Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-11 / 264. szám
Interjú Szabó Benjáminnál, az atomerőmű kormánybiztosával A kormánybiztos Egymaga dönt Pakson... Ha két vállalat nem tud megegyezni... Mór nem több, mint egy év van vissza az atomerőmű első reaktorának inditásáig. Az ország legnagyobb építkezése nemcsak nagysága, hanem az alkalmazott technika miatt is mérföldkő a magyar ipar történetében. A VI. ötéves tervidőszak villamosenergia-igényének zavartalan kielégítéséről, az építőipar új korszakáról beszélgettünk Szabó Benjáminnál, az atomerőmű kormánybiztosával. — Tudomásom szerint az elmúlt években kormánybiztost hazánkban csak néhány esetben neveztek ki. — Igen, ez így van. — Minden országnak kialakul a maga vezetési rendszere, és ennek megfelelően Magyarországon — normál viszonyok között — egy-egy iparágat, gazdasági folyamatot vagy beruházást a felső állami vezetés egy vezetői láncon, közvetett módon és különböző ösztönzőkön ke! resztül irányít. Vannak rend- W kívüli esetek, amikor el kell térni a kialakult irányítási rendszertől és ilyenkor a legíontosabb döntéseket a helyszíni konkrét ismeretek birtokában — bizonyos szempontok megadásával — egy megfelelő jogkörrel felruházott vezetőre, például kormánybiztosra bízzák. Az atomerőmű létesítésénél az elmúlt év végén több más, sokrétű felsőszintű intézkedés között azért került ilyen szervezeti változásra sor, mert ahhoz, hogy az itt előirányzott reaktorblokkok határidőre elkészüljenek, rendkívüli népgazdasági érdek, a VI. ötéves tervidőszak villamosenergia-igényének za- i vartalan kielégítése fűződik. I Ez a kérdés egyik, oldala, a ; másik pedig az, hogy az I atomerőmű létesítése minden eddigi magyarországi beruházástól eltér. Rendkívül rövid idő alatt, nagy mennyiségű és különleges minőségű i anyagokat kell beépíteni és az építési, szerelési munkával szemben olyan, elsősorban minőségi követelménye- I két támasztanak, amelyek eddig a hazai ipari beruházások területén ismeretlenek voltak. Ez egyben azt is jelenti, hogy ilyen mű létesítésére, egy olyan ipari háttér- | rel rendelkező ország, mint Magyarország, nem lehet és nincs is eleve felkészülve. Menet közben kell felkészülik ni— Ezt úgy kell érteni, hogy minden lényeges kérdésben egymaga dönt Pakson? — Egyáltalán nem, mint ahogy az is ismert, hogy egy vállalat igazgatója rendszerint nem egymaga dönt a kérdések zömében még akkor sem, ha sok esetben az adott döntést csak ő írja alá. A döntések a legtöbb esetben kollektív munka eredményeként születnek. Ez alapvetően így van Pakson is. Irányítás szempontjából úgy tekinthetjük a beruházást, mintha egy vállalat lenne. A kormánybiztosnak hatásköre k szerint utasítási joga van a megvalósításban részt vevő vállalatok igazgatói, és az egyes tárcák vezetője által kinevezett miniszteri biztosok felé. Szeretném mindjárt leszögezni, hogy általában az egyszemélyi vezetés elvét nagyon fontosnak tartom, de egy ilyen nagy, rendkívül összetett- mű létrehozása, mint a Paksi Atomerőmű, csak nagyon szervezett csapatmunka eredménye lehet. A kormánybiztos döntéseit tehát mindig egyeztetés előzi meg. Az is igaz, hogy ha két vállalat valamilyen kérdésben nem tud megegyezni, akkor az adott helyzetnek megfelelően, a népgazdasági érdekek szem előtt tartásával a kormánybiztos dönt, és azt az érintett vállalatoknak végre kell hajtani. Példának szeretném elmondani a kormánybiztos prémiumrendszerét. Minden hónap elsején kitűzzük a legfontosabb havi feladatokat. Ez úgy történik, hogy egy negyedévre előre jóvá van hagyva a megvalósítandó program. Ennek legkritikusabb feladataira az érdekelt vállalatok megfelelő szintű vezetői javaslatot tesznek, beleértve a résztvevőket, a megvalósítási határidőket és a kitűzendő összeget. Ezt aztán több szinten megvitatják és úgy kerül hozzám. Általában módosítok, de alapvetően — ameny- nyiben az összhangban van a legfontosabb célkitűzéseinkkel —, a javaslatot jóváhagyom. Tehát nagyjából úgy játszódik le minden, mint egy vállalat életében a prémium kitűzése, csak ez az egyeztetés vállalatok között valósul meg. — Véleménye szerint helyes-e az, hogy a kormány- biztosi prémium égy adott feladatra van kitűzve, de a részt vevő vállalatok csak akkor kaphatják meg az összeget, ha a feladatot együttesen teljesítik? — Szerintem egyértelműen helyes, sőt szükséges. A ren- dés válalati bérezésen belül a vállalati dolgozók a normál, illetve a nagyobb erőfeszítésekért a megfelelő bért, prémiumot megkapják. A kormánybiztosi prémiumot elsősorban azért engedélyezte a kormány, hogy a lemaradás ellenére határidőre üzembe tudjuk helyezni az erőművet. Ennek megfelelően csak rerid- kívüli feladathoz szabad kötni, ha az teljesül, akkor szabad kifizetni. Az az elv érvényesül, hogy mindenki egyért, egy mindenkiért. Különösen kezdetben, az év elején nagyon sok helyről bírálták ezt a prémiumrendszert. Én úgy érzem, hogy ma már létjogosultsága van, a dolgozók szigorúnak tartják, de egyértelműen elfogadják. A másik oldala pedig az, hogy nem élhetünk vissza a kormány bizalmával. Sajnos, olyan előfordul, hogy egy* egy vállalat elsősorban éppen a túlterhelése miatt nem teljesíti a feladatot, és ezért a többiek sem kapnak. Sokan mutogatnak a 22-es ÁÉV-re, mert ez a vállalat szinte minden munkában érdekelt. Ha részleteiben megvizsgáljuk a kérdést, kiderül; hogy legtöbb esetben a nem teljesített feladatokban több vállalat is ludas, vagy ha csak egy, az mindig változik. — Eddig az atomerőmű építése során a legtöbbet emlegetett vállalat a 22. számú Állami Építőipari Vállalat volt. Lehet-e úgy értékelni, hogy ők már teljesítették a munkájuk zömét, ezután a technológiai szerelés következik? — A 22-es vállalat valóban a központja volt és még hosz- szú ideig központja is lesz az erőmű építési munkáinak. Valójában több generálkivitelező, építővállalat között osztottuk meg az erőmű építését, de a főépületet, mint a legkritikusabb, legnagyobb területet, tovább bontani nem lehet, azt egy vállalatnak kellett vállalni. Ezt vállalta el a 22-es ÁÉV. Nem azért beszélünk róluk sokat, mintha Magyarországon ők lennének a legrosszabbak, hanem azért, mert olyan feladatot kaptak, amilyent még egyetlen vállalat sem. Ugyanakkor úgy vannak felkészülve, mint az építőipari vállalatok többsége, tehát ha bármelyik más építőipari vállalat kapja meg ezt a feladatot, nem valószínű, hogy kevesebb probléma adódik. Az egyes reaktorblokk szerkezetének zömét megépítettük, ez mindenképpen komoly tapasztalatot jelent, azonban például az elkövetkező évben az egyes blokknál meg kell csinálni a befejező építőmunkákat, építő- mesteri, szakipari munkákat, a kettes blokknál ugyanazokat a szerkezeti munkákat kell elvégezni, amit ebben az évben az egyes blokknál csináltunk és intenzíven meg kell kezdeni a harmadik-negyedik blokk építését. Meny- nyiségben, sokrétűségben a 22-es vállalat feladata nem csökken, hanem nő. Feltétlenül pozitívan kell értékelni a 22-esnél bekövetkezett és napjainkban is végbemenő fejlődést, de emellett hozzá kell tenni, hogy önmaga a 22-es vállalat nem lett volna képes ezt a feladatot megoldani. Rendkívül nagy jelentőségű volt az ÉVM segítsége, hogy hét megyei építőipari vállalatot kapcsolt be elsősorban a főépület és az ahhoz tartozó segédlétesítmények építésébe. A szerelőipari vállalatok munkájáról ma még korai nyilatkozni, nincs megfelelő tapasztalat. Azt kell mondani, hogy becsületesen készültek, készülnek a szerelésre, elképzelhető azonban, hogy a sokrétű nehézségek miatt ugyanolyan gyermekbetegségeken fogunk keresztül menni, mint az építőipar esetében. Nagyon sok helyről bírálták a prémiumrendszert — Május 2-án új munkarendet vezettek be. Ez annak ellenére, hogy meggyorsította a munkát, bizonyos esetekben nemtetszést váltott ki a dolgozók között. — Az új, folyamatos, éjjelnappali munkarend bevezetése az ' építőiparban ilyen méretekben, egyedülálló intézkedés. Két szempontból van nagy jelentősége. Az egyik az, hogy a Paksi Atomerőmű építkezésén viszonylag kis területen nagy meny- nyiségű anyagot, berendezést kell beépíteni, tehát hiába vezényelnénk egy-egy részterületre egy műszakban több ezer munkást, egymás mellett nem férnének el. A legkritikusabb munkaterületeken csak az lehetséges, hogy éjjel-nappal, szombat-vasárnap, mindig dolgozni kell, természetesen váltóműszakban. A másik, hasonló ok, hogy az erőmű építését olyan nagy értékű gépek biztosítják, amelyekből nem lehet sokat telepíteni, egyrészt az értéke miatt, másrészt, egyszerűen nincs hová tenni. Tehát az a feladat, hogy a meglévő gépekét, például darukat éjjel-nappal, szombat— vasárnap ki kell használni. Meggyőződésem, hogy ennek a folyamatos munkarendnek a bevezetése Pakson, rendkívül nagy jelentőségű. Ennek a munkarendváltozásnak a jövőben is hatása lesz, mert bebizonyítja, hogy a nagyberuházások kivitelezését csak így célszerű és gazdaságos végezni. Az elmondottakból következik, hogy ez egy nagy horderejű, az eddigiektől lényegesen eltérő intézkedés. Nem volt még olyan jelentős, sokakat érintő jól előkészített elhatározás, amely- lyel mindenki teljes mértékben egyetértett volna. Általában az a helyzet, hogy az emberek félnek az újtól, még hogyha értik is, hogy mit és miért kell másképp csinálni. Ez a munkarendváltozás sem egyformán érint mindenkit. A Győr, Vas, Zala, Somogy, Bács, Békés megyei építőipari vállalatok dolgozói teljesen egyértelműen fogadták, mert nekik ilyen messziről hazamenni nehéz, és az a jó, ha egyszerre • hosszabb időt tudnak otthon tölteni. Ezeknél a vállalatoknál kezdettől fogva semmi gond nem volt. Egy kicsit máskép néz ki a helyzet a 22-es Állami Építőipari Vállalatnál, ahol a dpl- gozók egy része a környékről jár be. Nekik nehezebb az átállás, de a jó előkészítés e red ményeképpen komolyabb probléma itt sem volt. Sokan tudni vélik, hogy több száz dolgozó számolt le. Ez nem igaz. Néhányan tényleg elmentek, mert nekik ez a munkarend nem felelt meg, de ez egyáltalán nem olyan mértékű, hogy bármilyen negatív tapasztalatot le lehetne vonni belőle. Fél év után már teljesen egyértelmű, hogy ez a munkarend Pakson szükséges és ettől eltérni általában nem lehet. A szerelőiparról ma még korai nyilatkozni — Az országgyűlés ipari bizottsága előtt ön a tavasz- szal kijelentette, hogy a Szovjetunióban egy ilyen erőművet lényegesen rövidebb idő alatt építenek meg. — Igen, véleményem szerint ez így van. Ha részleteiben nézzük azokat az okokat, amelyek nehezítik a paksi atomerőmű határidőre történő megvalósítását, akkor az első és talán a legdöntőbb, hogy a magyar ipar, beleértve a tervezést, éppítést, beruházást, szerelést egy ilyen feladatra — mint már korábban is említettem —, nincs felkészülve. A felkészülésért fizetni kell. A Szovjetunióban több tucat nagy atomerőművet építettek meg. Rendkívül nagy tapasztalattal, háttériparral rendelkeznek és így nem szégyen bevallani, hogy gyorsabban, szervezettebben építenek atomerőművet is. Nehezítette még a helyzetünket, hogy az atomerőművel szemben állandóan nőnek a biztonsági követelmények, ezért menet közben sok minden átszervezésre került a korábbi erőművekhez képest. Hasonló a probléma a berendezések szállításánál. Az igény nagyobb, mint amelyre a gyártó ipar fel van készülve. Sokrétű intézkedések történtek a KGST-n belül ennek kiküszöbölésére, de jelenleg — sajnos elsősorban azon szállítók, akik most kezdenek foglalkozni atomerőművi berendezések gyártásával- —, nem tudják még határidőre szállítani a berendezéseket. — Mit jelent a magyar építőipar számára atomerőművet építeni? — Erre a kérdésre csak nagyon elemző módon lehetne megadni a választ. Röviden annyit, hogy az építőipar a paksi atomerőmű építésén keresztül egy új korszakba lép be. Eddig, ha az építőiparról volt szó, mindenki téglára, malterra, betonra és valamennyi kis acélszerkezetre gondolt. Ugyanakkor Pakson a főépületben éppen fordított a helyzet. Olyan acélszerkezetek szerepelnek építőipari feladatként az épületen, amelyek gyártására, szerelésére, hegesztésére még egy nagyon kiforrott, nem építőipari vállalat sincs minden esetben felkészülve. Csak egy példát szeretnék elmondani. Az 1. reaktorblokk köré éppített falak kívül-belül be vannak vonva acéllemezzel. Ezt az acéllemezt úgy kell összehegeszteni, hogy ez egy hermetikusj zárt edény legyen. Köztudomású, hogy négy blokkot építünk első ütemben Pakson és. az első blokkhoz mintegy 60 kilométer ilyen lemezhegesztést kell elkészíteni, többségét fönt a falon, tehát egyáltalán nem gyári körülmények között. Ebből az következik, hogy az építőipari szakmák közé feltétlenül fel kell venni többek között, a minősített hegesztői szakmát. Atomerőműveket hoszPéldául a tervszolgáltatás akadozása szú éveken, évtizedeken keresztül fogunk építeni és ha bizonyos változások a kivitelben lesznek is, az acél- szerkezeti munka aránya semmiképpen nem fog megváltozni. Végeredményben az építőipar Pakson hosszú időre készül fel atomerőmű éppítésére. Azt is szeretném elmondani, hogy szerintem az acél- szerkezet, az acélmennyiség, a hegesztés nemcsak az atomerőmű építésénél lesz a jövőben egyre inkább jellemző, hanem valószínűleg más nagy vegyipari, ipari üzemeknél is. — 1979. első felében több munkát végeztek, mint 1978- ban összesen. Ez azt jelenti, hogy megtanultunk atomerőművet építeni? — Sajnos még mindig nem jelenti azt, pedig az 1979-es nyújtott teljesítményért a vállalatok, de elsősorban az ÉVM vállalatai minden elismerést megérdemelnek. A kérdésben foglaltakon kívül most már többet is el lehet mondani. Ma már elég jól meg tudjuk becsülni az 1979-es várható teljesítést, és ebből látszik, hogy majdnem annyit teljesítünk, mint a beruházás kezdetétől, 1973 végétől 1978 végéig, tehát öt év alatt együttesen. Természetesen nem lehet a viszonyokat összehasonlítani, mert különösen az első évek a felfutás évei voltak. Különböző nehézségek gátolták a munkát, például a tervszolgáltatás akadozása. A feladatok azonban tovább növekednek. A jövő évben, sőt, az elkövetkező három évben évenként, az ez évi pénzügyi teljesítésnek körülbelül másfélszeresét kell nyújtani ahhoz, hogy az elénk tűzött feladatokat maradéktalanul megvalósítsuk. — Az 1979. év várható eredményei alapján az 1980- as feladatokat reálisnak látja? — Az eddigiekhez hasonló, további jelentős intézkedések mellett igen. Valóban rendkívül nagy feladat hárult ránk 1979-ben, de az 1980. évit nem lehet ezzel összehasonlítani. Nemcsak pénzügyi volumen, mennyiségi feladatok tekintetében növekszik 1980-ban a feladatunk, hanem még komplikáltabb munkát kell végeznünk, amilyet eddig nem csi- nálutnk. A közeli napokban megkezdjük a reaktor körüli berendezések szerelését. Ennek végeztével a nagyon összetett és felelősségteljes üzembe helyezési munkák kezdődnek meg, amelyre ugyan készülünk, de igen sok, előre nem látható problémával is kell számolnunk. Ebben a munkában jelentős szakmai segítséget fogunk kapni a Szovjetuniótól és ezzel együtt én bízom abban az akarásban, ami Pakson kialakult és napról napra tovább erősödik. — Köszönöm a beszélgetést. HAZAFI JÖZSEF Fotó: Gottvald Károly Megtanultunk atomerőmüvet építeni? Pakssal új korszakba lépett az építőipar
