Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

© NÉPÚJSÁG képviselnek, vagy az ügyész vádjával szemben a vád­lott védelmét látják el, a bírósági tárgyaláson nem ve­szekszenek egymással, ha­nem vitatkoznak. Érvelései­ket és jogi álláspontjukat fejtik ki az ügyfél érdeké­ben. Ebből a szempontból közömbös az, hogy az ellen­érdekű feleket ugyanannak a munkaközösségnek a tagjai képviselik. Hangsúlyoznom kell ezzel kapcsolatban, az ügyvéd sosem a bűnt, vagy az ügyet védi, hanem az ügyfelet, annak jogos érde­keit. — S hogyan mérik az ügyvéd munkáját? Mondjuk van száz ügye, ebből megnyer hatva­nöt, akkor az 60 száza­lékos? — Ezt a munkát nem le­het így mérni. Visszatérve: valóban jó tulajdonságokkal kell az ügyvédnek rendel­keznie, hogy meggyőzze, akit meg kell győzni, hogy hatá­sos legyen a védőbeszéde és annak természetesen igaznak kell lenni. — Mi az ügyvéd fel­adata? — Idézem az ügyvédi tör­vény első paragrafusát: „Az ügyvéd feladata, hogy — a bíróságok és hatóságok jog­szolgáltatási tevékenységét elősegítve — az ügyfeleknek jogi segítséget nyújtsanak és a szocialista törvényesség ér­dekében lelkiismeretes mun­kával támogassa az ügyfelek jogainak érvényesülését.” — Világos fogalma­zás. Ez a törvény^958- ban lépett életbe. Az­óta ... — Az előtt is, a szocialis­ta törvényesség, az ügyfelek jogérvényesítésének érdeké­ben a legjobb tudásunk sze­rint dolgoztunk. A mi közös­ségünk például 1952-ben ala­kult. Sajnos többen elhuny­tak az alapítók közül, de tisztelegjünk nekik áZzal, hogy felsorolom, kik alapí­tották az 1. sz. szekszárdi munkaközösséget. — Kérni szerettem volna erre is. — 1952. november 15-én ebben a ma életveszélyes he­lyiségben indult a munka dr. Bartakovics Aladár, dr. * Aldor György, dr. Gulyás Andor, dr. Kunczer Jenő, dr. Maxreiter Alajos — már el­hunytak —, dr. Tihanyi Má­tyás és dr. Végh Béla nyug­díjas, no és én kezdtük a közösségi munkát, s csak­nem 18 éve a közösség ve­zetője vagyok és több mint 20 éve a Szekszárdi Ügyvé­di Kamara elnökségi tagja. — Az ügyvédi munka- közösség vezetőjét is vá­lasztják? — Igen. Mód van arra, hogy titkosan, és arra is, hogy közfelkiáltással. — Ez tehát úgy tör­ténik, hogy a munkakö­zösség tagjai úgy hatá­roznak — egyhangúlag, vagy szótöbbséggel, hogy ezentúl dr. Tóth László lesz a vezető. — Valahogy így. Demok­ratikusan. Most öt év a cik­lus, volt 3 és 4 év is. A vá­rosban működik még a 2-es számú közösség, ők 10-en vannak. Az ő vezetőjük dr. Horváth Béla nyugállomány­ba vonulása után dr. Nemes Árpád. — Mindig elkanyaro­dunk. Térjünk vissza az ügyekhez. Legutóbb ki I ült ezen a széken, ahol most én? — Ügy hiszem, itt éppen egy cigány ügyfél ült, védel­met kért. — Kik járnak ügy­védhez? — Tulajdonképpen a la­kosság, a társadalom minden rétege, korra és nemre való tekintet nélkül. Az ügyek? Hát amit csak el lehet kép­zelni. Tevékenységünk hat­van százalékát a bírósági ügyek teszik ki. Bűnügyek­ben védelem, polgári peres ügyekben pedig a képviselet ellátása. Munkánknak több mint felét ez teszi ki. 30 szá­zaléka a végrendeletek és a legkülönbözőbb szerződések, okiratok készítése, Aztán az egyéb ügyek száma is jelen­tős. Munkaügyi kérdések­ben, társadalombiztosítási ügyekben, hagyatéki eljárá­sokban — engedje meg, ne soroljam fel az összeSet. Hi­szen amilyen színes az éle­tünk, olyan változatos a mi munkánk is. — Van, aki arra gon­dol, hogy egyik ügyvéd csak közlekedési témák­kal, másik birtokperek­kel, harmadik bűn­ügyekkel kapcsolatban — kiváló. Azaz ő a „fej”, hozzá érdemes for­dulni, ha biztos védel­met. nyert ügyet aka­runk. — Nincs kimondottan spe­cializálódás az ügyvédek kö­zött. Még sorrendiség sincs. Ha valaki belép az ajtón, ahhoz az ügyvédhez megy, akihez akar. Ügyében min­denki eljárhat, segítséget ad­hat. Azaz van nálam is köz­lekedési, birtok, válás, örö­kösödés. garázdaság. A leg­fontosabb, hogy a fél bízzon ügyvédjében. — És bíznak Önök­ben? — Igen. Az ügyvédi kép­viselet ellátásának létalapja az ügyfél teljes* bizalma. Ha ez a bizalom bármilyen ok­ból megrendül, az ügyvéd a megbízóját nem képviselheti. — Népszerűség? Talán előfordul, hogy a tár­gyalás után a T. ügyfél meghívja egy sörre? — Előfordul. de inkább egy kávéra hívják meg, ez is a bizalom egyik megnyil­vánulása. Éppen ezért néha nehéz az ilyen meghívást visszautasítani. Az ügyvéd személye iránt érzett bizalom sokszor eredményezi azt, hogy olyan ügyfél, akinek az ügyét az ő megelégedésére intézte az ügyvéd, ismerősei­nek is az ő ügyvédjét ajánl­ja. Ez jóleső érzés számunk­ra. jól végzett munkánk megbecsülése. — Azt is illik meg­kérdezni, hogy milyen viszonyban vannak az ügyvédek az ügyészek­kel és a bírókkal. — Kapcsolatunk kollegiá­lis, ám a tárgyaláson az ügy menetében munkánkat, kap­csolataink formáját, s mér­tékét is a törvények szerint tartju1 • •• — A közösségen be­lül milyen a munka- kapcsolat? — A vezetésem alatt álló munkaközösség minden tag­ja ennek a munkaközösség­nek a neveltje, valameny- nyien közvetlenül az egye­temről jöttek az ügyvédi pá­lyára. Ebben a munkaközös­ségben töltötték el ügyvéd­jelölti joggyakorlatukat és itt szerezték meg ügyvédi szak­vizsgájukat. Ez önmagában determinálja azt, hogy az ügyvédi munkaközösségen belül igen jó a kollektív szellem, amely alappillére a munkaközösség belső életé­nek. Ennek természetes ve­lejárója az, hogy egy-egy bonyolultabb ügy vagy jogi probléma megoldása érde­kében igen gyakran konzul­tálunk. A tapasztalatok ösz- szegezése, az állandó önkép­zés, a szervezett szakmai to­vábbképzés és politikai ok­tatás életeleme az ügyvéd­nek, ezek nélkül színvonalas ügyvédi munkát nem lehet végezni. A gazdasági viszo­nyok, az állampolgárok élet­viszonyai és azok jogi sza­bályozása egyre bonyolultabb és szerteágazóbb. Ennek folytán a jogalkalmazás és az emberek jogos érdekeinek védelme is mind szélesebb körű ismereteket igényei, nemcsak a jogi szabályozást, hanem az életet is alaposan kell ismernie az ügyvédnek. Előfordul, hogy ugyanazon ügyben „ellenfelek” vagyunk, olyan értelemben, hogy egy polgári peres ügyben — pél­dául válóperben — a felpe­rest és az alperest is a mun­kaközösség tagjai képvise­lik, vagy egy többvádlottas bűnügyben az egymással éles érdekellentétben álló vád­lottakat munkaközösségünk tagjai védik. Ilyen esetben kötelességszerűen közöljük az ügyféllel, hogy az ellen­érdekű fél képviseletét — korábbi megbízás alapján — munkaközösségünk egyik tagja már ellátja és akkor vállalja el képviseletét mun­kaközösségünk másik tagja, ha az ellen nincs kifogása és teljes a bizalma. — És ha valamelyik ügyvéd nem „látványo­san" dolgozik, nem vé­gez jó munkát, tehát „hatékonyságával baj van”, akkor mi történik az ilyen emberrel? — Az ügyvéd jó munkájá­nak nem az a mércéje, hogy a nyilvánosság előtti fellé­pése látványos-e vagy sem. A „látványosság” és a „ha­tékonyság” között egyenlőség jelet húzni nem lehet, az ügyvéd munkájának nem a „látványosság és nem a ha­tékonyság” az értékmérője, hanem az eredményesség. Ezt pedig csak akkor tudjá meg­valósítani. ha mind szakmai­lag, mind politikailag jól képzett és tájékozott. — Politikailag is? — Igen. Az általános po­litikának része a jogpoliti­ka. Ennek megértéséhez és helyes alkalmazásához ma­gas szintű ideológiai kép­zettségre és politikai tájéko­zottságra van szükség. Gyak­ran előfordul konkrét ügyek­ben az össztársadalmi érdek, a csoport- és egyéni érdek konfliktusa. Az ügyfelet — az esetek túlnyomó többsé­gében — csak az ő egyéni érdekének érvényesítése ve­zérli, a saját, vélt igazáért harcol, és ezért kéri az ügy­véd segítségét. Ilyenkor nagy türelemmel és tapintattal kell meggyőznünk az ügyfe­let arról, hogy adott esetben az egyéni érdeknek meg kell hátrálnia a közérdek előtt. Ne bocsátkozzon alaptalan, vagy reménytelen pereske- fi pqHp PÄLKOVÄCS JENŐ — Erre az épületre a, városi tanács is kimond­ta, hogy életveszélyes, mégis itt fogadják az ügyfeleiket, itt engem is, ha netán ránk sza­kad a mennyezet, lesz védő ügyünkben? — Hogyne. Nagyon ritkán vagyunk mind a heten bent ebben a valóban életveszé­lyes irodában. Nehéz körül­mények között dolgozunk, de vett a kamara egy házat a Munkácsy utcában, a 14. számút, az lesz majd az 1. sz. közösség „székháza”. — Ügy hangsúlyozza, mintha nem azé lenne. — No, igen. Végre min­den munkaközösség a me­gyében olyan házban, irodá­ban dolgozhat, amely a Ka­mara tulajdona, ugyanis nem a közösségé. Mi fize­tünk, a Kamara gondosko­dik rólunk. Így minden ügy­védforintból 40 fillér jut csak az ügyvédnek. A többi hatvan fillér elmegy a mun­kaközösség rezsijére, az Ügy­védi Kamarának, adókra és egyéb célokra. Mi is adóztat­va vagyunk, ránk is vonat­kozik sok-sok jogi szabály. — Ezzel megelőzött egy későbbre gondolt kérdésemet, azt, tudni­illik, hogy az ügyvédek hogyan keresnek. — Ügy, mint egy jó köze­pes mérnök, körülbelül olyan s annyi a jövedelmünk, mint a bíráknak és ügyészeknek. — Tehát ne a pénz­ről, hanem az ügyekről beszéljünk. Itt van ön előtt egy akta, a száma: 20.582, ez azt jelenti, hogy az idén ennyi ügyük volt? — Nem. Ez a szám ’52 tá­jékán kezdődik, amikor a közösség önkéntességi alapon megalakult, s azóta a folya­matos számolással értünk el ezzel az üggyel idáig. Ebből következik, hogy 6—7 ügy­véd, közel 30 éves forgalma 20 ezer ügy. — Csak ennyi? — Az a helyzet, hogy a ta­nácsadást, amely ingyenes általában, senki nem tartja számon és fejben. Van olyan, hogy naponta 8—10-en ér­deklődnek, tanácsot kérnek, mi válaszolunk, s eligazít­juk az ügyfelet, s nem mind­egyikből, sőt a legtöbből nem lesz ügy. — Talán az emberek nem szeretnek peresked­ni? — Az állampolgárok több­sége fél a pereskedéstől. Akadnak notórius pereskedők is, akik viszont szorgalmaz­zák és élvezik a pereskedést. A pereket az esetek túlnyo­mó többségében az indítja el, hogy az állampolgárok az egymással szembeni vitás ügyeikben nem tudnak meg­egyezni, mert mindegyikük a maga vélt igazát szeretné ér­vényre juttatni. Azután van egy sor „kényszerű pereske­dés”, mint például a váló­perek, mert a házasságot a házastársak közös megegye­zése esetén is csak per útján, bírósági ítélettel lehet fel­bontani. — Azt gondoljam, hogy az ügyvédek ve­szekedős emberek. Pél­dául egy tárgyaláson összekapnak jól, még ha egy közösségbe is tar­toznak? — Ne gondoljon ilyet. Amikor az ügyvédek egy­mással ellenérdekű ügyfelet 1979. november 11. Múltunkból 0 iről írtak 50 eszten­dővel ezelőtt a megyei lapok? Mit tartottak megörökíteni méltónak a napi eseményekből, mit kí­vántak a kortársaikkal kö­zölni? Emiatt forgattuk a Tolnamegyei Újság 1927. évi számait. BŰNÜGYI STATISZTIKA A Tolnamegyei Újság 1927. január 15-én statisztikát kö­zölt a megyében 1925-ben és 1926-ban elkövetett bűncse­lekményekről. A közlemény élén az államellenes cselek­mények állnak, 1925-ben 7, 1926-ban 2 esetet tartottak számon a megyében. Magas­nak tűnik az izgatás száma: 21, illetve 10 eset jutott a ha­tóságok tudomására. A ható­sági közeg elleni erőszak száma is magas, 1925-ben 41, 1926-ban 38 ilyen eset fordult elő. Ezen nem lehet csodál­kozni, gondoljuk csak meg, hány család feje fölül árve­rezték el a házat, forgatták ki kevés vagyonából, s ilyen­kor a kezek hamarabb len­dültek ütésre, a végrehajtó gyakran menekülni kény­szerült. Rágalmazást, be­csületsértést 59, illetve 52 esetben követtek el. Ennyi esetben történt feljelentés... 25, illetve 26 esetben követ­tek el szemérem elleni bűn- cselekményt. Verekedni is szeretett az ifjúság. A vasár­nap délutáni, esti kocsmázá- soknak gyakran volt következ­ménye, hogy ölre mentek: 132, illetve 128 esetben jár­tak el a verekedőkkel szem­ben. Ugyancsak sűrűn nyúl­tak más tulajdonához. 1925- ben az ismeretlen tettesek el­len 99, ismert tettesek eseté­ben 376 alkalommal jártak el. Egy évvel később az is­meretlenek száma 59, az is­mert tetteseké pedig 333 volt. A zsarolás a ranglistán elég­gé előkelő helyet foglal el. 1925-ben 26, 1926-ban pedig 35 ilyen cselekmény jutott a hatóságok tudomására. A csa­lás is magas számmal került a nyilvántartásba, 138, illet­ve 141 esettel. A tűzvész­okozás is a lajstromon talál­ható. 1925-ben 16 esetben követték el megyénkben ezt a bűncselekményt. Egy évvel később nyolc személyt vá­doltak ilyen cselekedettel. A statisztika nem szól arról, hogy mely községekben kö­vették el ezeket a cselekmé­nyeket, s arról sincs szó, kik voltak a tettesek. A lap így összegezi a sta­tisztikai összevetést: „Az ér­dekes összeállításból meg­állapítható, hogy az 1925. év bűnözési statisztikájával szemben a rablás, a zsarolás, sikkasztás, csalás, okiratha­misítás és gyújtogatás az 1926. évben több volt. Ugyan­csak szaporodott az öngyil­kosok száma is.” (Az öngyil­kosság és baleset miatti ha­láleset 1925-ben 266, 1926­ban pedig 309 volt.) „A MUNKÁSSÁG IS ÉRTSE MEG...” A Tolnamegyei Újság 1927 februárjában terjedelmes vezércikkben üdvözli az új parlamentet, amelyben lénye­gesen kisebb számban volt jelen az ellenzék, mint a ko­rábbi országgyűlésben, ör­vendezik a cikk írója a vá­lasztás ilyen eredményének. Köszönti Bethlen Istvánt és politikáját, melynek eredmé­nyeként háttérbe szorították az uralkodó osztályok és cso­portjai közötti ellentéteket, amely a fasiszta rendszer konszolidálásának egyik fel­tétele volt. Szól Trianonról is, elítélőleg nyilatkozik az utódállamokban élő magya­rokról. akik a szélesebb kö­rű demokratikus életben jobban érzik magukat, mint a magyar munkás az ittho­ni körülmények között, s mint írta, nem vágyódnak vissza az anyaországhoz. Ezt követően a cikk így folytató­dik: „Itt pedig, szomorú dolog, az áldozatot tűmi és méltá­nyolni nem akaró nép: a munkássereg, még mindig nem a gazdasági érdekek, szolgálatában áll, hanem elé­gedetlenségét lelkiismeretlen politikai célokra felkínáló, rövidlátó eszköz. Nehéz hely­zete olyanná teszi őt, mint a lavina lendítő kövét. Az egyik kérdés megoldást nyert. Tisztességes, törvényes úton bárki beleszólhat a nemzet sorsának intézésébe.” Ehhez nemigen kell kom­mentár, annyira nyilvánvaló a demagógia. Hogyan szól­hatott az ország sorsába tör­vényes úton bárki, amikor szűkítették a választási jo- - got? S a falvak lakóitól pe­dig a titkosságot is megvon­ták, mondván: „nyílt szívű, ‘ nyílt tekintetű a magyar pa­raszt — nem szereti a titkos­ságot”. Még jó, hogy annyit elismer a cikk szerzője, hogy nehéz helyzetben él a mun­kásság — de az már kevésbé érthető, miért nem érti, hogy ilyen körülmények között a munkás nem akar tűrni, nem akar további áldozatot hoz­ni — egyáltalán, hogy embe­ribb módon akar élni?! KI KELL TELEPÍTENI A PARTI LAKÁSOKAT 1927. augusztus 27-i' szá­mában a parti lakásokkal foglalkozik a Tolnamegyei Újság. Azért került előtérbe ez a kérdés, mert nem sok­kal korábban Regölyben 8 ember halálát okozta a part­szakadás, összeomlott több parti lakás. Az esettel kap­csolatban az alispán felhívta a város polgármesterének és a járási főszolgabíróknak a figyelmét arra, hogy járásuk, városuk területén számolják fel a parti lakásokat. A lap úgy vélte, hogy alig kell tenni bármit is az ügy­ben, mert az ilyen lakások " száma igen alacsony — „Toj­na megye községeiben csak szórványosan fordulnak elő ily parti lakások. (A, szerző tájékozatlan volt ebben a kérdésben, a megyében több mint félezer ilyen lakás volt), s így a kitelepítés szükségessége csak némely helyen áll fenn. Másképpen áll azonban a helyzet Szek-Ä| szárdon, ahol a Benedik-^ szurdikban 33, a Kerékhegyen 9, a Szücsényszurdikban 8, a Lisztesvölgyben 7, az An- ■gyalszurdikban 1, a Kisbükki hegyen 1, a Baranyavölgyben 1, a Pálégödrében 2 család lakik barlanglakásban. A barlanglakok száma megha­ladja a 160 lélekszámot. A rendelet súlyos helyzet elé állította a városi tanácsot — írja a cikkíró. — Bár a j^áros elöljárósága már év­tizedek óta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miképpen lehetne a barlanglakások végleges megszüntetését ke­resztülvinni, megoldásra nem került sor, mert egyrészt a családok földhözragadt sze­gények, másrészt a város nem volt abban a helyzetben, hogy részükre megfelelő la­kásokat építsen. A regölyi borzalmas sze­rencsétlenség most ismét elő­térbe tolta a kérdést. A vá­ros legelsősorban megoldan­dó problémái közé került a barlanglakások megszünteté­sének ügye. Miután semmi remény sem lehet arra, hogy a nyomorult és főképpen közadakozásból tengődő csa­ládok a városban albérleti lakásokat foglalhassanak el, egy szoba, konyhás lakásokat kell építeni a város külterü­letén. Természetesen a város jelenlegi súlyos helyzete e több mint 160 barlanglakó befogadására alkalmas lakó- házak és ezek építéséhez V. szükséges telkek vételárának költségeit most el nem bírja, reméljük, hogy a kormány e ; szociális kérdés sürgős meg­oldásához anyagi segítséget fog nyújtani”. i A városnak nemcsak 1927- ben, de 1938-ban és 1945-ben sem volt pénze e fontos szo­ciális kérdés megoldására. Az ötvenes évek végén és a hatvanas években számolták fel Székszárdon a parti la­kásokat. Társadalmi összefo­gással épült sorházakba köl­töztették a parti lakások la­kóit, s ezt követően azonnal szétverték, felrobbantották a parti lakásokat. A megyében is ebben az időben kezdődött ‘ meg a putrik felszámolása. K. BALOG JÁNOS MlíhT»lilnlilw dr. Tóth Lászlóval, a Szekszárdi /. az.. Ügyvéd! * Munkaközösség vazetöfóva!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents