Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-13 / 265. szám
1979. november 13. KÉPÚJSÁG 3 i '" Takarékosság — mindenütt Szakszerűbb vegyszerfelhasználást! Takarékoskodni minden egyes gazdasági egység, intézmény, üzem és szövetkezet másként tud. Ennek módját a termelés szerkezete, struktúrája határozza meg, méghozzá úgy, hogy semmiképp se váljék a minőség rovására. Az OTP és a Tolna megyei Népújság szervezésében megtartott köz- gazdasági ankéton erről szólt a megye néhány ipari, mezőgazdasági üzemének és szállítási vállalatának vezetője. Dr. Nagy Elemér, a Tolna megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás igazgatója mindenekelőtt az agro- kemizálás céljáról szólt. A növényvédelem során a betegségeket, járványokat, a kártevők és gyomok gradá- cióját előzik meg és hárítják el. Az agrokémia a szerves és műtrágyák megfelelő adagolásával biztosítja a növények részére a kellő tápanyagot. Megyénkben a mezőgazda- sági üzemek évente mintegy 160 millió forint értékű növényvédő szert, továbbá 450 millió forint körüli műtrágyát használnak fel. A növénytermesztés költségeinek 48 százalékát a kemikáliák teszik ki. Korábban a kemikáliák alkalmazásával a termelőüzemek zömében mennyiségi szemlélet uralkodott. A kemikáliák ára viszonylag alacsony volt, ezért maximális kezeléssel és teljes mérlegfedéssel igyekeztek a növényen a károsítókat leküzdeni. Emiatt gyakran környezeti károsodások is jelentkeztek. A talajerő-gazdálkodás régebben kizárólag az istállótrágyázás volt, a tápanyagutánpótlás módja az utóbbi évtizedben viszont egyoldalúan a műtrágya-felhasználás felé tolódott. Ezen belül a nem megfelelő arányú tápanyag-utánpótlás — például a nitrogén viszonylagos túladagolása — gyakran a gabonák megdőléséhez vezetett. Az istállótrágyázás elmaradása következtében kláciumból és mikroelemekből kevesebb jut a földbe, gyakoribbá válnak a hiánybetegségek és csökken a terméseredmény. Sok üzemben visszaesik a műtrágya hasznosulása is. A termelőüzemek zömében nagy szakismerettel bíró ke- mizálási szakirányító dolgozik. így lehetőség van arra, hogy a kemikáliákat, növényvédő szereket, műtrágyákat takarékosan használják fel. A kemikáliák mennyisége nagyobb szaktudással csökkenthető, s ezzel persze a vegyszerek környezetvédelmi veszélye is kisebb. Jelentős eredmények születtek az agrokémiai társulás hálózatának fejlesztésében. Ennek célja a kemikáliák beszerzése, tárolása és felhasználáskor a szakszerű receptúrák megadása. A társulások létesítésével gazdaságosabban használhatók fel a kemikáliák márcsak azért is, mivel a nagy teljesítményű technika, így a helikopter jól alkalmazható. Jövőre emelkedik a kemikáliák ára, s emellett az ellátásban is bizonyos fokú nehézségekre kell számítani. Kurrens növényvédő szerből nincs elegendő, ezért ezeket a szereket központilag osztják el, s elsősorban azok az üzemek kapnak belőlük, amelyekben a szakértelem és a Dr. Nagy Elemér technikai feltétel egyaránt biztosított. A műtrágyázás csúcsidőszakában különösen kevés a káliműtrágya, ezért évközben jobban ki kell használni az előszállítások adta lehetőségeket és időben fel kell tölteni a raktárakat. A kemikáliák árának emelkedése — hasonlóan a többi áremelkedéshez — hatást gyakorol a tagság jövedelmének alakulására is —, hisz növekednek a termelés költségei. A költségnövekedést ellensúlyozni elsősorban szakszerű használattal lehet. Ilyenek például: a legcélszerűbb technológia megválasztása, az, hogy a vegyszereket és a mechanikai eszközöket egymást kiegészítve alkalmazzák a nagyüzemi táblákon, a műtrágya hatásmechanizmusát fokozhatják, ha rendszeresítik a talajvizsgálatokat, s emellett az állattenyésztés melléktermékét, a szerves trágyát rendszeresen kiszórják a talajra. Szakmunkások szeretnének lenni Fórum a téesz- elnököknek A szokásokhoz, és hagyományokhoz híven idén is megtartják a Tolna megyei mezőgazdasági üzemek vezetőinek tovqfibképzését. A hatvannyolc termelőszövetkezetben és hat állami gazdaságban folytatott élelmiszertermelő munka vezetőinek továbbképzése most különösen fontos, hiszen januártól számos új szabályozó segíti a hatékonyabb gazdálkodást, ad új feladatokat a vezetőknek. Ezen a héten a termelő- szövetkezetek főkönyvelői részére tartanak továbbképzést, a jövő héten az elnököknek,' majd az utána következő hét a főagronómusoké, a főmérnököké lesz. A tengelici oktatási központban a legérdekesebb előadások a vezetők továbbképzésében minden bizonnyal a jövő héten lesznek. Hétfőn K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára tart előadást időszerű politikai és gazdasági kérdésekről. Szerdán dr. Vendég Ferenc, . a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője a szabályozók érvényesítéséről, a gazdálkodás szigorúbbá tételének szükségességéről tart előadást. Pénteken, november 23-án dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára vezetésével a hatvan- ■ nyolc tsz-elnök és hat állami gazdaság igazgatója részére fórumot tartanak. Valószínű ezen részt vesz dr. Soós Gábor államtitkár is. A felvetődő kérdésekre, problémákra a mezőgazdasággal kapcsolatos intézmények vezetői, a tanács, a párt megyei szerveinek vezető munkatársai adnak majd választ. De a bank, az AGROKER, a tejipar, a gabonaipar, a konzervgyár, a ZÖLDÉRT vezetői is készséggel állnak majd a kérdezők elé, minden bizonnyal kielégítő válaszokkal.- P) (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A szocialista brigádmozgalom több évtizedes fennállása óta, szinte minden lehetséges jó és rossz vonását leírták és az alapvető célkitűzéseket ma már betéve tudja mindenki. — Miben különbözik a tolnai Bezerédj szocialista brigád az „átlagostól”, miben tudnak még újat nyújtani? — kérdeztem Romanov Miklósné hamissodrót, az MSV Tolnai Fonógyára fiatal brigádvezetőjét. — Megalakulásunk szinte egybeesett az új terjedelme- sítő üzemrész beindításával. Nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenünk, hiszen a környékben sem volt olyan üzem, ahol éjjel-nappal, hétköznap és vasárnap is dolgozni kelljen úgynevezett 6+2-es munkarendben. Átjáró ház volt az üzemünk, csak egy mindenre elszánt, szívós mag maradt, s ez volt a szocialista brigád. Munkánk, sokoldalú tevékenységünk elismeréseként a tíz év alatt ötszörös aranyplakettes brigád lettünk, s ez év áprilisában elnyertük a vállalat kiváló brigádja címet. — Miben tudnak újat adni? — Szerintem új kezdeményezés volt például gyárunkban — a 16 brigádból csak nálunk van, illetve mi indítottuk el — hogy brigádszinten köszöntjük és vendégül látjuk évente a gyesen lévő kismamákat és a tőlünk nyugdíjba ment idős dolgozókat. Vagy például a 17 tagú brigádunknak jó része önkéntes véradó. Vállaltuk, hogy a véradásért kapott egy nap fize-' tett szabadság ellenértékét — a gyermekév tiszteletére — átutaljuk a gyermekintézmények javára. Ehhez azok is csatlakoztak, akik nem adtak vért, de az öszszeget maradéktalanul befizették. De megemlíthetem a munkaközi tornát is, mert úgy tudom, a mi műszakunk az egyetlen, amely rendszeresen minden nap végigcsinálja. — Úgy hallottam, pótvállalást is tettek a pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére. — Igen. Brigádunk beadott egy újítást. Értéke egy gépre 10 406 forint. Ez anyagköltség-megtakarításból ered. Vállaltuk, hogy ez évben 2 gépen elvégezzük az újítást társadalmi munkában, míg jövőre további 3 gépre szereljük fel az újfajta szálvezetőket. így több mint 50 ezer forint lesz a pótvállalásunk. — Van-e a brigádnak valamilyen kollektív vágya, kívánsága, amit szeretnének elérni? — Igen van, de sajnos ez nem rajtunk múlik. Régi vágyunk, hogy munkánkat minisztériumi szinten ismerjék el szakmunkának. Tudjuk, hogy az országban nem sokan foglalkoznak a szintetikus fonal terjedelmesítésével, cérnázásával. De az a sok ezer tonna, amelyet évente gyártunk és amelynek következtében nagy mennyiségű valutát takarítunk meg — úgy érezzük — jogossá teszi kérésünket. Azt is tudni kell, hogy egy szakmunkásnak nagyobb a tudása, s ennek következtében nagyobb becsülete is van. S mi nagyon szeretnénk tanulni, elismert’ szakmunkásokká válni. Úgy hallottuk, hogy a vállalat vezetése már egyszer kérte a fonalgyártásnak szakmaként való elismerését. Nagyon bízom benne, hogy előbb-utóbb helyt adnak kérésünknek. SCHÄFFLER ÁDÁM podása az idegennek is szembeötlő. Ezt mutatják a falvak, a vidéki városok, a Balkánhegységben épülő autópálya több száz méteres völgyeit átívelő viaduktok, gyárkémény magasságú pillérei és természetesen Szófia, a főváros, amely a nap minden percében igazolja a címerében szereplő mondat jogosságát, miszerint „növekszik, de nem öregszik”. Ezzel a mondattal vezette be tájékoztatóját a fővárosi tanács elnökhelyettese is a végrehajtó bizottság üléstermében. — Jelenleg már százezerrel „túlteljesítettük” az 1980- ra kitűzött lélekszámot, 1,1 millióan vagyunk. Pedig szigorú intézkedéseket hoztunk, hogy a természetes szaporodáson felül csak a hiányszakmákba jövőkkel növekedjék a lakosság száma. így most, új városfejlesztési terveket kell kidolgozni, hogy a hirtelen növekedésből fakadó ellentmondásokat — például a közlekedésben és máshol — mielőbb feloldjuk. (Itt jegyzem meg, hogy a nyelvünket kitűnően beszélő, magyar egyetemen, török nyelvészetből diplomát szerzett kísérőnk tájékoztatása szerint 1879 márciusában — amikor főváros lett — 12 ezer lakosa volt.) Már elkészültek például az iparkítelepí- tési tervek, de így sem állítható meg az a folyamat, miszerint 2000-ben másfél milliós város lesz. Addig is tovább növekszik viszont az egy lakosra jutó zöldterület, amely ma 17 négyzetméter, 1990-re viszont eléri az 50 négyzetmétert. Ha hozzászámítjuk a peremkerületek parkjait is, 150 négyzetméter lesz, míg a Vitosával, Szófia jellegzetes, nagy üdülőparkjával és természetesen a 2290 méteres Cserni vrah nevű csúcsával, amely az idén október 20-án vette fel hófehér téli ruháját, ma 110 négyzet- méteres zöldövezetet biztosít minden lakosnak. A közlekedés fő terhét itt is a metróra bízzák majd. Mire felépül, 52 kilométer lesz. A közlekedés központja a jövő század igényeinek figyelembevételével épített központi pályaudvar és az előtte lévő több szintes tér, ahol például 2x500 gépkocsi befogadására alkalmas föld alatti garázs is van — természetesen mosóval és gyorsszervizzel. Kell is ez az előrelátás, hiszen a személyszállításon túl, például a kereskedelmi ellátás jó megszervezésének is nélkülözhetetlen része, hiszen a főváros bonyolítja le az ország kereskedelmének 28 százalékát. No, és nem árt felgyorsítani a városi közlekedést, hiszen most csúcsforgalomban — amikor egyidőben negyed- millió ember van a tömeg- közlekedési eszközökön, a villamos sebessége hat kilométer óránként. Szóval, olyan jó gyalogostempó. Az iparfejlődés azonban nem gyalogosütemű. Ezt bizonyítja az az elektronikus berendezéseket gyártó üzem, amelynek fiatal, menedzseralkatú igazgatója, imponáló nagyvonalúsággal mutatta be előbb szóban, majd a műhelyeket — mit műhelyeket, laboratóriumokat — járva az 16000 dolgozót, zömében nőket foglalkoztató üzemét. A műszkai szén, félvezető, tranzisztor és a színes tv-hez szükséges parányi, de annál okosabb, sok alkatrész előállításával foglalkozó üzem egy szépen gondozott, már- már bötanikuskert jellegű park közepén van. A parkban minden dolgozónak van egy fája. Amikor belép az üzembe, akkor ülteti és amíg a gyár dolgozója, ő is gondozza. Ehhez egy dolgot lehet még hozzátenni: az átlagos életkor 25—26 év. Itt állítják elő a kvarcórák lelkét, a kvarcitot is. Ennek az a története, hogy a tengeren túli szállítás költsége — és megbízhatósági hiányosságai — miatt hazai nyersanyag után kellett nézni. Kezdték a keresést az ország túlsó végén. Találtak is. Aztán közelebb jöttek a gyárhoz, pár száz kilométerrel, majd ismét közelebb, mígnem kiderült: a legjobb anyag, a gyár szinte közvetlen közelében van. Most ez a termék a sláger, de már kész a terv a fejlesztés következő lépéséhez is, hiszen általában kétévenként van termék- váltás. A megújhodás másik területe: hetenként van 1—1 esküvő a gyár kultúrtermében — átlag 300—400 meghívott részvételével — hetenként 2—3 gyermek születik; 1978- ban pontosan 176. És még néhány mondat: minden dolgozónak két- három szakmája van, a bolgár és az orosz mellett egy nyugati nyelvet beszélni illik, egy dollárt átlag 15 forintnak megfelelő összegű leváért termelnek meg. Most tegyünk egy kirándulást vidékre, a mezőgazdasági területre, Pordim'ban az agráripari egyesülés markáns arcú elnöke, frissen szedett almával, és óriási szemű szőlővel gazdagon terített asztalnál ismertette a gazdaságukat, ezt a járásnyi méretű szövetkezetét. Engedjék el annak felsorolását, hogy miből mennyit termel a komplexum 20 ezer hektárján, öt és fél ezer dolgozó, tény: a környék 13 ezer lakosának a tisztességes megélhetése biztosított. Meg kell azonban jegyezni, hogy a termelési érték 94 százaléka a mezőgazdaságból származik, a 6 százalékot a csempe-, az asztalos- és a kárpitos- műhely termeli, amikor nincs munkacsúcs a földeken. Október végén mindenki a betakarítással volt elfoglalva. Főleg a szőlő, a cukorrépa és a kukorica sürgetett, hisz némelyiknek éppen csak a fele volt biztos helyen. Az idén nem panaszkodhattak az időjárásra. Egy rekordméretű terméket a saját szemünkkel láttunk: 35 kilogrammos görögdinnyét. Természetesen itt is van emlékhelye az évszázada zajlott csatának. Nevezetesen egy, a kétszázadik évéhez közeledő, hihetetlen méretű, ujjnyi vastag balkáni, természetes palakővel fedett házacska. Az, amelyben az orosz haditanács eldöntötte: a mínusz 30 fok körüli hideg ellenére átkel a sereg az út- talan Balkán-hegységen. A közelgő évforduló ünnepségeire országszerte sajátos módon folyik a készülődés. A formai elemek minimálisra csökkentésével a jelenre figyelve, a jövőbe tekintve emlékeznek a múltra. Gondosan ügyelnek arra, hogy bár a tudománytalan nézetekre világos választ adjanak, kerüljék a régi sebek felszaggatását, segítsék a Balkán politikai légkörének tisztulását, miközben kiállításokkal, előadásokon megismertetik a világgal Bulgária igazi történelmét. Azt a történelmet, amely most érte el a csúcspontját, s további célok felé tör. FEJES ISTVÁN A Vitosa fehérben Emlék az orosz—török háborúból
