Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-11 / 238. szám
1979. október 11. 'lÉPOJSÁG 3 Atomerőmű-építkezés „Szolgálat ez, kóréin! Szolgálat!” Fura ember ez a Kovács Sándor! Mosolyog a bajusza alatt, de egyenes választ nem adna az istenért sem. Most könnyű lenne a dolgom, ha ismerném a soproni embereket. De nem ismerem. Ezért győzködöm Kovács Sándorral. Pedig látom rajta, hogy mo- kány ember, az a fajta, aki beszédes... de nem mindenkivel. Azt mondja: „A 12 óra 12 óra, a pénz is 12 órai.” Ezen lehet niorfondírozni, egy biztos; a sporoni művezető szerint nem szabad irigyelni a sorsukat. Tudakolnám, milyen érzés új embernek lenni az atomosok között. Mit mond erre? „Bonyolult az egész.” Kovács Sándor nem fogja nekem soha elárulni, hogy „hasra esett” ,amikor meglátta az építkézést. — Sok volt a lépcsőzés — mondja. — A rajzokat, a dokumentáció-olvasást kellett megtanulni — aztán így folytatja: „Ha kimaradok egy hetet, mert pihenőm van, nehéz újból követni az építkezést.” * A dunántúli építésvezetőség négy megyéből verbuválódott: Győr, Vas, Zala és Somogy, ötszáz ember. Egy éve dolgoznak Pakson. Építőmesteri feladataik vannák. Kozma István építésvezető- helyettes sorolja a munkákat: Az üzemi főépületben a két reaktor közötti terület beépítése, a speciális szellőzőközpont, a vizes akna, a kereszt- irányú villamos helyiségek... a 22. Állami Építőipari Vállalat alvállalkozóiként, a győri ÁÉV gesztorsága alatt. • Németh István szúrós tekintetű, amolyan megfontolt ember. Kölcsönmunkásként került a paksi állományba. A szakmája lakatos, műhelyben dolgozott eddig. Nem volt ki a létszám az államiaknál, így a tanácsi vállalat — jelentkezés útján — az építkezés idejére „kikölcsönözte”. — Éjszaka soha sem dolgoztam. Az első hetem azzal indult. Félelmetes volt. Nem mozdultam a területről egész éjjel — rezzenéstelen az arc, Németh István nem árul el abból az időből semmi olyat, ami számára sokat jelent. Az ilyet elraktározza az ember. Valahol a mélyben örökké megmarad. — Azon kell gondolkodni, hogyan lesz otthon. Úgy már nem lehet dolgozni, mint régen. A műhelyben idegen lennék — szó sincs arról, hogy készülne haza Vasszilvágyra, de gondolni kell a jövőre. — Keményebb-lesz itt az ember. Vagy megfontoltabb, precízebb, igényesebb, nehéz lenne eldönteni. A lényeg, hogy hatása van egy életre az erőműnek. * Kozma István mondja: — Két megye tartozik egy építésvezetőség alá. Állandó, folyamatos munkát végzünk, 10+4-es rendszerben. A munkásokkal féléves szerződést kötöttünk. Annak lejárta után újabb szerződéskötés következik. Általában fele marad, a többiek családi körülmények miatt nem jönnek újabb ciklusra. Van húzóerő: hat hónapra kapnak kilencezer forintos atomos pótlékot a vállalattól, ezen felül természetesen jár a kiemelt beruházás minden anyagi része — általában hatezer a kereset. Nem akarok dicsekedni, de a kormánybiztosi programot teljes egészében végrehajtottuk, kaptunk érte 560 ezer forint prémiumot szeptemberben. * —- Szolgálat ez, kérem!... Szolgálat! — Balogh József csoportvezető kezdettől fogva Pakson van. — Esténként jól meg kell gondolni, hogy lefeküdjön-e az ember... vagy inkább tévét nézzen. Akinek nincs akarata, hazamegy, küldjük. — Azt hiszem Balogh József már teljes egészében kielemezte magában a régi munkáját és a mostanit. — Hiába dolgoztunk eddig építőiparban — ez teljesen új — elölről kellett tanulni, na nem a szakmát, de sok mindent. Jött velünk olyan ember, aki eddig fejőgépet javított a téeszben. Itt meg milliméter pontosan,, mindent ellenőrizve kell a falat elkészíteni. Egy 6 tonnás zsilipajtót biztosan kell szintbe állítani... a legkisebb eltérést is kell a tervezőkkel egyeztetni... Arról nem szól a történet, hogy a vállalatok az önként jelentkezőkön felül, olyan embereket küldtek, akik otthon nélkülözhetők voltak. Ez így nem pontos megfogalmazás. Olyanokat, akiket otthon nem láttak szívesen! És Pakson ennek ellenére tiszta lappal indult mindenki: Komám, ha dolgozol, minden rendben! Balogh József — Az az igazság — mondja Balogh József —, az első hetek után úgy gondoltam, meglépek. * Ifjú Becska Ferenc, a dunántúliak főépítésvezetője lekopogja az asztalon: „Szerencsére balesetünk még nem volt.” Szigorúak. Sok embert küldtek haza. „Itt nem lehet ku- koricázni.” Egymásra vannak utalva az emberek, a vigyázatlanság, a féldeci, a' nagy- fröccs tragédiát okozhat. — Jó műszaki gárda alakult — mondja a főépítésvezető. — Múltkpr elment két ács, vissza Sopronba. Azt mondták: „főnök, ha ez száz kilométerrel közelebb van, .nem kellene ennél jobb munkahely”. * * ötszáz Győr, Vas, Zala és Somogy megyei munkás dolgozik az atomerőműnél. Az egy év arra volt jó, hogy megismerkedjenek az itteni körülményekkel. Dolgoznak keményen, hatások érik őket, távol élnek a családtól. Az egyik köntörfalaz, a másik már a jövőt formázná, a harmadik megfogalmazza az itteni élet lényegét. Az erőmű ott van a gondolataikban, a kezükben, lényükben. Ki mit profitál ebből, rajta múlik... A Vas megyeiek munkában... HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVÁLD KAROLY Jobb lesz a kenyér (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Tolna megyei Sütőipari Vállalat dolgozói és szocialista brigádjai az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulása 35. évfordulója tiszteletére felajánlják, hogy termékeik minőségét a jelenlegi közepesről jó minőségű szintre javítják. Az értékelés a Sütőipari Kutatóintézet által kidolgozott minőségmutató alapján történik. Az 1978-as bázis év adatai alapján a kiemelt termékekre (kenyér, zsemle) a minőségmutató az alábbi: kenyér 3,181, zsemle 3.077. Ezen minőségmutatókat kívánják kenyér, zsemle és kifli esetében 3,4 értékre javítani. Minimálisan a termelés 1,5 százalékát kell mintaként megvizsgálni. A termékek minősítését a vállalat minőségellenőrző hálózata végzi. A vállalat minőségellenőrző hálózata az elkövetkezendő időben az eddiginél még fokozottabban vizsgálja a termékeket, hogy felajánlásuknak eleget tudjanak tenni. Az értékelés folyamatosan történik, erről rendszeresen tájékoztatják a szocialista brigádokat. A vállalat elsősorban azért I döntött a minőség javítása mellett, mert fogyasztói joggal elvárják tőlük termékeik minőségének javítását. A mennyiség növelése nem képezheti felajánlás tárgyát, mivel rendelés alapján napi igényeket elégítenek ki. Termelési költségeik csökkentésének a most folyó és az elkövetkezendő évi rekonstrukciók és üzemek leállítása miatt nem tudnak megfelelő bázist kialakítani. RUMY ERNŐ Munkavédelmi kiállítás a TÁÉV-nél A tragédia megelőzhető! Látogatók a kiállításon dokumentumait állítja éles kontrasztba a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál szervezett munkavédelmi és tűzvédelmi kiállítás. Mi mindent láthat itt az ember? Sok-sok szabálytalan, s bizony a munkaterületről használat közben elhozott eszközöket, a törött dugvillától, a primitív, s igen veszélyes „házi készítésű” elektródafogókig. Tablók dokumentálják a munkahelyi példákat: a szabálytalanságok lencsevégre vett sorozatát, valamint ezek szükségszerű következményeit: a balesetek helyszínét. Látunk itt szétrobbant pb-gázpalackot, s egy olyan albumot, mely megrázó dokumentuma sok-sok tűzesetnek, tűzhalálnak. A tanulságos példák mellett ott vannak a korszerű eszközök is, a tűzoltókészülékektől a zajszintmérő műszerekig, fényerősségmérőig, füldugóig sok minden. A kiállításon még a történelem is előhozakodik egy- egy régi tűzoltósisakkal, valamint egy archív érdekességgel: az 1788-ban nyomtatásban megjelent, II. József tollából származó első magyarországi tűzvédelmi rendelettel, mely a „Tartományoknak keríttetlen helyiségbe nézve a’ támadott tűznek El — oltásáról” rendelkezik. Közben pedig — az igényeknek megfelelően — filmvetítés, diavetítés zajlik a kiállítóteremben, melynek témái természetesen a munkavédelem, egészségvédelem. Haberschusz Erzsébet Példával nevelni Kádár elvtárs mondta — többek között az ifjúság kérdésével foglalkozva — a nagybudapesti aktívaértekezleten. hogy az ifjúságot elsősorban jó példával kell nevelni. A rádió, Változatok az intelligenciára — című műsorában, akárcsak a vitapartnereket, engem is meg.- ragadott az a felmérés, miszerint Angliában 10 éven át vizsgálták különböző iskolákban tanuló gyerekek intelligenciaszintjét. A 10 év után kiderült, hogy volt iskola, ahol a tanulók intelligenciaszintje 35 százalékkal nőtt, míg máshol 45 százalékkal csökkent. Az eredmény döbbenetes. Annak tartották a vita résztvevői is, s nyomban alá is húzták a nevelés, s — miután iskoláról van szó — a pedagógusok óriási felelősségét. A két dolog nem véletlenül jutott egyszerre az eszembe: ugyanis szülői értekezleten vettem részt. Mi, a szülők megtudhattuk, hogy 10—12 éves gyermekeink rosszak, szinte nevelhetetlenek. S bár némi vigaszt nyújtott a jószándékú osztályfőnök, hogy esetleg együttesen még tudunk ezeken a gyerekeken segíteni — főleg, ha otthon, egyenként teszünk valamit —. bizony pesszimista lettem. Hát itt tartunk? Otthon még csak megkísérelhetünk különböző büntetéseket, de mit tehetünk mi az iskolában? A pedagógus válasza: beszélgessünk a gyerekkel, érvekkel, példákkal, ha lehet, szép szóval hassunk rájuk. Igaza van. Ám akkor hirtelen eszembe jut: hogyan győzzem meg gyermekemet a kötelező olvasmány elolvasásának fontosságáról, amikor az egy évvel ezelőtti úgynevezett „kötelező olvasmány” tartalmi, értelmi kivonatát tartalmazó füzetet az idén kapta meg. minden megjegyzés nélkül. Hiszen még jól emlékszem, a könyvesboltban akkor — nyilván éppen emiatt — hiánycikk könyvet milyen nehezen szereztük meg, mennyit dolgozott rajta a gyerek, s hogy várta munkája eredményét, akár a kritikát is. De mint kiderült, a főfoglalkozású magyar tanárnő is iskolába jár, s így, sajnos egy évig nem volt ideje elolvasni a gyerekek néhány oldalas — tegyük hozzá — első önálló alkotását. Szóval: nevelni, főleg példával lehet! (—n.) Sajtótájékoztató a SZOT-ban A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny eddigi legfőbb tapasztalata, hogy a korábbiaknál jobban igazodik a helyi feladatokhoz, a mennyiségi túlteljesítések helyett a termékek versenyképességét, a gazdálkodás javítását szolgálja — mondotta szerdai sajtótájékoztatóján Juhász Ottó, a SZOT titkára. A szakszervezetek vaskos példatárban összegezték a brigádok eddigi eredményeit, de még ezek a brigádsikerek sem elégségesek ahhoz, hogy a vállalatok egészének munkája mindenütt hatékonyabbá, állami dotációk nélkül gazdaságossá váljék. A dolgozók a korábbiaknál kritikusabban teszik szóvá az anyag- és alkatrészellátás zökkenőit, az állásidőket, a szervezés hibáit, s egyben maguk is segítenek feloldani ezeket a gátló tényezőket. A SZOT titkára fontos feladatként említette a munkaverseny rugalmasságát. Célszerű, ha a brigádok legalább negyedévenként felülvizsgálják vállalásaik időszerűségét, és ha szükséges, módosítanak. Különösen jó lehetőséget kínálnak erre a IV. negyedévben sorra kerülő szocialista brigádtanácskozások. Természetesen a jövő év elején, amikor az új szabályozók, az 1980. évi feladatok részletei is ismertté válnak, újra időszerű lesz a munkafelajánlások átvizsgálása. (MTI) Kovács Sándor Németh István Kongresszusi munkaversenyfelajánlás (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Minden ember számára megrázó egy-egy olyan fénykép vagy tárgy, mely embertársunk halálát, súlyos sérülését dokumentálja. Ilyenkor jobban elgondolkodunk: vajon megelőzhető lett volna a tragédia? . Az esetek túlnyomó többségében igen. Hiszen csak jobban kellett volna figyelni a munkánkra, s betartani a munkavédelmi szabályzatokat, előírásokat. Most bizonyára sokan felkapják a fejüket, mondván: hiszen a munkavédelmi eszközök használata kényelmetlen viselet. Valami igazság biztos, hogy van benne, de mindenekelőtt azt kell mérlegre tenni, hogy mi ér többet: egy kis kényelmetlenséget elviselni, vagy kockára tenni életünket, testi épségünket? S hogy merre billen a mérleg, az nyilvánvaló. Az élet javára. A gyakorlat, a valóság azonban mást mutat. Ellentmond az „ésszerűségnek”, a logikának, hiszen sok embertársunk szenved súlyos, nem egy esetben végzetes kimenetelű üzemi balesetet. A munkavédelem célja is elsősorban az, hogy megelőzze ezeket a tragédiákat, megteremtse a biztonságos munkavégzés, feltételeit. Ezt a megelőző tevékenységet, ennek eszközeit, valamint a szabályok be nem tartásának szomorú tárgyi és képi
