Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-13 / 265. szám

2 Képújság 1979. november 13. Zsákutcában az amerikai túszok ügye Az iráni diákok megerősítették, hogy túszaikat akkor sem engedik el, ha a volt sah New York-ból egy másik ország­ba távozik. Miközben Teheránban mintegy ötszáz muzulmán diák megszállva tartja az amerikai nagykövetséget, az Egyesült Államok abban re­ménykedik, hogy a túszok ki­szabadítását célzó nemzetkö­zi erőfeszítések sikerrel jár­nak. Ugyanakkor a szemben­álló felek álláspontjában nem történt közeledés. Khomeini ajatollah és az akciót kilenc nappal ezelőtt végrehajtó diákok ugyanis ragaszkod­nak az Egyesült Államokban gyógykezelt, megbuktatott sah kiadatásához, Washing­ton azonban ismételten le­szögezte, hogy erre nem haj­landó. A Fehér Ház ugyan­akkor megerősítette azt is, hogy továbbra is kizárja a katonai erő alkalmazását a túszok kiszabadítására, s el­sődleges céljának a fogva tartottak biztonságának sza­vatolását tekinti. A teheráni rádió bejelen­tette: Khomeini ajatollah úgy döntött, hogy pihenés céljából egy hétre Qumba visszavonul az ügyek intézé­sétől. Iráni hivatalos szemé­lyiségek rámutatnak arra, hogy Khomeini nem akarja megvitatni külföldi szemé­lyekkel az amerikai nagykö­vetség elfoglalásának ügyét. Az épületet megszállva tar­tó muzulmán diákok hétfőn ötnapos éhségsztrájkot kezd­tek a sah kiadatását célzó követelésük alátámasztására és az Iránnal szembeni ame­rikai politika elítélésének demonstrálására. Egyidejűleg ismételten hangoztatták: nem érik be azzal, hogy a sah egyszerűen csak az Egyesült Államokból távozzon, mert — mint közölték —, Reza Pahlavinak Teheránban kell felelnie bűneiért. Carter elnök elrendelte mindazoknak az iráni diá­koknak a kiutasítását az Egyesült Államokból, akik­nek tartózkodási engedélye az amerikai bevándorlási törvé­nyek szerint rendezetlen. Ár- és béremelések Bulgáriában Bulgáriában vasárnap este átfogó bérrendezési és szá­mos árucsoportra kiterjedő áremelési programot jelen­tettek be. A határozat értelmében no­vember 12-től emelkedik a kenyér, a tej, a különböző tejtermékek, a sertés-, a ba­romfi- és a marhahús, vala­mint különböző egyéb hen­tesáruk, a cukor, a rizs, az étolaj, a különböző zöldség- és gyümölcskonzervek, kom­potok, továbbá a szeszes ita­lok ára. Az áremelés mérté­ke az egyes élelmiszerfajták­nál különböző, a szeszes ita­loknál tálagosan 45 százalék. Ugyancsak november 12-től változik több építőanyag ára is. Ak áremelés mértéke itt átlagosan 40 százalék. December 1-től emelkedik az áramszolglátatási és a fű­tési díjszabás, a meleg víz, a barnaszén és a brikett ára. 1980. január 1-től drágább lesz a postai díjszabás, és emelik egyes sajtótermékek árát. A mozi- és színházje­gyek ára idén december 1-től emelkedik. Az áremelések negatív ha­tásának ellensúlyozására a határozat előírja a bérek és a különböző szociális juttatá­sok jelentős, átlagosan 25— 30 százalékos emelését. A minimumbér az eddigi 80 le- váról 100 levára, a kezdő diplomás szakemberek alap­fizetése egyes kategóriákban az eddigi 105 leváról 155 le­vára, más kategóriákban az eddigi 92 leváról 135 levára emelkedik. Lényegesen ma­gasabb lesz a családi pótlék (egy gyermek esetén az ed­digi 5 leva helyett 15 leva, két gyermek esetén az eddigi 20 leva helyett, 40 leva, há­rom gyermek esetén az ed­digi 55 leva helyett 85 leva), az egyetemisták ösztöndíja és a nyugdíj. Bevezetnek több új szociális juttatást is. A három éven aluli gyermeket nevelő anyák a családi pótlé­kon és egyéb, eddig is folyó­sított segélyen kívül havonta tíz leva pótsegélyt kapnak, s ugyancsak havi tíz leva ösz­töndíjat kap minden, 16. élet­évét betöltő diák, aki eddig valamilyen okból semmilyen ösztöndíjat nem kapott. Bulgária Tizenhárom évszázad A történelem sokszor megforgatta a világ népeit Egyeseket magasba emelt, majd később szinte nyomtalanul elsüllyesz­tett; másokat igába hajtott és megpróbált letörölni je planétá­ról. Ez utóbbiban nekünk, magyaroknak is volt részünk, a 150 évig tartó török uralom alatt, de háromszor is hosszabb az az idő, ami a bolgároknak jutott ebből. Ott ugyanis kereken ötszáz évre nyúlt az oszmán fennhatóság. Alig száz éve, hogy felszabadultak. Bulgáriában járva még szinte lépten-nyomon találkozhatunk az emlékeivel, főleg a szabadságot hozó orosz- török háború tárgyi bizonyítékaival. Megható tisztelet övezi e kor hőseit, s mindazt, ami rájuk emlékeztet. ötszáz év! Tucatnyi gene­ráció váltotta egymást. A mohamedán papság szóval, a „fényes porta” ravaszsággal, a helytartók nem ritkán ba­kókkal próbálták meg a bol­gár nép szellemi és fizikai megsemmisítését. Mindhiába. A Balkán zord hegyei közt az elképzelhetetlen nyomorú falvak viskóiban élt a nyelv, élt a remény. Őrizték a múl­tat, titokban apáról fiúra hagyták az emlékeket. Közte azt, hogy 681-ben a Balkán félszigeten jött létre a bol­gár állam. Igen. Bulgária 1981-ben — alig két év múlva — ünnepli az államalapítás ezerhárom- századik évfordulóját. Szófia hangulatos, régi villanegyedének egyik frissen tatarozott épületében már megkezdte munkáját az a neves közéleti emberekből álló társadalmi bizottság, amelynek történész profesz- szor titkára fogadta a bolgár külügyminisztérium vendé­geiként ott-tartózkodó magyar újságírókat. — Világtörténelmi ritka­ság — mondta —, hogy az új állam nem hódítás révén szerzett, idegen földön jött létre, hanem három nép szö­vetségi alapon alakította meg. Szlávok, óbolgárok és trákok fogtak össze, hogy megállítsák a közös ellenség, a bizánciak terjeszkedését. Közülük legrégebbi a trák csoport volt, akiknek azelőtt a fejlett anyagi és szellemi kultúrájuk ellenére sem sike­rült önálló államot alapíta­ni, jóllehet a mai Plovdiv és Drinápoly között jelentős te­rületük is volt. Hasonlóan nem sikerült központi hatal­mat létrehozni annak a déli szláv csoportnak sem, amely a VI—VII. században a Bal­kán félszigeten telepedett le. Az államalapítás harmadik komponense a mai Szovjet­unió déli részéről — a ma­gyarság történelmében is fontos szerepet játszó — Le- védiából érkezett. A monda szerint az utolsó nagy óbol­gár fejedelem halála után a 7 fia nem fogadta meg az apa tanácsát, miszerint: hét nyílvesszőt egyenként, köny- nyedén el lehet törni, de együtt lehetetlen. A fiúk nem fogtak össze, ezért rövidesen menekülniük kellett a kazá­rok elől. Az államalapításban részt vevő szlávok és trákok is, elismerve — és átvéve — a lovasságra épülő bolgár ka­tonai vezetés korszerűségét, Bulgáriának nevezik az új hazát, jóllehet az erős szlá- vosodás már akkor is érez­hető volt, olyannyira, hogy a X. században a lakosságot alapvetően ők alkották. A mai bolgár nyelvben alig 10 szó ered az óbolgárból és alig több a trákból. Egyéb­ként a X. században, Nagy Szimeon uralkodása idején gri el fejlődésének csúcsát, Ä bolgár kultúra arany szá­zadának nevezik. Területét a tehetséges hadvezér, a kiváló diplomata, II. Iván Ászén cár növeli legnagyobbra, egyebek között IV. Béla, magyar ki­rály Anna nevű lányával kö­tött házassága révén, amikor- is a hozományba a mai Belgrád is beletartozott. Bulgária — geopolitikai helyzete miatt — a XIV. szá­zadban a mind erőteljeseb­ben fejlődő oszmán bi­rodalomnak az útjába került, és két csata fél évezredre el­döntötte a sorsát. Megkezdő­dött az ötszázéves, tervszerű megsemmisítési folyamat, de egyszersmind az ötszázéves öntudatőrző, önálló állami vágyat ébren tartó ellenállás is. A tervszerű megsemmisí­tést három dolog jellemzi: az őslakosság széttelepítése a szultán birodalmának min­den sarkába: a fizikai meg­semmisítés és a genocit. A janicsárok zöme bolgár volt, hiszen a véradóba ötévenként elvitték a fiúgyerekeket. A meg-megújuló, erőszakos hit­PANORÁMA Egy genfi konferencia Hétfő esti kommentárunk. A svájci konferenciavárosban hétfőn összeült a Namíbia jövőjével foglalkozó nemzetközi konferencia. A tanácskozás az ENSZ égisze alatt, dr. Kurt Waldheim főtitkár javaslata alapján kezdődött meg; a téma a világszervezet történetének egyik legrégibb, szüntelenül visszatérő kérdése. Több mint egy évtizede szinte nincs közgyűlési ülésszak, »melyen ne hoztak volna érvényes határozatot arról, hogy Namíbia, vagyis Délnyugat-Afriká helyzete tarthatatlan, hogy ezt a hatalmas földdarabot a pretoriai rezsim teljesen jogtalanul tartja ka­tonai megszállása alatt és kezeli gyarmataként. Namíbia területe csaknem tíz magyarországnyi, lakosai­nak száma viszont csupán egymillió körül lehet. Lehet, mond­juk, mert megbízható népszámlálási adatok csak a lakosság elenyésző kisebbségét jelentő fehér — elsősorban német szár­mazású — népcsoportról vannak. Az ásványi kincsekben mérhetetlenül gazdag területen változatlan a fajüldöző politika. A központi és a helyi-vezetés nem ritkán a hitleri birodalomból idemenekült háborús bű­nösök kezében van. (Windhoekban, a fővárosban nem ritkák a Göringstrasséhoz hasonló utcanevek.) ■* A Délnyugat-afrikai Felszabadítási Front (nevének an­gol nyelvű rövidítése: SWAPO) nemcsak politikai, hanem egyre erősödő fegyveres harcot is folytat az elnyomók ellen, de — elsősorban a NATO-h'atalmak alig titkolt segítsége miatt — a gyarmatosítók egyelőre tartják magukat. A mostani genfi konferencia egyik konkrét témája: öt­ven kilométer széles és ezer (!) kilométer hosszú demilitári- zált övezet létrehozása, részben az angolai határ mentén. Az indítványt még a néhai Neto angolai elnök tette. Neki is, mai utódainak is sokszor kellett szembenézniük Namíbia irányá­ból dél-afrikai szárazföldi és légitámadással. Legutóbb né­hány nappal ezelőtt követelt számos halálos áldozatot ilyen barbár akció. A fegyvermentes övezet a probléma lényegét természe­tesen nem érinti. De a pretoriai magatartásra éppen az a jellemző, hogy még egy ilyen nagyon korlátozott célú tanács­kozásra is vonakodik elmenni. Talán nem utolsósorban azért, mert a Genfben magát képviseltető öt nyugati hatalom (USA, Anglia, NSZK, Kanada, Franciaország) között akad olyan, amely sokkal többet törődik Pretoria érdekeivel, mint az elnyomott namíbiai nép jövőjével. HARMAT ENDRE Magyar sehszlovák kulturális tárgyalások Aczél Györgynek a Minisz­tertanács elnökhelyettesének meghívására hétfőn cseh­szlovák küldöttség érkezett hazánkba Matej Lucannak, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság miniszterelnök-he- lyetesének vezetésével. Az Országházban megkez­dődtek a hivatalos tárgya­lások. A tárgyaló partnerek tájékoztatták egymást a két ország kulturális, oktatási, tudományos és egészségügyi helyzetéről, véleményt cse­réltek e területek irányításá­nak tapasztalatairól, idősze­rű kérdéseiről. Értékelték kétoldalú kulturális, oktatási tudományos és egészségügyi kapcsolatainkat, valamint a magyar—csehszlovák oktatá­si és kulturális munkabizott- sá tevékenységét. Szófia központja 1979-ben BUDAPEST Mongol küldöttség érkezett hétfőn Budapestre a magyar —mongol gazdasági és mű­szaki tudományos együttmű­ködési kormányközi bizott­ság XIII. ülésszakára. A de­legációt Tumenbajarin Rag- csa, a Mongol Népköztársa­ság Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a bizottság mongol tagozatának elnöke vezeti. A küldöttséget a Fe­rihegyi repülőtéren Borbán- di János miniszterelnök-he­lyettes, a bizottság magyar tagozatának elnöke fogadta. Jelen volt Donojn Purev, Mongólia budapesti nagykö­vete. MOSZKVA Moszkvában hétfőn plená­ris ülést tartottak a szovjet —kínai tárgyalásokon részt­vevő küldöttségek. ADISZ ABEBA Hétfőn délelőtt Erich Ho- neckernek, a NSZEP KB fő­titkárának, az NDK Államta­nácsa elnökének vezetésével hivatalos, baráti látogatásra Addisz Abebába érkezett az NDK párt- és állami delegá­ciója. Az etiópjai főváros repülőterén a küldöttség ün­nepélyes fogadására megje­lent Mengisztu Hailé Mariam, az ideiglenes ka­tonai kormányzótanács és a minisztertanács elnöke, az országos forradalmi operatív parancsnokság vezetője és ott voltak az etiópiai kor­mány tagjai is. HANOI A Kambodzsai Népköztár­saság érvénytelennek tekinti az ENSZ-közgyűlés hétfőn kezdődő vitáját „kambodzsai problémáról” és semmisnek minden ott elfogadandó ha­tározatot, mert beleegyezé­sére és képviselőjének jelen­léte nélkül rendezik azt. Ezt tartalmazza a Phnom Penh- ben nyilvánosságra hozott külügyminisztériumi nyilat­kozat, amely az ENSZ-vitát az ország belügyeibe való durva beavatkozásnak minő­síti. térítés, az elhurcolás elől tö­meges emigrációval, menekü­léssel védekeztek. Az emigráció egyik célja Moldávia, vagy éppen Ma­gyarország volt. A múlt században Vaszil Levszkij ismerte fel, hogy az ösztönös ellenállás szülte, egyéni bosszú, de még a kis csoportokra épülő csetnik- taktika seim léphet túl a könnyen felszámolható össze­esküvés határain, ezért hozzá­kezdett az ellenállás tudatos szervezéséhez, öt elfogták, és 1873-ban ki is végezték ugyan, de a megindult erjedés vé­gül is 1876 áprilisában fel­keléshez vezetett. A török bosszú: mérhetetlen véreng­zés. Ám két év múlva az oroszok óriási véráldozattal kivívott győzelme már vissza­adta az ország függetlenségét. Mielőtt a mai Bulgáriába érnénk, kérem, álljunk meg egy rövid időre a múlt és je­len határán, menjünk a Ple- veni Panorámához. Egészen pontosan: menjünk fel a pleveni diorámához. Ezt a ma 130 ezer lakosú megye­székhelyet, egy sok vérrel ön­tözött domb őrzi. E dombon állt — Oszmán pasa vezérle­te alatt — a 40 ezres török helyőrség vára 1877 augusz­tus közepéig. És itt áll most a nemzeti összefogással épült monumentális dioráma. A kör alakú épület emeletnyi magasságáig az orosz—török háború eseményeit idéző fest­mények kísérik az látogatót. Ott azonban egy elementáris erő átrántja a történelmi sorsforduló legizgalmasabb pillanataiba. A csatatér kel­lős közepében találja magát. Ott áll a valóságos futóárok szélén, karnyújtásnyira az el­dobott puskától, a kiürült lő­szeresládától, a törött kerekű trénkocsitól, a tépett ruhás orosz katonától; a futóárok megtörésénél elesett török harcos poros bakancsú lába látszik. És távolabb, körben mindenhol zajlik a csata. Pattanásig feszült izmú lovak­nak segítenek az ágyút von­tató tüzérek, s ott távol, a túlsó hegy lábánál, porfelhő­be vesznek a kézi tusát vívó harcosok. Az ágyúk százai, puskák ezrei ontják a halált. Tízezrek vívják élet-halál harcukat. A tét óriási. A győztes hábo­rút nyer. A helyi lakosság támogatását élvező, magasan képzett tisztek irányítása alatt álló orosz sereg lassan összeroppantja a török erőt. A sebesült Oszmán pasa hiá­ba próbálja orvosára támasz­kodva kivágni magát a gyű­rűből. Ott, a távolban, jól látható hídon fogságba esik. „Pleven oroszlánjának” bá­torságát a nemes lelkű le­győzője kardjának vissza­adásával ismeri el. 40 ezer halott övezte a sáncokat, oro­szok, románok, törökök. Nézzük a csatát és észre­vesszük; az elénk táruló kép­nek csupán a felénk eső 10— 21 métere valós, tárgyi, a folytatása a három dimen­zióból mesterien átvezetett festmény. Tökéletes alkotás, olyannyira, hogy csupán az idegenvezető szavai nyomán vesszük észre: a trénkocsi egyik fele már a festő mun­kája. Kijőve, az épület előtt meg kell állni. A táj valóság. Ugyanaz, amit bent láttunk. A város mérete azonban más. Közel tízszer annyian lakják, mint a csata idején. A mai életről álljon itt a megyei pártbizottság ideológiai titká­rának néhány mondata: — Gépiparunk a nulláról indult, ma a termelési érté­künk 24 százalékát teszi ki. Mezőgazdaságunk jellemzője a szarvasmarha-tenyésztés. Egyik gazdaságunkban 20 ezer hízó állatot 20 ember gondoz. És még valami, ami­re külön büszkék vagyunk: a mi városunk kapta meg először, és mindeddig egyedül a nem szovjet városok közül, a „Népek barátságáért” ki­tüntetést. Igen, a dinamikus fejlődés, az ország és lakóinak gyara-

Next

/
Thumbnails
Contents