Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-09 / 262. szám
1979. november 9. ^NÉPÚJSÁG 5 Brigadpalyäza«. Ä lya a Tolna megyei KISZOV-vel közösen szervezte meg az ipari szövetkezeti szocialista brigádvezetők első országos találkozóját ez év októberében. A találkozó idejére pályázatot hirdettek „A szocialista brigádok szerepe az ipari szövetkezetek közművelődési tevékenységében” címmel. A pályázat célja, átfogó képet kapni a kollektívák művelődésének, szórakozásának, hasznos szabad idő eltöltésének formáiról, szervezéséről, módszereiről, a jól bevált kezdeményezésekről. A szervező bizottság 32 pályaművet értékelt, nyolcat díjazott. Oldalunkon kivonatosan közöljük a két legjobb Tolna megyei pályaművet és szólunk azokról a tanulságokról, amelyek a pályázat egészéről levon- hatóak. A Walter Gropius brigád élete BRIGÁDUNK, a Walter Gropius ifjúsági szocialista brigád 1973. július 31-én alakult, öt fővel. Mint nevéből is kitűnik, fiatalok vállalkoztak arra, hogy a szocialista brigád- mozgalomba kapcsolódva végzik munkájukat. Ha azt mondom, hogy Walter Gropius német építész volt, a modern építészet egyik megteremtője, akkor a brigád személyi összetételére, valamint a munkakörre utalok. Alakuláskor — az Univerzál Szövetkezetben — és jelenleg — az Unió Ipari Szövetkezetben —, is műszaki vonalon dolgozunk. Építőipari előkészítés a feladatunk. Műszaki dolgozókra nagy előszeretettel ragasztják azt a jelzőt, hogy szakbarbárok. Ezt cáfolni is tudjuk azzal, hogy műszaki végzettségű tagjaink szabad idejüket nem szakmai jellegű elfoglaltságokkal töltik. Például egyik brigádtagunk a dofnbóvári Kapós-kórus tagja. Ha a kórussal itthon szerepel, mindig akad közülünk egy-két fő, aki megnézi a műsort. Ez jó kikapcsolódás annak, aki megnézi, s jólesik a szereplőnek, hogy érdeklődünk hobbija iránt. Soha nem törekszünk arra, hogy kampányszerűen elhatározzuk: közösen, teljes létszámmal megnézzünk egy műsort. Jobban bevált nálunk — s talán másoknál is így van —, az a gyakorlat, hogy egykét ember fog össze és elmegy egy programra. Rendszerint azok látják először a műsort, akik érdeklődnek iránta. Ha a beszámolójuk alapján másoknak is kedve van hozzá, úgy ők a következő alkalommal mennek el. Ha nincs módjuk rá, legfeljebb sajnálhatják, hogy nem látták. Az idők folyamán már annyira megismertük egymást, hogy tudjuk, kinek milyen az ízlése, mi tetszik neki. így a már előzetesen olvasott kritikák, tájékoztatók alapján ajánlatát bátran elfogadhatjuk, biztosan elmehetünk vele. PERSZE vannak azért közös programjaink is, amelyeken együtt vagyunk, sőt, családtagjaink is jelen vannak. Ezek a programok főleg a vidéki kirándulások, amelyekre saját személygépkocsikkal megyünk. Ez évi kirándulásunkon újítottunk. A villányi művésztelepet látogattuk meg, immár másodszor. Az előző kirándulásunkkal szemben az volt az újszerű, hogy — a nemzetközi gyermekév lendítőerejeként —, elvittük gyerekeinket is. Jó alkalom volt arra, hogy a gyerekeket is megismertessük az ottani művészeti alkotásokkal. Jó alkalom volt ez nekik is egy kis művészeti játszadozásra, egymást túllicitálva kerestek neveket a különböző stílusban készített szobroknak. Ezt a kirándulási formát ebben az évben fedeztük fel, közösen egymással és gyermekeinkkel. Kellemes és hasznos időtöltés volt együtt ismerni meg műalkotásokat, szabad levegőn lenni, kirándulni. Első ilyen jellegű megmozdulásunk sok örömet szerzett és jól sikerült, így a következő esztendőkben újra rendezünk ilyeneket, természetesen más-más helyekre. Tolna megyében 1978-ban indult egy művelődési akció, szocialista brigádok részére, „Útközben ’78" címmel. Ebbe brigádunk is benevezett. Nagyon jó alkalom volt arra, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük a politikai eseményeket, hazánk kulturális életét, szűkebb hazánk, Tolna megye eseményeit. Százötvenkét benevezett brigád közül a 28. helyezést értük el. Ehhez az eredményhez az kellett, hogy a brigád valamennyi tagja összefogjon. Bizony el kellett osztani, hogy ki miből készül fel, mivel 15—20 napos határidőnk volt a válaszok megküldésére. A témaköröket az egyéni érdeklődésnek megfelelően osztottuk el, volt miből választani, hiszen politikai, kulturális, tudományos, műszaki, valamint a szocialista brigádmozgalomról szóló kérdések szerepeltek egy-egy havi összeállításban. Ez a művelődési akció ebben az évben is folytatódott, természetesen ezen is részt veszünk, igaz, előreláthatólag nem lesz olyan sikeres a munkánk, mint tavaly. Ez az akció sokirányú ismeretek megszerzésére ösztönöz, rendszerességet és hónapról hónapra való felkészülést kíván. RÉSZT VETTÜNK a dombóvári városi művelődési központ könyvtára által indított Móricz Zsigmond olvasópályázaton. Ez olyan formában bonyolódik le, hogy az első három forduló során kérdőlapok kitöltésével 3—3 Móricz-novelláról, 3—3 kérdésre kell válaszolni. A negyedik forduló szóbeli vetélkedő, melyen a jó válaszokat beküldő brigádok vehetnek részt. A fordulók során így 9 novellával ismerkedünk, de emellett a többi, a kötetben szereplő novellát is elolvassuk. Szeretnénk, ha a jövőben is indítanának ilyen vetélkedőt, természetesen másik író műveiről, illetve életéről. Ezt az olvasópályázatot jó módszernek tartjuk arra, hogy egy-egy íróval jobban megismerkedjünk. Végezetül, de nem utolsósorban a szakmai továbbképzésről szeretnénk írni. Olyan munkánk van, amelynél elengedhetetlen az új, korszerű technológiák, anyagok megismerése, annak a szövetkezet által kivitelezésre kerülő építmények során való alkalmazása. Ezt szolgálják részben a különböző intézetek, szervezetek szakmai ismeretterjesztő előadásai, tanfolyamai, melyekre a megjelenésünket a szövetkezet szervezett formában biztosítja. Ehhez kapcsolódóan az egyéni ismeretszerzés elengedhetetlen. Segítségünkre van ebben a szövetkezetünk műszaki könyvtára, valamint az otthoni könyvtár. Többségben mi adunk javaslatot arra, hogy milyen kiadványokat rendeljen meg, illetve vásároljon meg a szövetkezet. A brigádmozgalomban való részvételben a hármas jelszó: „szocialista módon dolgozni, tanulni, élni” a mérvadó. Ezt szem előtt tartva mindhárom alapja a közművelődés. A KÖZMŰVELŐDÉS az általános műveltség, a szakmai továbbképzés mindhárom területen fontos, és alapvető tényező. Az átfogó, sokirányú képzettség, ismeretszerzés a munka minőségét javítja, megkönnyíti a tanulást, életünket tartalmassá teszi. A brigádművelődés tükörképei dolgozatok a brigádok m művelődési tevékenyig ségének, a kulturális ___2 vállalások teljesítésének tömör összefoglalásai. Közművelődési törekvéseink tükörképei e pályaművek. Különösen tetszett a szegedi tervező szövetkezet egyik szocialista brigádjának kulturális vállalkozása. A Csong- rád megyei könyvtár felkérésére elhatározták, hogy megszervezik és megrendezik „Csongrád megye és Odessza megyei kapcsolatainak kiállítását. Az összegyűjtött anyag főbb vonásokban azokat a történelmi, irodalmi és művészeti kapcsolatokat reprezentálja, amelyek a magyar és ukrán nép között létesültek. Kiállításuk országhatárainkon kívül, de hazánkban is — például a Szovjet Kultúra Házában — sikert aratott. Követendő az a módszer is a szocialista brigádok kulturális vállalásában, ahogyan a Tolna megyei Szolgáltatóipari Szövetkezet két szocialista brigádja készült fel és vett részt az „Öltöztessünk Zsuzsi és Andris babát népviseletbe” Tolna megyei pályázaton. Figyelmet érdemel a Tamási Vegyesipari Szövetkezet „Tyereskova” brigádjának pályázata, a melyben többek között az olvasóvá nevelés kollektívájukban megvalósított módszereiről szólnak. A dombóvári UNIÓ Ipari Szövetkezet „Walter Gropius” brigádja által leírtak; nevezetesen az, ahogyan e kollektíva segíti a szövetkezet tagjainak művelődését, elsősorban tanulását. Megítélésünk szerint sok szocialista brigád példát vehetne, hogy milyen szerepet kell és lehet betölteni értelmiségi brigádoknak a közművelődésben. SOK A FORMÁLIS ELEM Mint már említettem, a szervező bizottság 32 dolgozatot értékelt, az alábbiakban általános következtetésként adjuk közre tapasztalatainkat, azokat, amelyeket a pályamunkák elemzése, értékelése kapcsán nyertünk. A dolgozatok olvasása közben a legszembetűnőbb volt, hogy a szocialista brigádok vállalásaiban még mindig sok a formális elem. Ahelyett, hogy azt határoznák meg, mit kell tenni például a politikai vagy szak-- mai műveltség emelése érdekében, kulturális formákban gondolkodnak, s a mennyiségi szemlélet dominál. Így vállalásaik között a már sokat ostorozott „Beiratkozunk a könyvtárba, elolvasunk x számú könyvet, megrendeljük a magyar nyelvű szovjet folyóiratokat” stb. megfogalmazás szerepel. A törekvés; lepecsételtetni, igazoltatni, hogy ott voltak, látták, hallották, s az, hogy értették-e, vagy volt-e valami értelme, hogy „ebbe”, vagy „abba” bekapcsolódtak, sok esetben teljesen mellékes. Általában csak azt rögzítik, mint már említettem, hogy mit vállalnak, s azt, hogy miért és hogyan kívánják megvalósítani, már nem. Holott ez nagyon lényeges! Sok helyütt nem biztosított a művelődés folyamatossága, rendezvényekhez, naptári évfordulókhoz kötött. Még nem vált általánossá az a szemlélet, hogy a brigádművelődés éves szakaszolása csak az értékelés miatt történik. Azaz az egyik év folytatása kell, hogy legyen a másiknak „tiszta lappal” egyik brigád sem indulhat. Ezt figyelmen kívül hagyva fordulhat elő, hogy nem brigádtag éveken keresztül ugyanolyan politikai oktatási formában vesz részt változatlan tematikával. A negatív példákat lehetne sorolni, melyek során a már említett folyamat figyelmen kívül marad, nem beszélve arról, hogy nem is egyezik az egyén igényével. Szomorú tapasztalat: a brigádok nagy része nincs tisztában azzal, mi tartozik a „művelődni” jelszó körébe, melyek a művelődés formái. Egyesek csak a szervezett keretek között folyó oktatást tartják művelődésnek, a szabad idő hasznos eltöltésének, mások a szalonnacsurgatást is. Ez utóbbit és a hasonlókat is, természetesen a kirándulást is, közpénzen, a kulturális alap terhére... Változatlanul sok a vetélkedő, ami kevés kivételtől eltekintve csak lexikális tudást igényel, összefüggéstelenül, különösebb tematika nélkül szervezik az ismeret- terjesztő előadásokat, csak azért, hogy ilyen is legyen. Úgy tűnik, a művelődés nem mindenütt szabad idős tevékenység, mert egyes vállalásokban külön szerepel a művelődés és a szabad idő eltöltése érdekében tett vállalás. Gyakori az is, hogy nem érvényesül a fokozatosság elve, így például előbb mennek el a Szépművészeti Múzeumba, minthogy szűkebb hazájuk (helyi múzeum) adta lehetőséggel élnének. Ugyan már nem általános, de néhány munkahelyen elsősorban a középvezetők nem veszik komolyan a hármas jelszó egységét, pedig az ő felelősségük e tekintetben is sokszoros. Felelősek a különböző feltételek megteremtésében is. Megítélésem szerint legtöbbet akkor tesznek, ha olyan munkahelyi légkört teremtenek, amelyben elismerik a tudást, a magasabb műveltséget, ahol a termelés és kultúra nem válik külön, kiegészítik egymást. AZ EGYÉN MŰVELŐDÉSE Az egyén művelődése kerül előtérbe, nem a mindenáron való kötelező összejövetel. Még erősen tartja magát egy helytelen szemlélet; kollektív vállalás a művelődésben. Ez pedagógiai és lélektani szempontból is helytelen. Gondoljuk csak el, mit érez az a brigádtag, akit mindenféle zenei előképzettség nélkül beültetnek az Operába csak azért, mert a brigád vállalta ezt. A kollektív vállalás a művelődésben figyelmen kívül hagyja az egyén felkészültségét, érdeklődését, beállítottságát, egyéb körülményeit. A háromgyermekes édesanyát ’ is arra kényszeríti, ha törik, ha szakad, este menni kell, s hogy hogyan oldja meg gyermeke elhelyezését, uaz már nem a kollektíva dolga”. Ügy gondolom, akinek köze van a munkásművelődéshez, nem támogatja ezt a szemléletet. Ha valahol, akkor a művelődésben egészen biztos, hogy helytelen a brigádok tevékenységének értékelésekor a pontozásos rendszer. Pedig a pályázatok nem egy esetben említik: „nálunk a kulturális vállalásokat 0—25- ig, súlyuknak megfelelően pontozzák”. Vajon van-e a mozgalmat irányítók és szervezők között olyan ember, aki felelősséggel kijelentheti: ez a színházlátogatás 8, a filmnézés 6, x könyv elolvasása 10 pontot ér. Nem hiszem. Megítélésem szerint az a helyes, és követendő — amit néhány pályamunka részletezett is — amikor a teljesítményt a brigádtag korábbi önmagához viszonyítják. AZ ERŐK KONCENTRÁLÁSA A pályamunkák még egy lényeges tanulsággal szolgálnak: azzal, hogy a szövetkezetek dinamikus fejlődése következtében biztosítottak a kulturálódáshoz szükséges nagyobb pénzalapok. Ezek szükségesek, de nem elegendőek. önmagukban a munkahelyek nem tudják megoldani a közművelődési feladatokat, szükség van az erők koncentrálására. SIFTER JÓZSEF így készült el a Zsuzsi baba A Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet Ber- tók Róbertné szocialista brigádja vagyunk. Szövetkezetünk több mint hétszáz dolgozójának nagy része a szolgáltatás területén dolgozik, brigádunk is. Művelődési tevékenységünk keretében ebben az évben a néphagyományok ápolásához kívántunk hozzájárulni. Tettük ezt azzal, hogy beneveztünk az „öltöztessünk Zuzsi és Andris babát” című pályázatra. A pályázaton az volt a kitétel, hogy Tolna megyei népviselet legyen, de ha lehet, hétköznapi viselet, korhű, eredeti anyagból készüljön és készüljön hozzá egy pontos szakdolgozat is. Elkezdtünk tanakodni, milyen viseletét készítsünk. Voltak javaslatok, az egyik brigádtag azt mondta legyen székely, a másik, hogy legyen sióagárdi, a harmadik szerint legyen sárközi népviselet. Először is elmentünk a könyvtárba és lázasan keresgéltünk a szakkönyvek között. Végül is arra a megállapításra jutottunk, hogy ezek a szakkönyvek mind az ünnepi viseletét dolgozzák fel. Elcsüggedtünk, hogy honnét fogunk szerezni hiteles leírást a hétköznapi viseletről. Akkor eszünkbe jutott, hogy a Babits Mihály Megyei Művelődési Központban van egy „díszítőművészet” szaktanácsadó. Brigádvezetőnk felkereste a szaktanács- adót, dr. Németh Pálnét, aki nagy odaadással segített kollektívánknak. Segített megválasztani az elkészítendő hétköznapi viseletét és diával, írásos anyaggal is segítette munkánkat. Nagyon boldogok voltunk és lázasan hozzákezdtünk a szükséges anyagok beszerzéséhez. Apródonként mindent megvásároltunk és a babát 'is megkaptuk az úttö- rőházböl. Egy kicsit elkeseredtünk, amikor a babát megláttuk, mert egy kicsit aránytalan, alaktalan volt és nyomott volt a frizurája. Segítségünkre sietett nyugdíjas fodrászunk, aki megoldotta gondjainkat. Összegyűjtöttünk annyi hosszú hajat a fodrászüzletben, hogy meglegyen a baba parókája. Nyugdíjas fodrászunk felesége, aki szintén szövetkezetünk nyugdíjasa, felajánlotta szabás-varrás tudományát. Együtt volt most már minden ahhoz, hogy kollektiven hozzáfogjunk a baba ruhájának elkészítéséhez. Juliska néni kiszabta azokat a ruhadarabokat, amiket hímezni kellett. Dr. Némethné a hímzés motívumait felrajzolta kézzel az anyagra és utána az ügyes kezű brigádtagok soksok munkával kihímezték. A cipő elkészítése sem volt könnyű feladat. Fekete bőrből kelleltt trottőrsarkú, spanglis cipőt készíteni, olyant, amit régen a parasztlányok viseltek, egy fehér gyöngyház gombbal. A cipő felső részének, majd talpának kiszabását a két rész összevarrása követte, majd puha fából a sarok kifaragása, ráragasztása a talpra, végül is festése és a spangli és a gomb rávarrása következett. Pista bácsi közben elkészítette a baba parókáját tüll- re rádolgozva. Tehát kész volt a baba ruhája, cipője, haja, de a felöltöztetés után még egy nehéz feladatot kellett megoldani, megírni a szakdolgpzatot. Elkezdtük tanulmányozni az általános Kapos menti viselet írásos anyagát. Ebben azonban az összes Kapos menti viselet átfogóan megvolt. Nekünk az volt a feladatunk, hogy a saját öltöztetésünkhöz megfelelő részt írjuk meg. Mivel nem vagyunk szakemberek e témában, bizony igen komoly munkába került mire összehoztuk a dolgozatot. Második helyezést ért el a Kapos menti „valahováme- nős” parasztlány, a mi munkánk. Örömünk határtalan volt. Az országos találkozón értékelték a beérkezett pályamű- veket, amelyek közül egy sem volt tanulság híján
