Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-24 / 275. szám
XXIX. évfolyam, 275. szám. ÁRA: 1,20 Ft 1979. november 24., szombat Mai számunkból SOROMPÓ — RÉSEKKEL (2. old.) A NÉPFRONT ÉLETÉBŐL (3. old.) TAKARÉKOSSÁG — MINDENÜTT (3. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT TEJESRIPORT (3. old.) A jogi szabályozás túlzásai „Szinte lehetetlen minden előírást megtartani, mert lépten-nyomon újabb és újabb jogszabályok jelennek meg — számon tartani is alig tudjuk őket.. Ismerős panasz, sokszor elmondják vállalatoknál, szövetkezeteknél, pedig majd mindenütt jogászok segítségére is számíthatnak. A magánszemélyek — hivatalos megjelöléssel: az állampolgárok — pedig néha egyenesen úgy érzik: egyszerűbb ügyeiknek sem tudnak egykönnyen a végére jutni. Annyi a tiltó, a korlátozó. s a cselekvésre kötelező szabály, hogy a laikus olykor fel sem tudja fogni az egyes ügymenetek értelmét. S ha ehhez hozzászámítjuk azt a feszültségérzést is, amely a hivatalos ügyek intézése közben a legtöbb embert elfogja, jogosnak kell tekintenünk a kérdést: szükség van-e ennyi szabályra? A helyzetet csak bonyolítja, hogy ez a telítettségérzet a legtöbbször nem csupán a gazdasági vezetőkre, s a mindennapi életben ügyfélként szóba jöhető emberekre jellemző, hanem magukra az ügyintézőkre, a különféle gazdasági és hivatali ügyekben döntésre jogosult munkatársakra, vezetőkre is. Túlságosan sok szabály, leirat, körlevél, állásfoglalás korlátozza cselekvési lehetőségüket — mondják —, s akadályozza az élet követelményeihez alkalmazkodó, rugalmas és észszerű döntéseik kialakítását. Elfogadható-e ez a vélekedés a jogi szabályozás túlzásairól, vagy maga is tartalmaz túlzásokat? Egyáltalán: merhető-e, mikor helyes és mikor fölösleges szabályokat alkotni? S van-e mód rá, hogy belássuk, hogy a szükséges szabályok valóban szükségesek? Nagyon sok a kérdés. De válaszolni kell rájuk, méghozzá nem általánosságban. Ezt tanúsítják azok a vizs. gálódásök, amelyeket az állam- és jogtudomány műhelyeiben az utóbbi időkben végeznek, s erre utal az is, hogy a vezető párt- és állami testületek rendszeresen napirendre tűzik a tények elemzését. Ismeretes: a jogszabályok segítenek abban, hogy a gazdasági-társadalmi folyamatok előrevivő módon, fejlődésünket segítve bontakozzanak ki. Nyilvánvaló tehát, hogy a gazdasági, társadalmi berendezkedés alapjaiban eleve meghatározza, milyen lehet az őt szolgáló jogrendszer. Nincs mód rá, hogy a jogszabályok tartósan figyelmen kívül hagyják a társadalmi, gazdasági törvényszerűségeket, arra pedig még kevésbé, I hogy a helyükbe lépjenek. Ez természetesen így van fejlett szocializmust építő mai, átmeneti társadalmunkban is, ahol az új tendenciák olykor csak ellentmondások árán tudnak kibontakozni. Mindez tükröződik a jogszabályokban is. Köztudomású például, hogy a kereslet és kínálat egyensúlya még nem mindenkor érvényesül. Magától értetődőnek kellene lennie, hogy — mondjuk — a gyártó cég pót- alkatrészt is készítsen termékeihez; áruin feltüntesse a szavatossági időt; használati tanácsadót mellékeljen és a kereskedő valóban kereskedjék: kedvében járjon vevőinek, az esetleg hiányzó árucikk helyett más, hasonlót ajánljon. Megfelelő gazdasági hatások híján, jogszabályok ösztönöznek az ilyen értelmű helyes magatartásra. Vagy: a lakásügyi s az építésügyi rendelkezések is csak akkor lesznek sokkal egyszerűbbek, ha a teljesítőképesség összhangban lesz az igényekkel. A mostani, átmeneti körülmények között tehát szükségszerű, hogy a jog erőteljesen segítse fontos társadalmi célok elérését, amelyeknek megvalósításához a gazdasági és a kulturális feltételek teljes egészükben még nincsenek meg. Az ilyen hosszabb-rövidebb életű szabályok tehát nem tekinthetők fölöslegesnek. Más kategóriába tartoznak az olyan rendelkezések, I amelyek azért keletkeztek, vagy vannak érvényben a szükségesnél hosszabb ideig, mert alkotóik nem tájékozódtak alaposan a társadalmi körülményekről, amelyeket befolyásolni akarnak. Vagy pedig nem ismerték fel, hogy a hajdan jó jogszabály már idejét múlta. S ide, a bürokratizmust növelő, újratermelő rendelkezések közé sorolhatók azok a leiratok, körlevelek, állásfoglalások is, amelyek voltaképpen nem jogszabályok, nem lennének kötelező erejűek, mégis ilyen hatást érnek el, mert velük valamelyik felettes hatóság, intézmény kíván a beosztott, alárendelt szervezeteknek instrukciót adni. Mit tehetünk a jogi szabályozás túlzásai — az ilyen természetű bürokratizmus ellen? A múlt években — 1970 óta — az országgyűlés korszerűsítette a jogrendszert; újjáalkotta a legfontosabb törvényeket. Most az alsóbb szintű, a végrehajtási és más jogszabályok s a jogszabálynak nem is tekinthető leiratok, körlevelek, állásfoglalások tömegének felülvizsgálata a feladat. De úgy tetszik, nemcsak tartalmukban kell ezeket a szabályokat az új törvényekhez igazítani, hanem létrehozásuk módjában is. A törvényalkotást — mint köztudomású — a legszélesebb nyilvánosság segíti. Bár az alacsonyabb szintű rendelkezéseket fölösleges demokratikus vitára bocsátani, nem kétséges, hogy a mainál szélesebb szakmai és társadalmi ellenőrzés, véleménynyilvánítás ezek elfogadása előtt is szükséges lesz. A túlzások elkerülésének, a jogok és kötelességek megismerésének, a jogszabályok megtartásának ugyanis ez lehet az egyik, legfontosabb garanciája. KULCSÁR ANNA Miniszteri látogatás és munkásgyűlés Keserű Jánosné A bútorlapüzem előprésének vezérlőpultjánál 3S A munkásgyűlés résztvevői A dunaföldvári kendergyárba látogatott Keserű Jánosné könnyűipari miniszter tegnap reggel és egész napos programja volt a korszerűen átalakított üzemben. K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára és Tóth László, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat vezér- igazgatója üdvözölte a miniszterasszonyt, a gyár, a nagyközség, a járás vezetőinek társaságában. Az országos vállalat vezérigazgatója rövid tájékoztatást adott a dunaföldvári kendergyár történetéből, amely csaknem 75 éves már, megemlékezett a nehéz évtizedekről, amikor a fizikai munka volt jellemző és nem is akármilyen, hanem az egészségtelen és megerőltető munkák közül való. A körülményeket teljesen megváltoztatták a gépesítéssel, legújabban pedig a gyár pozdorjabútorlap üzemének rekonstrukciójával, amelynek eredményeként automatizált termelőmunka folyik. Hatvan család lakik a gyártelepen, nemcsak a munkakörülményeik javultak az utóbbi években, de szociális helyzetük is lényegesen jobb. Az üzemlátogatás után erről meggyőződhetett Keserű Jánosné. A kenderfeldolgozás egész belső üzemi folyamatát és a másik részen a bútorlap- gyártást is megnézte a miniszterasszony, közben beszélgetett dolgozókkal. Két szocialista brigád naplójába jegyzett be jókívánságokat, a rostipari csarnokban a Vörös Október, a bútorlapgépsornál pedig a Petőfi Sándor brigádéba. Utóbbi üzemrészben különleges ajándékot kapott Keserű Jánosné, ami az üzem dolgozóinak tudását, nagy kézügyességét mutatja: hátalmas vázát, poz- dorj alapból készítve. A munkásgyűlésig minden . időt kihasznált a dolgozókkal való beszélgetésre, illetve életkörülményeik alapos megismerésére a vendég. A tavaly épített kis ABC- áruházban azt firtatta, milyen az ellátás, másrészt pedig az ÁFÉSZ számára mennyire üzlet egy ilyen félreeső helyen a bolt működtetése. Steinbach Antal, a dunaföldvári ÁFÉSZ elnöke beszerzési és beruházási kérdésekre adott választ. A gyár területén minden található, ami a munkások életét köny- nyíti: óvoda, bölcsőde, lakások, felújított fürdő és öltöző, árúház, üzemi konyha, amiről például úgy beszélnek, hogy híres a jó főztjé- ről és más üzemek is jönnek ide ebédért. A látogatás az óvodában, majd a bölcsődében folytatódott, kis műsorral, ismerkedéssel. Az üzemorvos beszámolt az egészség- ügyi helyzetről, külön a gyerekekéről. Megemlítette az óvodában Keserű Jánosné, természetesen a megyei és más vezetők jelenlétében: amilyen jó a kisgyerekek ellátása a legtöbb üzemi és városi, községi gyermekintézményben, anyányira hiányos az iskolás kordáké. Nem kapják meg azt a törődést, ami a vállalatoknál megnyilvánul, sőt sok 6ZÜ1Ő magára marad a gondjával, mi legyen napközben a gyerek ellátásával. Együttműködésre kellene törekedni ebben is a termelőüzemek, tanácsok és társadalmi szervek között. Fél 11-től fél 12-ig a vállalat helyzetéről, a kendertermesztés és -betakarítás eredményeiről, közvetlen küszöbön álló tennivalókról beszélgetett Keserű Jánosné a jelenlévő vezetőkkel, szakemberekkel, arra való tekintettel, hogy a jó nevű, magyar kender minél kapósabb áruk forrása legyen, nagyobb mennyiségben. Az eszmecserén részt vett a három dunaföldvári tsz elnöke is. A gyár valamennyi dolgozója meghallgatta a fél 12- kor kezdődött munkásgyűlésen Keserű Jánosné előadását, aktuális gazdaságpolitikai témát boncolgató tájékoztatóját. Beszélt a . miniszterasszony a könnyűipari rekonstrukciós eredményekről, a további nélkülözhetetlen szervezési, termelési feladatokról, külön a textilipartól várt követelményekről a hatékonyság és a jó minőség érdekében. A „Könnyűipar kiváló dolgozója” miniszteri kitüntetést ezúttal maga a miniszter adta át, nagy tapssal fogadott beszéde után: Kiss József villanyszerelőnek, Klop- csik Iraréné rostüzemi, Sudár Jánosné bútorlapüzemi dolgozóknak és Líinka János műszaki vezetőnek. Ebéd után Klopcsi'k Imre sokgyermekes gyári munkás látta vendégül Keserű János- nét új, háromszobás gyártelepi lakásukban. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Bakó Jenő Napirenden a munkaerő- gazdálkodás A munkaerő-gazdálkodás időszerű kérdéseiről, alapvető céljairól, s a következő fél évtizedben várható feltételeiről folytattak eszmecserét a Parlamentben a főváros, a megyék és a megyei városok tanácselnökei. Az értekezlet résztvevőit Trethon Ferenc munkaügyi miniszter tájékoztatta a foglalkoztatottság alakulásának tendenciáiról, a munkaerő-egyensúly megteremtésének lehetőségeiről a tervszerű munkaerő-átcsoportosítás jelentőségéről és formáiról, értékelvén egyebek között a munkaerő-közvetítés rendszerét, kitérve arra is, hogy az idevágó párt- és kormány- határozatoknak miként tettek eleget az illetékesek. A napirend témái között volt a bér- és keresetszabályozásban január 1-től alkalmazandó módosítások ismertetése, ezek várható hatása a murtkaerő- gazdálkodásra, az indokolt és szükséges munkaerőmozgást elősegítő intézkedések Betonburkolat a Kossuth Lajos utcában Hét évvel ezelőtt kezdődött meg a község utcáinak szilárd burkolattal való ellátása. Elsőként a Kossuth Lajos utcát betonozták le. (Madocsai magazinunk a 4-es oldalon található.)
