Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-13 / 265. szám

2 Képújság

1979. november 13.

Zsákutcában az amerikai túszok ügye

Az iráni diákok megerősítették, hogy túszaikat akkor sem engedik el, ha a volt sah New York-ból egy másik országba távozik.

Miközben Teheránban mintegy ötszáz muzulmán diák megszállva tartja az amerikai nagykövetséget, az Egyesült Államok abban reménykedik, hogy a túszok kiszabadítását célzó nemzetközi erőfeszítések sikerrel járnak. Ugyanakkor a szembenálló felek álláspontjában nem történt közeledés. Khomeini ajatollah és az akciót kilenc nappal ezelőtt végrehajtó diákok ugyanis ragaszkodnak az Egyesült Államokban gyógykezelt, megbuktatott sah kiadatásához, Washington azonban ismételten leszögezte, hogy erre nem hajlandó. A Fehér Ház ugyanakkor megerősítette azt is, hogy továbbra is kizárja a katonai erő alkalmazását a túszok kiszabadítására, s elsődleges céljának a fogva tartottak biztonságának szavatolását tekinti.

A teheráni rádió bejelentette: Khomeini ajatollah

úgy döntött, hogy pihenés céljából egy hétre Qumba visszavonul az ügyek intézésétől. Iráni hivatalos személyiségek rámutatnak arra, hogy Khomeini nem akarja megvitatni külföldi személyekkel az amerikai nagykövetség elfoglalásának ügyét.

Az épületet megszállva tartó muzulmán diákok hétfőn ötnapos éhségsztrájkot kezdtek a sah kiadatását célzó követelésük alátámasztására és az Iránnal szembeni amerikai politika elítélésének demonstrálására. Egyidejűleg ismételten hangoztatták: nem érik be azzal, hogy a sah egyszerűen csak az Egyesült

Államokból távozzon, mert — mint közölték —, Reza Pahlavinak Teheránban kell felelnie bűneiért.

Carter elnök elrendelte mindazoknak az iráni diákoknak a kiutasítását az Egyesült Államokból, akiknek tartózkodási engedélye az amerikai bevándorlási törvények szerint rendezetlen.

Ár- és béremelések Bulgáriában

Bulgáriában vasárnap este átfogó bérrendezési és számos árucsoportra kiterjedő áremelési programot jelentettek be.

A határozat értelmében november 12-től emelkedik a kenyér, a tej, a különböző tejtermékek, a sertés-, a baromfi- és a marhahús, valamint különböző egyéb hentesáruk, a cukor, a rizs, az étolaj, a különböző zöldség- és gyümölcskonzervek, kompotok, továbbá a szeszes italok ára. Az áremelés mértéke az egyes élelmiszerfajtáknál különböző, a szeszes italoknál tálagosan 45 százalék. Ugyancsak november 12-től változik több építőanyag ára

is. Ak áremelés mértéke itt átlagosan 40 százalék.

December 1-től emelkedik az áramszolglátatási és a fűtési díjszabás, a meleg víz, a barnaszén és a brikett ára. 1980. január 1-től drágább lesz a postai díjszabás, és emelik egyes sajtótermékek árát. A mozi- és színházjegyek ára idén december 1-től emelkedik.

Az áremelések negatív hatásának ellensúlyozására a határozat előírja a bérek és a különböző szociális juttatások jelentős, átlagosan 25— 30 százalékos emelését. A minimumbér az eddigi 80 le- váról 100 levára, a kezdő diplomás szakemberek alapfizetése egyes kategóriákban az eddigi 105 leváról 155 levára, más kategóriákban az eddigi 92 leváról 135 levára emelkedik. Lényegesen magasabb lesz a családi pótlék (egy gyermek esetén az eddigi 5 leva helyett 15 leva, két gyermek esetén az eddigi 20 leva helyett, 40 leva, három gyermek esetén az eddigi 55 leva helyett 85 leva), az egyetemisták ösztöndíja és a nyugdíj. Bevezetnek több új szociális juttatást is. A három éven aluli gyermeket nevelő anyák a családi pótlékon és egyéb, eddig is folyósított segélyen kívül havonta tíz leva pótsegélyt kapnak, s ugyancsak havi tíz leva ösztöndíjat kap minden, 16. életévét betöltő diák, aki eddig valamilyen okból semmilyen ösztöndíjat nem kapott.

Bulgária

Tizenhárom évszázad

A történelem sokszor megforgatta a világ népeit Egyeseket magasba emelt, majd később szinte nyomtalanul elsüllyesztett; másokat igába hajtott és megpróbált letörölni je planétáról. Ez utóbbiban nekünk, magyaroknak is volt részünk, a 150 évig tartó török uralom alatt, de háromszor is hosszabb az az idő, ami a bolgároknak jutott ebből. Ott ugyanis kereken ötszáz évre nyúlt az oszmán fennhatóság. Alig száz éve, hogy felszabadultak. Bulgáriában járva még szinte lépten-nyomon találkozhatunk az emlékeivel, főleg a szabadságot hozó orosz- török háború tárgyi bizonyítékaival. Megható tisztelet övezi e kor hőseit, s mindazt, ami rájuk emlékeztet.

ötszáz év! Tucatnyi generáció váltotta egymást. A mohamedán papság szóval, a „fényes porta” ravaszsággal, a helytartók nem ritkán bakókkal próbálták meg a bolgár nép szellemi és fizikai megsemmisítését. Mindhiába. A Balkán zord hegyei közt az elképzelhetetlen nyomorú falvak viskóiban élt a nyelv, élt a remény. Őrizték a múltat, titokban apáról fiúra hagyták az emlékeket. Közte azt, hogy 681-ben a Balkán félszigeten jött létre a bolgár állam.

Igen. Bulgária 1981-ben — alig két év múlva — ünnepli az államalapítás ezerhárom- századik évfordulóját.

Szófia hangulatos, régi villanegyedének egyik frissen tatarozott épületében már megkezdte munkáját az a neves közéleti emberekből álló társadalmi bizottság, amelynek történész profesz- szor titkára fogadta a bolgár külügyminisztérium vendégeiként ott-tartózkodó magyar újságírókat.

— Világtörténelmi ritkaság — mondta —, hogy az új állam nem hódítás révén szerzett, idegen földön jött

létre, hanem három nép szövetségi alapon alakította meg. Szlávok, óbolgárok és trákok fogtak össze, hogy megállítsák a közös ellenség, a bizánciak terjeszkedését.

Közülük legrégebbi a trák csoport volt, akiknek azelőtt a fejlett anyagi és szellemi kultúrájuk ellenére sem sikerült önálló államot alapítani, jóllehet a mai Plovdiv és Drinápoly között jelentős területük is volt. Hasonlóan nem sikerült központi hatalmat létrehozni annak a déli szláv csoportnak sem, amely a VI—VII. században a Balkán félszigeten telepedett le.

Az államalapítás harmadik komponense a mai Szovjetunió déli részéről — a magyarság történelmében is fontos szerepet játszó — Le- védiából érkezett. A monda szerint az utolsó nagy óbolgár fejedelem halála után a 7 fia nem fogadta meg az apa tanácsát, miszerint: hét nyílvesszőt egyenként, köny- nyedén el lehet törni, de együtt lehetetlen. A fiúk nem fogtak össze, ezért rövidesen menekülniük kellett a kazárok elől.

Az államalapításban részt vevő szlávok és trákok is, elismerve — és átvéve — a lovasságra épülő bolgár katonai vezetés korszerűségét, Bulgáriának nevezik az új hazát, jóllehet az erős szlá- vosodás már akkor is érezhető volt, olyannyira, hogy a X. században a lakosságot alapvetően ők alkották. A mai bolgár nyelvben alig 10 szó ered az óbolgárból és alig több a trákból. Egyébként a X. században, Nagy Szimeon uralkodása idején gri el fejlődésének csúcsát, Ä bolgár kultúra arany századának nevezik. Területét a tehetséges hadvezér, a kiváló diplomata, II. Iván Ászén cár növeli legnagyobbra, egyebek között IV. Béla, magyar király Anna nevű lányával kötött házassága révén, amikor- is a hozományba a mai Belgrád is beletartozott.

Bulgária — geopolitikai helyzete miatt — a XIV. században a mind erőteljesebben fejlődő oszmán birodalomnak az útjába került, és két csata fél évezredre eldöntötte a sorsát. Megkezdődött az ötszázéves, tervszerű megsemmisítési folyamat, de egyszersmind az ötszázéves öntudatőrző, önálló állami vágyat ébren tartó ellenállás is.

A tervszerű megsemmisítést három dolog jellemzi: az őslakosság széttelepítése a szultán birodalmának minden sarkába: a fizikai megsemmisítés és a genocit. A janicsárok zöme bolgár volt, hiszen a véradóba ötévenként elvitték a fiúgyerekeket. A meg-megújuló, erőszakos hitPANORÁMA

Egy genfi konferencia

Hétfő esti kommentárunk.

A svájci konferenciavárosban hétfőn összeült a Namíbia jövőjével foglalkozó nemzetközi konferencia. A tanácskozás az ENSZ égisze alatt, dr. Kurt Waldheim főtitkár javaslata alapján kezdődött meg; a téma a világszervezet történetének egyik legrégibb, szüntelenül visszatérő kérdése. Több mint egy évtizede szinte nincs közgyűlési ülésszak, »melyen ne hoztak volna érvényes határozatot arról, hogy Namíbia, vagyis Délnyugat-Afriká helyzete tarthatatlan, hogy ezt a hatalmas földdarabot a pretoriai rezsim teljesen jogtalanul tartja katonai megszállása alatt és kezeli gyarmataként.

Namíbia területe csaknem tíz magyarországnyi, lakosainak száma viszont csupán egymillió körül lehet. Lehet, mondjuk, mert megbízható népszámlálási adatok csak a lakosság elenyésző kisebbségét jelentő fehér — elsősorban német származású — népcsoportról vannak.

Az ásványi kincsekben mérhetetlenül gazdag területen változatlan a fajüldöző politika. A központi és a helyi-vezetés nem ritkán a hitleri birodalomból idemenekült háborús bűnösök kezében van. (Windhoekban, a fővárosban nem ritkák a Göringstrasséhoz hasonló utcanevek.) ■*

A Délnyugat-afrikai Felszabadítási Front (nevének angol nyelvű rövidítése: SWAPO) nemcsak politikai, hanem egyre erősödő fegyveres harcot is folytat az elnyomók ellen, de — elsősorban a NATO-h'atalmak alig titkolt segítsége miatt — a gyarmatosítók egyelőre tartják magukat.

A mostani genfi konferencia egyik konkrét témája: ötven kilométer széles és ezer (!) kilométer hosszú demilitári- zált övezet létrehozása, részben az angolai határ mentén. Az indítványt még a néhai Neto angolai elnök tette. Neki is, mai utódainak is sokszor kellett szembenézniük Namíbia irányából dél-afrikai szárazföldi és légitámadással. Legutóbb néhány nappal ezelőtt követelt számos halálos áldozatot ilyen barbár akció.

A fegyvermentes övezet a probléma lényegét természetesen nem érinti. De a pretoriai magatartásra éppen az a jellemző, hogy még egy ilyen nagyon korlátozott célú tanácskozásra is vonakodik elmenni. Talán nem utolsósorban azért, mert a Genfben magát képviseltető öt nyugati hatalom (USA, Anglia, NSZK, Kanada, Franciaország) között akad olyan, amely sokkal többet törődik Pretoria érdekeivel, mint az elnyomott namíbiai nép jövőjével.

HARMAT ENDRE

Magyar

sehszlovák kulturális tárgyalások

Aczél Györgynek a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására hétfőn csehszlovák küldöttség érkezett hazánkba Matej Lucannak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnök-he- lyetesének vezetésével.

Az Országházban megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. A tárgyaló partnerek tájékoztatták egymást a két

ország kulturális, oktatási, tudományos és egészségügyi helyzetéről, véleményt cseréltek e területek irányításának tapasztalatairól, időszerű kérdéseiről. Értékelték kétoldalú kulturális, oktatási tudományos és egészségügyi kapcsolatainkat, valamint a magyar—csehszlovák oktatási és kulturális munkabizott- sá tevékenységét.

Szófia központja 1979-ben

BUDAPEST

Mongol küldöttség érkezett hétfőn Budapestre a magyar —mongol gazdasági és műszaki tudományos együttműködési kormányközi bizottság XIII. ülésszakára. A delegációt Tumenbajarin Rag- csa, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a bizottság mongol tagozatának elnöke vezeti. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Borbán- di János miniszterelnök-helyettes, a bizottság magyar tagozatának elnöke fogadta. Jelen volt Donojn Purev, Mongólia budapesti nagykövete.

MOSZKVA

Moszkvában hétfőn plenáris ülést tartottak a szovjet —kínai tárgyalásokon résztvevő küldöttségek.

ADISZ ABEBA

Hétfőn délelőtt Erich Ho- neckernek, a NSZEP KB főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének vezetésével hivatalos, baráti látogatásra Addisz Abebába érkezett az NDK párt- és állami delegációja. Az etiópjai főváros repülőterén a küldöttség ünnepélyes fogadására megjelent Mengisztu Hailé Mariam, az ideiglenes katonai kormányzótanács és a minisztertanács elnöke, az országos forradalmi operatív parancsnokság vezetője és ott voltak az etiópiai kormány tagjai is.

HANOI

A Kambodzsai Népköztársaság érvénytelennek tekinti az ENSZ-közgyűlés hétfőn kezdődő vitáját „kambodzsai problémáról” és semmisnek minden ott elfogadandó határozatot, mert beleegyezésére és képviselőjének jelenléte nélkül rendezik azt. Ezt tartalmazza a Phnom Penh- ben nyilvánosságra hozott külügyminisztériumi nyilatkozat, amely az ENSZ-vitát az ország belügyeibe való durva beavatkozásnak minősíti.

térítés, az elhurcolás elől tömeges emigrációval, meneküléssel védekeztek.

Az emigráció egyik célja Moldávia, vagy éppen Magyarország volt.

A múlt században Vaszil Levszkij ismerte fel, hogy az ösztönös ellenállás szülte, egyéni bosszú, de még a kis csoportokra épülő csetnik- taktika seim léphet túl a könnyen felszámolható összeesküvés határain, ezért hozzákezdett az ellenállás tudatos szervezéséhez, öt elfogták, és 1873-ban ki is végezték ugyan, de a megindult erjedés végül is 1876 áprilisában felkeléshez vezetett. A török bosszú: mérhetetlen vérengzés. Ám két év múlva az oroszok óriási véráldozattal kivívott győzelme már visszaadta az ország függetlenségét.

Mielőtt a mai Bulgáriába érnénk, kérem, álljunk meg egy rövid időre a múlt és jelen határán, menjünk a Ple- veni Panorámához.

Egészen pontosan: menjünk fel a pleveni diorámához. Ezt a ma 130 ezer lakosú megyeszékhelyet, egy sok vérrel öntözött domb őrzi. E dombon állt — Oszmán pasa vezérlete alatt — a 40 ezres török helyőrség vára 1877 augusztus közepéig. És itt áll most a nemzeti összefogással épült monumentális dioráma. A kör alakú épület emeletnyi magasságáig az orosz—török háború eseményeit idéző festmények kísérik az látogatót. Ott azonban egy elementáris erő átrántja a történelmi sorsforduló legizgalmasabb pillanataiba. A csatatér kellős közepében találja magát. Ott áll a valóságos futóárok szélén, karnyújtásnyira az eldobott puskától, a kiürült lőszeresládától, a törött kerekű trénkocsitól, a tépett ruhás orosz katonától; a futóárok megtörésénél elesett török harcos poros bakancsú lába látszik. És távolabb, körben mindenhol zajlik a csata. Pattanásig feszült izmú lovaknak segítenek az ágyút vontató tüzérek, s ott távol, a túlsó hegy lábánál, porfelhőbe vesznek a kézi tusát vívó harcosok. Az ágyúk százai,

puskák ezrei ontják a halált. Tízezrek vívják élet-halál harcukat.

A tét óriási. A győztes háborút nyer. A helyi lakosság támogatását élvező, magasan képzett tisztek irányítása alatt álló orosz sereg lassan összeroppantja a török erőt. A sebesült Oszmán pasa hiába próbálja orvosára támaszkodva kivágni magát a gyűrűből. Ott, a távolban, jól látható hídon fogságba esik. „Pleven oroszlánjának” bátorságát a nemes lelkű legyőzője kardjának visszaadásával ismeri el. 40 ezer halott övezte a sáncokat, oroszok, románok, törökök.

Nézzük a csatát és észrevesszük; az elénk táruló képnek csupán a felénk eső 10— 21 métere valós, tárgyi, a folytatása a három dimenzióból mesterien átvezetett festmény. Tökéletes alkotás, olyannyira, hogy csupán az idegenvezető szavai nyomán vesszük észre: a trénkocsi

egyik fele már a festő munkája.

Kijőve, az épület előtt meg kell állni. A táj valóság. Ugyanaz, amit bent láttunk. A város mérete azonban más. Közel tízszer annyian lakják, mint a csata idején. A mai életről álljon itt a megyei pártbizottság ideológiai titkárának néhány mondata:

— Gépiparunk a nulláról indult, ma a termelési értékünk 24 százalékát teszi ki. Mezőgazdaságunk jellemzője a szarvasmarha-tenyésztés. Egyik gazdaságunkban 20 ezer hízó állatot 20 ember gondoz. És még valami, amire külön büszkék vagyunk: a mi városunk kapta meg először, és mindeddig egyedül a nem szovjet városok közül, a „Népek barátságáért” kitüntetést.

Igen, a dinamikus fejlődés, az ország és lakóinak gyara-