasút, hív a MÁV.” — Mondja, főnök elvtárs, ’ nem ott kell a hibát keresni, hogy ezekben a propagandákban túlságosan rózsaszínre festik a vásutaséletet, s később, amikor a fiatalok rádöbbennek ^ valóságra, csalódottan kérik a munkakönyvüket ? — Nem hinném. A propaganda a valóságot tünteti fel. No, persze, nem a hófúvást mutatjuk, de ott van a képeken a munkák nehezebb része is. Minden évben olyan itt dolgozó fiatalokkal megyünk ki az iskolákhoz, akik nemrég kerültek ki az iskolapadiból. Levetítjük a MÁV életéről szóló filmet, megpróbáljuk elmesélni, milyen körülmények között dolgozunk. S mégis. Nézze meg, kigyűjtöttem két évre Visz- szamenőleg, hány fiatal kopogtatott nálam állásügyben, s közülük hányán jöttek a munkakönyvért. Nyújtja a papirost. Hetvennyolcban négyen jöttek, s hárman mentek. Hetvenkilencben hét jelentkezőből hatan hagyták itt a vasutat. Töprengek, vajon mi az, amiért nem a legkedveltebb munkahelyek közé tartozik a vasút. — A vasút nem munkahely, hanem szolgálat — mondja Vajda Gyula. Itt nem ismerünk se istent, se Máriát. Hallott már olyat, hogy a hangosbemondó vasárnap reggel bemondta volna: — A féltízes személy- vonat nem indul, mert a fűtő otthon maradt? Ugye, nem. No látja, ez itt az egyik bökkenő. Igaz, megjár a pihenő, négy nap havonta, s ebből egynek vasárnapnak kell lennie. De a szolgálat az szolgálat szombaton is, karácsonykor is... sárközi János Fotó: Bakó Jenő A BZ motorvonat, a kis Cseh Piroska elindul Pécs felé A csomópont oktatóterme
