Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-27 / 277. szám
KÉPÚJSÁG Iráni-amerikai ellentétek Waldheim a BT összehívását kérte Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, a Biztonsági Tanács összehívását kérte az Egyesült Államok és Irán fokozódó ellentéteinek megtárgyalására. A főtitkár vasárnap este jelentette be a sajtó képviselőinek az ENSZ New York-i székházában, hogy a világszervezet alapokmányának 99. cikkelyére hivatkozva kéri a Biztonsági Tanács soros elnökétől a kérdés napirendre tűzését, mivel a nézeteltérések a két állam között annyira kiéleződtek, hogy ez nemcsak a térség, hanem az egész világ békéjét veszélyezteti. Az ülés sokat segíthet a válság enyhítésében, hiszen először ad alkalmat iráni és amerikai politikusok közvetlen tanácskozására. Vasárnap újabb hírek voltak arról, hogy a volt iráni uralkodó talán már hamarosan elhagyja az Egyesült Államokat. Washingtoni politikai körökben vasárnap — változatlanul nyomott volt a hangulat. Carter elnök a Camp David-i birtokról visszatérőben, ahol ugyancsak szinte szünet nélkül az iráni válságról és hatásairól tanácskozott, kijelentette: „nem különösebben derűlátó”. Az iráni külügyminisztérium hétfőn üdvözölte, hogy Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár az iráni—amerikai válság megvitatására rendkívüli ülésre hívta össze a Biztonsági Tanácsot. Ugyanakkor a külügyminisztérium szóvivője megerősítette, hogy Abol Hasszán Baniszadr iráni külügyminiszter egyelőre nem utazik New York-ba és Teheránt az ország ENSZ- delegátusa, Dzsamal Semira- ni képviseli a vitában. A Biztonsági Tanács hivatalos ülését korábban Irán követelte, hogy kieszközölje Washington Teheránnal szemben folytatott politikájának elítélését. Az Egyesült Államok most változtatott akkori elutasító álláspontján, és hozzájárult az ülés megtartásához. A PARS hírügynökség ismertette Ali Akbar Moinfar olajipari miniszter nyilatkozatát. Moinfar ebben közölte, hogy olajbojkottra számíthatnak azok az országok, amelyek ellenséges magatartást tanúsítanak Teheránnal szemben. Nyugati hírügynökségek beszámolnak arról, hogy vasárnap újabb nagyszabású tüntetés volt az Egyesült Államok teheráni nagykövetsége előtt, ahol muzulmán diákok az amerikai túszokat immár harmadik hete fogva tartják. Vasárnap egyébként a Kurd Demokrata Párt is támogatásáról biztosította Khomeini antiimperialista politikáját. A párt erről szóló közleményét a PARS-hírügy- nökség hozta nyilvánosságra, egyben megerősítve, hogy 20 napos, azonnali hatállyal érvénybe lépő tűzszünet jött létre a központi kormány és az autonómiáért harcoló kurd felkelők között. Nyilatkozatában a Kurd Demokrata Párt leszögezte: külső agresszió esetén a kurdok együtt harcolnak majd az iráni csapatokkal az ország határainak és szabadságának védelmében. George Hansen, az amerikai Idaho állambeli republikánus képviselő volt az első amerikai állampolgár, aki meglátogathatta a teheráni amerikai nagykövetségen fogva tartott túszokat. Hansen ott járta után elmondotta: a túszok a körülményekhez képest meglehetősen jó állapotban vannak. Hansen a nagykövetség épülete előtt várakozó tömeghez szólva megismételte, hogy hazatérte után javasolni fogja indítsanak kongresz- szusi vizsgálatot a volt uralkodóval szembeni vádak ügyében, „így az (iráni) népnek lehetősége nyílik arra. hogy pártatlan testület 9 elé terjessze Reza Pahlavi elleni bizonyítékait”. A teheráni amerikai nagykövetséget megszállva tartó diákok szóvivője az AFP-nak nyilatkozva kijelentette: sem az ENSZ Biztonsági Tanácsnak küszöbön- álló ülése, sem pedig George Hansen amerikai republikánus párti szenátor teheráni missziója nem változtatta meg álláspontjukat, azaz a még fogva tartott 49 amerikai túszt csak akkor engedik szabadon, ha Reza Pahlavit kiadják Iránnak és vagyonát is visszakapja az ország. A PARS hivatalos iráni hírügynökség hétfőn arról tájékoztatott, hogy az ország nyugati részén fekvő Ilam tartományban fegyveresek megtámadtak és felgyújtottak egy televíziós állomást. A támadásról a hírügynökség nem közölt részleteket. KGST - EGK Hétfőn Moszkvában tárgyalások kezdődtek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a tanács tagállamai, illetve az Európai Gazdasági Közösség küldöttsége •ftzött. A KGST delegációját Nyikolaj Faggyejev, a tanács titkára, az EGK küldöttségét Wilhelm Haferkamp, az Európai Közösségek Bizottságának alelnöke vezeti. Mint ismeretes, a KGST még évekkel ezelőtt azt javasolta, hogy a két szervezet között kössenek megállapodást, amely szabályozná egyrészt a KGST és annak tagjai, másrészt az EGK és annak tagjai közötti együttműködés kérdéseit. A keretmegállapodás magában foglalná a gazdasági együttműködés általános elveit, és kiterjedne néhány olyan területre is, ahol a két szervezet közvetlenül is együttműködhet, így például a környezetvédelem, a kölcsönös gazdasági információk cseréje, a szabványosítás terén. Bár az eddigi megbeszéléseken nem sikerült érdemi előrehaladást elérni, mivel az EGK igyekszik kitérni egy ilyen jellegű keretmegállapodás megkötése elől és csak olyan területeken lenne hajlandó az együttműködésre, amelyek a gazdasági-kereskedelmi kérdéseket egyáltalán nem érintik, a kapcsolat a két szervezet küldöttségei között rendszeres. A KGST székhelyén hangsúlyozzák, hogy a tanács küldöttsége kész messzemenően megvitat, ni minden érdemleges javaslatot, amely a helsinki megállapodás szellemében előbbre viheti--az Európai Gazdasági Közösség, illetve a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a két szervezet tagjai közötti együttműködés rendezését az egyenlőség és a kölcsönös érdekek, kölcsönös előnyök tiszteletben tartása alapján. Portugália 1980 a tét A plalkátáradait a lisszaboni utcákon mindennél jobban jelzi, hogy hivatalosan is elkezdődött, ami tulajdonképpen már hetek óta folyt országszerte. A választási hadjárat „törvényes szakaszában”, a december 2-i rendkívüli szavazást megelőző hetekben a legélesebb a küzdelem. Kevéske idő ez, érthető, hogy amint felvillant a zöld lámpa, szinte pár óra alatt színes papírruhát öltött a portugál főváros, de a jelentősebb vidéki helységek zöme is. NYOLC PART VERSENYE A decembert erőpróbán összesen nyolc politikai párt indul, s mintegy hétmillió szavazásra jogosult állampolgár dönti el, hogy melyiknek mennyi jut a 250 parlamenti helyből. A különböző politikai erők persze az alkotmány biztosította lehetőségeken belül jó ideje minden nyilatkozatukat, megnyilvánulásukat a választások jegyében alakították. Már a nyárom létrejöttek az alkalmi, aVagy a megszokott választási szövetségek. A négy vezető — a jelenlegi képviselőházban mandátumokkal rendelkező — párt közül három ilyen szövetségben indul. A baloldalon a Portugál Kommunista Párt (PCP), mint a legtuóbbi parlamenti választásokon is, közös listán indul a Portugál Demokratikus Mozgalom—Demokratikus Választási Bizottságok (MDP—ODE) nevű, hozzá közelálló szervezettel. Választási blokkjuk neve: Egyesült Népi Szövetség. A baloldal legnagyobb, s egyben a parlament legtöbb mandátummal rendelkező pártja, a Portugál Szocialista Párt (PSP) viJövő vasárnap tartják a parlamenti választásokat 'Portugáliában. Képünkön: a, Szocialista Párt vezetője, Mario Soares híveivel egy kampányfelvofriuláson. szont ezúttal sem volt hajlandó megegyezni a kommunistákkal, s egymagában veszi fel a versenyt. A jobboldal viszont egységes szövetséget alkotott már jó fél esztendővel ezelőtt. A két nagy erő, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Demokrata Szociális Centrum (CDS) szövetkezett a kicsiny, a szélsőséges reakció szimpátiáját bíró Monarchikus Néppárttal (PPM), s ezzel a jobboldali tömb a liberális centrumtól az egykori fasiszta rendszerig minden hozzá húzó erő nevében lép fel a választásokon. SZOROS KÜZDELEM Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben, amely teljesen megfelel a portugál politikai erők másfél esztendeje folyvást erősödő polarizálódásának, a baloldal számára is létfontosságú lett volná az egységes kiállás a szavazók elé. Az erre irányuló, s még most is ismétlődő kommunista kísérletek azonban, mint évek óta mindig, rendre zátonyra futottak a szocialista vezetőik nem csökkenő kommunistaellenességén. Az esélylatolgatök éppen ezért páratlanul szoros küzdelmet várnak az idő előtti választásoktól. Általános a vélemény, hogy a baloldal két nagy pártja, a kommunisták és a szocialisták még mla is számíthatnák a voksok többségére, ha nem is olyan fölénnyel, mint 1976 tavaszán. A fölény eltűnésének oka a Szocialista Párt népszerűségének erőteljes visszaesése. A két éven át kormányzó pártnak a szavazók a rovására írják az ország hosszú idő óta nyomasztó gazdasági bajait, a nagyarányú munkanélküliséget, a pangó ipart, a folyamatosan növekvő árakat, stb. Soares pártja vagy egy esztendővel ezelőtt volt a mélyponton, ami megmutatkozott a néhány helyi választáson elszenvedett katasztrofális kudarcban. Azóta valamelyest magához tért, de 1979- ben sem sikerült számottevően megerősíteni tömegbázisát. A szocialisták tehát minden bizonnyal sóik szavazatot veszítenek 1976-hoz képesít, s talán elveszítik a legnagyobb parlamenti párt címét is. A kommunisták viszont várhatóan a legnagyobb arányban növelhetik voksailk számát az összes nagy párt közül. A dolgozó tömegek körében a következetes, a szocialista fejlődés és az alkotmány védelme mellett határozottan kiálló kommunista politika egyre népszerűbb. A jelek szerint azonban a kommunista előretörés nem egyenlítheti ki a szocialista visszaesést. JOBBOLDALI VESZÉLYEK A jobboldal lelkes optimizmussal azt sugallja a portugál közvéleménynek, hogy ez alkalommal biztos többségre számíthat. Különösen a szociáldemokraták remélik, hogy a Soa- reséktől elforduló szavazók jelentős része hozzájuk szegődik, s ezzel átveszik a legnagyobb párt szerepét. A jobboldali áttörés pedig a mái helyzetben rendkívüli veszélyekkel fenyeget. Hiszen a PSD és a ,CDS vezetői nyíltan hangoztatják, hogy elsőrendű céljuk a szocialista elveket, célokat és távlatokat is megfogalmazó alkotmány megváltoztatása, az államosított vállalatok és földek jelentős részének reprivatizálása, tehát a monopolkapitalista restauráció. EZt pedig gyorsan kell tenniük, hiszen a mostani csak időközi szavazás, amely nem helyettesíti a jövő évi rendes parlamenti választást. A tét tehát az, hogy az 1980-as évet, illetve annak egy részét, ki használhatja ki a hatalom pozíciójából és miként. Márpedig Portugália számára igen borús perspektíva lenne, ha az 1974-es forradalom óta nehezen elért vívmányok jó résziét1 pár hónap alatt felszámolná egy jobboldali vezetés. AVAR KÁROLY Osztrák parlamenti küldöttség érkezett Budapestre 1979. november 27. Apró Antal üldvözli az osztrák vendégeket. (Képtávírónkon lérkezett.) Osztrák parlamenti küldöttség érkezett hétfőn Budapestre, Ahton Banyának, az Osztrák Nemzeti Tanács első elnökének vezetésével. A delegáció tagjai: Rudolf Thálh'ammer, a Nemzeti Tanács harmadik elnöke, a küldöttség helyettes vezetője, Anton Berger, Wolfgang Blenk, Josef Lenzi, Fritz Marsch és Anton Schlager, valamint — a küldöttséghez később csatlakozó — Hans Hafner képviselők. A delegációt a Keleti- pályaudVaron meghívójuk, Apró Antal, az országgyűlés elnöke, továbbá a parlament több más tisztségviselője fogadta. Jelen volt Johann Josef Dengler, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. Az enyhülés lövője Hétfő esti kommentárunk. Az úgynevezett euroralkéták ügye változatlanul a nemzetkört közvélemény figyelmének középpontjában áll. Mind világosabbá válik az a felismerés, hogy a NATO decemberi ülésén valóban elfogadják az új közép-hatósugarú rakéták nyugat-európai telepítését, ez bizony hosszabb időre megállíthatja, sőt visszavetheti az enyhülési folyamatot. Nyilván ez a felismerés vezérelte a holland kormányt, amikor hivatalosan kijelentette: Hága azt javasolja, hogy a decemberi NATO-értökezlet legfeljebb a rakéták gyártásának korlátozott megindításáról döntsön és ne a telepítésről, mert ezt a Szovjetunióval való beható tárgyalások eredményétől kell függővé tenni. A dán kabinet is komolyan foglalkozik egy olyan javaslattal, amely szerint a, telepítést meg kellene előznie „egy féléves tárgyalási idősziaknak”. Hogy mennyire nemcsak — és nem is elsősorban — kormányszinten vált ki ellenőrzést az amerikai sugalmazású terv, arra jellemző, hogy Hollandia egyik legjelentősebb városában, Utrechtben óriási, negyvenezres tömeg tiltakozott a rakétatelepítések ellen. A világsajtó nagy figyelmet szentel annak a ténynek, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter éppen ebben az érzékeny és fontos időszakban tárgyalt Bonniban. Bár a rakéta- ügyben, mint ezt Gromiko sajtóértekezletén hangsúlyozta is, nem volt egyetértés a felek között, némi bizakodásra adhat okot, hogy a közös közlemény kulcsmondata így hangzik: „A Szovjetunió és az N1SZK megerősítette, hogy nincs ésszerű alternatívája az enyhülési politikának”. J A moszkvai Pravda emlékeztet a közelmúltban lezajlott brüsszeli leszerelési fórumra, amely a legfontosabbnak azt tartotta, hogy „semmilyen, a tárgyalásokat zavaró, a fegyverkezési verseny fokozását jelentő, egyoldalú lépésre ne kerüljön sor”. Ez világos beszéd: az eurorakéta-terv megvalósítása éppen ilyen lépés lenne. A témában egyik legilletékesebb személyiség, Nino Pásti nyugalmazott olasz tábornok, a NATO európai haderőinek volt főparancsnok-helyettese is úgy nyilatkozott, hogy — az amerikai állításokkal szemben — az újabb rakéták nem „helyreállítanák”, hanem felborítanák a béke alapjául szolgáló erőegyensúlyt. > A tét hatalmas és a küzdelemben mi, magyarok is hallatjuk hangunkat. „Bízunk abban — írja Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője a Népszabadságban —, hogy Nyugat-Európa felelős kormányzati tényezői, gondosan mérlegelve lépésük valamennyi várható következményét, az enyhülési folyamait továbbhaladását szolgáló józan döntést hoznák. A népek a tettek és nem a szólamok alapján ítélnek.” HARMAT ENDRE PANORÁMA MOSZKVA Szerdán kezdődik meg Moszkvában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának új ülésszaka, amelyen megvitatják és elfogadják a jövő évi népgazdasági tervet és a költségvetést. A tanács ülésén egyéb napirendi pontok is szerepelnek. BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke bemutatkozó látogatáson fogadta Osmo Tapani Väinölät, a Finn Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. KAIRÓ Vasárnap az izraeli hadsereg 2500 négyzetkilométer egyiptomi területet ürített ki a Sínai-félsziget déli részén. Hét hónappal Egyiptom és Izrael különbéke-szerződésé- nek érvénybe lépése után Egyiptom visszakapta a Sínai-félsziget legértékesebb részét, a gazdag Alma olajmezők vidékét és a félsziget déli „fővárosát” El Tort.
