Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-21 / 272. szám
1979. november 21. MÉPÜJSÁG 3 A munkaszervezés hétköznapjai Nagy érdeklődés mellett tartotta meg a közelmúltban Losonczi László, a TANORG szervezési igazgatóhelyettese „A munkaszervezési tapasztalatok és azok konkrét adat- feldolgozása” című előadását. Az MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Tolna megyei Szervezetének szervezési szakosztálya keretében működő munkaszervezők klubja szervezésében megtartott rendezvényen több mint félszáz gyakorló szervező és gazdasági vezető hallhatta azt, hogy a munkaszervezésnek milyen nagy szerepe van a takarékos és hatékony vállalat- vezetésben. Tudományos megalapozottsággal, de közvetlen módon szólt az előadó arról, hogy a munkaszervezés milyen változásokat hozhat egy vállalat életében. Konkrét eset- tanulmány alapján — melyet filmfelvételekkel is illusztrált — láthatták a szakemberek a szervezés előtti és a szervezés utáni állapotokat. így az előadás alatt személyes élménnyé válhatott a résztvevők számára a szervezői munka. Felhívta a figyelmet az előadó arra, hogy a vezetőknek mindenkor kezdeményezőknek kell lenniök a munkaszervezés tetrületén is, de a szervezés csak akkor lehet eredményes, ha az egyidejűleg a dolgozók széles körű tájékoztatásával párosul. Szólt még arról is, hogy a munkaszervezés hatékonysága még jobb lehet, ha az műszaki fejlesztéssel is párosul, melyét különösen aktuálissá tesz a termékszerkezet korszerűsítése is. Éppen ezért is szükséges az, hogy a munkaszervezés is ugyanolyan része legyen a vállalati munkának, mint a műszaki fejlesztés vagy a gazdálkodás egyéb területei. Végezetül elmondotta, hogy véleménye szerint mi a sikeres szervezés titka. Ezt röviden úgy fogalmazta meg, hogy valóságos és reális problémákra kell a figyelmet fordítani a feltételek körültekintő meghatározása mellett, valamint megfelelő eredmény érdekeltséget kell kialakítani, hogy a munka- szervezés eredményes lehessen NÁDOR IVÁN, az MTESZ SZVT Szervezési Szakosztály titkára Szocialista brigád a gyerekekért — Minket együtt találni, az nagy művészet. Ha csoportképet akarsz készíteni, akkor legjobb, ha a hét végén esedékes brigádértekezletre jössz el. Ott komplett lesz a csapat. Az igazság az, hogy nem akartam csoportképet készíteni a fényképezőgéppel, de az ötlet jó: csoportkép fényképezőgép nélkül. — Tizenhármán vagyunk a brigádban — mondja Özemmel József, a decsi Egyetértés Termelőszövetkezet „Május 1.” szocialista brigádjának vezetője. — A tizenhárom ember legalább huszonháromfelé dolgozik. A két Zrínyi esztergályos, a Kiss Jani raktáros, hárman vagyunk villanyszerelők. A Benkó Feri bácsi járművillamossági szerelő. Az Ol- lai, Alberczki, Pópa hármas lakatos, a Pató János üzemanyagkiadó, Ritter műhely- vezető, a Vovronits Csaba meg a szállításnál dolgozik. Ez nyolcféle szakma és tovább osztja a társaságot a két műszak. Valamilyen munkát elvégezni sokféle szempontból alkalmasak vagyunk, de legalább ennyi szempontból alkalmatlanok is. Tulajdonképpen ezzel azt akarom mondani, hogy nem könnyű eredményt elérni. Szinte hallom már, hogy erre azt mondják: ki kell domborítani, hogy nehéz brigádvezetőnek lenni. önvédelmi magyarázkodás, újságírói ügyeskedés helyett a válasz a legjobb helyről jön. Czemmel József, a mostani brigádvezető mellett ott a társa, Sörfőző József villany- szerelő, aki a „Május 1.” szocialista brigád első vezetője volt, három évig töltötte be e tisztet. A Népújság rendszeres olvasói is ráismerhetnek, hiszen egy évvel ezelőtt írtunk már róla, abból az alkalomból, hogy lelkesen végzett társadalmi munkájáért akkor kapta meg a Minisztertanács által adományozott Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést. Most meg abból az alkalomból találkozunk, hogy a brigád, melyben dolgozik, a megyei tanács által társadalmi munkásoknak alapított kitüntetést kapta. — Én voltam ennek a brigádnak az első vezetője. Ez nem nevezetes dolog, de az, hogy mi voltunk a decsi Egyetértésben a szocialista brigádmozgalom megalapítói és elindítói, az már talán igen. A „Május 1.” volt az első brigád, amelyik a szocialista címet kiérdemelte Négyszer voltunk aranyjelvényesek, egyszer pedig ezüst. Legutóbb pedig kiérdemeltük a „Kiváló Termelőszövetkezeti Brigád” címet is. Visszatérve a kérdéshez, minden eredmény ellenére sem könnyű brigádvezetőnek lenni ebben a csapatban sem. Nehéz összehangolt munkát végezni a különböző műszakok miatt, de a tizenhárom ember tizenháromféle gondja, elfoglaltsága miatt is. Aztán nehéz az eddig végzett munka miatt is. Van olyan brigád, amelyiknél örülnek, ha arrébb teszik a téglát. Mi azt már arrébb tettük. Illetve a helyére tettük. Nekünk már több téglát, sőt nagyobb darabokat, elemeket kell megmozdítanunk, a helyére tennünk ahhoz, hogy magunkhoz képest többet tegyünk. Ezért is nehéz brigádvezetőnek lenni. — így igaz — veszi vissza a szót a mostani vezető, Czemmel József. — Na, de hát nem ez a téma. Ezt a mostani kitüntetést, amit a társadalmi munkáért kaptunk november 7-én, a torna- csarnok és az óvoda építésénél érdemeltük ki. A jutalmat most adták át. de a munkát már jóval előbb elkezdtük. Két éve talán? A régi épületek bontásával, a téglapucolással. Aztán amikor kellett, mindig ott voltunk, betonozás, tetőszigetelés, a tornacsarnok acélszerkezetének szerelése, az építési területen álló régi épületek bontása. Nem voltunk válogatósak. A munkánk még nem ért véget, mert vállaltuk a bordásfalak és a mászókötelek felszerelését is. Amint meglesznek, ezt a munkát is elvégezzük. Közben másfelé is terjed a figyelmünk. Csináltunk négy kaput a kispályás labdarúgóknak és összeállítottunk egy pályameszelő szerkezetet is. A brigád átlagéletkora 32 év. Mi is szeretünk még játszani. Kispályán focizunk. Ahogy tudunk, besegítünk oda is. Gyermekév? Mondjuk kiemelt dolog ez. Ha a tornacsarnok, vagy az óvoda más években épül, akkor is ugyanígy segítünk. Gyerekek nemcsak a gyermekévben vannak. Voltak is, lesznek is. Szerencsére. Nemcsak gyermekévben- kell nekik óvoda, iskola, játék, szeretet Mindig. Mi ezelőtt is patronáltuk a gyerekeket. Most is magunk mellé vettük az általános iskola ötödik á osztályát. Nyolcadikig próbálunk velük lenni. Most hatodikosok a gyerekeink. Jó segítséget kapunk a tanácstól, hogy hasznos legyen az a kapcsolat. A gyerekeknek és nekünk is. Czakó Takarékosság - mindenütt Elemzés - villanyfogyasztás alapján Takarékoskodni minden egyes gazdasági egység, intézmény, üzem és szövetkezet másként tud. Ennek módját a termelés szerkezete, struktúrája határozza meg, méghozzá úgy, hogy semmiképp se váljék a minőség rovására. Az OTP és a Tolna megyei Népújság szervezésében megtartott közgazdasági ankéton erről szólt a megye néhány ipari, mezőgazdasági üzemének és szállítási vállalatának vezetője. Schmidt János, a DÉDÁSZ üzemigazgatója hozzászólásában többek között a következőket mondotta: — A tényleges munkaidőből a kiesett idő üzemigazgatóságunknál nem éri el a 2 százalékot. Ez talán jónak mondható, de ha felére tudnánk csökkenteni, az három dolgozó munkaidejének megtakarítását jelentené. — Villamosenergia-szol- gáltatók lévén, hivatalból is kötelességünk a takarékosságot a tervezés, kivitelezés és az üzemeltetés során érvényre juttatni. Fogyasztóinknak elsősorban szaktanácsainkkal tudunk segíteni a takarékossági elképzeléseikben. A villamosenergiafogyasztás folyamatosan mérhető. A mérés megadja egy üzem, munkahely tevékenységének „lázgörbéjét”. Javaslom vezető kollégáimnak, tűnődjenek el egy ilyen, üzemükben felvett diagrammon. Sok kérdésre fény fog derülni, és egy sor új gondolatot ébreszt. (Saját veszteségcsökkentő belső intézkedéseink már évek óta vannak. Jelentős részét számítógépes módszerekkel alapozzuk meg.) — A hulladékhasznosítás főbb anyagainknál megoldott a MÉH-en keresztül. — Szállítójárműveinknél a a jó fuvarszervezés több millió költségmegtakarítást eredményezhet. Ezt meg kell valósítanunk. Ösztönzőink is abba az irányba hatnak, hogy minimális legyen a veszteségünk. Sajnos, a terepre történő anyagszállítás, az ügyelet és készenlét a folyamatos üzemmel olyan sajátságosságunk, amelyet ebben az esetben nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az önálló szállításvezetői munkakör kialakítása, az eddigi tevékenység elemzése és a Volán-szállítás fokozottabb igénybevétele reméljük kedvező eredményt hoz. A DÉDÁSZ-nál takarékoskodni a munkaidővel lehet; kevesebb létszámmal ugyanazt a feladatot végrehajtani, hogy a szolgáltatás színvonala ne csökkenjen. Végül Schmidt János bejelentette: — Bevezetjük a feszültség alatti munkavégzést a karSchmidt János bantartási kiesések csökkentésére — 1981-től kisfeszültségen. Ennek alapján a folyamatos energiaszolgáltatás többlettermelést eredményez a népgazdaságnak. Ennek a technológiának a kidolgozásán dolgozunk. A szükséges felszereléseket megvásárolták, a szakemberek képzése is folyamatban van. — ViHamos-hálózatfej- lesztésünk lényegesen nem fog változni, mivel a jövőben is villamosenergia-korlá- tozás nélkül (ez alatt a reális villamosenergia-igényt értem) kell a fogyasztókat ellátni. Vízgazdálkodás Vízgazdálkodásunk fejlesztésének távlati tervei szerint a települések ivóvízigényének kielégítése érdekében az ezredfordulóig több mint kétszeresére növelik vízmüveink napi teljesítményét, a jelenlegi 2,75 millióról 6,6— 7,6 millió köbméterre. Számolnak azonban azzal a kényszerítő körülménnyel, amely szerint a helyi lehetőségek kimerülésével mind nagyobb távolságról kell a vizet beszerezni. Hasonlóképpen növekszik a szennyvízelvezetés távolsága is, mert a folyók, tavak szeny- nyeződésének csökkentése érdekében az a cél, hogy nagyobb és a szokásosnál jobb hatásfokkal dolgozó központi tisztítóművek ártalmatlanítsák, szűrjék ki a szennyeződést a vízből mechanikailag és biológiailag egyaránt. Ezeket a feladatokat teljesítik a sok településre, nagy térségekre kiterjedő regionális vízellátási és csatornázási rendszerek, amelyeknek távlati fejlesztési koncepcióját a közelmúltban fogadta el az Országos Vízgazdálkodási Bizottság. Az a cél, hogy folyamatosan — a helyi vízbeszerzési lehetőségek kiaknázását követően kiépülő regionális hálózattal alapozzák meg a kétezredik évig szükséges vízműfejlesztésnek, a napi 3,85 —4,85 millió köbméteres vízműteljesítmény bővítésének kétharmadát. Szabályozók - 1980. A termelői árak II. így érvényesül: a termelő nem hárítja át indokolatlan Az elmúlt időszakban világossá vált, hogy minden irányítási rendszer alapkérdése: hosszabb távon versenyképessé tudja-e tenni a gazdaságot — nemzetközi mércével mérve? Nyilvánvaló tehát a rugalmas alkalmazkodás, s így az árak meghatározó — orientáló szerepe iránti igény is. A módosuló szabályozórendszer egyik legfontosabb és leghatásosabb változásai ezért a termelői árak körében lépnek éltbe. Méghozzá úgy, hogy alapjaiban átalakul az árképzés módja, s az ármechanizmus. Ma már talán elég utalni a közismert ellentmondásra: termelői áraink sok esetben felülmúlták a fogyasztói árakat, a termelő tevékenység fenntartása ezért csak támogatásokkal volt lehetséges. Ám e támogatások elfedték a gazdálkodás minőségét, és nehezítették hatékonyságának biztonságos megítélését — egyszerűen szólva abban nem lehetett mindig biztos a népgazdaság, hogy kire, milyen vállalatra fizet rá, s kire, mire nem. Nem lehet csodálkozni azon, hogy mindenkinek hatására sokszor a hatékonyan dolgozók nyeresége fedezte a nehezen boldogulok veszteségeit. Az áraknak emiatt alig volt értékmérő funkciója, nem közvetítette a világpiaci folyamatokat és értékítéleteket a vállalatok irányába. Egy vállalat sem tudta pontosan, hogy milyen világgal áll szemben. Az „itthoni” lényegesen különbözött számára a határon túlival — s nyilvánvaló, hogy ilyen konfliktus esetén milyen megoldást választott. Az 1980. január elsején az iparban alkalmazott termelői árak többsége — amelyek összemérhetők a nemzetközi piacon is — versenyár lesz. Mit jelent ez? — Részint az árképzés teljesen új rendszerét. másrészt azt, hogy az alapvető energiahordozók, nyers- és alapanyagok féltermékek termelői ára szorosan a világpiaci árak szerint alakul. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének 6/1979. számú rendelete például félreérthetetlenül kimondja, mellékelve a részletes termékjegyzéket is, hogy „ ... a felsorolt alapanyagot vagy félkész terméket forgalomba hozó vállalat a termék árát — függetlenül attól, hogy az hazai előállítású, vagy milyen viszonylatban importálják — az 1. számú mellékletben foglalt megkülönböztetés szerint, a nem rubel elszámolású- tartós import-, illetve exportárak — ideértve azok emelkedését, illetőleg csökkenését — és a belföldi piaci viszonyok figyelembevételével alakítja ki.” Némi egyszerűsítéssel — energiahordozó- és alap- anyagárak lényegében any- nyiba kerülnek a vállalatnak, mint a népgazdaságnak, s mint amennyiért azok a világpiacon kaphatók. Tehát a termelő nem kap külön támogatást azon a címen, hogy számára elviselhetetlenül drága — mondjuk — a villamos áram, vagy a szén- hidrogén, a kőolaj. Másik ol- ^ dalon a versenyár hatása Mintegy 7 millió dollár értékű tőkés importot takarított meg idén a magyar népgazdaság azzal, hogy a nyergesújfalui Magyar Vis- cosagyár legfiatalabb üzemében, a PAN-gyárban már kizárólag szovjet alapanyagból készítették a gyapjútípusú crurreron szálakat. A magyar—szovjet petrolkémiai egyezmény lehetővé tette, hogy már tavaly 5000 tonna, az idén pedig teljes akrilnitráligényüket, mind a 10 000 tonna nyersanyagot költségeit a vevőire, mert árainak alapja az exportár. Az az ár, amelyért a vállalat képes termékeit eladni a világpiacon. Megint némi egyszerűsítéssel: az új árképzés csak a társadalmilag indokolt ráfordításokat ismeri el a vállalatnak — a plusz- költségeit — a termelés alacsony színvonala, gazdaságta- lansága, korszerűtlensége miatt —, nem. Egy példával élve: eddig egy vállalat termékének árába valamennyi kölségét belevehette: ha túl sok anyagból, nagy veszteséggel dolgozott — lényegében e veszteséget a vevő fizette. Ugyanúgy, ha a vállalat túl sok embert foglalkoztatott, túlzott energiafelhasználással működött; ha túl sokat költött adminisztrációjára, szállítására, stb. E költségeket 1980. január 1-től korlátlanul nem számolhatja el, hiszen nem annyiról állíthat ki számlát, amennyibe neki ténylegesen belekerült ily módon a termék! Hanem csak arról állíthat ki, ameny- nyit az a termék valójában, reálisan a társadalomnak ér — nemzetközi megítéléssel és hitelesítve! Az árak folyamatosan alakulnak, változnak a vállalatok számára a jövőben — ahogy alakulnak — változnak a világpiacon. Tehát emelkednek és csökkennek. Ugyanakkor az új szabályozó rendszer kivédi az árváltozások spekulációs, pillanatnyi ingadozásának ezt a káros hatását. Persze a fő szabály alól vannak kivételek — így például kivétel a mezőgazdasági termelés ahol versenyárelvet nem lehet érvényre juttatni. Ugyanígy kivételt képeznek ez alól a szolgáltatások, vagy az építőipar területei. Ám az árképzést e szektorokban is szigorúbban vizsgálja az új szabályozó rendszer, s csak azokat a költségeket ismeri el az árakban, amelyek indokolhatóak. Azaz: irányadóak lesznek a jól dolgozó, hatékony termelők árai. Hogyan szolgálja e célokat az új szabályozórendszer? Alaposan elolvasva a megjelent árhivatali rendeleteket, kiderül belőlük, hogy az ár- mechanizmus automatizmusai rugalmas működése gondoskodik a világpiaci árak folyamatos érvényesítéséről. Az iparban a szabad árforma válik általánossá, csak az energiahordozók és energetikai árakat, valamint néhány alapvető cikk árát rögzítik. Az árképzés szempontjából kompetitívnek (összehasonlíthatónak) minősített iparágakban a belföldi árakat a külkereskedelmi árak változásához igazítják. Ennek megfelelően módosultak a tisztességtelen haszonnal kapcsolatos szabályok. Fölmerül a kérdés a termelői árakkal kapcsolatban: hogyan érinti ez az árszabályozás a vállalatok munkáját, nyereségét? Mit jelent a normativitás, s miként differenciálódnak versenyár hatására a jövedelmek? E kérdésekre a következő folytatásban visszatérünk. MATKÓ ISTVÁN (Folytatjuk.) szovjet forrásból szerezzék be. A gyártásához szükséges legfontosabb segédanyagot, a dimetilformamidot — évi 400 tonna mennyiségben — az NDK-ból vásárolják. A crumeron szál jó példája az eredményes KGST- együttműködésnek. A termelésnek több mint a felét, az idén 6000 tonnát, ugyanis a magyar—lengyel gyártásszakosodási-szállítási egyezmény alapján Lengyel- országba szállítják ahol ruházati és lakástextil termékeket állítanak elő belőle. Tőkésimport-megtakarítás Czemmel József brigádvezető és Sörfőző József
