Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-21 / 272. szám
A NÉPÚJSÁG 1979. november 21. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Reklamáció Horváth Józsefnétől, Dombóvárról kaptuk a következő levelet: „Az elmúlt évben, december elején négyéves kislányomnak vásároltam a dombóvári Napsugár Áruházban 650 forintért egy művelúr kabátot, melyet a csűri gói Napsugár Ipari Szövetkezet készített. Sokat gondolkodtam rajta, hogy megvegyem-e, végül arra gondoltam, ha a nagyobbik kislány kinövi, a kisebbik még hordhatja. A problémák akkor kezdődtek, amikor ez év szeptemberében elvittem a kabátot a Patyolatba tisztíttat- ni. Nem vállalták, mivel sok helyen megtörött, mutattak egy kis kabátkát, ami szintén ilyen volt, s a tisztítás után a törések helyén kiszakadt. Gondoltam, elviszem egy kisiparoshoz, nem vállalta, ő is tisztított már egy ugyanilyet, s most nem lehet hordani, mert teljesen megkeményedett. Ezek után visszavittem a Napsugár Áruházba, ahol a készruhaosztály vezetője megígérte, hogy elviszi a ,Nagyker’-hez. Már előre nem sok jóval biztatott. Azt mondta, ez a kabát divatcikk, amit hord a gyerek egy télen, kinövi és el kell dobni. Azért mégis reménykedtem benne, hogy visszacserélik. Nekem ugyanis nemcsak egy télre Telefonszámunk: 12-284 kell egy kabát. Amikor érdeklődtem, visszaadták azzal, hogy osztályos áru volt, ezért nem cserélhetik vissza. Tanácstalan vagyok, mit tegyek? A (kabátot eredetileg nem akartam kicserélni, csak tisztíttatni, de mivel ezt nem lehetett, így kényszerültem arra, hogy kérjem a kicserélését...” Olvasónk levelét a Napsugár Ipari Szövetkezetnek küldtük meg, ahonnét az alábbi választ kaptuk: „Sajnálattal értesültünk arról, hogy a szövetkezetünk által gyártott termékkel problémája van. A reklamált kabátkát import művelúrból gyártottuk és sajnálatos módon a tételbe egy-két vég minőséghibás anyag került. A hiba jellege olyan volt, hogy csak műszeres vizsgálattal tudtuk volna kideríteni, azonban erre lehetőségünk nincs. Mikor felfedeztük a hibát, a termékek egy részét kivontuk a forgalomból, sajnos amelyik már fogyasztóhoz került, azt nem tudtuk visszavenni. Tisztelt Vásárlónk! önnek teljes mértékben igaza van, és a bosszúságáért szíves elnézését kérjük. Szíveskedjék a kabátot szövetkezetünk címére visszaküldeni, s a beérkezés után a 650 forintot utalVányos, postafordultával feladjuk címére...” Horváth Józsefné ismételten felkereste soraival szerkesztőségünket : „...Örömmel írhatom, hogy a probléma a kabáttal megoldódott. Nagyon köszönöm a segítséget...” Névnap Tévéiről Illés Gergelyné így ír: változtatásra kerül sor, valószínű, hogy mindkét utónév kikerül a naptárból. Legfontosabb célunk, hogy minden élő generációt figyelembe véve a legtöbbet használt utóneveket közöljük...” Hiánycikk „...Kérem, szíveskedjenek megírni, hogy január 23-án Emerencia névnap helyett miért Zelma van írva? Minden Emerencia nevű érdekében javaslom a naptárkészítőknek, hogy változtassanak ezen, ha lehet...” A levelet a Gondolat Könyvkiadónak küldtük meg Budapestre, ahonnét Marosvári Imre naptárcsoportvezető válaszát az alábbiakban közöljük: „A január 23-i Emerencia, illetőleg Zelma utónevek közlési reklamációjára válaszolva tájékoztatom, hogy a naptárba kerülő utónevek kiválasztása nemcsak az említett, hanem a többi neveknél is igen nehéz problémát jelent számunkra. 1827 anyakönyvezhető utónév van, ebből a naptárba 351 fér be. A január 23-i napra a következő nevek kerülhetnének be: Alfonz, Bertram, Emerencia, Emese, Ildefonz, Izaiás, János, Mária, Rajmund, Zelma. A döntést egy bizottság hozza, amely javaslatunkra tízévenként ül össze, és az igényelt változtatások bevezetéséről vita után dönt. Az Einerencia név esetében, ha Gajdos Gyuláné Szekszárd- ról írja: „...Hónapok óta keresem — eredménytelenül — a tubusos majonézt. Kérdésemre, ,nem tudom, kérem’, avagy vállrándítás a válasz. Tudom, elkészíthetem házilag, otthon saját magam is, de mi a franciás ételeket szeretjük, tehát sokszor használjuk, illetve használnánk, Kérdésem, mikor lehet újra majonézt kapni?...” A levelet az Univer ÁFÉSZ Konzervüzemének, • Hetényegyházára küldtük, ahonnét Szarka Balázs üzemigazgató a következő választ adta: „...Az esetleges áruhiányért, mély egyes termékeinknél, így a majonézikészítmények- nél is előfordul, egyértelműen a kereskedelem a felelős, Igaz, hogy ezek a termékek 90 napos minőségmegőrzési határidővel kerülnek forgalomba, mely egyértelműen a vásárló érdekét szolgálja, hiszen így mindig friss árut vásárolhat. A kereskedelmi vállalatoktól nagyobb odafigyelést igényelne ezeknek a termékeknek a forgalmazása...” Ml VÁLASZOLUNK Jüpzalíáfwrttrél llmvWen A Magyar löny 1979. évi számában megjelent kötetnyi jogszabálynak — a terjedelem korlátái miatt — még kivonatos ismertetésre sincs lehetőség, ezért csupán utalunk arra,, hogy azok a vállalati jövedelemszabályozással, a mezőgazdasági üzemek szabályozó rendszerével, az ár- és bér- szabályozással valamint a gazdálkodó szervek adózásával kapcsolatosak, s zömmel 1980. január 1. napján lépnek hatályba, az érdekelteknek tehát megfelelő idő áll rendelkezésre a szabályozások alapos áttanulmányozásához. Indokoltnak tartjuk külön is felhívni a figyelmet a munkaügyi miniszter 14/1979. (XI. 1.) MüM számú rendeletére, amely a vállalatok magasabb vezetőállású dolgozóinak anyagi érdekeltségi rendszeréről szól, s amely szerint alaphiány, illetve fedezetlenség esetén arra az évre, amelyben a hiány vagy fedezetlenség bekövetkezett, a magasabb vezetőállású dolgozót prémium és év végi részesedés nem illeti meg, arra az évre pedig, amelyben a vállalat a tartalék- alappal és a költségvetés által visszatérített általános -nyereségadóval nem fedezett veszteséggel zár, a magasabb vezetőállású dolgozót a személyi alapbérének csak hetvenöt százaléka illeti meg, feltéve, hogy a veszteséges évben a vállalatnál legalább fél éven át személyi alapbércsökkentés alá eső munkakörben dolgozott. A pénzügyminiszter 18/1979. (XI. 1.) PM számú rendelete szerint az abban megjelölt vállalatok és mezőgazdasági üzemek városi és községi hozzájárulást kötelesek fizetni, amelynek mértéke vállalatoknál évi 10, mezőgazdasági üzemeknél évi 1 százalék. A hozzájárulást önadóztatás formájában kell bevallani és az adóhatósághoz befizetni. A megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztató vállalat dotációt igényelhet, mely dotáció mértéke a megváltozott munkaképességű dolgozó vagy dolgozók részére kifizetett munkabér 20 százaléka. Erről szól a pénzügyminiszter 25/1979. (XI. 1.) PM számú rendelete, amely természetesen szabályozza azt is, hogy a dotáció folyósítása szempontjából ki tekinthető megváltozott munkaképességű dolgozónak. A Nehézipari Értesítő idei 21. számában jelent meg a nehézipari miniszter 11/1979. sz. utasítása a munkavédelmi tevékenység fejlesztéséről. Az utasítás előírja, hogy a vállalatok vezetői — a vállalati szakszervezeti szervekkel együttműködve — vizsgálják felül a munkavédelmi szervezetet, annak szervezeti és működési szabályzatát, a személyi és tárgyi feltételeiket és tegyenek intézkedéseket a szervezet javítására. Ezek az intézkedések azonban létszámemeléssel nem járhatnak. A vállalatok igazgatói kötelesek folyamatosan értékelni a vállalat munka- és egészségvédelmi helyzetét és kötelsek évente tájékoztató jelentést készíteni a munka- és egészségvédelmi, valamint a szociális tevékenységről. A Kereskedelmi Értesítő ez évi 32. számában megjelent közlemény idén is felhívja a figyelmet az ajándékozás tilalmára, nevezetesen arra, hogy kereskedelmi gazdálkodó szervezetek a vállalat, szövetkezet költségére karácsonyi, új évi üdvözleteket, ajándéktárgyakat és más megemlékezéseket ne küldjenek. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Köz77. izenhat évvel ezelőtt lettem a feleséged. Ma csak azt mondhatom, köszönöm. Köszönöm, hogy szerettél, hogy dolgoztál értem, hisz mindig azt mondtad, értem dolgozol (ma már tudom, nem értem dolgoztál!); köszönöm, hogy őszinte voltál, hogy semmit, vagy madjnem semmit nem tagadtál előttem. Köszönöm, hogy megvallottad (bár nehezen!), amikor a Tisza- parton, a barátod nyaralójában összevesztünk, és te elkóboroltál, egész délután nem láttalak, este pedig enyhén illuminált állapotban az ágyamhoz lopództál, megvallottad, hogy valami ismerős nőkkel kószáltatok a fül- lesztő délutáni hőségben, végig a Tisza-parti stégek és fobódék mellett, és a nők közül az egyik hajlandó is lett volna lefeküdni veled. Megvallottad, hogy a testem már nem ingerel, már csak tiszta és józan szeretetet adok neked, de megvallottad azt is, hogy neked erre, és csakis erre van szükséged, hisz negyven körül az ember már nem átdorbézolt éjszakákra, de kiegyensúlyozott, józan, tiszta munkára vágyódik, nyugodt hétköznapokra. És tőlem ezt kapod, vagy ahogy te gondolod, csakis ezt. Hogy úgy gondoltad, a testem már nem azt a testet jelenti számodra, melyet be- cézgettél, és szerettél, amelytől nemcsak a Tisza-parti veszekedésünk alkalmával, de máskor is elfordultál már (Hisz erről is tudok, bár te ezt már nem vallottad meg!) Gondolom, talán egy harmincöt éves asszonytestnek is vannak szépségei, erről persze ostobaság beszélni, és főleg kettőnknek. Túl aljasnak kellett volna tartani magadat, hogy míg én a gyerekkel a Mátrában voltam, te az ismerőseink, a barátnőim közül kiválasztottál valakit, mint egy szarvasbika a tehéncsordából, és... és ezt még be is vallód. De hagy1 Győrffy László: Ha szégyenled, hogy szeretlek... juk! Tem tudom, ki volt az, nem is érdekel, csupán tudom, hogy jó ideig játszottam magamban a szégyen és a harag félelmetes társasjátékát, mikor néha összejöttünk egy pohár borra, beszélgetésre ismerőseinkkel. .Vajon melyik volt az, kinek a felesége (vagy húga, lánya!); aztán rájöttem, ostoba játék és értelmetlen; az a nő is csak kíváncsi volt, mint te. És ez is körülbelül négy évvel ezelőtt történt, nem sokkal a Tisza-parti veszekedésünk után. Akkor nagyon rossz volt. A gyerek betegeskedett, te ideges voltál a munkád miatt (egyetlen tisztességes megbízást sem kaptál a tervezőirodában, így prémiumot sem, és a fizetésed sem emelték); talán azért viselkedtél úgy, talán azért is csaltál meg. Rossz évem volt. Később, egy év múlva megváltoztak a körülmények, s nem téged akarlak bántani ismét, de ehhez neked nem sok közöd volt. , Áthelyeztek egy másik osztályra, ahol elfogadták és megdicsérték a munkád, magától érthetődő jutalmakban részesítettek. Igaz, a te érdemed — tehetséges ember voltál. Mondom, voltál. Bár apróságról van szó, de még leírni is kellemetlen, te az ilyen jutalmazáskor nem rám gondoltál először, hanem magadra, aztán a gyerekre, a kollégáiddal rendezett bankettra, és csak végül rám. Ez a végül esett rosz- szul. Csak a gyereket lett volna jogod elém helyezni. De most nem is erről akartam írni néked, csodálkozom, miért fecsegek ennyi ostobaságot összevissza, mikor annyi fontos mondanivalóm lenne. Ne haragudj, kicsit nehezen kezdem el, de a történtek után ez érthető. Ha egy hétnél tovább bírod ital nélkül, én soha nem írom meg ezt a levelet, de így, azt hiszem, nincs más választásom. Ha a gyerek halála után eltelt két év múlva sem tudsz a rögeszmédtől szabadulni, akkor reménytelen önmagamat áltatni azzal, hogy egyszer majd belátod tévedésedet. A gyerek halálához semmi közöm. Megrázott, tüdőgyulladást kapott, az orvos nem vette észre. Ha valaki, hát ő a gyilkos, bár mentségére szolgáljon, hogy egyszerű, öreg falusi körzeti orvos volt és hogy ez akkor történt, amikor ismét velem nyaralt egyedül, erről igazán nem tehetek. Viszont nem tudom elhallgatni, hogy pár héttel ezelőtt, mikor néhány napos hallgatásod után a köszönésen kívül ismét szóba álltái velem, és hogy a gyerekre terelődött a szó (istenem, milyen ostobán tudja az ember kifejezni magát) — úgy közölted velem, hogy te nem csaltál meg akkor nyáron, bár alkalmad is lett volna rá, de te nem tetted, mert a józan, segítő szerete- temre gondoltál és a gyerekre (ebben a sorrendben!); úgy közölted ezt velem, mintha korbáccsal vágtál volna az arcomba. Tudom, nevetséges női fogalmazás, de csak ennyi telik tőlem. Aljas vagy, érted! A gyerek halála után ((mikor azt hiszed, ennek a halálnak én voltam az okozója), arra vagy büszke, hogy nem csaltál meg akkor nyáron. No de most már ez is csak apróság. Két éve jóformán alig beszélsz velem, néha kitörsz, üvöltözöl, és hát persze én is... Két éve hazajössz az irodából, köszönsz, szótlanul eszel, levetkőzöl, kiveszed a táskádból azt az egykét borosüveget, és kezdetben az újságokban lapozgatva, később rádiót, televíziót hallgatva, nézve megiszod szép sorjában mindegyiket. Aztán vagy ostoba félszavakat morogsz felém, amiből, ha nem válaszolok rá elég óvatosan, üvöltés lesz, vagy újra felöltözöl, és elmész hazulról. Sétálni vagy tovább inni. Éjszaka hazakullogsz, és reggel álmosan, kótyago- san, fejfájósan dolgozni akarsz, persze, nem tudsz. Két éve élünk így. Tudom, hogy rövidesen elküldenek a tervezőirodából is, beszéltem a főnököddel, az Imrével (most ne légy ideges, ezt a te engedélyed nélkül kellett megtennem), ő mondta, nem akartak bántani, ezért helyeztek először figyelmeztetésül egyik osztályról a másikra. Természetesen, eredmény nélkül. Pedig végre tisztességes helyen dolgozhattál. Nos, én csak egyet mondhatok: két évig figyelmeztetésül én is mnident eltűrtem, elviseltem, és bár őrült rögeszméd nemcsak sértett és fájt, de hazug is volt, azonban szerettelek, melletted kellett maradnom. Harmincöt éves korában egy asszony még nem olyan öreg, hogy ne szülhessen gyereket. A mi fiúnk halála a te förtelmes vádaskodásod nélkül is, de azzal együtt meg egyszerűen elviselhetetlenné tette ezt a két évet, és majd a következőket is. Kértelek erőszakkal és mindenféle „női fogással”, segítsünk magunkon. Gondolhatod, milyen erőfeszítésembe került a szorgalmas, megértő, gondoskodó és az ágyban — ha nagy ritkán sor került erre J, a vonzó és kívánatos feleség pózában tetszelegni. Milyen erőfeszítésembe került valósággal elcsábítani téged, remélve azt, hátha ismét összeköt bennünket valami. Te erre is olykor azt vágtad az arcomba: azért teszem, mert lelkiismeret- furdaiásom van. „Pótolni akarod, amit elveszejtettél, mi?” Az ittasságod soha nem volt számomra mentség, ha így beszéltél. Ilyen körülmények között próbáltam idézni az első örömöket és női gyönyörűségeimet, amit tőled kaptam, ilyen körülmények között próbáltalak szeretni ebben a két évben, de most már nem megy. Nekem is van munkám, de ha így folytatom, rövidesen képtelen leszek elvégezni. És tudom, téged korábban alig, most már egyáltalán nem érdekelnek az évfordulók, az ünnepek, dátumok, de ezen a napon, ezen a tizenhatodik házassági évfordulón add szavad, hogy minden megváltozik kettőnk között, hogy legalább megkíséreled emberibbé tenni a kettőnk kapcsolatát — különben elhagylak. Azaz visszaköltözöm vidékre és külön élünk. — e haragudj, nem megy Éti; tovább, bár ennek Pl semmi köze a gondos- -kodó szeretetemhez. Azt tizenhat évi együttélés után nem lehet máról holnapra megszakítani, mint az idegeket őrlő estéket és éjszakákat. Tudom, majd hozzá kell edződnöm ahhoz, hogy nincs kiről gondoskodnom. Ha elválunk, ezt még hosszú ideig nehéz lesz elviselni és megszokni. U. i. A vacsorád nem a jégszekrényben van, hanem a sütőben. Tíz óra felé jövök haza, moziba mentem, és ma én is meginnék veled egy üveg bort. Oktatóműhely Szombathelyen az AFIT XII. sz. Vállalatnál új tanműhelyben kezdték meg az autószerelő szakmunkások oktatását. Á hatmillió forintos költséggel épült oktatóműhelyben a legmodernebb eszközök segítségével sajátíthatják el a tanulók az autószerelő, a karosz- szérialakatos és az autófényező szakma fogásait. Védett az Orbán-erdő A Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága • védetté nyilvánította a Tatárszent- györgy határában lévő Orbán- erdőt. Az új, mintegy 15 hektáros természetvédelmi terület erdőgazdasági táj, a Duna—Tisza közti homokhát része.
