Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-09 / 262. szám
U rtEPÜJSÄG 1979. november 9. Mitlitt a gyógyfürdőbe meant... Tornázzunk ! Aki nem sajnálja idejéből a napi 10—15 percet, remélheti, hogy mozgásszervei, Ízületei, izmai idősebb korban is megtartják teljesítő- képességüket, rugalmasságukat. Mindemellett a torna nemcsak ezért fontos, hanem azért is, mert a légzőszervek, a szív, a vérkeringés és egyéb belső szervek működését is elősegíti. Néhány gyakorlat: 1. Váltott kar- és lábemelési gyakorlatunk első felét 8-10-szer lassú, majd gyorsított — szökdécselő ütemben folytatjuk. Ezután törzsfordítással kombináljuk, kar oldalsó középtartásban, ökölbe szorított kézzel. Csak a felsőtest végzi a fordulást. 4-szer jobbra, 4-szer balra. 2. Terpeszállásba helyezkedünk, a karokat a fej mellett a magasba emeljük. Karkörzést végzünk, 4-szer előre, 4-szer hátra. 3. Széles terpeszbe állunk, majd mélyen előrehajolva megérintjük 4-szer a bal bokánkat, törzshajlítással ismételve 4-szer a jobb bokánkat. 4. Terpeszállás, mindkét kezünket a csípőn tartjuk. Törzskörzés következik, 4- szer előre, majd amilyen mélyen csak képesek vagyunk, 4-szer hátra is. B. K. Évente sok tízezer ember keresi fel a termálvizeket, gyógyfürdőket, hogy felüdül- . jön, vagy különböző panaszaira orvoslást nyerjen. Érdemes ezért a gyógyfürdők hatásmódjáról, a várható eredményekről, de nemke- vésbé a fürdőzőre váró kockázatokról tájékoztatni az olvasót. HOGYAN HATNAK A GYÓGYFÜRDŐK? Az emberek már évezredek óta tudják, hogy a szabadban való fürdés, de különösen a meleg vizű tavak, sok-sok panaszt szüntetnek meg. Ezt az ősi tapasztalatot az újabb idők kutatásai tudományosan is igyekeztek alátámasztani, megállapítva, hogy melyek azok a tényezők, amelyek gyógyhatású- ak. A füdő mikroklímája, tehát a fürdőt közvetlenül körülvevő levegő, a talaj ösz- szetétele, mint környezeti tényező rendszerint megnyugtatóan hat az ideg- rendszerre és bizonyos gyulladásos folyamatokra is. A meleg víz fizikai ingerként felfokozza a szervezet anyagcseréjét, egészséges szívű embernek a vérkeringésére edző hatású és görcsoldó is. Archimedes törvénye értelmében minden test — beleértve természetesen a fürdőző embert is — a súlyából annyit veszít, mint amennyi az általa kiszorított víz súlya. Éppen ezért a nehezen mozgó ember, akár bénulás, akár izületi bánta- lom okozza a csökkent mozgásképességét, meleg vízben könnyen tud úszni, sétálni, ami berozsdásodott izmainak, Ízületeinek feltétlenül jót tesz. Ha meleg vízben mozog a beteg, akkor a törzs- izomzat görcsös feszülése rendszerint oldódik, a kisebb terhelés miatt szűnik a fájdalom, ami ugyancsak köny- nyíti a mozgást. A vízben oldott anyagok, például kén vagy jód, esetleg szénsav, adják egy-egy gyógyfürdőnek speciális gyógyító hatását. Ezek az anyagok a bőrt izgatják, fokozzák a bőr alatti erekben a véráramlást, és a fallazult pórusokon keresztül egyes anyagok képesek bejutni a szervezetbe,' hogy ott jótékony, gyógyító hatásukat kifejtsék. A víz feletti páradús levegő belégzésével a párában oldott anyagok a légutak nyálkahártyáira kezdetben ingerlőén, majd nyugtatóan hatnak. Egyelőre ismeretlen okokból a fürdőkezelés hatására fokozódik a szervezet védekező készsége, úgynevezett immunreakciója, a különböző fertőzésekkel és az allergiás állapotokkal szemben. FÜRDÓREAKCIÓ \ Az emberek nagyobb része orvosi beutaló, illetve orvosi vizsgálat nélkül veszi igénybe a gyógyfürdőket, Jól is teszi, de csak akkor, ha panaszmentes és egészséges. Ellenkező esetben mindig kívánatos, hogy fürdőhelyre való utazás előtt kikérje körzeti orvosa véleményét, sőt, hogy a fürdőorvos tanácsát is igénybe vegye. Vannak betegségek, amelyek miatt célszerű kerülni bizonyos gyógyfürdőket. Szívbetegeknek, éleme- dett korúaknak, érelmeszesedésben, tüdő- vagy vesetuberkulózisban szenvedőknek, vérszegényeknek, magas vérnyomásúaknak és magától értetődően lázas betegnek gyógyfürdőt igénybevenni nem célszerű. Ha az idős embernek magas vérnyomásán vagy szívelégtelenségén kívül izületi bán- talmai is vannak, válasszon más gyógymódot a fürdőkezelés helyett izületi bán- talmainak enyhítésére. A fürdőorvosok egyénileg szabják ' meg, hogy naponta vagy hetenként hányszor, összesen mennyi, esetenként milyen időtartamú és milyen hőfokú vízben fürödjenek a betegek. Azok az egészséges emberek, akik orvosi tanács nélkül mennek a termálfürdőbe, ne lepődjenek meg, ha az első néhány fürdő után fáradtság vagy gyengeségérzetük támad. Ez néhány nap múlva elmúlik. De akár szenvednek gyengeségtől, akár nem, lehetőleg délelőtt fürödjenek. Fürdés előtt mindig egyenek kiadós, normális reggelit, nehogy a vízben való mozgás, és a fokozott anyagcsere hatására vércukruk hirtelen essen, ami ugyancsak gyengeségérzést, esetleg ájulást okozhat. Aki masszíroztatja magát, mindig úgy ossza be idejét, hogy a masszázst fürdés után kapja. A meleg vízből kijőve célszerű egy- egy félórát fekve pihenni, ha a hőmérséklet kint hűvös, akkor egy kicsit be is takarózni. Aki e szabályokat betartja, évről évre frisseséget és egészséget meríthet gyógyfürdőkben gazdag hazánkban. DR. SZENDE! ÁDÁM — Nem veszem fel! Nem, nem azért sem! Nem veszem fel, mert meleg van, nem veszem fel, mert hideg van, nem veszem fel, mert nem szeretem, nem vetem le, mert szeretem — az idézetsor tetszés szerint bővíthető, a szöveg minden szülő fülének ismerős. Gyermekeinkkel az öltözködés ügyében folytatott viták nem akkor kezdődnek, amikor holmi konzervatív ízlés kifogásolja az „avantgarde” toaletteket, esetleg merőben ret^ rográd szépérzékünk berzenkedik a fenéken feszülő, kopottra smirglizett, zsilettel rojtosított farmernadrágok, s az egybefolyó haj-szakáll tetűhinták ellen; nem, még ha ízlés és eredményes nevelés meg is menti ettől a szerencsésebb szülőket, vita nélkül a nevelést senki sem ússza meg, a viták pedig sokkal korábban kezdődnek. Már némely csecsemővel is előfordul, hogy valamit — kesztyűt, sapkát — nem tűr magán, öntudatlanul is érvényesítvén az egyéniség önállóságra törekvő akaratát. Ez azonban csak halvány jelzés még, ízelítő a jövőből. Amely a társasléttel veszi kezdetét. Anatole France írja a Pingvinek szigetében, hogy a világon minden baj akkor vette kezdetét, amikor az első pingvin hölgy rájött, miszerint a nyakába akasztott vi- rágfűzér díszére válik. Akkor már valamennyi nőnemű pingvin minden ékességet a nyakába akart akasztani és megindult a harc az anyagi javakért. Az emberi életben ott kezdődik a hiúság, ahol a mákszem- nyi emberke már fölfedezi tükörképét mások szemében. Hajdanában egyértelműen elítélték a hiúságot, hiába tették, de felettébb helytelenül, mert mint annyi más tulajdonságunk, az is több szálból van sodorva. Szorult belé egy kis emberszeretet, elvégre, aki kellemes látványt nyújt, másokkal tesz jót. Fő vonása azonban az önértékelés: a mások tetszéséből formálódik az önbizalom — minden téren, nemcsak a külsőt illetően, de attól elszakíthatatlanul. A kisgyermekekben ez csak a sejtelem szintjén bukkan fel, de jelen van. Az öltözködési viták egyik forrása tehát a hiúság. Van egy szép új, ünneplőnek szánt ruhája, de csakis abban akar óvodába (iskolába) menni. (Az iskolaköpeny sem változtat a helyzeten: azt ki is lehet gombolni, le is lehet vetni ruhamutogatás céljából.) Vagy egy régebbi holmit csodáltak meg a társai: mindig azt követeli. Lehet könnyű, meleg időre való, nem fázik benne, ha esik, ha fúj. A fordítottja is megtörténik: új holmiját kinevették, valamilyen okból furcsának találták, nem akarja többet fölvenni, még ha eredetileg maga választotta is. És nemcsak a lányok a „nehéz esetek”. A fiúk is hiúk, csak másképp. Náluk az esztétikai szempont a serdülés előtt ritkán jut szóhoz. Szeszélyeik más forrásból táplálkoznak. Valami megtetszik nekik, aztán le nem megy róluk. Hordják a jelvényekkel megtűzdelt kalapot rekkenő melegben is vagy az indián tollazatot csikorgó télben. Egyébként mindegy, milyen a ruha, csak vigyázi ne kelljen rá. De ha megszoktak egy-egy kényelmes darabot, meg nem válnak tőle, ha folt hátán folt borítja is. Az igazi vitákat mégis a serdülőkor hozza meg. Szülő legyen a talpán, aki bírja cérnával. A kislány megdézsmálja anyja szépítőszereit, ruhatárát, s közben madárijesztőt formál magából. A fiúk vigyázatlanul rombolják a jó holmikat, de órákig nyirbálják serkedő bajuszkájukat. És közben a hiúság, meg a rendetlenség jól megfér egymással: szurtos nyakú ing a „csuda klassz” farmerrel, a sáros cipő az álom-dzsekivel. A jólét tünetei? Hát igen. A szegény ember gyerekének nem volt min vitáznia. De ma már a legtöbb gyerek jólöltözött, következésképp mindenütt felbukkan az öltözködés kérdésein folytatott, nem éppen szelíd eszmecsere, amelyben vagy a hatalmi szó dönt végül is, vagy a szülői megadás: „hordjon amit akar, nem bírok vele”. Egyik sem célravezető. Akire erőszakkal húzták a ruhát, rosszul érzi magát benne. Akire pedig ráhagyták, hogy tegyen, amit jónak lát, nemcsak paprikajancsivá válhat, de meg is fázhat. Az ész-érvek sem mindig hatásosak. (Vajon mi, felnőttek, mindig olyan okosak vagyunk?!) Többre megyünk, ha kicsi kortól kezdve más értékek felé irányítjuk gyermekeink figyelmét, ha úgy nőnek fel, hogy önbizalmuk forrása ne csak a külső megjelenés legyen. Aki inkább arra hiú, hogy milyen homokvárat tud építeni, milyen rajz kerül ki a kezéből, hány verset tud, mennyi mesét, milyen ügyes a játékban, annak annyi más forrásból táplálkozik az önbizalma, annyi egyéb irányt kap az érdeklődése, hogy nem lesz „öltözködés központú”. Az még azt is megtanulja, hogy az igazi önbizalom szerénységgel társul, mert van „mire” szerénynek lennie. Csökkenti a nézeteltéréseket, ha már a kisgyermek is lehetőleg maga választja új holmiját. Ha nemcsak táblából az üzletben, hanem dönthet is: mit szeretne. Ám — kivált a serdülés éveiben — a vitáktól senki sem szabadul. Csupán élüket csökkenti az idejében kialakult azonosulás: aki kiskorában magába építette a szülői példát, az akaratlanul követi később is, és ha látja, hogy apja-anyja esernyővel indul útnak, ő is magára veszi az anorákot. A serdülőkor lázadását azonban ez sem zárja ki: a kamasz mindent jobban tud, mindent másként akar, s főként viselni óhajtja nemzedékének önként vállalt „egyenruháját”. Ám tegye. Ha egészsége nem látja kárát, ezzel kapcsolatban kár szót vesztegetni. Az értelmesen nevelt, szellemi értékekre orientált gyermek hamar ki is nő az „öltözködés lázadásának” korszakából, és a furcsa túlhajtásokból. Akit nem ka- patnak el, aki ismeri a család gondjait, akinek önbizalma erős alapokon nyugszik, az hamar túljut a pingvinek virágfűzér- aggató örömén. De addig? Addig bizony adódik vita, s hangzik a „nem veszem fel” és a rábeszélés; küzd az olykor balgán önérvényesítő szándék, és szembeszáll vele a nyaklevessel megtoldott ráció. Mégis: nyakleves nélkül könnyebb. A türelem is példamutató. Megértetni magunkat csak azzal lehet, akit mi is megértünk. Apró, hétköznapi dolgokban is. Például az öltözködés kérdésében. BOZÓKY ÉVA Az akváriumi halak és csigák etetése VlZIbOÍ-HA KAIVDICSRÁK Az akváriumba telepített halak, csigák és növények együttese olyan kis vízi élet- közösséget hozhat létre, amely csak igen kivételes esetben igényli a külső beavatkozást. Biológiai egyensúlyhelyzetet kialakítani nem is olyan könnyű feladat. Sok múlik a mértéktartó gondozáson, figyelmen és az akvarista természetszeretetén. A mértéktartóságnak már a kezdet kezdetén meg kell mutatkoznia — látványnak is csúnya a túlzsúfolt akvárium, tekinthető ideálisnak, amelyben 4—5 literenként található egy hal. Ezek az oxigénellátáshoz nem igényelnek külön dúsítót. A vízmedencét mindig a lakásnak azon a pontján kell elhelyezni, ahol a legstabilabb a hőmérséklet, mert a huzat, a hirtelen hőingadozás halpusztulást okozhat. A táplálkozás szerepe is fontos a halak növekedésében és egészségük szempontjából. A növekedéshez szükséges tápanyagokat csak a változatos etetés juttathatja szervezetükbe. A legelterjedtebb, egész évben kapható haleledel a tu- bifex, azaz csővájó féreg. Szerves anyagokban gazdag, iszapos aljzatú vizekben fejlődik. A tubifex télen eléggé szennyezett, etetés előtt többször át kell mosni folyóvízben. Mivel ez a féreg erős oxigénfogyasztó, az akváriumba csak etetéshez szükséges mennyiséget rakjunk egyszerre. Ha halaink még kicsik, a tubifexet feldarabolva adagoljuk, nehogy a mohóság miatt az ivadékok elpusztuljanak a kelleténél nagyobb falattól. A haleleség 50—70 százaléka lehet tubifex is. Tárolása naponta cserélt hideg vízben történik. A szúnyoglárvák nemkülönben fontos táplálékai az akvárium lakóinak. Vörös, fehér, valamint fekete lárvák gyűjthetők a szabadban, vízzel telt edényben, hűvös helyen tárolhatók. Ismeretes még a szárított tubifex és a szárított szúnyoglárva. A felsorolt elesé- geken kívül újabban gyárilag készített haleledel is kapható. E készítmények ásványi anyagokban, vitaminokban gazdagok, hormonnal kezelt is akad közöttük, ösz- szetevői közt burgonya, búzaliszt, marhamáj, halhús és ikra a leggyakoribb, sajnos a keverék aránya gyártási titok. Minden gondosság ellenére előfordulhat, hogy az elesé- gek kifogynak és hirtelen nincs mód pótlásukra. Ilyen esetben gondosan apróra morzsolt tojássárgáját is adhatunk az akvárium élőlényeinek. A felsorolt haleledelek szinte mindegyik halfajtának táplálékai, miután a díszhalak többsége mindenevő vagy ragadozó. A csigák közül az ún Ama- zonas-csiga, a kürtcsiga, iszaplopó tornyoscsiga és a tányércsiga a leggyakoribb az akváriumokban. A tenyércsigának ismert vörös változata is. Az Amazonas-csiga nő a legnagyobbra, igen falánk és harcias típus, ezért kisebb csigákkal nem szerencsés együtt tartani. A csigák az akváriumok tisztogatói. Az üvegre és a kövekre települt algát leeszik, a korhadékot és a rothadó anyagokat eltávolítják, a talajra hullott tubi- fefet és az elhullott állatokat föleszik. Falánkságuk révén nélkülözhetetlenek az önellátó akváriumban. Öntörvényű életük érdekes megfigyelésekre adhat alkalmat. A biológiai összhang megteremtése után az akvaristára a frissítő szemlélődés marad. CSÁKY IDA SZÚNYOG- Lt\ RVÁJA CÉKLA-NARANCS KOKTÉL A nyers céklát meghámozzuk, kis lyukú reszelőn lereszeljük, tiszta vászonruhán átszűrjük. A céklalevet összekeverjük 3—4 narancs levével, ízlés szerint cukrozzuk, étkezés előtt, hűtve fogyasztjuk. NYERS CÉKLA TORMÁVAL 1 kg nyers céklát és 40 dkg tormát meghámozunk és kis lyukú reszelőn lereszelünk. ízlés szerint salátaecetet készítünk, ráöntjük a reszelékre, adunk még hozzá köménymagot és az egészet jól összekeverjük, üvegekbe tesszük és savanyúságként fogyasztjuk. Sokáig eláll. CÉKLASALATA almával 50 dkg céklát héjában puhára főzünk, meghámozzuk, karikákra vágunk. Három darab almát meghámozunk, a magházát kivéve szeletekre vágunk. Citrommal, mézzel, sóvol salátalét készítünk, majd ráöntjük a cékla- és almaszeletekre. Hús mellé tálaljuk.
