Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-12 / 239. szám
^fePÜJSÄG 1979. október 12. SALT-vita Az amerikai szenátus illetékes bizottságaiban záró szakaszába jutott a SALT- vita előkészítése. • A több hónapja tartó meghallgatások tíz napon belül lezárulnak és a szenátus — a tervek szerint — novemberben kezdi meg a vitát a SALT —II. törvénybe iktatásáról. A szerződés sorsa változatlanul bizonytalan és a Carter-kormány azt látja célszerűnek, ha új fegyverkezési döntésekkel, egyidejűleg harcias szónoklatokkal próbálja megnyerni az egyezménynek a szenátusi többséget. A testület egyik kulcsembere Obert Byrd, a demokrata tagozat vezetője. Lényegében a SALT mellett van, nem kis mértékben neki köszönhető, hogy már idén dűlőre kerülhet a kérdés. Byrd mindenesetre azt mondotta: amennyiben vereség várna a szerződésre, azt nem bocsátják szavazásra már ebben az évben. Barry Goldwater, a republikánusok- vezetője is a korai vita — és szavazás — mellett van. Az ellenzéki párt arra számít, ha (a demokrata jobbszárny támogatásával) leszavazhatják a megálapo- dást. Két mérce Párizs egyik legelőkelőbb negyedében, Passy- ban nemrégiben randalírozó ifjú huligánok beverték 15 üzlet kirakatát. Mint a Le Monde hírül adja, az ügyészség a négy ablaktörő fiatal megbüntetésére fejenként ötévi börtönt javasolt. Ugyanakkor a Párizs- környéki Pontoise-ban kétévi börtönbüntetést kért az ügyészség az ellen a vádlott ellen, akinek felelőtlensége nem kevesebb, mint 36 csecsemő halálát okozta. Mi hát a két ügyészi állásfoglalás lényege? Annak a rendszernek igazságszolgáltatásában, amely Pas- sy-ban és Pontoise-ban mérlegeli a büntetéseket, kevesebbet nyom a latban csecsemők halála, mint előkelő üzletportálok vitrinjeinek bezúzása ... A „szent” magántulajdon szentebb, mint az élet? R. I. Háború a kurdok ellen Ibrahim Jazdi iráni külügyminiszter az ENSZ-köz- gyűlésről visszatérve Teheránban rádióbeszédet tartott. Ebben közölte, hogy Cyrus Vance amerikai külügyminiszterrel folytatott tárgyalásai nem változtatták meg Iránnak az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatait. A TASZSZ szovjet hírügynökség a következőképpen számolt be az iráni helyzet legújabb fejleményeiről: miután Ezzedin Hosszeini, a kurdok vallási vezetője általános háborút jelentett be a központi kormány Kurdisz- tánban állomásozó csapatai ellen, a tartományban ismét kiéleződött a helyzet. A kurd felkelők szeptember elején a kormánycsapatok nyomására visszavonták erőiket az iráni—iraki határra, és most ismét megkísérlik visszaszerezni a kurd városokban és lakott településeken elvesztett állásaikat. A Tehran Times szerint kurd fegyveresek október 8- án megsemmisítették a kormányerők három harci járművét és a partizánok a tartomány különböző városaiban .támadásokat intéztek a kormánycsapatok helyőrségei ellen. Ezek után Kurdisztánban súlyos összecsapások robbantak ki a nemzeti önrendelkezésért küzdő kurd mozgalom harcosai és a kormánycsapatok között. Az iszlám bíróságok mintegy száz kurcj felkelőt ítéltek halálra. A kurd felkelők kilátásba helyezték, hogy kivégzik a fogságukba esett katonákat és az iszlám forradalmi gárda túszul ejtett tagjait, ha nem szolgáltatják ki nekik Szadegh Khalkhalit, az iszlám forradalmi bíróságok kurdisztánba kirendelt főügyészét. Hacsem Szabbaghian iráni belügyminiszter bejelentette, hogy a kormány „háborút indít” a felkelők ellen. Sariat Madari ajatollah, az egyik legfőbb vallási vezető bírálta a kormánynak a kur- dokkal kapcsolatos magatartását. „A kurdisztáni háború senkinek sem használ. Sosem robbant volna ki, ha a központi hatalom időben figyelembe veszi a kurd nép követeléseit” — hangoztatta Sariat- Madari a Tehran Ti- mesnek adott nyilatkozatában. Jugoszláv-olasz csúcs Sandro Pertini olasz köz- társasági elnök csütörtökön délelőtt különrepülőgépen Belgrádba érkezett. Tito elnök belgrádi rezidenciáján ünnepélyes külsőségek között fogadta vendégét, aki négynapos hivatalos látogatást tesz Jugoszláviában. A két államfő röviddel az olasz vendég megérkezése után megkezdte tárgyalásait a jugoszláv—olasz kapcsolatok és a nemzetközi helyzet időszerű témáiról. A NATO fokozza katonai előkészületeit A NATO a „szovjet fenyegetés” legendáját hangoztatva egyre fokozza katonai előkészületeit — állapítja meg a TASZSZ hírügynökség brüsz- szeli keltezésű jelentésében. A belga fővárosban nemrégen ért véget a tagországok magas rangú szakértőinek zárt ülése. A szakértők jóváhagyták a Pentagon tervét, amely több nyugat-európai ország területén 600 úgynevezett „eurostratégiai” fegyver elhelyezését irányozza elő. A rakétákat a Szovjetunió és más szocialista országok területén lévő célpontokra irányítanák. Ezek a nukleáris fegyverek — cirkáló szárnyasrakéták és Pershing—2 rakéták — a NATO vezetőinek elgondolása szerint az Atlanti Szövetség már amúgy is hatalmas európai nukleáris rakétafegyvertárának „kiegészítésére” hivatottak. A NATO európai tagországai megkezdték a Sidewinder típusú levegő—levegő rakéta sorozatgyártását, és Hawk típusú amerikai légvédelmi rakétákat, F—16-os vadászbombázókat, valamint Milan típusú francia tankelhárító rakétákat vásárolnak. Mindez része a NATO hosz- szú távú fegyverkezési programjának, amely új fegyverfajták és haditechnika, így rakéták, tüzérségi fegyverek, harckocsik, repülőgépek, hajók és tengeralattjárók nagyszabású közös gyártását és hadrendbe állítását irányozza elő PANORAMA BONN Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár csütörtökön kétórás megbeszélést tartott Bonnban Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszterrel. Elsősorban a leszereléspolitika időszerű kérdéseiről, a közép-európai haderőcsökkentéssel kapcsolatos szovjet javaslatokról, a SALT—II. ratifikálásáról és a NATO újabb fegyverkezési terveiről esett szó. Kissinger emlékiratai első kötetének NSZK-beli kiadására érkezett a frankfurti könyvvásárra. DORTMUND A dortmundi rendőrség csütörtökön felszámolt egy főként külföldiekből álló bűnszövetkezetet, amely az NSZK 31 városában mintegy egymillió márka értékben adott el hamis aranyrudakat és hamisított svájci órákat. A Rolex, Omega és Cartier- hamisítványok olyan sikerültek voltak, hogy még a rendőrségi szakemberek is csupán hosszabb vizsgálat után fedezték fel a .különbségeket az eredeti gyártmányokhoz képest. A i banda „kemény magva” — tizenegy olasz állampolgár — előzetes letartóztatásban van. Rhodesia — Zimbabwe Rögös ut a többségi hatalomho; A londoni Lancaster House-ban szeptember eleje óta fol/nak a tárgyalások Rhodesia—Zimbabwe függetlenségéről. A tárgyalóasztal mellett ülő küldöttségek más-más elképzelésekkel érkeztek Londonba: a Muzo- rewa—Smith duó bizonyos engedmények árán áldást szeretne kapni az év elején rendezett törvénytelen választások után kialakult hatalmi viszonyokra; a Zimbabwe Hazafias Front képviselői Mugabe és Nkomo a zimbabwei nép nemzeti törekvéseit akarják valóra váltani; míg a brit kormány olyan megoldásra törekszik, amely biztosítja a saját és a nemzetközi tőke befolyásának megőrzését. I RHODES TRÜKKJEI .1 A tőkés érdekek makacs védelmezése érthető. A 389 300 négyzetkilométer kiterjedésű ország mezőgazdaságilag értékes területekkel rendelkezik, a világranglistán harmadik a krómércter- melésben, hatodik az azbesztelőállításban, nyolcadik az aranybányászatban, s igen gazdag kőszén- és vasérclelőhelyekkel rendelkezik. A terület gazdagsága vonzotta az első telepeseket is, akik véres és kegyetlen háborúban igázták le az ott élő törzseket. A gyarmatosítók szellemi vezére Cecil Rhodes brit állampolgár volt, aki az 1870-es években a nagy aranyláz idején került Dél-Afrikába, s hamarosan Fokföld pénzügyminisztere, majd miniszterelnöke és a Brit Dél-Afrikai Társaság megalapítója lett. Ö volt az, aki 1887-ben bizalmi emberét, Moffat anglikán lelkészt elküldte Lo- bengulához, a területen élő matebele törzs királyához. Szerződést küldött az uralkodónak, amely előjogokat biztosított az angoloknak az arany- és gyémántlelőhelyekre. Cserébe „szövetséget” ajánlott, a „a terület megvédését a németekkel szemben”. Az írástudatlan királyt alaposan becsapták, amikor ujjlenyomata az okmányra került, amely országát Brit Dél-Afrikai Társaság fennhatósága alá helyezte. J az Államszövetség felbomlása Ai Buckingham-palotában azonban nem hallották meg a király könyörgését, népeinek jajkiáltását. Kialakult Afrika déli részén az összefüggő brit gyarmati terület: Észak-Rhodésia és Nyassza- föld mint angol' protektorátus és Dél-Rhodesia „magángyarmatként”. E területet, amely 1895 óta viselte Cecil Rhodes nevét, 1923-ban a Brit Dél-Afrikai Társaság kártérítése ellenében „államosítják”. A következő mérföldkő 1953 s zeptembere, amikor hivatalosan is létrejön a Közép-Afrikai Államszövetség, Észak- és Dél- Rhodesia, valamint Nyassza- föld részvételével. Az államszövetséget azonban nem lehetett sokáig életben tartani. Londonban 1963. december 31-én kénytelen-kelletlen kimondták az állam- szövetség feloszlatását. A gyarmatokból önálló államok lettek Nyasszaföldből Malawi, Észak-Rhodesiából Zambia. Dél-Rhodesia esetében azonban másként alakult a helyzet. A fehér telepesek ragaszkodtak uralmukhoz. Az úgynevezett önkormányzati választásokon a szélsőséges Rhodesia Front nyerte el a szavazatok többségét és Ian Smith lett a miniszterelnök. 1966. decemberében Rhodesia kilépett a brit Nemzetközösségből, 1970. március 3-án pedig köztársasággá alakították át az országot-. Az új státuszt a Biztonsági Tanács nem ismerte el, s a közgyűlés nagy többséggel a „függetlenség” ellen. szavazott. Tette ezt azért, mert hatalmat az ország 270 ezer főnyi fehér kisebbsége gyakorolta a 6,5 millió fekete fölött, akiknek semmilyen beleszólása nem lehetett az államügyek intézésébe. Nagy-Britannia azóta többször is kísérletet tett a rendezésre. A brit befolyás megőrzését szolgáló próbálkozásai azonban megbuktak a hazafiak ellenállásán, akik 1972 óta gerillaháborút folytatnak az ország felszabadításáért. A Joshua Nkomo vezette ZAPU és a Robert Mugabe vezette ZANU az Afrikai Egységszervezet és a frontországok támogatásával jelentős sikereket ért el, nem csupán a fegyveres ellenállásban, hanem politikai síkon is. Ennek a kényszerű elismerése, ■ valamint az imperialista érdekek megóvása vezérelte az Egyesült Államokat, amikor közvetítőként lépett fel. Kissinger külügyminiszter hattyúdalának bizonyult az a rendezési terv, amelyet Ian Smith 1976. szeptemberében végül is elfogadott és amelynek alapján a megalkuvó fekete politikusok — Muzorewa, Si- thole és Chirau — részvételével létrehozták az úgynevezett többségi hatalmat. Ez azonban' csupán a fehértelepesek uralmának meghosz- szabbítását álcázta. Az ez év áprilisában két szakaszban megrendezett választások nyomán a száztagú parlamentben 72 hely jutott a feketéknek és 28 a fehéreknek, noha számarányuk mindössze 4—5 százalék. A Zimbabwe Hazafias Front, amelynek két szárnya korábbi nézeteltéréseit félretéve időközben egységes politikai és katonai akcióba kezdett, kikényszerítette a szeptember eleje óta tartó londoni tárgyalásokat, s ott a jelek szerint jelentős haladást ért el. Irán útkeresése Csütörtök esti kommentárunk. Egyre fokozódik Iránban az általános politikai erjedés, amelynek egyelőre nem látni a végét. Miközben javában zajlik az erők polarizálódása, az új rendnek, vagyis az eléggé meghatározatlan arculatú iszlám köztársaságnak egyik legsúlyosabb gondot a lázongó nemzetiségek okozzák. Az olajmezőket is magában foglaló délnyugati tartományokban, az arabok lakta Kuzisztánban több száz szabotázscselekményre került sor. s pattanásig feszült a helyzet. Ennél is súlyosabb azonban — gyakorlatilag polgárháborús jellegű — az ország északnyugat! részén. Kurdisztánban kialakulóban levő helyzet. A kurd felkelők, akiket szeptember elején az iráni kormánycsapatok kiszorították városaikból, most ellentámadást indítottak elvesztett állásaik Visszaszerzésére. A nemzeti önrendelkezésért küzdő kurd mozgalom harcosai érzékeny veszteséegket okoznak a központi kormány csapatainak. A helyzetet Teherán' kemény fellépése mérgesítette el: az iszlám forradalmi bíróságok sommás eljárással eddig mintegy 120 kurd harcost végeztették ki. a Kurd Demokrata Pártot törvényen kívül helyezték s vezetőit távollétükiben halálra ítélték; Ezek után Ezzedin Hosszeini, a kurdok vallási vezetője (az irániakkal ellentétben a kurdok nem síiták, hanem sunniták) általános háborút hirdetet a Kurdisztánban állomásozó kormánycsapatok ellen, s fegyverforgatáshoz jól értő gerillaalakulatai most mindenütt támadásba lendültek. A kurdokkal szembeni magatartást illetően megoszlanak a vélemények a hatalom csúcsán álló iráni vallási vezetők között is. A kétségtelenül legnagyobb tekintéllyel rendekező Khomeini ajatollah szerint a kurdok „fellázadtak Allah és földi helytartói ellen”, s ezért nem számíthatnák könyörületre. Sariat Madari ajatollah bírálta a kormánynak a kurdokkal kapcsolatos politikáját. „A kurdisztáni háború, amely senkinek sem használ, sosem robbant volna ki. ha a központi hatalom időben figyelembe veszi a kurd nép követeléseit” — jelentette ki a minap a vallási vezető. Félő azonban, hogy az ilyen józan hangok elvesznek a vallási fanatizmus zenebonájában. Az iszlám forradalom útkeresése még javában tart, s nem zárható ki az a lehetőség, hogy egy időre megreked a téves nemzetiségi politika ingoványá- ban. PÄLFI VIKTOR Haderőcsökkentési tárgyalások Dr. Emil Kedlusek nagykövetnek, a csehszlovák küldöttség vezetőjének elnökletével csütörtökön megtartották Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről fo- lyó tárgyalássorozat 214. plenáris ülését. A tanácskozás egyedüli felszólalója Nyikolaj Taraszov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője volt, aki aláhúzta a Szovjetunió új történelmi jelentőségű kezdeményezésének fontosságát az európai katonai enyhülés és a bécsi tárgyalások előrehaladása szempontjából. Taraszov nagykövet beszédében kiemelte: a 20 000 szovjet katona, illetve az 1000 harckocsi kivonása az NDKból, a Szovjetunió készsége közép-hatótávolságú nukleáris harceszközei számának csökkentésére — ez utóbbi azon feltétel mellett; hogy Nyu- gat-Európában nem növekszik a közép-hatótávolságú eszközök száma — valamint az államok közötti bizalom növelésére irányuló új javaslatok a Szovjetunió békés szándékának és jóakaratának konkrét megnyilvánulásai. Taraszov nagykövet beszéde további részében bírálta a nyugati küldöttségek halogató taktikáját. A szocialista országok nagyjelentőségű kompromisszumos javaslataira ugyanis még mindig nem adtak hivatalos és konkrét választ. Kariba Sipolilo Kariba víztároló .Salisbury Gatooma iWankie Shao Umtalil Gweli Gwal Bulawayo^/ + V\A *Fort Victoria 'Tr (RHODESIA) Jr * West Gwanda Nicholson^/ \L>Beitbridge >P°P° DEL-AFRIKA I Feketeszén » Vas A Króm A Nikkel . Réz A Berill A A'any A Azbeszt Főbb vasút 200 km •+ + Dohány ALKOTMÁNY — KOMPROMISSZUM A hazafiak kompromisz- szumos javaslata alapján jött létre az előzetes megállapodás arról, hogy a parlamenti mandátumok számát 120-ban állapítják meg, s ebből 24 a fehér kisebbségé. Létrehoznak továbbá egy 60 tagú szenátust is, amelyben a fehérek 12 hellyel rendelkeznek majd. Miután ezt a javaslatot mind a brit kormány, mind Muzorewa elfogadhatónak minősítette, ezzel megoldottnak tekinthető az új alkomány problémája. A kulcskérdés azonban az: kié legyen a hatalom az átmeneti időszakban, ki ellenőrizze a fegyveres erőket? A Hazafias Front elképzelése szerint az átmeneti időszakban létre kell hozni az új hadsereget, amelynek magvát a 1 hazafiak fegyveres ereje alkotja, s nem lehetnek tagjai a Smith-féle partizánvadász alakulatok katonái és a külföldről toborzott zsoldosok, akiknek el kell hagyniuk az országot. A hazafiak, hangsúlyozta londoni sajtókonferenciáján Mugabe, csakis olyan végleges rendezést fogadhatnak el, amely szavatolja az átmeneti időszakban a hatalom rendezett átadását és az azt követő szabad választások révén a többségi uralmat Zimbabwében. KANYÖ ANDRÁS
