Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-02 / 257. szám
4 NÉPÚJSÁG 1979. november 2. Fiú legyen-e vagy lány? A napokban beszélgettem egy szülés előtt álló asszonnyal. Megkérdeztem, fél-e a szüléstől? — A szüléstől nem félek, de attól igen, hogy kislányom lesz. Látva elképedt arcomat, tovább folytatta: — A férjem ugyanis kijelentette, hogy be sem jön a kórházba megnézni ,a gyereket, ha lány lesz....Hát ezért nem szeretnék kislányt. Pedig nekem mindegy lenne, hogy leány-e vagy fiú. — csak egészséges legyen. — És nem próbálta meggyőzni a férjét, hogy a leánygyermeket éppen olyan szeretettel kell fogadni, mint a fiút? — De igen. Ám hiába volt minden szó. A baj az, hogy ha nem is nagyon gyakori, de mégsem egyedi eset az ilyen. Sokak tudatában ott ragadt az a régi felfogás, hogy jobb, ha fiú születik, mintha leány. Vajon miért? Ha a múltban keressük az okokat, könyvtárnyira valóan sokat találunk: a felszabadulás előtt a férfi sokkal több joggal rendelkezett, sokkal előnyösebb helyzetben volt, mint a nő az élet szinte minden területén. A pályaválasztástól kezdve a pár- választásig. Olyan kiváltságokat élvezett a nővel szemben, amelyek a „teremtés koronájává” emelték a férfit egy ősi hagyományokkal megerősített „ranglétrán”. S ez így szállt nemzedékről- nemzedékre, családról családra. Ha egy családban fiú született, örömben úszott mindenki. Ha leány lett a kis jövevény, az öröm kisebb volt, mert „csak” egy leánnyal lett nagyobb a család, aki ezernyi gondot jelent. Ha megnőtt, a ki- házasításhoz hozományt kellett gyűjteni és várni... várni ....... amíg eljön a nagy l ehetőség. — a férjhez menés. Igen. Azt hiszem ezekből a társadalmi motívumokból rajzolódott át — tudat alatt — még ma is sok családban az a vágy, hogy bárcsak fiú születne. De hiszen ma már harminc évvel túl vagyunk ezeken! A nő minden téren egyenrangú társa a férfinak. Egyforma lehetősége nyílik az érvényesülésre az élet minden területén. Miért járják egyesek mégis az elmúlt idők útját? Miért nem lépünk tovább erről a maradi álláspontról? Miért jelentene nagyobb örömet egy fiú, mint a leánygyermek? Hiszen nem a gyermek neme szabja meg, hogy mennyi örömet jelent majd szüleinek és milyen hasznos, becsületes tagja lesz a társadalomnak. Nem a gyermek neme dönti el, hogy érvényesül-e a széles körben választható pályán, hanem az, hogy milyen munkaszeretetre neveltük és milyen példát látott szüleitől. Lehetne még sorolni az indokokat, de minek? A magva mégis csak az marad: az embernek ezen a téren is tovább kell lépnie a haladás útján. Ideje, hogy a női egyenjogúság már a pólyában is megkezdődjön és egyforma szeretettel várjuk a kis jövevényt, akár fiú, akár leány. Egy a lényeg: hogy egészséges legyen ... é — F. K. — A konyhaművészet történetéből A legrégibb magyar étlap A külföldi és a magyar főurak . lakomáiról, mértéktelen evéséről, pazarlásáról már sokat írtak, de mindennél többet mondanak az alábbi hiteles feljegyzések. i Rosenberg Vilmos, egy dúsgazdag cseh főnemes, 1378-ban házasságot kötött Anna Mária bádeni hercegnővel. A menyegzői lakomát 1378. január 26-tól február 1-ig tartották. A számvevői feljegyzések Szerint ezen a lakomán a következő étel- mennyiségeket fogyasztották: 50 dámvad, 40 szarvas, 50 hordó sós hal, 20 vaddisznó, 2130 nyúl, 250 fácán, 30 fajd- tyúk, 2050 fogoly, 20 688 sárgarigó, fenyvesmadár, és vadgalamb, 150 hízott ökör, 20 egyéves borjú, 506 kisebb szopósborjú, 450 kövér disznó, 1526 szál kolbász, 450 szál májas, és 326 váreshurka, 450 ürü, 395 bárány, 504 malac, 20 közönséges füstölt ökör, 40 füstölt ürü, 350 páva, 5133 lúd, 3106 kappan, kakas és tyúk, 18 120 ponty, 10 208 csuka, 6380 pisztráng, 3400 különféle hal, 5200 rák, 7096 füstölt hal, 350 tőkehal, 1200 tengeri veréb (?), 300 icce köviponty, 780 füstölt hering, 4 viza, 30 947 tojás — valamint magyar, tiroli, osztrák és rajnai bor 1100 akó, 903 hordó sör stb. A vendágek lovai 3703 részlet-szénát emésztettek fel. Ez mutatja az akkori földesurak gazdasgságát is, — írja a Vasárnapi Üjság 1862. évi 9. számában. Hazánkban is találunk ilyen bőséges lakomákra utaló feljegyzéseket. Így Hidas János, aki Thúrzó Szanisz- ló galgóci várúrnak volt a sáfárja, rendszeresen feljegyezte a napi ételek jegyzékét. Tőle maradt meg a legrégebbi magyar étlap, melyen 1603. újévről közli a felszolgált ételeket. Ez az étlap a déli tálalásnál 18-féle ételt» sorol fel, melyek között csupán egy olyan fogás szerepel, melyben nem volt hús (ostyabélesnek nevezték). A menüben találhatunk tehént, kappan, hal, gyöngytyúk, stb. mellett belsőségeket, madarakat, stb. Érdekes, hogy a 18. fogás apró pástétom volt, míg előtte — ostyabélest kínáltak. Az aznapi vacsora sem volt kevesebb, mint 18-féle étel és itt is az édességek után — savanyú káposzta tehénhússal zárta a sort. A ma embere bizony zavarban volna, ha ilyen tömegű ételt kellene fogyasztania. Akkor a főuraknak nem okozott gondot ez a töméntelen étel, előteremtették, vendégeikkel meg is etették, míg a polgári lakosság, a pórnép nagyon szerényen élt, sőt, történelmünk során gyakran éhezett. Ma nem okoz gondot a bőséges étkezés, éppen az a baj, hogy túl jól élünk. Senki serp éhezik, inkább el vagyunk hízva, mert elké- nyelmesedtünk, aránylag sokat eszünk. Hiába, minden kornak megvannak a maga speciális problémái. Akkor a megélhetés, a mindennapi kenyér okozott gondot az egyszerű embereknek, ma pedig? Az, hogyan éljünk úgy, hogy megszabaduljunk felesleges kilóinktól. Mindenhez hozzájutunk, meg is tudjuk vásárolni, dé nem tudunk mértéket tartani, alkalmazkodni a változó időkhöz. Elhízunk és közben azon törjük a fejünket, hogyan lehetne lemondás nélkül lefogyni. Nehéz dolog ez, de idővel azért meg fogjuk találni ennek a kulcsát is. Közben pedig olvasgassuk a régi idők töméntelen sok evését, a szünet nélküli lakomák elrettentő példáit... R. J. Szabad idő Barkácsoljunk fregolit Mit mondhatunk el a tanárnak ? Aki ügyes, és szeret barkácsolni, saját kezűleg is elkészítheti a fregolit. Legalkalmasabb hozzá az 1x2 hüvelykes fenyőléc. Méreteit természetesen a helyiség (fördőszoba, konyha) nagyságához alkalmazva kell leszabni. A gerinclécet általában 200 cm hosszúra vehetjük, s ennek végeire, becsapolva és merevítő kötésekkel rögzítve kerülnek a 80—100 cm hosszú huzaltartó lécek, amelyek között 8— 10 szál 2 mm-es alumínium vagy horganyzott huzalt — még jobb, ha műanyag bevonatú huzalt — feszítünk ki. (A ábra). A huzaltartó lécekre a gerinctől egyenlő távolságban rögzíthetjük a kantár két végét egyszerűen (B ábra), vagy fémből készített kengyelekre (C ábra). A kantár közepére — egyensúlyra vigyázva — készített hurokba kötjük a húzókötél végét, amihez legcélszerűbb a vastagabb ruhaszárító nylonkötél. A kötelet ne csomózzuk, hanem vékony zsineggel szorosan összekötve készítsük a rögzítéseket, s a kampóra akasztó rögzítésül bőr- vagy rongydarabkát is csavarjunk a kötélre, hogy a vas ne koptassa el. (D ábra.) A szerkezet felhúzásához egy egyes és egy kettes „fre- goli-csigakerék” szükséges. Ennek tüskés beütő szárát kell a mennyezet falába, vagy ha a körülmények lehetővé teszik, az oldalfalba beverni (előfúrással, ékeléssel, hogy tartson). (E ábra.) A farészeket okkerfestékkel színezett lenolaj kenőével ajánlatos beereszteni, így kevésbé van kitéve a víz, a gőz ártalmainak. BK. Az egyik középiskolás kollégiumban levelet írtak az elsős diákok szüleinek. Ebben azt kérték a nevelők, hogy tájékoztassák őket az otthoniak gyermekük eddigi életének fontosabb eseményeiről. Milyen nagyobb megpróbáltatások érték? Milyen az egészségi állapota? Nincs-e valami betegsége? Milyen a természete? Akaratos, zárkózott, sértő- dékeny, magányos vagy jó- kedélyű, könnyen barátkozó, társas lény? Mi iránt érdeklődik? Mi a kedvenc időtöltése? Ha ismeretlenül becsöppen a kollégiumba 25—30 diák egy nevelő szárnyai alá, napok telnek el csak az arcok, nevek megjegyzésével. S közben nemcsak ismerkedni kell, hanem az első pillanattól jó irányba befolyásolni a gyereket, hatni rá. Vasas tagozaton tanult egy szívbeteg gyerek. Szülei sem az iskolában, sem a kollégiumban nem szóltak a betegségéről. A második év végén derült ki, ekkor kellett átirányítani egy egészségileg neki jobban megfelelő szakra.. Az átállást nem bírta, osztályismétlésre bukott. Pedig, ha mindjárt ott kezdi a tanulást... A szülőknek nem kell attól félniük, hogy a pedagógus visszaél a rábízott „titkokkal”. Az a tanár, aki a gyerek ellen felhasználja, neki felemlegeti, vagy gúnyolódik vele azért, amit megtudott róla, nem áll hivatása magaslatán. Persze, inkább az az általános, hogy a gyerek rossz tulajdonságainak ismeretében eredményesebben igyekszik megóvni a ballépésektől. Egy tanuló korábban többször lopott. Ezt szülei nem közölték a nevelővel, ezért az, ebből a szempontból nem figyelt rá. Nemsokára el kellett távolítani a diákot a kollégiumból, lopás miatt. ■ Bizonyára nem egy diákotthonból elküldik ezeket a tájékoztató leveleket. De ha nem is érkezik ilyen, a nevelők szívesen fogadják a szülői segítséget a gyerek megismeréséhez, a középiskolás, a szakmunkástanuló és a tanyai kisdiák esetében egyaránt. ÄTÄNYI Kézimunka Rorgoljiiiilc vállfahuzatot! Mérete akkor jó, ha a ráhelyezett ruha vállrésze pontosan illeszkedik a szél- részekre, de a lakkozott fa, vagy sima műanyag vállfákon az ujjarészek gyakran elcsúsznak, s csak használatkor, a ruha felvételénél tűnik elő, elcsúszott, dudor lett az anyagfelületen. Előzzük meg ezt! — A maradék, hulladék fonalakból horgolt feszes vállfahuzaton kevésbé csúszik a ráakasztott holmi, így a kellemetlen, sok esetben eltüntethetetlen dudort, anyagtágulást megelőzhetjük. Készíthetünk körbehaladó rövidpálca sorokkal, a vállfa szélességének megfelelő tömlőformát. Ez a megoldás azonban csak akkor alkalmazható, ha a hajlított akasztórész kivehető, s a körbehorgolt, beburkolt vállfarész elkészülte után könnyen visszacsavarozható. Egyszerűbb megoldás, ha a szélességnek megfelelő láncszem sort horgolunk. Ennek mindkét oldalszélére rövid- pálca sort horgolunk. Körbehaladó sorokkal, csíkosán dolgozunk. Visszaöltött pálcákkal mintázzuk az oldalrészeket. A szükséges magasság elkészülte után a vállfa- részre ráhúzzuk, majd a felsőrészen összevarrjuk. P. V. Kúszó szobanövények Sok kúszónövényt használunk a lakásban. A felhasználás célja különböző: falakat, térelválasztókat futtatunk be, a bútorok szögletes vonalait akarjuk csüngő növényekkel feloldani. A lényeg azonban mindig az, hogy a növény dekoratív legyen, esetleg virágával is díszítsen. A lakásokban használható kúszónövények száma, mind a fajokat, mind a fajtákat tekintve nagy. Ezek közé tartoznak a filodendronok. Szép fajta a Philodendron eru- bescens hosszúkás, zöld, vagy vörös árnyalatú leveleivel. Ezekkel ellentétes a Ph. la- cinatium, erősen szeldelt és szabdalt leveleivel. Télen 15 C fókos hőmérsékleten már teleltethetők. A Philodendron scandens leveleit hosszú hajtásokon hozza. Sokoldalúan felhasználhatjuk. Tűri a páraszegény levegőt, a kissé sötétebb sarkokat, de tápanyagban gazdag talajt igényel, s nem kell gyakran öntözni. Hasonlóan jó tulajdonságokkal rendelkezik a sárgatarka levelű Scindapsus aureus is. Széles körben elterjedtek a különféle szobaborostyánok. A nemesítők Változatos, levél alakú fajtákat állítottak elő. Az alapfaj Európában és Ázsiában az erdőkben honos. Szobanövényként a kúszó, illetve csüngő, színes levelű formáit tartják, amelyek több meleget igényelnek és lassabban nőnek, mint zöld levelű társaik. Ez utóbbiak hűvösebb helyéket és rosszabb fényviszonyokat is elviselnek. Pajzstetvek és atkák megjelenése leállítja növekedésüket, több levelet nem képeznék. A kiinduló ok egy termesztési hiba: a túl- öntözés. Bőrnemű levele van a viaszVirágnak (Hoya). A levelei hónaljában hozza a féhér vagy halvány rózsaszínes virágbugáit. Természetesen akkor, ha nem túl melegen és nedvesen tartották, mert ellenkező esetben elhal a hajtások vége és a gyökerek is kárt szenvednek. Télen 14 C fok körüli hőmérsékleten teleltessük. A szőlőfélék családjába tartozik a Cissus. Az osztrá- kók ausztráliai kenguru- szőlőnek is nevelik. Tényleg Ausztráliából származik. Télen 15 C fok és 5 C fok közötti hőmérsékleten tartható. Alacsonyabb hőmérsékleten kevesebbet öntözzük, mert ellenkező esetben gyökérkárosodások lépnek fel és lehull a levele. A hajtások levágásával visszafiatalíthatjuk a növényeket. A fikuszök közül a kis levelű fikuszt (Ficus pumila) említhetjük. Csak akkor vigyük a lakásba, ha elegendő páratartalmat tudunk számára biztosítarti. Kínából származik, ahol hűvös, félárnyékos helyen él. Kapaszkodó- korongjaival megtapad a falakon, a térelválasztó rácson. DR. FODOR BÉLA TONHAL PROVANSZl módra Hozzávalók: 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, 1 evőkanál paradicsompüré, 2 db 20 dkg-os tonhalfilé, 1 evőkanál citromlé, 1 kávéskanál só, kevés bors. A vöröshagymát és fokhagymát megtisztítjuk, feldaraboljuk és mély serpenyőben, olajon üvegesre pároljak. Majd hozzákeverjük a paradicsompürét. A tonhalszeleteket bekenjük citrommal, mindkét oldalát sózzuk és borsozzuk. A hagymás, paradicsomos szaftban körülbelül 10 percig sütjük. Körítésként párolt zöldborsót adunk hozzá. A mélyhűtött zöldborsót körülbelül 8 percig pároljuk, majd vajat és apróra vágott petrezselymet keverünk hozzá. Burgonyapürét is adhatunk hozzá köretnek. RÁNTOTT TONHAL TATÁRSZÓSSZAL Hozzávalók: 2 db tonhal (20 de- kás), 1 kávéskanál só, bors, 1 tojás, 1 evőkanál liszt, 2 evőkanál zsemle- morzsa, 1 evőkanál vaj, 2 citrom, szelet, 2 evőkanál majonéz, 1 evőkanál tejföl, 1 evőkanál pritamin, 1 evőkanál snidling (apróra vágva) 1 feldarabolt főtt tojás. A tonhalszeleteket sózzuk és bor- sozzük. Majd lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk. A vajat felolvasztjuk és lassú tűzön a halszeleteket mindkét oldalán megsütjük, körülbelül 10 percig. Közben a majonézt tejfellel elkeverjük, hozzákeverjük a pritamint, snidlinget és az apróra vágott főtt tojást. A rántott tonhalaf~sós vízben főtt burgonyával és a tatárszósszal tálaljuk.
