Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-25 / 276. szám

1979. november 25. NÉPÚJSÁG 5 Otthoni normák A normásnak ismeretes módon van stopperórája, melyet adandó alkalommal — cseppet sem biztos, hogy közmegelégedésre — használ is. Tagadhatatlan, hogy az időelemzés nélkülözhetetlen része a korszerű ter­vezésnek, termelő munkának. A háztáji és kisegítő gazdaságokban, netán az egyéni gazdálkodóknál ilyes­miről még soha nem hallott senki, éppen ezért is ba­jos esetükben jövedelmezőséget, számításokat végez­ni. Nem ilyesmivel próbálkoztunk, hanem egy három­tagú család segítségével némi családi időelemzésre, melynek nyomán arra a megállapításra jutottunk, hogy e kis egységen belül mihamarébb sort kell ke­ríteni némi „normarendezésre”. Egy szabad szombatos hetet választottunk ki, mely­nek szombatján két rokon érkezett a családhoz, akik ott éjszakáztak és csak vasárnap délután mentek el. Feleség és férj értelmiségi foglalkozású, lányuk általá­nos iskolás. Kétszobás, távfűtéses lakásuk van, benne hűtőszekrény, mosógép, centrifuga, rádió, tv. Tehát egy napjainkban átlagosnak mondható városi otthon­ban laknak. Különösebb hobbijuk nincs, olykor mo­ziba, színházba járnak, esetleg kiállításokra. Vendég­ségbe jó ha minden fél évben egyszer, tehát afféle ma­guknak élő emberek. A férj munkahelyének megközelítése néhány percet vesz igénybe, az asszonyé távolabb van, a kislány is­kolája jó negyedórányira. Az volt a vizsgálódás tár­gya, hogy az említett hét 168 óráját külön-külön és együttesen mire fordították, ide értve az alvást is. A végeredmény: Feleség: Férj: Gyerek: Főzés: 8 óra' — óra — óra Háztartás: 7 óra 0,5 óra 0,5 óra Munka (iskola): 44 óra 44 óra 38 óra Munkahely megközelítése: 3 óra — óra 3,5 óra Sport: — óra 2,5 óra 4,5 óra Alvás: 55 óra 59,5 óra 56 óra Maradt bármi egyébre: 51 óra 61,5 óra 65,5 óra Vagyis napi: 7,2 óra 8,8 óra 9,3 óra Ilyesformán az arány nem is lenne túl rossz, csak­hogy a feleség napi 7.2 szabad órájából kereken 1-et elvitt a bevásárlás, amely idő a család más tagjai ese­tében csak percekkel mérhető. Családunk általában közösen nézi a televízió műsorát, ez kereken 14 órá­jukat tölti ki (rabolja. el?) hetenként. Vizsgálódásunk idején a feleség egy Varga Domokos kötetet olvasott el, a férj a „Politikai gyilkosságok” című könyvet, a kislány pedig egy ifjúsági regényt. A gyerek eseté­ben iskolai munkának számították a két nyelyi külön­órát, a heti 1 óra fotószakkör viszont a.'„bármi egyéb­re” fordítható időn belül szerepel. Érdemes-e minderre szót vesztegetni? Valószínűleg igen. Azt természetesen senki nem vár­hatja el, hogy bármelyik család élete egy hálógrafikon betartásával, másodpercre beosztva teljen el. hiszen ezt egyszerűen nem lehetne kibírni. A „bármi egyéb­ből viszont levonandó az étkezés, a tisztálkodás, az öl­tözködés és számtalan olyan apró, de időt azért mégis csak igénylő tényező, aminek egy avatott idő­elemző bizonyára figyelmet szentelt volna. Tehát tu­lajdonképpen még kevesebb marad mindenkinek a másik és természetesen önmaga számára, mert azt is bajos elvárni, hogy a család tagjai ideig-óráig ne akar­janak egyedül lenni. Valószínűleg a férj és feleség egyaránt megsértőd­nének, ha valaki azzal vádolná okét, hogy családjuk patriarchális jellegű. Tudatosan semmi körülmények közt nem az. Minden fontosabb döntést kollektíván vi­tatnak meg és ezen belül teljes értékű vélemény­nyilvánítási, ha ügy tetszik ..szavazati” joga van a most tizennegyedik évét járó kislánynak is. Ha azon­ban egy pillantást vetünk az előbbi kis összeállításra, joggal akadhatunk fenn azon, hogy a főzésben csak a feleség vesz részt. (Csak szabad szombatokon és va­sárnap főznek otthon, egyébként ki-ki üzemi, illetve napközis koszton él.) Teljesen aránytalan a háztartási munkákban való részvétel is, ami a család két tagja esetében csak a vasárnapi nagyobb takarításban való segédkezést jelenti. Arra, hogy a férj rendkívül inten­zív alvó, majdnem 60 órás ilyen teljesítményéből kö­vetkeztethetünk. Minden családnak természetszerűen, de részben ösz­tönösen is, vagy a hajlandóságok által diktáltan ki­alakul a saját életrendje. Ebbe beleszólni senkinek nincs joga, vagy ha valaki megpróbálja, számolhat a teljesen jogos visszautasítás kockázatával. Az em­berek ideje, energiája azonban nemcsak a munka­helyen fogy, hanem odahaza is. A minden tudatos üzemszervezés nélkül kialakult otthoni „normák” felülvizsgálatára ennek ellenére sem árt gondolni olykor. A fenti kis próbálkozás ezt igye­kezett dokumentálni. —s. —n. r«yjv*y/n(« i*«r m t » r / , +J tin/tftv Ji. >** \> L£-l: e.f tv » / f » /m yi»n * n J cm a ‘‘/'v/c e //> t cn V txn A f ' n,t **’•> • "‘!* # ,>#* ^ ?* v V * v- C*n c e­f iví t/v ft , icff) fi S') J, \ /*■­A­\ / ) jpftk a* n t í R-í '>«»■ o-- ff /•*■<* *­(7í »<* v«crn»»V c.t»», J,. i i m %ßnn n tii /S" * t*r** r-t J t ny*'j y-y , c t ♦ *rL /n (*\>yjiJc « t\A/i\ * '* yf <H 4 t rt tms (7n»ir* Cvn/v *1 t> m (jn *<m 1 /n /*» Irtí* •# 1V/1 «'■ /nf/p.tíft , úC Vx yy> . u * r m •/*</ n * * 1 * Egy szavazattöbbséggel úgy döntött a megyegyűlés, hogy székhelyét Simontornyáról Szekszárdra teszi át. i Háttérben az ómegyeháza, előtérben az Augusz-ház. Előbbi ma — többek között — a levéltárnak, utóbbi a zeneiskolának ad otthont. A város legújabb nagy­létesítménye, a Skála­áruház 1779. január 20'-án a me­gyei „Karok és Rendek” Szekszárdon tartották a megyegyűlést. Arról kel­lett dönteni, hol legyen a jövőben Tolnavármegye széke. Mindössze egyetlen szótöbbséggel Simontomya helyett Szekszárdra esett a választás. EZt megelőzően volt me­gyegyűlés Pakson, Szek­szárdon, Tolnán, Sim-on- tomyán, sőt még Ürgevá­ron is. A január 20-i dön­tésével egy korszakot zárt le a megyei vezetés, "mely természetesen annak ide­jén elsősorban a megye- béli földbirtokosokból te­vődött össze. A társadalmi, főleg a gaz­dasági fejlődés halasztha­tatlanná tette egy állandó megyeszékhely kijelölését. A választás Szekszárdra esett. Ma már szűkébb ha­zánk lakói örülhetnék en­nek a döntésnek, hiszen, ha eleinte lassan is, később egyre gyorsuló tempóban megkezdődött Szekszárd fejlődése. Igaz, a tényleges fejlődésre még másfél év­századot kellett várni. Má­ra Szekszárd nemcsak köz- igazgatási helyzete miatt valóságos megyeszékhely, hanem mindenekelőtt gaz­dasági fejlettsége és az te­szi alkalmassá erre, hogy Tolna megye szellemi köz­pontjává is vált. A tervszerű fejlesztés másfél évtized óta töretlen, s az ütemből bizton remél­hetjük, hogy további szép létesítményekkel gazdago­dik az elkövetkezendő években is Tolna megye székhelye: Szekszárd. (A képriportot Gottvald Károly készítette.) Másfél évtized alatt megkétszereződött a megyeszékhely lakossága ' "iy/ /t/cf-rv. .>*/,■ ’.L, ■ -.-A/ fa t-r. t ty érméi f t /' ** sr /*+ n tirt vróJ !',v Bezerédj István levele, amelyben önkéntesen adózás alá veti magát és birtokait Kétszáz éve megyeszékhely Szekszárd­Épül a baktai lakótelep A déli ipartelep

Next

/
Thumbnails
Contents