Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-07 / 261. szám
1979. november 7. NÉPÚJSÁG 5 van olyan ember, akit ne fogna meg a nagyság igézete a Szovjetunióban járva. A hatalmas épületek, régiek és újak. Izsák székesegyház, Lomonoszov Egyetem. Paloták sora. Végtelen területek. A végtelen szenvedés, melyet a Szovjetunió népei történelmük során kiálltak és a végtelen nagy erőfeszítések, amellyel úrrá lettek ellenségen, belsőn és külsőn egyaránt. És a végtelen nagy nemzeti öntudat, a hazaszeretet. Hatalmas épület, még nem kész, körülötte gépek, munkások sürgölődnek, de rajta már a felirat: Dicsőség a hazának! * Az ember akaratlanul is párhuzamot von a mi helyzetünkkel. Az utazók között pedagógusnak és nem pedagógusnak egyöntetű a véleménye, hogy a mi hazafias nevelésünk, hiába a sok értekezlet, messze elmarad a látottak mögött. „Több a polyva, mint a szem.” Jegyzi meg valaki találóan. A sors aztán olyan, hogy mindjárt példát is ad. A Vereckei szorosban járunk. A látványosságokat és néznivalókat bemutató magyarázatok között nem jut egy mondatocska sem arra, hogy honfoglaló őseink erre jártak egykoron. Aztán egy nagyszöllősi illetőségű atyafival hoz össze a sors. Nem tudja, hogy ott született Bartók Béla. * Az ember el se hinné, hogy mit produkálnak a véletlenek. Több száz kilométerre a hazától miért éppen egy nagyszöllősi emberrel kell találkoznom? Ez után már szinte természetes, hogy több varán hatalmas sátor. Mint itthon. Leningrádban a 900 napos blokád és áldozatai emlékére emelt emlékműnél vagyunk. Lakodalmas menet jön, a szobor talapzatára virágot helyez az ifjú pár, azután hosszan, némán állnak. A költő szavai jutnak eszembe: „Senkit és semmit nem felejtünk.” Minden falunak, városnak van emlékműve, amelyet a honvédő háború áldozatainak tiszteletére állíttatott. Az ifjú házasok első útja ide vezet. Régi és új megférnek egymás mellett. Már hazafelé röpít minket a vonat. Egy jó hét telt el. Vintici-Vojtici tűnik fel az állomás neve. Ott a lakodalmas ház! A sátrat már lebontották, de a szalagokkal díszített zöld ág, amit a kisgyerek a menet élén vitt, a ház ormán díszeleg. * Régi és új. Igen, igen nagy becsben tartják műemlékeiket. Féltő gonddal óvják, restaurálják őket, hiszen mindegyik nemzeti kincs. Sok — a legtöbb —, teljes pompájában mutatja magát. Most különösen nagy hangsúlyt kapott a műemlékek restaurálása, hiszen az olimpia idejére sok látogatót várnak. De egyébként is a Szovjetunióban egyre élénkebb az idegenforgalom. Uj szállodák sora épül, modem üzletek, lakóházak, középületek. Az újnak sokszor útjában van a régi. Ha úgy ítélik meg, hogy megóvásra érdemes az útban levő, akkor módosítják az építési tervet, hogy a régi mellett elférjen az új is. Ha meg más megoldás nincs, akkor az egész épületet sínekre rakják és arrébb viszik. * Képek, jegyzetek. Rohanó idő, még itt sem voltunk, ott sem voltunk. De már láttuk A fiatal házasok első útja a hősi emlékműhöz vezet suhanó táj, látvány is mutatott érdekes dolgokat, életképeket. Vintici-Vojtici olvasom az állomásépületen a helység nevét. A széles úton lakodalmas menet halad, a menet elején kisgyerekek táncolnak, az egyik kezében színes szalagokkal díszített zöld ág. A vonat robog, de jól látni a lakodalmas házat, a ház udezt, azt. Múzeumok, emlékhelyek, Téli Palota, Lenin Múzeum, Puskiné, Péter-Pál erőd, baráti találkozó Leningrádban a Szmolnij kerületben, koszorúzások, színház, no és persze a vásárlások. — Hát tudja — hallom egy beszélgetés foszlányait — már nem vagyok nyugodt. Mielőtt eljöttünk, éppen ellő- dött a göbe. Azzal is mi van, meg a malacokkal? Meg a kisunoka. Hányszor elmondhatta, hogy mikor jön már haza a papa? CZAKÓ SÁNDOR Csoportunk koszorút helyezett el a „Haza Anyácska” szobornál a Piszkarjovói temetőben ezer kilométerre, Leningrad- ban, a simontornyai vár „várúrnőjével” találkozunk. Moszkvában piros-fehér-zöld színű megállító tábla hirdeti, hogy a Kalinyin sugárúton magasodó toronyházak tövében meghagyott hagymakupolás, pravoszláv templomban (kép az első oldalon) „A környezetvédelem és a gyerekek” címmel magyar gyer- mekrajz-kiállítás látható. A kiállítók között megyénkbeli gyerekek. Hadd sorolom fel a nevüket: Balassa Zoltán, Gulyás János, Rolán Beatrix, Kemény Krisztina kaposszek- csőiek, Cintián Erzsébet, Ulrich Anikó hőgyésziek. Bony- hádot Kerber Zoltán, Bruch- ner Csaba neve hirdeti. Szek- szárdot Nagy Anikó, Nagy- mányokot Kóka Csilla, Ten- gelicet Lengyel Zsolt.. * Találkozások. Moszkvában vagy Leninigrádban szinte a föld minden nemzetének tagjaival találkozhatunk. Leningrádban nagyon sok a finn. Ök építetté^ a szálláshelyünket, a Néva-parton álló, modern Moszkva Szállót. Hétvégeken benépesítik a várost és a Hotel Moszkvában szállnak meg. Finnországban szigorú szesztilalom van, hát átruccannak a szomszédba egy kis vodkát inni, merthogy azt nagyon szeretik. Mindig felfedezhetünk rokon-vonásokat. * Kerékcsere Csopnál. A szélesebb nyomtávú szovjet vasutakon a keskeny nyomtávú magyar kocsik nem közlekedhetnek. A megoldás: a kocsiszekrényt leemelik a keskeny kerekekről úgy, hogy az utasok is benne vannak és kicserélik őket szélesebb nyomtávú kerekekre Egy a sok újonnan épült, modern szálloda közül Fúvós zenével köszöntöttek bennünket Moszkvában A Finn-öböl partján Jelentős időt töltöttünk a vonaton, az ablak előtt elTájkép a Kárpátokban Kis ukrán falu A cárok nyári palotája ____________________ o sztojevszkij elmélkedik a Karamazov testvérek című regényében a nagy orosz hitről, mely hegyeket képes megmozgatni. Ez az igazi orosz jellemvonás — mondja. Balsoj. Nem hiszem, hogy Moszkva látképe. Középen az olimpia egyik „főszereplője”, a Luzsnyiki stadion ■■■ 1 —----— — — f iyTnrgitTT-» Leningrádiak készülődése a Palota téren november 7-re í® un IJuu kF 7 Hft "-* *•**w*tíf\ 3 hQ i ii \fjár r ír 1 *3 yyj »■ jcCff «a tw» ■űQT ö gKl ' sw9JutÍ£t? ggŐgí k 9 ffl Jg £ ffig TO vwHffl 0 Sä 7 jfifflP nnJn 88 w«^g V *®ggg
