Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
1979. november 25. Képújság 3 Egységes értelmezés, egységes cselekvés Beszámoló taggyűlés a hátai tsz-ben Szabályozok - 1980 A fejlődés útja VI. Eredményes öt esztendőről adott számot péntek este a bátai November 7. Tsz pártalapszervezetének vezetősége a községi tanács nagytermében tartott taggyűlésen. Az alapszervezet nemcsak számbelileg' gyarapodott a XI. kongresszus óta — kilenc szövetkezeti dolgozó, valamennyien 30 éven aluliak, lett tagja a pártnak — hanem nőtt a tagság aktivitása, ideológiai-politikai fel- készültsége, erősödött fegyelme, fokozódott a párt- szervezet termelést segítőellenőrző tevékenysége. Mind a beszámoló — amit Bajnok Sándor titkár terjesztett elő —. mind a járási pártvégrehajtó bizottság értékelése, mind a vita azt tükrözte, hogy megvalósult a határozatok egységes értelmezése, ami egységes cselekvési folyamatban jutott kifejezésre. A több mint félszáz kommunistát tömörítő alapszervezetben rendszeres a pártélet, kéthetenként vezetőségi ülést, havonta taggyűlést tartanak, kéthavonként jönnek össze a pártcsoportok. A vezetőség minden esetben igényes volt a taggyűlések és vezetőségi ülések elé kerülő beszámolók, tájékoztatók, jelentések tartalmi és formai színvonalával szemben, így Az anyag- és energiakészletek csökkentésével, a nyersanyagok drágulásával, a környezetvédelem fontosságának előtérbe kerülésével, valamint az erdő társa- ' dalmi szerepének növekedésével, mind nagyobb az erdő- gazdálkodás népgazdasági jelentősége. Az erdő hármas szerepet tölt be. Egyszer termelése jelentős, sőt, növekvő jelentőségű, másodszor mindinkább rászorulunk környezetvédelmi meggondolásokból, harmadszor pedig szociális feladatokat is teljesít — jó levegőjével, környezetével üdülési, sőt, gyógyítási célokat szolgál. Hazánk erdőterülete 1,6 millió hektár, ebből félmilliót az elmúlt húsz évben telepítettek. Az évi fakitermelés ma több mint hétmillió köbméter. Változtattak a i fafeldolgozás termékszerkezetén, bevezették a farostlemez, a forgácslap, tehát döntően a fenyőt pótló termékek széles változatát. Mindezek ellenére a hazai termelés korántsem elegendő az ország szükségletének kielégítésére. Az ország ipa- rifa-szükségletének mintegy nyolcvan százalékát importból fedezik. Ennek elsőrendű oka, hogy erdeink állomány-összetétele nem felel meg a kialakult szokásoknak és igényeknek. Emiatt a fenyőt importáló országok élvonalába tartozunk. Nem kell hangsúlyozni, hogy ez mennyire rossz. A fa és fatermékek beszerzési nehézségei és a növekvő árak a takarékosságra ösztönöznek. Emiatt hathatós intézkedéseket terveznek a felhasználási struktúra okszerű változtatására. Egyrészt a fejlesztést a lombos fafajták irányában kell folytatni, másrészt minden felhasználási területen a fenyőt kiváltó és helyettesítő fajtákat kell alkalmazni (idompréselt faforgácsládák, ragasztott fiaszerkezetek, stb., valamint fémből készült épületállványozó anyagok). Sor fog kerülni a fenyőáruk forgalmazási-elosztási rendjének szigorítására, a fenyőfelhasználás átmeneti korlátozására is. Hazánk területének mintegy tizenhét százalékát borítja erdő. Ebből az állami konkrét, mozgósító határozatok születhettek. Javult a reszortmunka a vezetőségben, bár önkritikusan vetette fel a beszámoló, hogy még mindig megmutatkoznak a titkárcentrikusság jelei, főleg az operatív feladatok végzésében, a társ- és felsőbb szervekkel való kapcsolattartásban az információs és propaganda munka végzésében. E téren a jövőben változásra van szükség. Javult a pártcsoportok munkája, ezek a kis kommunista közösségek egyre inkább munkaterületük gazdáivá váltak. A beszámoló e megállapítását támasztotta alá két felszólaló is a baromfitelep kommunistái közül, elmondták, hogy milyen eredményesen politizál, működik pártcsoportjuk a különféle nehézségek leküzdésében, a takarékosabb, hatékonyabb munka érdekében. Elemezte a beszámoló a pártmegbízatásokat is. A felmentett párttagok — betegeskedő nyugdíjasok — kivételével minden párttagnak van megbízatása. Teljesítésükkel kapcsolatban vegyes a kép. Jól teljesülnek a termelő munka, a szocialista verseny, a tömegszervezetek, mozgalmak segítésére adott pártmegbízatások, hasonlóképpen a községi kommunális létesítmények társadalmi szektor 72 százalékkal részesül, 27 százalék pedig a termelőszövetkezeteké. Az erdők élőfakészlete jelenleg meghaladja a 255 millió köbmétert. A legmagasabb a tölgy aránya húsz százalékkal, a cseré 11, az akácé 17, a fenyőé pedig szintén 11 százalék. A fatermesztés vonatkozásában az a legfőbb elv, hogy az erdőkben a társadalom hosszú távú érdekeinek megfelelően kell gazdálkodni. A kitermelt erdők pótlásánál, a bővített újratermelést az értékesebb fafajták arányának növelésével kívánják megvalósítani. A fásítások között kiemelt jelentősége van a majorok fásításának. Az idei munkákkal együtt mintegy 1400 major fásítására került sor néhány év alatt. Nagy a jelentősége a nemesnyár ültetvényszerű telepítésének. Ez ugyanis megfelelő termőhelyi viszonyok mellett 12—15 év alatt biztosítja a cellulóz-alapanyagot. A fakitermelés eddigi üteme nagyjából megfelelt az V. ötéves tervben előirányzottaknak, de nem érte el a lehetőségeket. A lehetőségektől való elmaradás, természetesen, nem azt jelenti, hogy az erdőirtás volumene csökkent, mert ma már nem tervszerűtlen kitermelésről van szó, hanem átgondolt erdőgazdálkodásról, amely nem a mindenáron való kitermelést tűzi célul, hanem olyan gazdálkodást, amelyben a termelés és az utánpótlás szoros egységben van. Mielőtt egy nagyon fontos fagazdasági kérdésről szólnánk, tegyünk egy kitérőt. Az elmúlt években jelentős összegeket fordítottak a fűrészipar rekonstrukciójára. Ezen belül a bútoralkatrész termelésének idei harmincszázalékos emelése, például, a tőkés export növelését is lehetővé tette. A lapféleségek területén megkezdték egy új termék, a cementkötésű forgácslap gyártását. A farost- és forgácslap- termelésnek az ad nagy jelentőséget, hogy ezek a termékek alkalmasak a fenyő fűrészáru helyettesítésére. munkáiban, a szövetkezeti bizottságokban, tanácsi testületekben, ám kívánnivalót hagy maga után a pártmegbízatások teljesítése az oktatás, a propaganda, a kulturális munka és sport terén. Nem megnyugtató a helyzet a fiatal párttagok KISZ-ben végzett munkájával kapcsolatban sem. Annak ellenére, hogy az újonnan felvettek valamennyien KlSZ-korosz- tályúak — a’ kilencből öt a KISZ-taggyűlés ajánlásával lett párttag — nem segítik eléggé az ifjúsági szervezet munkáját. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani erre. Eredményes kádermunkáról számolhatott be a vezetőség. Fokozott figyelemmel kísérte a gazdasági vezetők munkáját, fejlődését, ösztönözte rendszeres szakmai és politikai továbbképzésüket, nagy gondot fordított arra, hogy a tehetséges fizikai munkások alkalmasak legyenek vezetői beosztásra. Az öt esztendő alatt 12 fizikai munkást iskoláztak be középfokú szakmai és politikai képzésre, többségükből vezető lett. A pártszervezet tevékenységének középpontjában a gazdaságpolitikai irányító, szervező munka áll. A cselekvési program alapján rendszeresen beszámoltatja a Az igények növekedése, a beszerzési lehetőségek szűkülése kényszerítő erővel hat az ágazat fejlesztésére. A legfontosabb teendőket a következőkben lehet össze- foglolni: Maximálisan ki kell használni fatermesztési lehetőségeinket, a felhasználásnál racionálisabban kell gazdálkodni a jövőben. A fenyőfélék tekintetében — az elmúlt évtizedek • gyakorlatával ellentétben — a szükségletek mindenáron való kielégítése helyett, a takarékos felhasználásra kell ösztönözni. A fát elsősorban ipari nyersanyagként kell számításba venni, nem hagv- va — természetesen — figyelmen kívül mint energia- hordozónak a jelentőségét sem. Ezeket a szempontokat figyelembe véve, az idén ösz- szességében javult a fatermékek nem rubel elszámolású külkereskedelmi mérlege. Az export valamelyest nőtt, az import valamelyest csökkent. A következő ötéves terv időszakában az elsődleges fafeldolgozás fejlesztésére vonatkozó terveket bizonyos mértékig meghatározza a fenyő fűrészáru kiváltására irányuló törekvés. A hagyományos faforgács- lapból 1985-re mintegy 104 gazdasági-szakmai vezetést és hoz előremutató, mozgósító határozatokat, amelyek a tennivalók egységes értelmezését egységes cselekvésre „váltják”. Így sikerült elérni, hogy a földhasználat terén, a meliorációs tevékenységben, a rét-, legelőgazdálkodásban, a korábban veszteséges ágazatoknál mint a búzatermelés és a juhászat, előbbre tudott jutni a szövetkezet. Rendszeresen foglalkozott a pártszervezet a szocialista munkaversennyel. A szocialista brigádok száma hatról tizenhatra nőtt, ami a minőség alakulására, a takarékosságra és a tagság tudati formálására volt kedvező hatással. A versenymozgalom évente három-ötmillió forint jövedelemtöbbletet hozott és három-négyezer társadalmi munkaórát realizált a szövetkezet és a község fejlesztésében. A taggyűlés — vita után — elfogadta a beszámolót és a határozati javaslatot. A határozat többek közt a párttagság fokozottabb aktivitására, a KISZ nevelő munkájának javítására, az agitációs munka fokozására, a termelésben meglévő adottságok jobb kihasználására, a takarékosabb gazdálkodás segítésére irányítja a figyelmet. ezer köbméter termelésbővítést tervez a faipar. A tervidőszak végére összesen 484 ezer köbméter termelőkapacitással rendelkeznek majd, amelyből 47 ezer köbméter cementkötésű, 30 ezer idom- préseit, 70 ezer köbméter pedig felülkezelt forgácslap. Fejlesztik a rétegelt lemez- és bútorlapgyártást. Az első ütemben az enyvezett lemezgyártás nő, mert itt a nagyobbak az ellátási feszültségek. A kitermelésen túl is közismert az erdő rendkívül fontos szerepe. A környezet- védelemben pótolhatatlan a szerepe a levegőtisztításban, a vízháztartás biztosításában, a víz- és szélerózió elleni védelemben. Speciális üdülési célokra az erdőterület tizenöt százalékát használják, 180 ezer hektár ilyen célú erdő van hazánkban, az ezredfordulóra ez a terület 275 ezer hektárrá nő. Erdőkedvelő, erdőszerető nép vagyunk. A szeretet azonban csak akkor ér valamit, ha ésszerű felhasználással, gondos kezeléssel is párosul. Sok minden történt már ez irányban, de még több a tennivaló jelentős népgazdasági kincsünk érdekében. L. Gy. A sorozat befejezéseként a fejlesztési tevékenység, illetve a külgazdasági kapcsolatok, a külkereskedelmi tevékenység szabályairól szólunk. Már utaltunk rá — a világpiaci hatásokat, igényeket tükröző árrendszer automatikusan is felértékeli a külpiaci árucsere szerepét. Azt a területet, amelynek súlya — hazánk adottságai miatt — eddig is jelentős volt, hiszen nemzeti jövedelmünknek több mint a felét a külkereskedelem közreműködésével realizáljuk. Ha tudjuk tehát, hogy minden második forintunk lényegében valamiféle külkereskedelmi akcióval — termeléssel, exporttal, importtal — áll összefüggésben, elismerjük azt is, hogy fejlődésünk meghatározója: sikerül-e hatékonyabban lebonyolítani a külkereskedelmi cserét? Azaz: megjavítani cserearányainkat, exportképességünket. Megismételjük: a nyersanyagok, energiahordozók ára 1980-tól az import árától, a kompetitiv feldolgozóiparok — a gép-, a könnyű-, a vegyipar — belföldi árai az exportáraktól függnek majd. Ezért is természetes, hogy a külkereskedelemnek igazodnia kell az új feltételekhez, követelményekhez — módosulnak a külkereskedelem szabályozói is. A fő cél az egyensúly javításának elősegítése, az exportgazdaságosság javítása, a devizahozam növelése, az importtal való takarékosság. A célok valóra váltását a normatív jellegű egységes adóvisszatérítés és a termelést fejlesztő állami támogatás szolgálja — ez utóbbi persze szűk körben átmeneti időtartamra szólhat, s arra való, hogy hozzájáruljon a szerkezetátalakításhoz, a külső feltételekhez való jobb igazodáshoz. A gazdálkodás biztonságát ezután is megfelelő vámrendszer védi — összhangban nemzetközi kötelezettségeinkkel és vállalt szerződéseinkkel. A valutaárfolyamok a jövőben rugalmasan módosulnak a népgazdaság érdekei szerint, illetve követik a konvertibilis valuták egymás közötti értékváltozásait. Már utaltunk rá szintén — az új szabályozórendszer elősegíti a termelő- és külkereskedelmi vállalatok jobb együttműködését, közös társulások, fejlesztések megalapítását. Érdekes változásokra kerül sor a külkereskedelmi tevékenység keretében is: a termelői árrendezés keretében módosulnak az export-import árrések, bizományi díjkulcsok, továbbá az árképzésre vonatkozó előírások. A gazdaságosság követelménye érvényesül a fejlesztési tevékenységet érintő új szabályokban is. Az erőket koncentrálni szükséges a hatékonyabb termelési szerkezet kifejlesztésére, ezért szűkítik az állami támogatások körét. Megemlítendő a fejlesztési tevékenység — a szabályozó rendszer módosításának fő vonalába vágó — új eleme: azok a dinamikusan fejlődő vállalatok, amelyek jövedelmező beruházásba fogtak, fognak, de nem rendelkeznek elég pénzzel ehhez — kiegészítő alapjuttatást kaphatnak. Ezt a vállalatnak vissza kell majd fizetnie, könnyítéssel, hiszen adózás előtti nyereségéből hosszabb időn át törleszthet. A további fontosabb változások: a nem termelő beruházások január egytől csak akkor minősíthetők nagyberuházásnak, ha értékük meghaladja az 500 millió forintot. A vállalati beruházásokat, fejlesztéseket szigorú normatív szabályok és a hitelképesség határozza meg. Egyébként növekszik a hitelek szerepe a fejlesztési tervek valóra váltásában, s az eddigi gyakorlatnak megfelelően a hitelkritériumok alapja a jövedelmezőség. Üj vonás továbbá, hogy csökken a hitelkeretek ágazatközi meghatározottsága, s az ezekhez fűződő kedvezmények köre, mértéke. A hitel teljes ösz- szegén belül növekszik a konvertibilis exportot bővítő előirányzat aránya. Fontos szabály: kizárólag állami támogatással nem finanszírozható vállalati beruházás. Sorozatunkban vázlatosan áttekintettük az 1980. január 1-én életbe lépő új szabályozórendszer főbb változásokat hozó elveit, rendelkezéseit. Mint láttuk — ezek világos gazdaságpolitikai eszközrendszert alkotnak, igazodva azokhoz a feladatokhoz, amelyek népgazdaságunk előtt állnak a VI. ötéves tervben, de az V. ötéves terv befejező évében is. És erre nem véletlenül emlékeztetünk: igen értékes eredmény, hogy 1981- ben, a VI. ötéves terv indulásakor már a kipróbált, begyakorolt szabályozórendszer segítségével folytathatjuk a gazdasági munkát. De az is kiviláglik a szabályozás megújítását eredményező szándékból, hogy a gazdaság egész területén a minőségi követelmények, a hatékonyság egységes követelményeit kell érvényesíteni. Ettől várhatjuk külgazdasági helyzetünk javulását, az egyensúlyi igények jobb kielégítését. A szabályozásban — szükségszerűen — keverednek a rövidebb és hosszabb távra ható igények, ám nem lehet elfelejteni: elsősorban a gazdálkodás tartós irányát, követelményeit tükrözik. Most olyan időszak következik, amelyben napi gondok, feladatok a jövő feladványával együtt jelentkeznek. Amikor meg kell teremteni az „itt és most”, valamint a jövő érdekében végrehajtandó cselekvés harmóniáját, s amikor az átmenet zavartalanságához nem csupán pillanatnyi érdekek fűződnek. Aligha vonható kétségbe — nem könnyű időszak ez, kiváltképpen nem a vállalatok számára. Ezért is van fokozott szükség és egyetértés abban: az új szabályozórendszer akkor váltja be igazán a hozzá fűzött reményeket, s újítja meg sikeresen gazdálkodásunkat, ha mindent megteszünk — fent és lent egyaránt — értő alkalmazására, befogadására. Nem hisszük azt, hogy önmagától „csodát fog művelni” — de tudjuk, hogy 'Olyan eszköz, amely alkalmas céljaink megvalósítására. Igen, arra van szükség, hogy az új szabályozók életbe léptetését ne jogszabályok formális „hatályba-helyezé- sének” tekintsük, hanem milliók közreműködését kívánó közügyünknek. MATKÓ ISTVÁN — Vége — (J.) Az erdő, a fa es az ember Fakitermelés a Gemenci Erdő és Vadgazdaságban (Archív felvétel)
