Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-30 / 280. szám

4 NfEPÜJSÄG 1979. november 30. Alumínium edények tisztí­tására kitűnően alkalmas az alma héja. Az edényben ki­főzve, leszedi a fekete réte­get, Langyos, majd hideg vízben öblítsük ki jó erősen. Ha a piskótatészta túl szá­raz. vágjuk lapokra és úgy töltsük meg. Hamar megpu­hul, ha cukros feketekávé­val megkenjük. Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy a torta teljesen megsült-e, szúrjunk a tésztá­ba tiszta kötőtűt, ha nem ra­gad rá a tészta, úgy bizto­sak lehetünk abban, hogy teljesen megsült. Ha alul még nyers a tész­ta, a teteje viszont már megpirult, akkor takarjuk le papírral, vagy fóliával és úgy süssük tovább. A burgonya meghámozása után gyakran gyorsan meg­feketedik. Ezt megelőzhetjük, ha a főzővízbe kevés tejet öntünk. A dohányfüst áporodott szagát úgy tudjuk eltávolí­tani a lakásból, ha a gon­dos szellőzés után éjszakára nedves szivacsot helyezünk el a szobában. Kikeverés előtt a vajat pu­hítani kell. Legjobb, ha for­ró vizes edény fölé tett lábas­ba tesszük a vajat, amíg megpuhul. A lekvárok könnyen ken- hetővé válnak, ha kevés vízzel elkeverve felmelegít­jük. Piskótatésztát roládnak úgy használhatjuk fel, hogy a kisült tésztát jól kicsavart szalvétára borítiuk és kis idő múlva felcsavarjuk. Amennyiben diétás ételek­hez szükséges a húsleves tel­jes zsírtalanítása, akkor hi­deg vízzel megnedvesített ba- tisztruhán szűrjük át a le­vest. A kakót főzés vagy krém­keverés előtt norcukorral ke­verjük el, akkor nem fog összecsomósodni. Dohányport, csikkeket ne dobjunk ki. Használjuk fel a molyok elleni védekezésnél. Kis batisztzacs'kóba tegyük bele és a szekrényben elhe­lyezett ruhafélék között he­lyezzük el. A dohány szagát a molyok nem szeretik. Szobanövényeink földjére időnként tegyünk cigaretta­hamut. kitűnő tárgya. Rézkilincsek fényesítésé- hez, szidolozásához készítsünk kartonpapírból keretet, igya folyadék az ajtó keretét nem maszatolja be. Az ablakkeretet kenjük be főtt lenolajjal, az megvédi a fát az esőtől és a naptól. Rend és fegyelem Csupán egy üdvözlő kártya... 160 mm Nevelés Mikor a szülők hazajöttek a munkából, a lakás a kö­vetkező képet mutatta: az iskolatáska ledobva a szoba közepére; a füzetek, tan­könyvök széthagyva az asz­talon, a köpeny és a levetett ruhák a fotelba dobálva, a hatodikos Jancsi pedig vala­hol a ház mögötti parkban rúgta a labdát. A szülők fejében többször megfordult már, hogy érde­mes-e ilyen csekélységért, mint a rendrakás, újra és újra konfliktushelyzetbe ke­rülni a gyerekkel. Hisz ez az egyszem fiuk van, semmiből nem áll utána elrakni a ru­hát, rendbe tenni a holmi­jait. Majd ha rákényszerül az életben, akkor gondosabb lesz. Érdemes-e újra és újra elmondani, hogy kisfiam, ha hazajössz az iskolából, átöl­tözöl, s a ruháidat szépen összehajtva beteszed a szek­rénybe. Érdemes-e szólni ér­te újra és újra? Felhívni a játékból, rendet rakatni ve­le, vagy azzal büntetni, hogy másnap nem mehet le addig, míg a szülők háza nem jön­nék, s nem ellenőrzik, mit hogyan tett a lakásban. Ér- demes-e ezzel megrontani a hangulatot, mérgezni a jó viszonyt, hisz úgyis keveset vannak együtt, akkor se örül­jenek felhőtlenül egymás­nak? A fegyelmezett iskolai ma­gatartás, a gyerek kötelesség- tudata, rendszeretete szoro­san összefüggő fogalmak, s mindez a rendszeresség, a helyes szoktatás következ­ménye. Azzal kezdődik, hogy a gyerek idejében lefekszik. Bármilyen izgalmas film van is a tv-ben. Általános isko­lás esetében ez a kortól füg­gően 8 és 9 óra közé esik. így reggel is pihenten ébred, nem mulasztja el a tornát, az alapos mosakodást, nyu­godtan költi el reggelijét. Idejében indul el az -iskolá­ba. Táskájában ott lapulnak az előző este bekészített könyvek, füzetek és a hűtő- szekrényből reggel kivett tíz­órai. Az a gyerek, aki az utolsó percben esik be az osztályba, nem reggelizett, Vagy csak futtában kapott be valamit, olyan zaklatott lel­kiállapotban van, hogy nem tud rendesen figyelni az órán. Az előző nap megta­nult anyagot is csekély mér­tékben tudja visszaadni. Az lenne jó, ha mindig azonos időben ebédelne a gyerek. De a napi órák szá­ma változik, s egyéb okok miatt is ez megvalósíthatat­lan. Azt viszont többnyire meg tudjuk oldani, hogy egy­azon időben üljön le a köny­vei elé. Ez nagyon hasznos beidegzés, hisz nemegyszer tapasztaljuk, hogy csemeténk húzza-halasZtja az időt, se­hogy sincs kedve hozzákez­deni a tanuláshoz. Ha be- idegződött, hogy például há­rom órakor meg kell kezde­nie a feladatokat, akkor ez­zel az örökös noszogatást és a „bemelegedési” holtidőt el­kerüljük. Jó, ha készít a gye­rek napirendet, illetve heti beosztást magának, a szü­lőkkel megbeszélve a tanu­lás, edzés, a szabad idő he­lyét, módját, idejét a terve­zetben. Az okos időbeosztás szin­tén fegyelemre nevel, Egy általános iskolás legtöbbször „elúszik”, semmire sincs ide­je, küszködik, a rátornyosuló feladatokkal. A helyes idő­beosztás eligazítja, mindig tudja belőle, hogy mit kell tennie, hogy a leckével is elkészüljön, és elegendő sza­bad ideje iS maradjon. Ha négykor az órára pil­lant a gyerek, s azt látja, még egy órája van a tanulás­ra, akkor jobban igyekszik, jobban odafigyel, mintha vé- ge-hossza-nincs idő áll ren­delkezésére. Rendtartás a tanszerek, is­kolai holmijai között, ez szin­tén a fegyelmezett életmód­ra nevelés része. A rendet­len gyereknek sok ideje megy el azzal, hogy hol valame­lyik füzetét, hol a könyvét keresi. Legyen meg minden­nek a helye. Akár egy kis rajzot is készíthetünk róla, hogy hol vannak a szek­rényben az ingek, nadrágok zsebkendők. Az íróasztalban mit hol kell tartani... és ne sajnáljuk a gyereket. Rakja vissza a kétéves is a polcra a játékait Vacsora előtt. A megfelelő korban elkezdett fokozatos szoktatással válik a rend vérévé. — ÄL — Barátnőm nemrégiben üd­vözlő kártyát kapott, igen messziről... Sokan megcso­dáltuk. és sokan megjegyez­ték: bezzeg ott milyen szép, különleges lapok kaphatók!... Jól megnéztem, és elgondol­koztam. A képeslapot színes felületű kartonlapból vágták — ollóval, a felületére a kressvászonhoz hasonló, roj- tozott szélű anyagdarabkát ragasztottak, melyet előző­leg színes fonallal, flitterrel kihímeztek, feldíszítettek. A nálunk használatos szabvány borítékban 100x160 mm-es karton helyezhető el. A rongyoszsákban mindig akad sifon, vagy bármilyen vékony, rojtozható anyag­darabka, melyet simára va­salunk, puha ceruzával elő­rajzolunk, az alkalomnak megfelelő motívummal, és szálöltéssel, tömött felülettel kihímezzük. Ezután szálmen­tén körbevágjuk a felhaszná­landó felületet, s 5—6 mm szélesen körberojtozzuk, vé­gül a bal oldalon, a rojtozás melletti szélfelületen véko­nyan körberagasztózzuk, s a kartonlapra rögzítjük. HAL GOURMANDOKNAK Hozzávalók: (2 személy ré­szére) 1 közepes nagyságú hal és 1 hal, amelyből hal­keveréket készítünk. 3 szem mogyoróhagyma, 6 evőkanál vaj, fél pohár száraz fehér bor, 2 evőkanál tejszínhab (felvert), negyed kg paraj (friss), 1 póréhagyma, 1 sár­garépa, 1 kis darab zeller, 12 dkg tejfel. A halat filézzük. Először halkeveréket készítünk: A halhulladékot szálkákkal együtt vízben és 1 pohár fe­hér borban felfőzzük 1 sár­garépa, 3 mogyoróhagyma, fél csomag kapor, kis csomag petrezselyem hozzáadásával. Körülbelül 20 percig főzzük, utána leszűrjük. A parajt megtisztítjuk és forrásban lévő vízben fél percig pároljuk. Majd le­öntjük hideg vízzel, leszűr­jük és enyhén kinyomjuk. Vajban rövid ideig átmele­gítjük, sózzuk. Szósz készítése: A mogyo- róhagyimát apróra vágjuk, vajban megpároljuk, fehér borral felöntjük és hozzáke­verjük a halkeveréket és a tejfelt. Majd habverővel 4 evőkanálnyi puha vajat ke­verünk bele. Végezetül a tej­színhabot is hozzákeverjük. A halszeleteket a felforró- sított halkeverékhez adjuk és együtt körülbelül 2 percig pároljuk. Majd a parajt elő­melegített tálra tesszük, er­re tálaljuk a halat és leönt­jük szósszal. SERTÉSKARAJ ZÖLDSÉGESEN Hozzávalók: 1 evőkanál vaj, 2 szelet karaj (csonttal együtt), leveszöldség, fél po­hár joghurt, 4 evőkanál tej­szín, 1 kávéskanál csípős mustár, só, fél kávéskanál cukor. A vajat serpenyőben fel- forrósítjuk, közepes lángon, amíg megbámul. Majd a ka­rajszeleteket beletesszük, le­fedjük és közepes lángon 8 percig pároljuk, közben egy­szer megfordítjuk. A sárga­répát és fehérrépát megtisz­títjuk és igen vékony csí­kokra vágjuk. A joghurtot, tejszínt, mustárt összekever­jük és sóval és cukorral íze­sítjük. A húst a serpenyőből kivesszük, és a csíkokra vá­gott zöldséget a vajban erő­sebb lángon 2 percig párol­juk, közben állandóan ke­verjük, forgatjuk. A húst előmelegített tálra tesszük, rárakjuk a párolt zöldséget és leöntjük a hideg szósszal. Főtt burgonyát fogyasztunk hozzá. Frissít, fiatalít a torna Erős akarat és elszántság kell ahhoz, hogy a megszo­kottnál 10 perccel korábban kiugorva az ágyból, ezt a néhány gyakorlatot fürgén elvégezzük. Álljunk lábujjhegyen ter­peszbe, bal kezünket csípő­re téve, jobb karunkat haj­lítsuk fejünk felett balra, majd hajlítsuk törzsünket 4- szer balra. Kézcsere, is­métlés jobbra. Mérlegbe állunk: bal lá­bunkra nehezedünk, jobb lábat egyenesen hátra nyújtjuk ma­gasba, karunkat oldalt szét­tárjuk. Térdhaj lítással 4-szer rugózunk, majd lábcserével ismételjük. Zárt, nyújtott lábbal föld­re fekszünk, karunkat tes­tünk mellett helyezzük el. Magasba emeljük a jobb lábat,, aztán a bal lábat. így cserélgetve 8-szor ismételjük, egyre gyorsítva a tempót is. Hajlítsuk be jobb térdün­ket, emeljük félig hátra ma­gasba, és a bal lábunkon ug­ráljunk fel háromszor könnyedén, szökdelve. Vál­tott lábbal ismételjük 4-szer. Egy kis divattörténet f% kábát Minden olyan felsőruhát, amelyet a szokásos öltözeten felül viselnek, kabátnak, kö­penynek nevezünk. Fő célja az időjárás viszontagságai elleni védelem. Korai meg­jelenési formái a görög him- mation — téglalap alakú szövetdarab, köpenyként hordták — és a római tóga. Hosszú út vezetett a mai női és férfitélikabátokig, felöltőkig, esőköpenyekig — a felsőkabátokig. Az ókori és középkori kö­penyek többnyire ujjatlanok voltak, négyszögletes, kör vagy körszelet formájúak. Elöl vagy vállon csukódtak díszes csatókkal, pántokkal. Ha az eleje zárt volt, a kar és a fej számára nyílást vég­tag rajta. Bizánc a komor pompájú öltözködést képviselte. Leg­jellegzetesebb példa Theodo­ra császárnő ünnepi öltözé­ke (1). A nehéz kelméből félkör alakban szabott kö­peny súlyos, nagy redőkben hull alá. Vállát díszes csat fogja össze. A köpeny váll­részére pazar pompájú, drá­gakövekkel ékesített körgal­lér borul, mintegy megkoro­názva az ünnepélyes megje­lenést. Az anyagok minősége, dí­szítettsége, nemkülönben a színe az öltözködésben min­den korban az anyagi, társa­dalmi helyzet kifejezője is volt. A középkor sajátos ruha­darabjai a XI—XII. század­ban jelennek meg. Uj for­mák alakulnak ki az öltöz­ködésben. A ruhák követték a test vonalát, de a ruha fö­lötti köpeny dúsan redőzött. A XVI. századig a ruha szűkítését a ruha oldalán lé­vő gombolással oldották meg, ékkor jelent meg a szabás. Ezzel lehetőség nyílt az egé­szen testre alakított ruhák elkészítésére. A szűk öltözé­kek fölött a férfiak rövid, csípőig érő, prémmel, hím­zésekkel gazdagon díszített, kurta köpenyt viseltek. A női köpeny bő kelmezuha- tagban omlik alá. A XV. szá­zadi német táblaképről való női köpeny rajza (2) jelleg­zetes formát mutat. A fejre borul és ujja is van. Szélein aranyhímzéssel díszített, a bélés vörös színű. A következő századokban a nők továbbra is köpenyt viselnek. Bő szabású, több­nyire földig érő, uszályos változatokban az egyszerűtől a legpompásabbakig (3). Megjelenik a pelerin for­ma — ujjatlan köpeny. El­nevezése a francia pélerin — vándor —, illetve a latin pe­regrinus szavakból ered. A spanyol reneszánszban is viseltek rövid pelerinfajtát. Később a biedermeier női és férfidivatban ismét feltűnik. A XVII. századi angol fér­fidivat — amely már nél­külözi a túlzott díszítést — erőteljesen befolyásolja a női divat alakulását is. Kü­lönféle kabátformák alakul­nak ki. A raglánkabát — sport- és esőkabát az ujjával egy­beszabott vállrésszel. Ké­nyelmessége miatt máig is * 4. U * hordják. A spencer rövid, szűk felsőkabát. A XVIII. század 80-as éveiben jött di­vatba, amikor a vékony ru­haanyagok és az elégtelen alsó ruházkodás miatt szük­ség volt melegebb felsőruha­darabokra, melyek egyszerre voltak ruhák és kabátok. A redingot a XVIII. szá­zad közepén alakult ki Ang­liában, lovagláshoz ajánlot­ták. Hamarosan elterjedt Franciaországban, a nők is átvették, de nem lovaglás­hoz, hanem nappali kabát­nak. Dereka karcsúsított, ki- hajtós gallérral, egy- vagy kétsorosán gombolódik. Ä XIX. század folyamán az öltözködés alaptípusa volt. A kosztümkabátok 1912 kö­rül átveszik a férfiak zakó­jának vonalát. Az 1920-as években a fel­sőkabátok főleg egyenes vo- nalúak. A forradalmi divat­változások, a nők fiús külse­je, ruházkodása a kabátokon is éreztette hatását. Sokszor alig lehetett megkülönböztet­ni a női kabátot a férfi­kabáttól. Ez az egyenes for­ma csak lassan oldódott. (4 -5). Az 50-es évek körül ennek éppen az ellenkezője alakult ki, lágy, nőies formák kerül­tek előtérbe, megjelentek a hosszú, bő kabátok. Ez a ruhadarabunk is, mint annyi más, a divat vál­tozásával szabásában, szí­neiben számtalan változáson ment keresztül. FODOR ETA Jó tanácsok Háziasszonyoknak

Next

/
Thumbnails
Contents