Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-25 / 276. szám

1979. november 25.

"wHPÜJSÄG 11

P. Brestyánszky Ilona monográfiája

Új album Kovács Margit művészetéről

Egy-egy képzőművészeti album és monográfia ismételt kiadása ,(és különösképpen így, hogy ez az új kiadás már a harmadik) minden kétséget kizáróan a művész és az alkotások jelentős sikerét bizonyítja és ezúttal Kovács Margit gyönyörűen formált és gazdagon illusztrált albumának új változata fekszik a könyvesboltok kirakataiban. Egyidőben jelent meg a jelentős mértékben átalakított és bővített Kovács Margit Múzeum megnyitásával, az eredeti és nagy hírű keramikus reprezentációja emellett még ünnepi minikiad- ványokkal is gazdagodott.

A monografikus bevezető tanulmány írója és kép- válogatója külön előszót írt a harmadik kiadáshoz, mintegy újraelemezve kedvence művészetét. „Életműve befejezett, csodálatos egész; zaklatott, idegtépett korban törékeny tökéletesség...” — zárja Brestyánszky Ilona az új értékelést, amelynek szükségét nemcsak az új lehetőség hozta, hanem a művésznő időközben bekövetkezett halála is. Kovács Margit még életében láthatta az album első megjelenését, örülhetett a szentendrei Vastagh-házba érkező látogatóknak, itt nemcsak művei fogadták a rajongókat, de több ízben az alkotó jelenléte. De az újjáalakított és újrarendezett múzeumba sereglő régi és új híveket már nem üdvözölheti, albumának ismételt kiadásait már nem érhette meg. Az események és az új kiadás nemcsak szellemi jelenlétét bizonyítják, ugyanígy azt az igényt is, amely a hasonló művészi hitvallásokban, az imént idézett mondatban megmutatkozik, „törékeny tökéletessége” álmokat ábreszt és közvetít. „Zaklatott, idegtépett” korunk ábrándozásait egyféle kedves nyugalom, a valóság „égi mása” iránt.

Látszólag fegyverletétel ez, mint minden ábrándozás, de valójában talán mégsem az, inkább a mesékbe menekítése vágyainknak, ahogy már oly sokszor így történt az emberi kultúra évszázadaiban. „Humanitás, hit az életben, a szépség örpme, az anyag és a megmunkálás törvényeinek áhitatos tisztelete...” — jellemzi a művészt monografusa szerint. És ha a recenzens nem is érez úgy a művek egésze iránt, mint a monografus, a siker mégis elgondolkodtatja, a megértés kulcsait keresi. Olykor kissé túlontúl kimódoltnak és andalítónak tűnnek a tágra nyitott tekintetű, gyer. mekábrázatú Máriák, nem érződik mögöttük a népdalok egyszerűségét idéző életbölcselet, inkább valamiféle éterinek vélt szépség-megjelenítési kísérlete. Olyannak álmodott világ — sokszor kedvesen és ironikusan —, amilyennek látni szeretné az elandalodás- ra mindig kész látogató. így Kovács Margit alkotásai között (a múzeumban és albumban egyformán) egy kissé megpihenünk, átadjuk magunkat a művek közvetlen hatásának. Akárha egy virágos parkba lépnénk a forgalmas és ezer veszéllyel leselkedő nagyváros közepén. Mesébe váltott Szent György legendás küzdelme a sárkánnyal, a Kuglófmadonna és az Oszlopangyal (így a többiek) csendes békével fogadnak, a Király- kisasszony miattunk emeli óvón fel kezét a Szoptató melőll, váratlan és hívatlan látogatók vagyunk. A Kenyérszegő sokféle változata gyermekkorunkat idézi, a Családi fényképalbum bumfordi figurái ránk néznek ártatlanul. Megannyi mesévé oldódott az emberi kultúra egy-egy közismert pillanata: Mária é? Erzsébet találkozása, Odüsszeusz hajója, így a Szirének, a Philemon és Baucis és a többi hasonló, mondhatnánk visz- szanyerte a maga eredeti meseformáját és mesejellegét. A szimbolikus jelzőrendszer csak mintegy másodlagosan működik: ezek a művek a mesét idézik és csak áttételesen a mesék jelképrendszerét.

Kovács Margit művészetének vannak egyértelműbb, ^ és az asszony! képzeletvilágon korántsem eny- nyire átszűrt alkotói pillanatai. Az albumban ilyen érvénnyel jelentkezőnek látjuk az Utolsó vacsora jelenetét, a gótikus bájú Pólyázó Madonnát, az Anyám című büsztöt, az öreg csőszt, az Anya és leányát, a Cantata profana megjelenítését, a győri történet kerámia- domborműveit. Ennek a művészetnek nagy pillanatai ezek, amikor az alkotó nem a mesével, hanem a valósággal, vagy a megrendítő erejű művészi-történelmi hatásokkal találkozik. Ezekre a művekre szívesen gondol az is, aki „nem lóg a mesék tején”, akinek a művészet „több a poézisnél”, aki még ebben a képzeletvilágban is az élet megváltoztatásának (nem csupán megszépítésének igényét keresi. Az ő szemük elé is szívesen ajánljuk ezt a szép albumot.

„A könyv szövegének lényeges változtatására, átértékelésére nem volt szükség, a kisebb módosításokra a nyomdai átfutási idő miatt nem volt lehetőség; maradjon tehát minden úgy, ahogy ő látta és kedvét lelte benne...” — írja az új előszó záradékában a monografus. Igaza van. hiszen már az első kiadásban is a teljesség tudós bemutatásának igényével élt. A kitűnő elemzés szakszerűen helyezi el a művészt a hazai modern alakulások között, szól a szakemberhez és az érdeklődőkhöz egyaránt, a mindkét irányú tanulmányozást szolgálja stílusa is. A bőséges jegyzetanyagot, az irodalom- és kiállításjegyzéket, végül az alapos oeuvre- katalógust, bizonyosan inkább a tudományosabb igényű forgatja majd, de bőséges örömet talál a remekül fotózott színes táblákban (Schiller Alfréd igényes munkája ez) és az élményteli műelemzésekben a „köznapibb” olvasó. Az album bizonnyal újabb híveket szerez nemcsak Kovács Margit páratlan és sokrétű művészetének, de a magyar keramdkának is, amelynek huszadik százada* egy „európai hírű triászt” hozott: Gádor István és Gorka Géza a másik kettő. Várjuk az ő művészetüket reprezentáló hasonló alaposságú és szépségű albumokat.

BODRI FERENC

Egyházi gyűjtemények kincsei

Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban

Falusi plébániák, székes- egyházaik, templomi kincstárak, egyházi múzeumok gyűjteményének kincsei. A középkortól a 19. századig.. Festett faszobrok a 15. századból, dúsan cizellált ötvösremekek, gazdagon hímzett miseruhák, arannyal kivarrt úrasztalterítőik.

Olyan kincsek ezek, amelyek méltó darabjai nemzeti kultúránknak, olyian műremekek, melyet a legjobb mesterek, művészek készítettek egyházi célokra, s amelyeket a templomok zárt világa megőrzött háborúk, or- 6zágdúlások közepette.

A középkort, a 15. századot a festett faszobrok — a halvány arcú Madonnák, töviskoszorús Krisztusok, feszületek idézik —, s elvezetnek a barokk kor végéig, a dúsan redőzött drapériás szentékig.

Az arany-, ezüstszállal varrt miseruhák, vagy a református hímzések, oltár- térítők a szebbek? Olyan ritkaságokat láthatunk, amelyeket az 1600-as években varrtak, úri hímzéssel, jámbor erdélyi asszonyok, vagy amelyeket egyházi és főúri udvarok rendelték meg a legjobb műhelyekben — egyházi célokra. Ott az az úrasztalkendő, amelyet Diennes Katalin varrt, 1683-ban, az úr dicsőségére. S az a miseruha, amelyet Mária Terézia királynő saját ruhájából varratott, s adományozott magyarországi egyházaknak.

A kiállítás leggazdagabb anyaga ötvösművészeti remekekből áll. A különböző vallások szertartásedényei vitrinekben sorakoznak. Kronológiai sorrendben. Jól megférnek egymás mellett a

katolikus, a református, az evangélikus, a magyar és szerb ortodox és a zsidó vallás rituális tárgyai. — Mint

köztudott, a hazai ötvösművészet a középkorban világhírű. Virágzó iparág, amelynek alapanyagaiban —

aranyban, ezüstben, nemesfémben Magyarország Európa leggazdagabb országa volt. Magyar mesterek remekeit őrzik a templomi kelyhek, szentségtartók, úr- asktali edények, gyöngyös- zománcos ereklyetartók. Egyik remekmívű templomot utánoz, a másik gyönyökkel, Harangocskákkal ékes, a harmadik dús cizelláltságával, szobrocskáival tűnik ki. Gótikus csúcsívek, nemes reneszánsz formák, s túldíszített barOkkedények.

Az aranyozás, az ezüst, drágakövek, gyöngyök halmozása, a finom megmunkálás, vésés, domborítás, zománcozás, a miniaturaszerű díszítmények alkalmazása mind szemet gyönyörködtető.

Püspökségek, apátságok, vagy kis vidéki imaházak adták kölcsön e kiállításra muzeális értékű szertartási tárgyaikat — Győrből, Szegedről, Veszprémből, Kalocsáról, Pannonhalmáról, Kecskemétről, Gyöngyösről, Deszkről. A Zsidó Múzeum, amely az izraelita vallás kegytárgyait őrZi, néhány szép tóradíszt, tóramutatót, gyertyatartót, szőnyeget kölcsönzött.

Fél ezer remekmű, ötszáz különleges és máskor nem látható templomi műtárgy. Az Iparművészeti Múzeum kiállítása január végéig tart nyitva.

K. M.

A Csehszlovák Kultúra budapesti központjában

Belépés: mindenkinek

A főváros talán legszebb útvonala: a Népköztársaság útja. Nyílegyenesen halad a Kiskörúttól a Nagykörúton át a Hősök teréig. Kétoldalt komor bérházák, elegáns paloták szegélyezik. Árnyas sétányt kínál, hívogató padokkal a pihenni vágyóknak, üzletek bőségét a vásárlóknak, sOk érdekes látnivalót mindazoknak, akiknek erre visz az útjuk. A 21. sz. épület előtt sokan megállnak. Nézegetik a falon elhelyezett képes híradókat, a kirakatok könyv- és lemezújdonságait.

Bent is szívesen szétnéznének, de visszatartja őket az ajtó fölött olvasható felirat: Ceskoslovenska Kultúra. Többen is latolgatják, mi lenne, ha csak úgy, egyszerűen besétálnának az utcáról?

— Szívesen látnánk őket — válaszol Pavel Gombos, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója. — Ajtónk mindenki élőtt nyitva áll, aki országunkról szeretne tájékozódni. Könyvtárunk 6000 kötetes, olvasóink eredeti nyelven, de

természetesen magyar fordításban is kézhez kaphatják a cseh és szlovák irodalom klasszikusait, és mai szerzők műveit, a legfrissebb csehszlovák és a magyar sajtótermékeket. is.

— Miikor létesült a Csehszlovák Kultúra és milyen céllal?

— A központ 1951 óta működik, kezdettől fogva itt, a Népköztársaság útján. Amint láthatja, a helyünket már kinőttük. Mivel házon belül nincs mód a terjeszkedésre, a Rózsa Ferenc utcában nyitottunk klubhelyiséget, a nagyobb rendezvényeket ott tartjuk. Központunk a Kulturális Kapcsolatok Prágai Intézetéhez tartozik, tőlük kapjuk az anyagot, ők hagyják jóvá munkatervünket. Tevékenységünk célja: megismertetni Csehszlovákiát, sokak számára hozzáférhetővé tenni kultúráját, irodalmát, művészétét, zenei életét.

— Az előbb arról beszéltünk, hogy ide mindenki beléphet. Jönnek is az emberek, de az ország lakosságának nagy része csak nem jut el ide. Velük hogyan érintkeznek?

— Rendezvényeinknek több mint a felét, vidéken tartjuk. Évente például 100 kiállítást rendezünk, zömmel vidéki városokban, a megyék székhelyein. Legna- gyöbb partnerünk a Hazafias Népfront, ők egyeztetik az előre kidolgozott éves tervünket a megyei bizottságokkal, ügyelve arra, hogy egyenletesen kerüljenek szétosztásra a programok. Közösen szervezünk magyar —csehszlovák napokat, estekét és heteket a megyékben, havonta átlagosan 5—6 alkalommal. Tavasszal 35 en- dezvényt bonyolítottunk le, egyetlen hét leforgása alatt.

— Mi érdekli legjobban a magyar közönséget ?

— Igen nagy az érdeklődés a csehszlovák zene iránt.

Igyekszünk ezt az igényt magas színvonalon kielégíteni. Kiváló művészeket,' együtteseket kérünk fel vendégszereplésre. Programjainkban igen előkelő helyet foglalnak el az irodalmi estek is. Ezeken többnyire a szerzők személyesen is részt vesznek.

Évente 80—100 előadást tartunk, nagy részét csehszlovák szakemberek közreműködésével. Felkeressük az ipari üzemeket, mezőgazda- sági szövetkezeteket, KISZ- klubokat, találkozunk szocialista brigádvezetőkkel, diákokkal, a lakosság széles rétegeivel. A barátsági hetek különösen kedvezőek a kapcsolatok kiépítésére és elmélyítésére.

Eseményekben gazdag év az idei. Tavasszal ünnepeltük a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság 60. évfordulóját, a magyar—csehszlovák barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. jubileumát, a közelmúltban a szlovák nemzeti felkelés 35. évfordulóját. Voltunk Csepelen, Nyíregyházán, Egerben, Vi- sontán és Kalocsán is, ahol már hagyomány a lidicei tragédiára való emlékezés.

Nagyon népszerűek a filmvetítéseik. A második negyedévben 350 filmet vetítették, 122 ezer nézőnek. Játékfilmeket, turisztikai jellegű, Csehszlovákia természeti szépségeit, idegenforgalmi nevezetességeit bemutató kis- filmeket, a gyerekeknek pedig kedvelt rajzfilmeket. Filmjeikre a művelődési há- 2Íak, különféle klubok is igényt tartanak: évente csaknem ezret kölcsönöznek számukra.

Barátságos, vonzó környezet fogadja az utcáról belé* péket. A munkatársak figyelmesek, udvariasak, de a hely bizony már szűk. Néha alig férnek el az-érdeklődők az olvasóteremben. A helyük változatlan, csak a területük tágult: tevékenységük az

egész országra kiterjed. Évente egymillióba tehető azoknak a száma, akik a filmeken, hangversenyeken, kiállításokon és egyéb találkozókon keresztül összeköttetésbe kerülnek Csehszlovákiával. V. Zs.

Az utcáról bejövök könyvek, folyóiratok, újságok közül válogathatnak.

Az Iparművészeti Mú zeum kiállításáról