Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-30 / 280. szám

1979. november 30. NÉPÚJSÁG 3 Kamionnal az NSZK-ba Colstok, láda, szerszámnyél A hatvanas évek elején reménytelennek látszott a Bátoszé- ki Kádáripari Szövetkezet helyzete. Akkoriban talicskákat és narancsosládákat készítettek, a nyereség minimális, vagy ép­pen semmi sem volt. így aztán nem csoda, hogy csak azok maradtak, okik rajongtak a mesterségért. Wéner Jenő, a Bátaszéki Kádár- és Faipari Szövetke­zet elnöke mondja: — Sze­rencsére elmúltak a vészes esztendők. Ma 230 dolgozónk van, s harminc céggel va­gyunk üzleti kapcsolatban. Nyereségünk meghaladja az évi hatmillió forintot, s eb­ben az esztendőben mintegy 12 százalékkal magasabb lesz az árbevételünk, mint tavaly. Ezeket az eredménye­ket csakis a termékszerkezet módosításának köszönhetjük. Több millió forintos beruhá­zás. nyugati gépek bérbevé­tele után teljes kapacitással dolgozunk exportra és bel­földre. — Mit készítenek az üzem területén? — Nyugat-Németországba, az ott élő üzletemberek, cé­gek megrendelésére gyógy­fatalpakat, colstokelemeket, és tapétázóállványokat. Bel­földre hordókat, függöny- ka r nisoka t, szerszá mny eleke t, vödörfüleket, parkettákat. A hordókat főképpen akácból és tölgyből készítjük, har­mincliterestől egészen 500 li­teresig, emellett a kádár­részlegünk különböző borá­szati edényeket is gyárt. — Melyik cikkből van a legnagyobb haszna a szövet­kezetnek ? — Most a colstokelemek­ből. Nemrégiben kaptunk bérbe az NSZK-ból egy öt­fejes colstokgyártó gépet, amivel rendkívül gyorsan és selejtimentesen tudunk dol­gozni. Ezek a bérleti szerző­dések előnyösek a szövetke­zetünkre nézve is. A gyógy- fatalpakat lassan tizedik esz­tendeje gyártjuk, s eddig 1 ................. O SIS jijplií ' f ; ■ i á i VI \ J több mint hárommillió párat készítettek dolgozóink, amelyből még jutott más kontinensre, így Afrikába is. — Nem*is olyan régen ol­vashattuk az újságokban, hogy hiánycikk a hordó. Mi erről a véleménye? — Nézze, én nem akarom szidni a kereskedőket, de előfordult már olyan eset, hogy egy egész teherautóra való rakományt nem vettek át. Gondolom attól tartot­tak, hogy a nyakukon ma­rad. Persze, az áruszállító azért nem hozta vissza a hordókat, mért akadt olyan kereskedő, aki boldogan pa- koltafta le üzletében az árut. Mi évenként hétezer darabot készítünk, s tüdőm, hogy en­nek többszörösére lenne igény... — Hogy történik a szállí­tás az NSZiK-lba? Vasúton, vagy kamionnál? — Éveken keresztül vas­úton szállítottunk. De az utóbbi időben sok reklamá­ció érkezett: törtek, repedtek a faanyagok, nem érkezett pontos időben meg a termék. Előfordult az is, hogy merő véletlenségből lekapcsoltak egy kocsit, ami után hetekig kutattunk. Ma osztrák ka­mionok érkeznek, általában hetente kétszer. így egy év alatt körülbelül száz kamion megy az NSZK-ba, a colsto­kokkal, fapapuccsal,-vagy ta­pétázóállvánnyal megrakot­tan. — Honnan vásárolják a fa­anyagot? — Egy társulásban va­gyunk, aminek nyolc faipari szövetkezet a tagja. A társu­láson keresztül jutunk a fá­hoz. Egy év alatt mintegy 14—15 ezer köbméter rönk­fát használunk fel. — A hulladék? — Most készült el a köz­ponti fűtésünk, amivel az összes munkahelyet fűtjük. Kétmillió forintunkba került. A Dömös nevű dunai hajó kazánját vásároltuk meg és újítottuk fel. Csak fahulla­dékkal fűtünk, s ezzel renge­teg pénzt takarítunk meg. sá Fotó: Bakó Kovács István is Döbrö- kőzről érkezett. — Tavaly száz liternél többet vittem haza. Akkor szépen termettek a sZilva- fáim. Az idén nem tudom mi lelte őket, talán megfagy­tak, vagy leszáradtak. Jó, ha kifőznek belőle 20 litert. — Szereti a pálinkát? — Én ugyan meg nem iszom. A betegségem miatt. De nagy ám a família, sógo­rok, nászok. Azok szeretik. Elajándé'kozgatom, meg el­vendégelem, mind egy csöp- pig. — A fia elhozná-e ide Kurdra kifőzetn'i a cefrét? — Aligha. Az nem iszik, meg különben is, a mai gye­rek már nem szívesen foglal­kozik ilyesmivel. Úgy gon­dolom, hogy a szilvafáimnak is az a bajuk, hogy szárad­nak az ágak, velünk együtt. Aztán, ha kivágtam őket, újat már nem is igen ülte­tek. Legalábbis azért nem, hogy pálinkánakvalót terem­jen. Bíró Gellért bácsi „törzs­vendégnek” számít a pálinka- házban. Minden évben pon­tosan jön, hozza a pálinká­nakvalót, a jó, húsos, érett szilvát. Most is haza viszi a maga tíz literjét. Hajdú Márton és felesége kilencedik éve dolgozik a kurdi pálinkaházban. Szerin­tük ennek a szeszfőzdének híre van még Somogybán is. Bonyhádról, Mucsfárói, de még Sásdról is hoztak már ide pálinkánakvalót. sárközi Hatan állnak a kurdi ' szeszfőzde előtt férfiak, asz- szonyok. Döbröközből jöttek valamennyien, még a múlt­kor beszállították . a cefrét. Czeller Jánosnét kérdem, ne­ki hány liter pálinkát főz­nek. — Jaj, ha én azt tudnám! Még nem fizettem. — Czellerné? Tíz liter és öt deci — segít Hajdú Már­tonná, az adminisztrátor. — Miklós hozta be a cef­rét, egy kis gyümölcsöt, meg a törkölyt. Orosz Miklós a rendes neve, csak minekünk van így, hogy a Miklós — magyarázza Czellerné. — A férjének viszi? — A, dehogy. A vömnek. Ő segíti megmunkálni a sző­lőt, el is hozta volna a pá- linkánakvalőt, meg vinné is haza, de ha egyszer nem ér rá... — Jöhet a következő adag! — kiált Hajdú Márton, a dombóvári ÁFÉSZ kurd' szeszfőzdéjének vezetője. Ha­talmas, 400 literes rézüstbe öntik a cefrét. A fal túlolda­lán a fűtő szénnel eteti a kazánt. — Alig egy hónapja, hogy „megindultunk”. Eddig nyolcezer liter pálinkát vit­tek innen haza az emberek — mondja Hajdú Márton. — A szezonban hány ezer liter kerül az emberek de- mizsonjába? — Tavaly összesen 55 ezer litert főztünk, azt hiszem az idén jóval kevesebb lesz. Olyan 35 ezer liter. — Mennyibe kerül egy li­ter pálinka kifőzése? — Attól függ, hány fokos pálinkát akar, és milyen gyü­mölcsöt hoz. Ötven fok alat­ti pálinkát nem adhatunk ki, az gyenge, az nem pálinka. Általában 52 fokosat visznek az emberek, literenként 55 forintot fizetnek érte. Ré­gebben még úgy volt, hogy mindent ők adtak, tüzelő­anyagot, meg a cefrét. Ma csak a pálinkáravalót hozzák. Tavaly, a szezonban 55 ezer litert főztek ki Kovács István Húskombinát-építkezés Szervezetten, nagy erők a munkahelyen A Szekszárdi Húskombinát építkezésén a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat úgy szervezte a munkát, hogy a tél folyamán minden terü­leten tudjanak dolgozni. Az a cél, hogy a sok alvállalko­zó, illetőleg a vállalat saját részlegeinek munkásai min­dig kapjanak munkaterüle­tet. a kidolgozott háló­diagram szerint szerelje­nek, készítsék elő a munka- területet. Itt is, mint annyi fontos beruházásnál, szükséges az erők maximális összpontosí­tása. Sőt: a magyar kivite­lezői iparban hagyománya van annak, hogy a kiméit beruházásokra kineveznek olyan személyt, akitől azt várják; úgy irányítsa a munkát, hogy a jelentkező problémákat megoldhassák, gyorsan elhárítsák a terve­zői, anyagbeszerzési, és ki­vitelezési munka során ke­letkező gondokat, hiányos­ságokat. A TÁÉV igazgatója Molnár Istvánt nevezte ki a létesítmény főmérnökének, amolyan kormánybiztosi ha­táskörrel. A tárca és a megyei veze­tés nagy figyelmet fordít arra, hogy a húskombinát a jövő év végén munkába áll­hasson. Elsősorban ezért a sertésvágó vonal építése, szerelése a feladat. A koráb­bi hibák miatt szükséges aljazatbeton-felbontás, csö­vek átépítése, áthelyezése már napi feladat: a tervek szerint dolgoznak a bontók, s nyomukban azok járnak, akik a tervmódosítást vég­rehajtják. Az ódonnak tűnő tornyocs- ka, azt hittük, csak a múlt emléke. Kiderült azonban, napjainkban is funkcionál. Úgy mondják, tűztorony. Nem is olyan régen félre­verték a harangot, mert az egyik fészer tüzet fogett. Az éjszakában a csibrákiak kap­ták a vödröt, s szaladtak ol­tani a lángokat. A tűztorony m'ellett van a falu egyik kútjá. Hétvenhét évvel ezelőtt fúrták, ám ez, a várakozással ellentétben, valóban csak emlék. Mert vi­ze, bár a kifolyót az évek során a fal tövébe áthelyez­Már sok szó esett a Szek­szárdi Húskombinát építke­zéséről, tegyük fel ismét a kérdést: mi a helyzet most, a tél beállta előtt? A kivitelező vállalat itt dolgozó. vezetői örömmel közölték: a hónap elején megérkeztek a végleges ter­vek, a tervekkel kapcsolatos műszaki módosításokat pe­dig e hónap végére szeretnék befejezni. Fontos feladat az, hogy alapvetően újjá kell szervez­ni az építkezés folyamatát, rendszerét. A feladatok el­végzéséhez teljes lendülettel hozzáláttak. Az újjászerve­zés szerinti feladatokból már sokat végrehajtottak. Mennyi ember munkájával épül a létesítmény? Az alvál­lalkozókkal együtt mintegy négyszáz fő dolgozik itt. A TÁÉV más munkaterületek­ről való átcsoportosításokkal oldotta meg e munkaerő­szükségletét. Az építőiparban alapvető dolog a munkafeltételeknek a téli viszonyokhoz való igazítása. A téliesítés új fel­tételeit, részben már megte­remtette a vállalat, illetve a befejezés stádiumában van, amelynél azonban még fon­tos feladatai vannak a ke­mény tél beállta előtt az Or­szágos Szakipari Vállalatnak. A sertésvágó sor beindulá­sához az összes közreműkö­dő vállalat részére a beru­házó hálótervét elfogadták. Kedvező ütemben halad mind az építési, mind a tech- nikológiai szerelés végrehaj­tása. ték, így is elapadt. S hasonló módon kiszáradt a község több házának udvarán az ásott kút is. így most a csib­rákiak vízért a tsz, illetve az erdészet összesen négy fúrt kútjához járnak. Ez a jelen. De hamarosan, a tanácselnök ígérete szerint 1980-ban, változik a helyzet. Az évtized utolsó évében hozzálátnak a település víz­vezeték-hálózatának megépí­téséhez. Csibráki magazinunkat a holnapi Népújságban olvas­hatják. A községi kút mindkét torka kiszáradt, így ez a múlté, de a tűztorony még ma is funkcionál Fotó: Sz. L. A Dömös dunai hajó kazánja fűti a műhelyeket A Coralli-Gazella típusú tűzőgép Száradnak az ágak, velünk együtt Tűztorony és száraz kút

Next

/
Thumbnails
Contents