Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-02 / 257. szám

1979. november 2. ^NÉPÚJSÁG 5 A közoktatás kérdésé» Élő anyanyelv Első hallásra talán furcsá­nak hangzik a megállapítás: nem mindenki tud olvasni. Sőt, gyakran még az sem tud olvasni, aki elsajátította az iskolában a stílus ismere­teit, a műfajok elméletét. Mert más dolog olvasni, és megint más érteni is azt, amit elolvastunk. Még nehezebb és bonyo­lultabb a helyzet az olvasás művészetét illetően a nemze­tiségek lakta területen. Nem biztos az, hogy akik elné­zően megértik egymást, azt á nyelvet is értik, amelyen a regények és versek szület­nek. ÖVODÄS KORTÓL KEZDVE... Az anyanyelvi oktatás a nemzetiségi lét egyik legfon­tosabb biztosítéka. Érthető tehát, ha fejlesztése a ha­zánkban élő nemzetiségek — németek, szlovákok, délszlá­vok és románok — fő fel­adata. A lehetőség adott: tör­vény van rá, hogy hazánk­ban a nemzetiségek szaba­don gyakorolhatják anya-* nyelvüket. Pártunk nyílt, gyakorlati végrehajtásában is következetes nemzetiségi po­litikája lehetővé teszi, hogy nemcsak otthon, a szűkebb családi körben, de az óvodás kortól kezdve a legkülönbö­zőbb oktatási intézmények­ben is elsajátíthassák az itt élő nemzetiségiek anyanyel­vűket. Az elmúlt években tovább nőtt az igény a német nyelv- oktatás iránt — fogalmazta meg a közelmúltban a Ma­gyarországi Németek De­mokratikus Szövetségének országos választmánya. Ar­ról adtak számot, hogy az óvodákban ma már három­ezer-ötszáz, az általános is­kolákban közel tizenhétezer, a gimnáziumokban pedig háromszázötven gyermek ta­nulja a német nyelvet. A megyék közül a legtöbb né­met nyelvoktató óvoda Pest megyében található, szám szerint húsz, s ezekben ezer- háromszáz kisgyermek tanul. A második Baranya megye, tizenihat óvodában ezer gyer­mekkel. A német nyelvoktató álta­lános iskolák számát illetően Baranya megye áll az élen ötvenöt iskolával. Pest me­gye huszonnégy intézmény­nyel a második, de ennek el­lenére itt ezerkétszáz diák­kal több tanulja a német nyelvet, mivel ezek az isko­lák lényegesen népesebb te­lepüléseken működnek. összességében az ország­ban hatvannégy óvodában és százhatvanegy általános is­kolában tanítják ma már a német nyelvet, s ezt egészíti ki három gimnázium: Buda­pesten, Pécsett és Baján. A Magyarországi Szlová­kok Demokratikus Szövetsé­gében mondták el: a négy esztendővel ezelőtti statiszti­kához képest csak az általá­nos iskolákban ezerkétszáz gyermekkel több kapcsoló­dott be a szlovák nyelv ta­nulásába. „MY SME DETI” Jelenleg az ország negyven­egy óvodájában is tanulhat­nak szlovákul a legkisebbek. Számuk évről évre nő. Ta­valy például Nógrádon és Nőtincsen nyílt szlovák nyel­vű óvoda. Munkájukat a szövetség sokrétűen segíti. Például „My sme deti” cím­mel dalosjátékfüzetet jelen­tettek meg, amely szinte egyik napról a másikra köz­kedveltté vált. A nyelvoktató általános is­kolák a legnépesebbek. Négy év alatt a tanulócsoportok száma háromszáztízről há­romszáznegyvenre emelke­dett. Ebben az iskolatípus­ban ma már hatezer-hétszáz tanuló részesül anyanyelvi oktatásban. Ugyanakkor nő a tannyelvű általános isko­lák tanulólétszáma is. Ma már mintegy nyolcszázan ta­nulnak ebben az iskolatípus­ban. A szövetség munkatár­sai rendszeresen segítik az oktatást, gyakran részt vesz­nek a szülői értekezleteken is. Egyre több azoknak a szá­ma is, akik a szerb-horvát Útbaigazítás m, i «1^ Sok vidéken jártam már. és sok kedves, az idegent se­gítő, szives emberrel találkoztam. Kopppányszántón, ha érdeklődtünk, hogy ki merre lakik, mindig nagyon rész­letes útbaigazítást kaptunk, a szavakhoz nemegyszer az út porába rajzolt térképmelléklettel. (Fotó: Czakó) nyelvvel ismerkednek isko­láinkban. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára pél­daként a Pest megyei Tökölt említette, ahol évtizedekre visszanyúló hagyománya van a nyelvoktatásnak. Ennek kö­szönhető, hogy ma már az általános iskola valamennyi évfolyamának van egy szerb- horvát nyelvet is tanuló osz­tálya. A tököli diákok több mint egyharmada vesz részt az anyanyelvi oktatásban. Hogy mi tette ezt lehetővé? Elsősorban az, hogy a köz­ség három óvodájának kis lá­togatói közül öt esztendő óta mintegy százhúszan tanulják játékos formában az anya­nyelvet. Itt az sem ritka je­lenség, hogy magyar szülők kérik: szeretnék, ha az ő gyermekük is részt vehetne az óvodai vagy általános is­kolai nyelvoktatásban. Ami pedig a hazánkban élő román nemzetiségieket il­leti: az anyanyelvi oktatás legfőbb bázisai továbbra is az oktatási intézmények; az óvodáktól a kétnyelvű és a nyelvoktató iskolákon, a kö­zépiskolán át, egészen a fel­sőfokú intézményekig. Ezt a munkát azzal is segítik, hogy rendszeresen rendeznek ro­mán nyelv és irodalom szak­tárgyi vetélkedőket, vala­mint anyanyelvi olvasótábo­rokat. OLVASÓTÁBOROK, KLUBOK; KÖNYVTARAK Az idei nyáron valamennyi, hazánkban élő nemzetiség fiataljai számára szerveztek olvasótáborokat azzal a cél­lal, hogy a résztvevők na­gyobb jártasságot szerezze­nek az anyanyelv használa­tában, ugyanakkor megsze­rettessék velük az anyanyel­ven írt könyveket is. Borsod Heves és Szabolcs megye szlovák anyanyelvű fiataljai számára júliusban Sátoralja­újhelyen szerveztek ilyen tábort. Pest megyében Pilis- szentkereszten, Komárom megyében Tatán, Vas megyé­ben Vépen. És sorolhatnánk még hosszan az anyanyelv elsajátításának egyre gazda­godó lehetőségeit: a gyarapo­dó nemzetiségi könyvtárakat, a sorra alakuló nemzetiségi klubokat, amelyek legfőbb célja, hogy élő maradjon az anyanyelv. PRUKNER PÁL A pénzkereső Esténként Szekszárdon há­rom kisfiú lohol fel-alá. Jár­ják az utcákat, a szórakozó­helyeket. Nem azért, mert csavargók, nem is részegesek. A presszóba, éttermekbe nem fogyasztani térnek be, hanem eladni. Esti Hírlapot. Egyikük, a 11 éves Rózsa Zoltán hajlandó volt né­hány percre felfüggeszteni a munkáját. — Mond csak, nem kapsz elég zsebpénzt, s azért árulsz újságot? — Nem azért. Kapok ott­hon mindenre pénzt, csak meg kell mondanom, mire akarom költeni. Szeretem, ha van saját pénzem is, amin azt veszek, amit akarok. — Mióta járod az utcá­kat paksamétával a hónod alatt? — Már három éve. Az­előtt a bátyám csinálta. Ami­kor abbahagyta, rögtön je­lentkeztem helyette a postán. — Mennyit adsz el na­ponta, és mennyi pénzt kapsz érte? — Naponta ötven példányt adok el, szombaton százat. A postától ötszáz forint fi­zetést kapok egy hónapra. Ehhez jön a napi harmincöt­negyven forintos borravaló. — És mit csinálsz ennyi pénzzel? — Amit a postától kapok, azt összegyűjtöm, és ha már sok van, valami értékesre költőm. A múlt hónapban vettem egy biciklit, és nyá­ron úttörőtáborban voltam saját pénzen. — A tanulásra marad elég időd? — Persze, hogy marad. Az újság egy-másfél óra alatt elfogy. Ahogy a kisfiú mondta: „Ha valami megtetszik, meg- vehetem a saját pénzemért”. Hát nem elgondolkodtató? Szép számmal vannak nála jóval idősebb fiatalok, akik szüleiktől sírják ki a pénzt szórakozásra, nyaralásra, egy-egy „digós" cuccra. Pedig nekik is lehetne „saját” pén­zük. Olyan, amiért megdol­goztak. Lehet, hogy akkor a forintok értékét is jobban ismernék? — pollák — Fiatalokról - a fiatalkorúak ügyésze Felnőtteknek Amint a nyárnak, a szün­időnek vége, újra és ismét tapasztalom, hogy a szabad idő szervezetlensége, kihasz­nálatlansága, az értelmet­len csavargás mennyire meg­emeli, számszerűen növeli a gyermekkorúak és fiatalko­rúak bűnelkövetését. Ez a körülmény adja az apropót ahhoz, hogy felvázoljam azo­kat a leggyakoribb okokat, melyek könnyen a bűnözés­hez vezetik gyermekeinket, — bár az oksági összefüggé­sek talán a fiatalkorúaknál a legbonyolultabbak. Az ifjúság fokozott érzékenységű, gyor­san és intenzíven reagál a környezeti, társadalmi hatá­sokra, viszonylag rövid idő alatt változások következnek be szükségleteikben, érdek­lődésükben, akaratuk fejlő­désében, intellektuális ké­pességeikben, társadalmi helyzetükben. A különféle változások egy részüknél a bűnözés irányába hatnak. Az ifjúkori bűnözés okai között kiemelkedő jelentősége van a közvetlen környezetnek, el­sősorban ott, ahol a család nem tölti be hivatott szere­pét. A bűnelkövető fiatalok szinte mindegyikénél kimu­tatható a családi élet vala­mely rendellenessége: 1. A züllött életmódú, bű­nöző családoknál a szülői magatartáspélda, a gyermek iránti közömbösség, érzelmi kapcsolatok hiánya. 2. A csonka családok (ahol a szülők egyike válás, külön­élés, halálozás okából hiány­zik), ahol az egyedülálló szü­lő — többnyire az anya —, idejét és energiáját a meg­élhetéshez szükséges anyagi feltételek biztosítása köti le, nevelésre, felügyeletre, el­lenőrzésre nem tud megfele­lő időt, gondot fordítani. 3. A megromlott házassá­gi együttélés, a családi har­mónia hiánya következtében a gyermekek is súlyosan ká­rosodnak, hisz szenvedő ala­nyai a szülői viszálykodás­nak, eszközök a szülők egy­más elleni akcióiban. A nyár elején — az év­zárók, vizsgák idején — gyakran előfordulnak csa­vargások, meggondolatlan tiltott határátlépési előké­születek és kísérletek azok­nál a fiatalkorúaknái, ahol a szülők olyan maximális követelményeket állítanak gyermekük elé, melyhez an­nak nincs meg a fizikai és szellemi feltétele, felkészült­sége. Mint említettem — külö­nösen a vakáció idején — de egész évben is külön gondot jelent elsősorban a tanulók körében a szabad idő kihasz­nálatlansága, a felügyelet nélküli csavargások, olyan kirándulások, nyaralások, melyről a szülő szinte semmi konkrétumot nem tud — pél­dául: „a Balatonon van a gyerek” — hol, kivel, hol ét­kezik, megfelelő-e a szállá­sa, mit csinál, elegendő-e a pénze, stb. — erről már nem tud semmit. Ahol a családi élet rende­zetlensége folytán, vagy egyéb okból (például „állan­dóan dolgozom, másodállá­som van, hogy mindene le­gyen a gyereknek, nem érek rá a haverjaival is foelal- kozni” — mondja a szülő. A szülői ellenőrzés nem tér­Moszkvai kamarazenekar Pakson Hangverseny előtt az együttes (TUDÓSÍTÓNKTÓL.) November 17-én 19.30 óra­kor vendégszerepei Pakson a Munkásművelődési Köz­pontban a Moszkvai Filhar­mónia Kamarazenekara. Az 1969-ben alakult fiatal együt­tes valamennyi zenei stílus- korszakban biztos ízléssel tájékozódik, gazdag reper­toárral rendelkezik. Ez biz­tosította számukra a jelen­tős nemzetközi sikereket is. A berlini III. modern zenei fesztiválon az együttes nagy- díjatr nyert. Vendégszerepei­tek már Bulgáriában, NDK- ban, NSZK-ban, Kubában és most hazánkban. Jelenlegi műsorukban egyaránt meg­található a klasszikus zene és a XX. század zenéje. Fel­csendül Mozart: A-dúr és B- dúr szimfóniája és a D-dúr divertimento, Stravinsky: Concerto in D és Britten: Simple Symphony című mű­ve. A zenekart Georgij Vetvic- kij vezényli, aki zenei tanul­mányait Bécsben Swatows- ky irányítása alatt folytatta. Itt tökéletesítette karmesteri tudását. SZAKÁCSNÉ BALLER VERONIKA A győri Madách-gyűjtemény Ismét gyarapodott a győri Xantus János Múzeum Ma- dách-gyűjteménye. Az idén jelent meg Az ember tragé­diája első spanyol és norvég fordítása. Az előbbi Virgi- lo Pinera, az utóbbi Albert Lange Fliflet munkája. Mindkettőből elhelyeztek egy-egy példányt a fordítá­sok gazdag gyűjteményében. Mostanáig már 34 nyelven 65 fordítás jelzi azt a nagy­fokú érdeklődést, amely vi­lágszerte övezi a Tragédiát. A múzeumnak a minap kül­dött értesítést Brazíliából Paulo Rónai, a Tragédia por­tugál nyelvű fordítója arról, hogy a munkával végzett és nemsokára megjelenik a mű első portugál fordítása is. Gazdagodott a Madách- gyűjtemény képzőművészeti részlege is. Gallyas Frigyes festőművész ajándékozta a múzeumnak az író nagymé­retű portréját. r jed ki a barátválasztásra, je­lentős szerepet kap és kü­lönböző negatív követelmé­nyekkel járhat a rossz bará­ti környezet. Az ilyen rossz társaság — amelyben gyer­mek és fiatalkorú, ifjú fel­nőtt vegyesen is gyakran elő­fordul és közöttük mindig akad szökött, csavargó, bű­nözési tapasztalatokkal ren­delkező — az esetek többsé­gében szerepel a bűnelköve­tés egyik okaként: kifeje­zetten ennek tulajdonítható a fiatalkorú bűnelkövetők 15 százalékánál a bűncselek­mény véghezvitele. A va­gánykodás, a „ha nem ve­szek részt a buliban, azt hi-' szik, rrajrés vagyok”-elv, a legjobb magatartású fiatalt is a bűnözéshez vezetheti. Sok esetben ez vezet az alkoholizmushoz is, mely egyrészt a szülők iszákossá- ga révén játszik közre az ifjúkori bűnözésben, más­részt a fiatal bűnelkövetők körében is terjed. Már gyer­mekkorúaknái is előfordul, hogy italt lopnak és azt el­fogyasztják, a fiatalkorú bűnelkövetőknek pedig átla­gosan 9 százaléka alkohol hatása alatt követ el bűncse­lekményt, de az is gyakori ok, hogy a fiatalkorúak a lopást, rablást, ital vagy ita­lozáshoz szükséges pénz meg­szerzése érdekében követik el. Az erőszakos és garázda jellegű cselekmények nagy része italozással van össze­függésben. Az ifjú felnőttek az ismertté vált ittas álla­potban való járművezetések 1/5-ének elkövetői és szá­muk évenként emelkedik. A fiatalkori bűnözés és az alacsony műveltségi színvo­nal között is összefüggés van a bűnüldözési és okkutatási tapasztalatok szerint. Évente 10—14 000 fiatalkorú nem fe­jezi be az általános iskola nyolc osztályát. A fiatalkorú bűnelkövetők ezeknek jelen­tős hányadát képviselik: közülük átlagosan 18 száza­lék az analfabéta, vagy olyan, aki csak az általános iskola 1—4. osztályát végez­te el és ismeretei a névalá­írásnál többre nem terjednek ki, s az életvitelhez szüksé­ges legalapvetőbb társadal­mi normákat egyáltalán nem, vagy alig ismerik. Súlyosan közrehatnak az ifjúkori bűnözésben a nevelő munka egyéb hiányosságai is. A gyermekek túlzott ké­nyeztetése, ajándékozásuk és zsebpénzük mértékének el- túlzása, a fegyelmezés mellő­zése, a munkára és köteles­ségteljesítésre való nevelés hiánya önzést, kapzsiságot, a munka lebecsülését, gátlásta­lanságot eredményez és gyakran bűnözéshez vezet. Hányszor halljuk a szülők­től, akik szorgalmas munkás­emberek és azt hiszik, jót cselekszenek gyermekükkel: „éppen elég volt, hogy ne­kem dolgoznom kellett gyer­mekkoromban, ő ne dolgoz­zon”, vagy „neki legyen mindene, én eleget éheztem, s nem volt semmim”. S az eredmény oly sokszor: ki­ábrándult, züllptt, csavargó 18 éves, akit a munka érde­kel legkevésbé. Valamennyi kriminogén tényezőt felsorolni természe­tesen nem lehet, mindezek csak a leggyakoribbak. Azt azonban valamennyi szülő­nek, felnőttnek tudnia kell, hogy a gyermek olyan, mint egy csiszolatlan drágakő, amelyet minden cselekede­tünk, minden szavunk, tet­tünk, példánk, egy mozdulat, melytől mire felnő, vagy ék­kő lesz vagy selejt. S ezért elsősorban a csiszolók a fe­lelősek. DR. BALASSA MARIA, fiatalkorúak ügyésze

Next

/
Thumbnails
Contents