Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-12 / 239. szám
1979. október 12. Képújság 3 Györköny, Szabadság Tsz Nincs viz - üresek a kutricák A battériás nevelő elkészült, de egyelőre üres Ezt az épületet, ha lesz víz, kettőszáznegyven anyakoca veheti birtokba Fogjuk meg, aztán vigyük Az emlék, még mindig eleven, pedig van vagy tizenöt, ha nem húszéves. Művelődési otthon igazgató barátunk — néminemű sörök reményének fölcsillantásával — megagitált hatunkat, hogy cipeljünk át egy zongorát mostani helyéről a harmadik terembe. Nekirugaszkodtunk, húztuk-von- tuk a szerencsétlen hangszert — nem túl sok sikerrel. Arra jött F. Jóska ismerősöm, s előbb az ablakon át gyönyörködött ügyködésünkben, majd megunva szakszerűtlenkedésünket, bejött és a zongora egyik oldalához — a köny- nyebbik oldalához — parancsolt mind a hatunkat, maga pedig megragadta a klaviatúra felőli részt. Két perc se telt el és a zongora a helyére került. Mi izzadtunk. mint a söröslovak, F. Jóska megigazította nyakkendőjét és közölte, hogy ő a Kinizsi sört szereti. Zongorát azóta se cipeltem. F. Jóska is jobblétre szenderült már, hanem osztályos társai ma is itt élnek közöttünk, cipelik a mázsás súlyokat, inat feszítő munkával — igaz, nem kevés fizetségért. A jövő egyértelműen a gépesítésé, alapvetően a jelen is, hanem közöttünk él még a múlt s az anyagmozgatásból nem hiszem hogy belátható időn belül száműzni lehet a culágermunkát, vagyis a fizikai erőfeszítést. H. Oszkár gépkocsirakodó. — Szállítunk úgyszólván mindent. Naponta negyvenötven mázsát „mozgatok” meg — kétszer. Mert ugye egyszer föl kell rakni, egyszer meg le. Nehéz? Látom, maga se gyönge legény, hanem nem kívánnám magának mégse. — A kereset? — Várjunk még azzal, majd azt is elmondom. Azért kértem, ne írja ki a teljes nevemet, a szállíttatókat meg különösen ne említse, hiszen itt is, ott is leesik valami. A kocsmáknál egy korsó sör, vagy kóla, esetleg fröccs, másutt egyebek, néha egy húszas, vagy akár ötvenes is. Reggelire húsz deka szalonnát eszem, paprikát, hagymát, paradicsomot, mikor mi van, meg egy liter tejet. Az ebéd, soha sem elég, pótlás mindig kell hozzá. Ezek után elképzelheti a vacsorát is. — Tehát a kereset? — Jatt nélkül hatezer. Bizisten nem sokallom. Különösen a kézfogás után, amikor zsiborogni kezdenek az ujjaim. Az én kezem ugyanis nem a mázsás súlyokhoz szokott. L. Gy. Lückl Fülöpné, a györkönyi téesz személyzetise vasárnap — nyilván jobb híján — egészségügyi sétát tett: kigyalogolt a község határába, hogy megnézze, hogyan állnak az építők a munkával. A battériás malacnevelő már teljesen kész, mellette a kocaszállás is majdnem befejezett. A malacnevelőt üresen találta. — Miért nem telepítik be a telepet? — kérdeztük dr. Bartek Károly állatorvostól. — Már tavaly decemberben átadták a malacnevelőt. A kazán ugyan hiányzott, de most már az is ott áll, üzemképesen. Ha meglátja, tátva marad a szája; nagyon jól sikerült a telep kiépítése. — Akkor mi a baj? — A víz. Nincs vizünk, s anélkül lehetetlen állatot tartani. Gondolja csak el, egyetlen kiló takarmány feldolgozásához a disznóknak öt liter víz kell. De különben is, víz nélkül hol van élet? A györkönyi sertéstelepen majdnem kétezer-ötszáz sertést központosítanak, a régi elavult épületekből. Kétezerötszáz szorozva öttel... — A kocaszállás is, a hizlaldák is mosható padozatúra épültek. Ez annyit jelent, hogy a trágyát egyszerűen lemossák a betonról. Azaz lemosnák ... Ha lenne víz! De víz híján, csak seprik a trágyát, s ezzel természetesen növelik a fertőzésveszélyt... A szövetkezet próbálkozott. Először arra gondoltak, hogy a már felépített hidroglóbusz- ba, a községi hálózatról gyorsítással vizet nyomatnak. Később a szőlészeti telep felszíni vizét akarták elvezetni a sertéstelepre. De mindkét próbálkozás kútba esett. Az első azért, mert községi hálózatról a víz elvezetése nehézségekbe ütközne — esetenként a lakosságnak nem jutna elegendő, víz. A második megoldás azért nem jó, mert a felszíni víz fertőzésveszélyes; a nitrit- és nitrát-tartalom magas, ami főképp a vegyszeres kezelés következménye. Ezt a veszélyt a szövetkezet állatorvosa nem vállalta. — Maradt tehát minden a régiben. Víz nincs, s egyelőre semmi biztató ígéretet nem kaptunk. Az elnök volt ugyan több alkalommal is Budapesten, a VITUKI-nál, de ott azt mondják: a kútért sorba kell állni. Hát most sorba állunk! Előfordult közben az is, hogy sertést szállítottunk volna, de nem volt víz. Én természetesen nem engedhetem el az állatokat itatás nélkül: mire célhoz érnének, víz nélkül elpusztulnának a jószágok. Györkönyben, a Szabadság Mezőgazdasági Szövetkezet sertéstelepén most is dolgoznak az építők. A kétszáznegyven férőhelyes kocaszálláson az utolsó simításokat végzik. Egy mély hang kiált, mintha segítséget kérne. — Vizet! Ferikém, vizet! Leáll a betonkeverő, nincs víz. A brigádvezető szerint: — Ha az egész telep üzemelne, vagyis már itt lennének a sertések, képtelenek lennénk építeni. Ha az építőknek elvinnék a vizet, nem jutna az állatoknak. A szövetkezet húsztagú építőbrigádja igazán kitett magáért. A kocaszállást májusban kezdték el építeni. Teljesen saját erőből, s mostanra majdnem készen áll. A telep helyén nem olyan régen még akácos volt. Aztán hetvennégyben a szövetkezet betonutat készíttetett, s megkezdődött az építkezés. — A glóbuszra is vártunk több mint fél évet. Megérkezett, ott áll a teleptől pár száz méternyire. Üresen — mondja dr. Bartek Károly. Kong az ürességtől a battériás nevelő is. A kutricákat már betölthetné ezeregyszáz- hetven kismalac zsivaja ... — Ha lenne víz ... — Mégis, mire számíthat a téesz? Mikor lesz víz a telepen? — Uram! Kérdezzen köny- nyebbet — mosolyodik el az állatorvos. Mi, amit lehetett megtettünk, azért, hogy a sertéstelep mielőbb elkészüljön... — sárközi — Fotó: Bakó. A závodi halász János Jeromos, a závodi halász. (Závodi magazinunk holnapi lapunk 4. oldalán olvasható.) — A nevemből kitalálhatja, Székelyföldről jöttem. Halásztam én kéremszépen már a Marosban is. Most meg itt vagyok. Ez a negyvenkét holdas terület az enyém. Van benne négy halastó, abban meg ponty. Csak ponyt. János Jeromos bácsi, a kisvejkei tsz halásza panaszkodik, hogy eliszaposodott a tó. — Belevitte az eső a földet. Megnézheti, mekkora lyukak tátognak a parton. A tó meg alig másfél méter. Fotós kollégám kéri, evezzen be, dobja ki a hálót. Kattan a- gép, mosolyog a halász. — Tavaly még volt benne vagy két vagon hal. Most jó ha lesz benne másfél. Már engedem lefele a vizet, néhány nap és lehalásszuk. Nincs már étvágyuk a nyavalyásoknak. Teliették magukat cirokmaggal, kukoricával. Az öreg szidja a pézsmapatkányokat, meg a vidrákat, azt mondja, annyi van belőlük, mint a nyű... — A múltkor is láttam egyet. A pofájában legalább egykilós ponyt ficánkolt. A partoldalban egy kocsira való műtrágya van, Jeromos bácsi lelkiismeretesen trágyázza a tavakat. — Nekem ez az életem. A víz, az erdő, a levegő. Mert nemcsak halászok, vadászok is — mondja a halász, miközben kilép öreg, megkopott, likas ladikjából. Útépítés - társadalmi munkában (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Magyarkeszin a községi tanács a helyi termelőszövetkezet, a lakosság összefogásával megjavították a több mint egykilométeres Hunyadi utca 300 méteres szakaszát. Az Ady Endre utcában felszabadult köveket a tanács és a termelőszövetkezet gépei szállították a helyszínre. A KPM Közúti Igazgatóság gépe vágta ki a tükröt. A helyenként ötven centi mély gödröket betöltötték, majd zúzalékkal terítették. Az utcabeliek a fiatal Fodor Boldizsárné tanácstag kezdeményezésére negyvenen segítették társadalmi munkban a zúzalékot teríteni, majd az ott lévő kövekből kirakták a „tükör” két szélét. Az összefogás eredményeként az élő és gépi munka értéke 250 ezer forint. MINÁRIK LAJOS Mindenki kulcsjátékos A bölcs király — tartja egy régi mondás — soha sem---------------------------- hoz olyan döntést, amit alattvalói ne t udnának teljesíteni. E megállapítást a vezetők tízparancsolatában — ha lenne ilyen — az első helyre kellene sorolni. A legfantosabbra utal: döntés — semmilyen ügyben — ne szülessen anélkül, hogy a körülményeket —, amelyekben a döntésnek hatnia, a végrehajtást elindítania és koordinálnia kell — maradéktalanul számba ne vegyék, mérlegeljék. Vegyünk egy hétköznapi példát. Tegyük fel. hogy egy részlegvezető a munkafegyelem (vagy az energiatakarékosság) érdekében megtiltja a kávéfőzést az irodában, vagy a műhelyben. Döntése ésszerűnek tűnik, azonban az ott dolgozók már hozzászoktak a napi két-három kávéhoz. A fegyelem esetleg szilárdul ugyan: legalábbis kávéfőzéssel egyetlen perc sem megy el a munkaidőből; az álmos, kedvetlen, s döntés miatt berzenkedő emberek teljesítménye azonban — nagy valószínűséggel — még sem lesz nagyobb, sőt: lehet, hogy kisebb lesz, mint korábban volt. A fegyelem, ugyanis ebben az esetben, csupán formálisan javulhat: nem esik ki napi 10—15 perc kávéfőzés miatt: érdemileg azonban, mert a vezető nem számolt megfelelően a körülményekkel — biztosra vehető a munkakedv. a lendület csökkenése, s emiatt a kisebb eredmény is. A kávéfőzés elhamarkodott betiltása — bármennyire is jelentéktelen példa •— jól mutatja a döntések rossz előkészítésének. az egyoldalú számítások következményeit. Ha valami kimarad a számításból, (példánkban a szokások és a koffein' élettani hatása), ha valamit túl egyoldalúan, vagy túl erőszakosan akarnak elintézni — legyen szó kisebb vagy nagyobb kört érintő, kisebb vagy nagyobb horderejű döntésről —, a határozat nem lesz tökéletes. Az ilyen esetek a döntési kultúra alacsonyabb színvonalán könnyen előfordulnak. Mindenütt gondolni kell tehát napjainkban a döntési kultúra fejlesztésére, gazdagítására is. Ennek érdekében persze nem lehetséges például a vállalati vezetés különböző szintjei számára mindenütt egyformán jól hasznosítható receptkönyvet, példatárat szerkeszteni, hiszen az élő gazdaság, valamennyi posztján nap, mint nap< új és új. a többitől valamilyen mértékben eltérő problémákat hoz az irányítók elé. Csak az általános szabályokra érdemes tehát felhívni a döntéshozók figyelmét, olyan szabályokra, amelyek bármilyen döntés jó előkészítését szolgálják, amelyek mintegy a döntéshozatal technológiáját alkotják. E technológia ismeretének és alkalmazásának mértéke dönti el, hogy valahol milyen színvonalú a döntési kultúra. Ott megfelelő a kultúra, ahol például valóban igye----------------2----------- keznek rendszerben gondolkodni, ahol m indig képesek számolni a hagyományokkal, a korábban már kialakult szokásokkal, ahol veszik a fáradságot, s mielőtt a végső szót kimondanák, megkérdezik azokat is. akiket érint majd a döntés. Ez utóbbi, egyébként talán a legfontosabb szabály, ez a mérlegelés legfontosabb, eleme: konzultálni azokkal, akiknek az életét, munkáját, gondolkodását, érdé. keit, szokásait, normáit, erkölcsi és igazságérzetét a tervezett döntés érinti majd. Nem kevés veszteség, rossz munkahelyi légkör (fluktuáció) stb. származott már abból, hogy a döntések végrehajtóinak tapasztalatait, véleményét, hely- és tárgyismeretét nem használták fel az előkészítés során. A siker a többféle szempont. a különféle tudás és ismeretanyag mérlegén kiegyensúlyozott döntéstől várható a legnagyobb bizonyossággal. Az így kialakított elképzelések érvényesülését a különféle érdekek kevésbé gátolják, az ilyen döntésekben az érdekek összhangja nagyobb valószínűséggel megteremtődik. A döntési kultúra magas szintjét jelenti az is, ha a döntéshozó rövidebb-hosszabb idő után képes korrigálni is a saját elhatározását, ha a végrehajtás első tapasztalatai erre intenek. Ez a fajta magatartás a további döntések hitelét jelentősen növeli. A döntés-előkészítés rendkívül fontos szabálya még — s erről semmilyen körülmények között sem szabad elfeledkezni. hogy a tanácsadók, a közreműködők felelőssége sem lehet kisebb az egyszemélyi felelős vezetőénél. Ha véleményt kérnek valakitől, ne azt igyekezzék kitalálni, hogy mit várnak tőle. hogy a főnök mit hallana tőle szívesen, hanem minden körülmények között a valóságot mondja, egyértelműen, kerülve a „dodonai stílust”, amelyben, mint tudjuk, akként változik a jelentés, hogy hova kerülnek a vesszők. Ha esetleg kellemetlenül hangzik is a vélemény, a tanács, a javaslat, ákkor is azt kell mondani — vagy inkább semmit — hiszen végül is mindenkinek csak ez szolgálja az érdekeit. Végezetül: ott lehetnek elégedettek a döntési kultúrával, a munkahelyi légkörrel, ahol nemcsak őszinte véleményeket mondanak, ha elhangzik a felkérés a vezetés részéről, hanem: mondják a véleményt, javaslatot, ötletet vagy kritikát felszólítás nélkül is. A döntési kultúra fejlesztésének ügye ugyanisnem- ------------------------------------ csak 1—2 ember, vagy a vezetőtestület feladata, hanem mindenütt az egész munkahelyi kollektíváé. Ott lehetnek bizonyosak az ügyek megfelelő elintézésében. ahol senki sem vár a másikra, a vezetett a vezetőkre, amikor a továbbjutás, a gondok megoldására keresik a legmegfelelőbb utat; ahol senki sem gondolja (és nem is érzi, mert nem éreztetik vele), hogy a partvonalon kívül áll. hogy elég, ha csak szurkol: fütyül vagy tapsol az események láttán. A döntési kultúra ott korszerű, ott segíti az eredmények növelését, ahol mindenki „kulcsjátékosnak” érezheti magát, s ahol mindenki — vállalva ezt a szerepet — úgy is dolgozik, viselkedik.--------------------------------------------Gerencsér Ferenc O nitatók Pécsről A pécsi Uj Élet tsz önitató berendezéseit nagy meny- nyiségben szállítják a KGST-országokba. Az AG- ROKOMPLEJt mezőgazda- sági kombinát eddig harminc olyan sertéstelepet létesített Lengyelországban; amelyekhez a termelőszövetkezetben gyártott készülékeket használtak fel, és további nyolcvan nagyüzemi hizlalda pécsi önitatókkal történő ellátására van még kilátás. A korszerű berendezéseket szovjet, csehszlovák és bolgár állattenyésztők is sikerrel alkalmazzák a sertésnevelésben. A higiénikus önitatók hazai alumíniumból készülnek, hosszú élettartamúak és takarékosan gazdálkodnak a friss vízzel. A szerkezet ugyanis csak addig itat, amíg az állat valóban szomjas és orrát a vízbe nyomva működteti a csapot. Az önműködő berendezések a korróziónak is jól ellenállnak, mivel a régebben használt rozsdásodó anyagok helyett réz- és gumialkatrészeket alkalmaznak bennük. Az ipari kisüzemet egy évtizede hozta létre a szövetkezet a mezőgazdaság gépesítése következtében felszabadult női munkaerő foglalkoztatására. A félszáz asszony az idén már het- vetnezer önitatót állított elő a külföldi és a hazai igények kielégítésére.
