Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-27 / 277. szám
1979. november 27. IvEPÜJSÄG 3 Baromfimészárszékben Ide, a kiskunhalasi ba- romfivágóhídra csak az jöjjön be, akinek jó a gyomra, nem fél a vértől, és ' a pikáns illatok nem veszik el hetekre az étvágyát. Beáll a tolnai termelőszövetkezetből jó pecsenye- csibékkel rakottan a kamion az indítóállás közé. Kétoldalt fut a szalag, azaz pontosabban, egy végtelen kam- pós láncsor, amely megkerüli a kamiont. Ahogy ürül a kocsi, úgy lehet állítani a rekeszek magasságáig a dolgozók állványát. S itt az a dolga, kétoldalt négynégy embernek, hogy villám- sebesen kapkodja ki a jószágokat a rekeszekből, sakasz- sza lábuknál fogva a lánc- rendszerre. Egy kampóba mindig egy csibét. S elindul a szalag, lőrésforma ablakon át tűnik el a fehér tyúk- sor rejtelmes kamrába, ahova még a riporterek sem mennek be. Itt van ugyanis a mészárlás. Amint az állat beér ebbe a kis terembe, a láncsort óvatosan, kétoldal- ról közrefogja egy fémes Csomagolják az árucsirkét ja a tyúkot, amely a következő másodpercben úgy leheli ki életét, hogy éles késsel, oldalvást elvágják nyakán, a feje alatt, a fő ütőeret. Két ember van itt, köröttük vér, meg vér, odább pedig ficánkoló-verdeső madarak, amelyek rövid út megtétele után majdnem forró vízbe kerülnek. Ez a kopasztógép. A még mindig láncon függő csibéről — a forró vízben, s onnan kijőve — gumilapátos, valami érdekes szerkezet pofozza le a tollat. Azután fürdőt kapnak, s másfél méteres út következik, majd egy másik kopasztó. Mire ebből a forróságból a láncsor kihozza a tyúkot, olyan tiszta, akár bográcsba lehetne tenni. Ám a tyűknépség útja még nem ért véget. Hosszú, hosszú asztalsorok mellett asszonyok ülnek. A csibetisztítás — utótiszitítás —, majd a darabolás mozzanatokra szedett technológiája ejt bennünket ámulatba. Speciális, levegővel hajtott kéziszerszámmal, egy mozdulattal vágják körbe a kloákát, a következő asszony kiveszi a májat, a nemes szerveket, a következő eltávolítja a belet, egy másik asszonynak pedig aza dolga, hogy az állat lábát vagdossa le, olyan forma ollóval, mint a szőlőmetsző olló. Még mindig nincs vége a nagy útnak. Következnek ezek után a finomabb műveletek. Darabolják, a minőség szerint osztályozzák az árut: comb, far, nyak, hát, bőr. Úgy csomagolják, állítják össze a húst — itt más húsról beszélhetünk —, amint a vevő kívánja. Nyolcas, tízes, vagy tizenkettes ládákba rakják a nájlönzsákba csomagolt árut. Az előhűtő, azután a mélyhűtő következik, a fél órával ezelőtt még pecsenye- csibének mondott, most mór sokat érő baromfinak az útja... Hát ennyit a baromfi- mészárszékről. Dr. Nagy Gyula, a kiskun- halasi gyár igazgatója fogad bennünket, s ad szíves tájékoztatást. Több oka is van arra, hogy a Tolna megyei fogyasztóit tájékoztassa. Első: évente körülbelül egymillió vágni való baromfi érkezik a megyei gazdaságokból, Tolna, Hőgyész, Béta, Kurd, Paks a legjobb szállítóik. S arra külön felhívta figyelmünket, hogy Tolnából mindig jó áru érkezik. A második ok a tájékoztatás alaposságára: a kiskunhalasi gyár hatáskörébe tartozik Tolna megye ellátása. S eddig hetenként kétszer, napjainkban már háromszor járják végig az üzleteket a vállalat menetrend szerint közlekedő járatai: hoznak meleg csirkét, feldarabolta!, tehát külön combos, külön aprólékos árut, s néha libát, pulykát, kacsát. A választék bővítése természetesen ez esetben is úgy történik, hogy a gyár társ- vállalatokkal kooperál: amikor Kiskunhalason nincs libaszezon, akkor a tröszt más gyárából jön a „pótlás”. Bár a kurrens áruk beszerzése nem nagy gond. Például, ha valakinek szüksége van fél kiló első osztályú libamájra, annyi a dolga, hogy a baromfiboltban leadja a rendelést, szinte órára kiszámítható, mikor érkezik a boltba a két-három nappal előbb rendelt máj. Vagy éppen lakodalomra csirkecomb, fél mázsa — szüretre tizenöt kiló pulykaaprólék... És a jövő még biztatóbb Alig egy hónapja a kiskunhalasi gyárban járt Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke, nyilvánvalóan elvitte tanácselnökünk a megyei tapasztalatokat, s egyáltalán: megnézni, kik és honnan látják el lakosságunkat. Megnyugodva térhetett haza: az üzem korszerű, dolgozói értik mesterségüket, január elsejétől önálló vállalat lesz és több új terméket vezetnek be, így a napokban a harmadolt csirkét. A jövő éppen a biztos termelői háttér miatt az ellátás területén biztonságot, jó választékot ígérnek. A fogyasztónak jó csirkehús kell. Libamáj talán csak születésnapi ünnepségre, egy-egy kicsiny szeletke: az első osztályú ára kilencszáz forint körül van, kilónként persze... S bármily bizakodó vagyok, nem hinném, hogy e cikk után libamájrendeléssel rohanják meg a szekszárdi boltokat a fogyasztók. szerkezet, amelyben áram van, s ez pillanatra elkábítMinden csirkét egy kampóba Az asszony, aki óránként 2500 csibének vágja le a lábát Az igazgató jó ellátást ígér A feldolgozóüzemben PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: B. J. Takarékosság — mindenütt Középpontban a nyereség Dr. Kelemen Sándor zárszava Takarékoskodni minden egyes gazdasági egység, intézmény, üzem és szövetkezet másként tud. Ennek módját a termelés szerkezete, struktúrája határozza meg, méghozzá úgy, hogy semmiképp se váljék a minőség rovásá- ‘ ra. Az OTP és a Tolna megyei Népújság szervezésében megtartott közgazdasági ankéton erről szólt a megye néhány' ipari, mezőgazdasági üzemének és szállítási vállalatának vezetője. A takarékossági ankét utolsó felszólalója dr. Kelemen Sándor, a megyei tanács ipari osztályának vezetője volt, aki egyben összefoglalta az ankéton elhangzottakat. összefoglalójában elmondta: az 1980. január elsejétől érvénybe lépő szabályozók szerint a gazdaság- politika fő célja az egyensúlyi helyzet javítása. Ez egy sor összehangolt tényező eszközrendszerében valósul meg. Minden termelési ágban a keresletnek megfelelő differenciált, a belföldi ellátást Szolgáló, valamint az export- árualapot gazdaságosan képző termelést lehet és kell folytatni. Ennek érdekében meg kell gyorsítani a szerkezeti és a minőségi változásokat, valamint növelni a hatékonyságot és a versenyképességet. Minden egyes vállalatnak nagyon fegyelmezetten- kell teljesítenie kötelezettségeit. Az elkövetkezendő években gazdasági fejlődésünk a fogyasztás kis mértékű növelése és a felhalmozás csökkenése mellett megy végbe. A szabályozás középpontjában a nyereség áll, az a nyereség, amely a mainál jobban mutatja majd a hatékonyságot. Az új szabályozás az adóztatással előnyösen, illetve hátrányosan különbözteti meg a hatékonyan működő és az alacsony jövedelmezőségű vállalatokat, s a hatékonyságtól teszi függővé a bérek bármilyen növelését. Az ármechanizmus szorosabban hozzá kapcsolja a vállalatokat a világgazdasági folyamatokhoz, a nem kompetitiv területeken pedig gondoskodik arról, hogy a struktúra javítására irányuló kényszer ne legyen kisebb, mint azoknál a vállalatoknál, melyek szemközt találják magukat a világpiaci konkurenciával. A növekedés üteme csökken, a mérsékeltebb termelésnövekedésből eredő nyereségforrás kevesebb lesz. A nyereség növelésének forrásaként az eddigieknél sokkal jobban előtérbe kerül a termékszerkezet megfelelő átalakítása, a tartalékok maximális feltárása és természetesen az önköltségcsökkentés. Meghatározóbbá válik a racionális gazdálkodás, a takarékosság, valamint az üzemgazdasági kereteken túllátó — a kevesebb termelőerő-forrás felhasználásáDr. Kelemen Sándor ban és a költségszínvonalban egyaránt mérhető — eredmény. Erre a szemlélet- módra a szabályozás úgy is készteti a vállalatokat, hogy a támogatásokat és az elvonásokat az általános szabályozástól elkülönítve mutatják ki; így az eddiginél jobban fel lehet ismerni majd a hatékonyságban lévő különbségeket. Az ankéton úgyszólván minden ágazatra kiterjedően a megyénkben működő sok fontos vállalat, gazdálkodó szerv, intézmény és érdek- képviseleti szerv vezetője vett részt. Az elmúlt napokban a Tolna megyei Népújság hasábjain is közölt felszólalások sokrétűen rámutattak az ésszerű gazdálkodásra, a különböző vezetői magatartásnormákra, a gazdaságirányítási követelményekre, a gyakorlati munka érzékeny pontjaira. Érdemes címszavakban ismét felidézni néhány felszólalás főbb gondolatát. Az ankét felszólalói a jobb gazdálkodás útját a termésszerkezet javításában, a technológia fejlesztésében, az energiával és az energiahordozókkal kapcsolatos ésszerű intézkedésekben, a környezet hatékonyabb védelmében, az ésszerű készletezésben a munkaerő jó hatásfokkal történő felhasználásában látják. * Sikeres volt ez az ankét, nemcsak azért, mert a résztvevők közül sokan felszólaltak, hanem tartalma miatt is. Az ankét sikeréért köszönetét érdemelnek mindazok, akik itt megjelentek és felszólaltak, s az újszerű kezdeményezésért köszönet jár az Országos Takarékpénztár Tolna megyei Igazgatóságának. A takarékossági világnap alkalom volt arra, hogy Tolna megye gazdaságai számba vegyék mindazokat a körülményeket, melyek gazdálkodásukat hosszabb távon meghatározzák. Amennyiben gazdálkodási szervezetükhöz igazodva helyesen alkalmazzák az új szabályozás rendszerét, az elkövetkező években a mostaninál minden bizonnyal jobb eredményekről adhatnak majd számot.
