Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-13 / 265. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 265. szám ÁRA: 1,20 Ft 1979. november 13., kedd Mai számunkból TIZENHÁROM ÉVSZÁZAD (2—3. old.) TAKARÉKOSSÁG — MINDENÜTT (3. old.) SZÍNHÁZI ESTÉK (4. old.) MÁR ŐSZI ELSŐ A TAMÁSI MEDOSZ (5. old.) TÚRA AZ ALACSONY- TÁTRÁBAN (6. old.) Másidik otthon? Az élet kemény dolog. Az ember nem mindig azt teszi, amit akar, amit szeretne. Az élet kemény dolgai közé tartozik, amikor az embert a munkája máshová köti, mint ahol él. Hétfőtől péntekig egyedül, távol a családtól, amelynek szüksége lenne rá, s amelyre szüksége lenne neki is. Nappal a munka, este-éjjel a magány. Nemcsak hetekig, hónapokig, sok tízezer ember életében hosszú éveken át. Nem kitérő, hanem életforma ez a kettős élet. Életforma, amely akarva-ákaratlan keménnyé, rideggé teszi az embereket, kevésbé fogékony- nyá az élet szépségei iránt. Asszonyokat, akik a hét öt napján csak a maguk erejére támaszkodhatnak a gyermekneveléstől az otthoni tennivalókig mindenben. És a gyerekeket is, akik számára az apa csak hét végi vendég a háznál: beszámoltató és ítéletkiosztó, a sze- retetét mértéktelenül pazarló és mégis szűkmarkú az időt illetően, mert jogos igényt tart rá az asszony — és ő is rá —, s mindaz a felgyülemlett ház körül munka, amelyhez az asszonyi energia vagy a hozzáértés hiányzott a Hét öt napja alatt. A szűkös két napban mindarra futni kell az időből, amire másnak hét nap áll a rendelkezésére. ‘Mégis, hosszú évtizedek óta, sok tízezer ember életformája ez. Számukra épültek országszerte a munkás- szállások. Elsősorban azokban .a városokban, amelyekben az ipar fejlődése már alapvetően — például Budapesten —, vagy éppen az elmúlt egy-két évtizedben — így Miskolcon, Diósgyőrött, Szegeden, Pécsett — meghaladta a munkavállalók számának növekedését. Munkásszállás. Négy-öt napra körülkerített lakhatóság. Egyre több közülük az, amely aránylag jó lehetőséget kínál a pihenésre, a fizikai regenerálódásra. A kérdés csak az: elégséges-e ez tartósan egy felnőtt ember számára. A válasz egyértelműen nem. Tudják ezt azok is — legalábbis többségükben —; akik létrehozták a munkásszállásokat. Ezért mind több helyen társalgók, klubok, rádió- és televíziókészülékek vagy éppen helyi kulturális programok kívánnak segítséget nyújtani a magány óráinak feloldásához. Több-kevesebb sikerrel. Mert az ember lehet magányos emberek között is. Ha a gondolata azokhoz köti, akiktől távol él. Mert a leg- szórakoztatóbb filmvetítés sem tudja feledtetni az emberben azt, hogy hétfőn hajnalban lázas betegen hagyta otthon a kisfiát. És nehéz odafigyelni az új, és egyébként érdekes ismeretekre, ha közben az ember azon rágódik: vajon mit csinálhat odahaza a féléves asz- szony, egyáltalán odahaza van-e, avagy... És még beszélgetni sem könnyű úgy a kényszerű társakkal, ha közben állandóan az motoszkál az ember fejében: vajon kitart-e a sebtében kijavított • háztető, mert legutóbb, a rövidke két napból nem jutott idő arra, hogy alaposan helyrehozza a vihar okozta károkat. Az utóbbi években gyakran megfordultam munkás- szállásokon. A porták melletti fali táblákon mind több helyen találkoztam különböző programokra hívó hirdetményekkel, de ennek ellenére az emberek többségét a szobákban találtam. Aludtak, kártyázták, vagy ittak. Nemcsak azok, akiknek odahaza is ez jelenti a szabad időt. Azok is, akik egyébként józan, család- szerető, minden iránt érdeklődő emberek. Odahaza. Amikor rájuk kérdeztem, miért teszik, a válasz szinte egyértelmű volt: aki alszik, kártyázik vagy iszik, azt nem kínozzák a gondolatok. A munkásszállás — talán erősnek tűnik a kifejezés, de igaz — kiegyezés az élettel. Szükséges rossz. Nem mi, magyarok találtuk ki, így van ez szerte a világon. A gyáraknak munkáskéz kell, a születő új objektumoknak- legyen az erőmű, gyár vagy éppen lakóház — építőmunkás. A legtöbb esetben ezek ma már helyben nem állnak rendelkezésre. Hozni kell őket, mind nagyabb távolságról, ahová esténként már nem lehet hazavonatozni. S ami ezzel jár: ideiglenes otthont kell teremteni számukra. Szándékosan mondtam azt: otthont, s nem azt, hogy fedelet a fejük fölé. A .kettő nem ugyanaz. Az egyik megpróbál valamit átmenteni abból, amit az ember kényszerűségből maga mögött hagyott. A másik csak a fizikai regenerálódás feltételeit teremti meg. S ez utóbbi ma már kevés — még a becsületesen végzett munkához is. Statisztikák bizonyítják, hogy a problémákkal vívódó emberek körében mindig több a baleset, mint akiknek cselekvését nem béklyózzák a munkán túli gondok. Megoldás? A munkásszállások megszüntetése nem járható út, még nagyon hosszú ideig szükség lesz rájuk. A megoldás csak az otthonjelleg erősítése lehet. Olyan légkör megteremtése, amely valódi közösségekké kovácsolja a kényszerűségből egymásra utalt embereket. S ehhez nem kitalált — s a feladatlistán kipipálható — programok kellenének, hanem olyanok, amelyek a munkásszálláson élő emberek természetes igényeiből fakadnak. Nem csupán feledtetni kell velük kettős életük gondjait, de segíteni is feloldásukban. Ez pedig azt jelenti, hogy egy-egy munkásszálló élére nem gondnok kell, aki ügyintéz, nyilvántartásba vesz és tilt, hanem olyan ember, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy valamit pótoljon abból, amit a kemény élet elvett ezektől az emberektől. Akkor talán a munkás- szállás második otthonukká válhat a benne élő embereknek. Ma még — sajnos — ez nem így van. PRUKNER PÁL Európa ifjúsága a békéért, a leszerelésért Befejeződött a keszthelyi találkozó Az európai ifjúság széles körű együttműködésének politikai elveit és e kapcsolatok fejlesztését szolgáló dokumentum egyhangú elfogadásával vasárnap befejezte munkáját az európai ifjúsági és diákszervezetek Keszthelyen megtartott háromnapos konzultatív találkozója. A résztvevő közel 60 nemzetközi regionális és nemzeti ifjúsági szervezet 140 küldötte jó légkörű, a meglevő nézetkülönbségeket sem leplező, de kézzel fogható eredményekre törekvő — esetenként a késő éjszakába nyúló — viták után fogadta el a közös törekvésekét tartalmazó okmányt. A korábbi két és több olr dalú ifjúsági tanácskozások gyümölcseként e mostani magyarországi megbeszélésen 1980-ban olyan bér- és keresetszabályozási rendszert vezetnek be, amely a vállalati munka valamennyi területén követelményekhez köti a bérek növekedését — mondotta hétfői sajtótájékoztatóján Pongrácz László, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője. Az a vállalat, amely jelentősen növeli munkájának hatékonyságát, a létszám csökkentése nélkül is növelni tudja a béreket. Ahol viszont a hatékonyságot nem tudják megfelelő szintre emelni, ott kénytelenek lesznek a létszámot csökkenteni, mert csak így juthatnak hozzá a bérfejlesztéshez szükséges összegekhez. A létszámcsökolyan pozitív eredményekre jutottak amelyek lehetővé teszik az összeurópai ifjúsági együttműködés magasabb szintre emelését. Valamennyien egyetértettek abban, hogy az ifjúsági szervezetek együttműködése a helsinki záróokmány elvein, azok szellemében fejlődjön. Elhatározták, hogy a jelen időszak egyik legfontosabb feladata az Európában állomásozott fegyverrendszerek csökkentése — az enyhülés katonai területre való kiterjesztése — érdekében 1980-ban Európa-szerte akciónapot szerveznek az „ifjúság a leszerelésért” jelszó jegyében. További lényeges eredmény, hogy jövőre Helsinkiben világifjúsági leszerelési konferenciát hívnak össze, kentésből származó bérmeg- takarítának egy részét fel lehet majd használni a megmaradó dolgozók bérének emelésére, ennek azonban bizonyos korlátái lesznek, hogy a nagyobb létszámcsökkentésre képes vállalatok ne kerüljenek eleve jelentősen előnyös helyzetbe azokkal szemben, amelyek a létszámot nem csökkentik ugyan, de munkájuk hatékonyságát erőteljesen növelik. Nagyobb arányú létszámcsökkenéssel általában ott kell számolni, ahol a termékek nem kellő versenyképessége miatt csökkenteni kényszerülnek a termelést, illetve ahol alacsony hatékonysággal dolgoznak. amelynek célja a közvélemény mozgósítása a pozitív politikai folyamatok támogatására. A KISZ és a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa által rendezett sikeres keszthelyi találkozó a hasznos együttműködés jó példáját szolgáltatta. Az elért eredmények alapján minden remény meg van arra, hogy jövőre létrejön a közös érdekeket, az enyhülési folyamatot, a leszerelést, a népek közötti jobb megértést és bizalmat hatékonyan szolgáló összeurópai ifjúsági együttműködés szervezett formája. Valamennyi résztvevő fontos jelentőséget tulajdonít annak, hogy erről az eredményről tájékoztassák Európa kormányait az 1980-as madridi találkozón. (MTI) A távol-keleti szigetország kabinetjének meghívására hétfőn délelőtt ötnapos hivatalos látogatásra a japán fővárosba érkezett dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. Kíséretében van Andrej Barcák szövetségi külkereskedelmi, Ladislav Supka szövetségi műszaki fejlesztési és beruházási miniszter, valamint Milan Klusák, a cseh kormány kulturális minisztere. A miniszterelnök, aki a néhai Ludvik Svoboda köztársasági elnök 1970-es japáni utazása óta a legmagasabb rangú vendég Tokióban, két alkalommal is tanácskozik Ohira Maszajosi kormányfővel. Találkozik továbbá a Bér- és keresetszabályozás Crossbar az erőműnél is Berlinguer beszéde . Enrico Berlinguer részvételével Rómában vasárnap kommunista gyűlést tartottak az OKP tíznapos pártépítési kampányának befejezéseként. A főtitkár elemezte az olasz belpolitikai helyzetet, és összefüggésbe hozta a nemzetközi körülményekkel. Megismételte pártjának véleményét a NATO atom- rakéta-programjáról. A fegyverkezési hajsza folytatása helyett azonnali tárgyalásokat javasolt az „euroraké- ták” korlátozásáért. Síkra- szállt az enyhülés elmélyítéséért és őrültségnek nevezte azoknak a tervét, akik tovább akarják duzzasztani az atomarzenált. Berlinguer továbbra is pártja céljának minősítette a demokratikus egységkormány megteremtését az OKP és az OSZP bevonásával. japán gazdasági-üzleti élet vezető képviselőivel, ellátogat villamosipari üzemekbe, s felkeresi Hirohito császárt is. Hivatalos japán politikai és gazdasági körökben a látogatást fontos eseménynek tartják a két állam .általános kapcsolatainak elmélyítése szempontjából. Tokiói megítélés szerint ugyanis kedvező alkalmat szolgáltathat annak a meghirdetett szigetországi diplomáciai alapelvnek a gyakorlati bizonyítására, amely szerint Japán a társadalmi berendezkedés különbözőségére való tekintet nélkül baráti kapcsolatok fenntartására törekszik minden országgal. A telefon munkaeszköz Pakson az atomerőműnél két hónappal a határidő előtt átadták az új telefon-alközpontot. A PAV és a BHG szakemberei december vége helyett november 4-re készítették el a 60 fővonallal és 2000 készülék üzemelésére alkalmas crossbar rendszerű központot. Pakson a telefon munkaeszköz, a nagy kiterjedésű építkezésen feltétlenül szükséges a kapcsolattartáshoz a telefon. Fotó: Gottvald Halló, itt az atomerőmű! Az utolsó ellenőrzések Strougal Japánban^
